Tőrfarkúak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Tőrfarkúak
Evolúciós időszak: 445–0 Ma
Limulus polyphemus
Limulus polyphemus
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Csáprágósok (Chelicerata)
Osztály: Rákszabásúak (Merostomata)
Rend: Xiphosura
Latreille, 1802 [1]
Alrendek
  • Synziphosurida
  • Xiphosurida
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tőrfarkúak témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tőrfarkúak témájú kategóriát.

A tőrfarkúak (Xiphosura) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsében a csáprágósok (Chelicerata) altörzsébe sorolt rákszabásúak (Merostomata) osztályának egyik rendje. Sok fajuk kihalt, a négy ma is élő faj a Limulidae családjába tartozik. A csoport alig változott az évmilliók alatt, ezért a modern tőrfarkú rákok nagyon hasonlítanak a fossziliákra.

A tőrfarkúakat hagyományosan a rákszabásúak (Merostomata) osztályába sorolják. Ez a fogalom azonban magába foglalja az eurypteridákat is, ezért a csoport parafiletikus.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]

Őseik mintegy ötszázmillió éve tértek át a részlegesen szárazföldi életmódra, véglegesen azonban egyik csoportjuk sem költözött ki a kontinensekre. Életük nagy részét a tengerek mélyén töltik.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Szelvényezett testüket fölül rohamsisakra emlékeztető alakú, sima kitinpáncél burkolja, miként hasoldalukról kinövő öt pár, ízelt lábukat is. A páncél hátuljához merev tövisben végződő, háromszögletű farok kapcsolódik. Ezekkel a vízben könnyedén járnak, de a szárazföldön, ahol nem hat a víz felhajtóereje, rendkívül nehézkessé válnak. A hím elülső lábai vaskos, bokszkesztyűre hasonlító karmokban végződnek.

Fejük homlokrészén két kis, vese alakú összetett szemük van, faroktövisükön pedig egyszerű fotoreceptorok. Hasuk hátsó részén öt pát kopoltyúlemez-csomót találunk; ezekkel előre-hátra csapkodva lélegeznek — a szárazföldön is, ha sikerül kopoltyúikat nedvesen tartaniuk.

Homokszemcse méretű petéik ragadósak.

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]

Azokon az éjeken járnak szaporodni a partra, amikor a legnagyobb a dagály. A levesestányér méretű nőstény partra vontatja a kisebb termetű hímet, aki mellső lábaival a nőstény páncéljának hátsó karimájába kapaszkodik. A hullámverés zónáján túljutva a nőstény gödröt ás, és belerakja mintegy nyolcezer petéjét, a hím pedig meglocsolja őket spermájával. A peték, majd a belőlük kikelő lárvák a homokszemcsék közé keveredve várnak 2, illetve négy hétig, hogy egy újabb nagy dagály visszamossa őket a tengerbe. Amikor a szárazföldi szaporodás kialakult, ez nyújtotta a petéknek a lehető legjobb védelmet, időközben azonban a szárazföldek benépesültek, és a tőrfarkúak szaporulatát számos faj csipegeti fel, így a partfutók, a fenyérfutók, a kőforgatók és más madarak. A sirályok nemcsak a petéket veszélyeztetik, de szétszaggatják azokat a tőrfarkúakat is, amelyek hajnalig nem értek vissza a tengerbe.

Az eltévedt, a vízbe vissza nem találó tőrfarkúak a szárazföldön akár két hétig is elélhetnek, ha megfelelően nedves mélyedést találnak.

Vedlés előtt a régi páncél alsóbb rétegeinek anyagát visszaszívják. Az elvékonyodott páncél alatt új, ráncos bőrt növesztenek úgy, hogy azt folyadékréteg választja el a régi héjtól. Ezután a régi páncél maradéka felhasad, és az állat jobbra-balra hajladozva kiküzdi magát belőle. Sok vizet nyel, amitől teste kitágul, és az új bőr ráncai kisimulnak. Ezután belülről szilárdító és merevítő rétegekkel vastagítja a kutikulát, amíg az teljesen meg nem keményedik. Mivel a vedlő állat rendkívül sérülékeny, annak megkezdése előtt többnyire valamely jól védett vagy rejtett menedékbe vonul vissza.

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés]

†Synziphosurida alrend

  • Weinberginidae Richter, 1929 (alsó devon)
  • Bunodidae Packard 1886
    • Bunodinae Packard 1886 (felső szilur)
    • Limuloidinae Størmer, 1952 (felső szilur)
  • Pseudoniscidae Packard 1886 (felső szilur)
  • Kasibelinuridae Pickett, 1993 (középső és késő devon)

Xiphosurida alrend

* † Bellinurina alrendág

    • Elleriidae Raymond, 1944 (a felső devontól a felső karbonig)
    • Euproopidae Eller, 1938 (= Liomesaspidae Raymond 1944) (a felső karbontól az alsó permig)
    • Bellinuridae Zittel és Eastman, 1913 (a középső devontól a felső karbonig)

* Limulina alrendág

    • †Rolfeiidae Selden és Siveter, 1987 (a karbontól a kora permig)
    • †Paleolimulidae Raymond, 1944 (a karbontól a permig)
    • †Moravuridae Pribyl, 1967 (alsó karbon)
    • †Austrolimulidae + †Heterolimulidae (középső triász)
    • Limulidae Zittel, 1885

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Mikko Haaramo: Xiphosura - Horseshoe crabs. Mikko's Phylogeny Archive. [2012. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 21.)

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Xiphosura című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.