A–3 Skywarrior

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A–3 Skywarrior
EA-3B
EA-3B

Funkció stratégiai bombázó
Gyártó Douglas Aircraft Company
Tervező Ed Heinemann
Gyártási darabszám 282db

Személyzet 3 fő
Első felszállás 1952. október 28.
Szolgálatba állítás 1956
Méretek
Hossz23,27 m
Fesztáv22,10 m
Magasság6,95 m
Szárnyfelület75,4 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg17 876 kg
Max. felszállótömeg37 195 kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db Pratt & Whitney J57 –P –10
Tolóerő 46,7 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség 982 km/h
Hatósugár 3380 km
Legnagyobb repülési magasság 12 495 m
Szárny felületi terhelése 421 kg/m²
Fegyverzet
Beépített fegyverzet 2 db M3L gépágyú
Háromnézeti rajz
Douglas A-3B Skywarrior 3-view drawing.png
A Wikimédia Commons tartalmaz A–3 Skywarrior témájú médiaállományokat.

Az A–3 Skywarrior (korábban A3D) amerikai stratégiai bombázó repülőgép, melyet az Amerikai Haditengerészet az 1950-es évek közepétől üzemeltetett. 39 évig állt szolgálatban és ezzel a leghosszabb szolgálati idejű hajófedélzeti repülőgép az amerikai haditengerészetnél. Hivatalos neve mellett a Whale, vagyis „Bálna” becenevet kapta. Belőle fejlesztették ki az Amerikai Légierő számára a B–66 Destroyer könnyűbombázót.

Története[szerkesztés]

Az A–3 Skywarriort az 1950-es években az amerikai haditengerészeti légierő nukleáris bombázójának szánták, de a flotta végül más típusokat jelölt ki erre a feladatra. A Skywarriornak meg kellett hát újulnia, azaz más feladatköröket kellett betöltenie. Hosszú éveken át légi utántöltésre, elektronikus és fotófelderítésre, elektronikus hírszerzésre, szállító feladatokra és kiképzőrepülésekre használták. Bombázásra nem. A Skywarrior XA3D–1 jelű prototípusa 1952. október 28-án szállt fel első ízben a kaliforniai Edwards Légibázisról. A gyártás során két fő változat készült. Az első az A3D–1 volt, amelyből 50 darab készült a Douglas gyártósorain. Az erősebb, módosított változat az A3D–2 volt, amelyből sokkal többet, 230-at gyártottak. Valamennyi alváltozat erre a két alaptípusra épült, elsősorban az A3D-2-re.

Mivel a repülőgéptípusok jelölésének rendszere egyre kaotikusabb formát kezdett ölteni, 1962-től valamennyi haderőnemnél egységesítették és egyszerűsítették azt. 1962-től tehát az A3D–1-ből A-3A lett, az A3D–2 pedig A–3B. A különböző változatok feladatát az A betű előtti további betűjelzés tette egyértelművé.

Típusváltozatok[szerkesztés]

  • XA3D–1 – prototípus
  • A3D–1 – 50 darab készült
  • A3D–2 – 230 darab készült
  • KA–3B – légi utántöltő feladatokat látott el
  • EKA–3B – légi utántöltésre és elektronikus hadviselésre egyaránt alkalmas változat
  • EA–3B – elektronikus ellentevékenységre és felderítésre kialakított változat
  • TA–3B – navigációs és harcászati kiképzésre specializált változat
  • RA–3B – fotófelderítő változat
  • ERA–3B – elektronikai felderítésre és kommunikációs ellentevékenységre specializált változat

Alkalmazása[szerkesztés]

Részt vett a vietnámi háborúban többféle feladatkörben (légi utántöltés, felderítés, elektronikai ellentevékenység). Az A–3-asok részt vettek az 1991-es Öbölháborúban, majd még abban az évben elbúcsúztak az aktív haditengerészeti szolgálattól.

Források[szerkesztés]

  • Szórád Tamás: Repül a Bálna!. airbase.blog.hu, 2010. szeptember 23. (Hozzáférés: 2018. október 10.)

Fordítás[szerkesztés]