Felsőbbrendű rákok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felsőbbrendű rákok
Evolúciós időszak: 513–0 Ma

középső kambrium-jelenkor
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Rákok (Crustacea)
Osztály: Felsőbbrendű rákok (Malacostraca)
Latreille, 1802
Alosztályok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Felsőbbrendű rákok témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőbbrendű rákok témájú kategóriát.

A felsőbbrendű rákok vagy magasabbrendű rákok az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsében a rákok (Crustacea) altörzsének egyik osztálya. Ebbe az osztályba tartozik a rákok mintegy kétharmada, köztük a legkisebb és legnagyobb fajok.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Testüket kitinből és mészből álló páncél borítja; ahogy növekszik, a rák ezt a páncélt többször levedli. Az új páncél mindig a gyomorban található mészből képződik újra. A rák páncéljában kétféle színező anyag fordul elő: kék és piros. A kék festék meleg hatására elbomlik, ezért a főtt rákok pirosak.

A rák teste két részből áll: fejtorból és potrohból. A fejtoron növő két pár ízelt csáp rövidebbike villásan elágazik, a hosszabbik pedig általában hátracsapódik. A fejtor hasi oldalán található a rák szájnyílása, erős állkapoccsal. Ugyancsak a hasán nő az 5 pár, nem egyforma ízelt láb is. Az első pár láb ollóban végződik. A potroh sokkal keskenyebb a fejtornál, és hét szelvényből áll, minden szelvényben erős izmokkal. Az első öt szelvény hasi oldalán 1-1 pár egyszerű lábacska nő ún.( potrohlábak). Az utolsó két szelvény hosszanti irányban ellaposodott, a rák ezekkel úszik.

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]

Vedlés[szerkesztés]

A rákoknál és általában a „páncéllal” rendelkező fajoknál a növekedés sokkal több problémával jár mint, mint emlős társaiknál. Mivel a páncél merev anyag, ezért az nem tud folyamatosan együtt nőni az állat belső szerveivel, ezért időnként be kell következzen az, amit vedlésnek nevezünk. A szervezet, amit úgy is mondhatunk, hogy egy tokba van zárva, mind nő és nő. Mikor a növekedés elér egy bizonyos nagyságot a páncél egy előre meghatározott szegély (vagy varrat) mentén felszakad. Így biztosítani tudja, hogy az új páncél képződni tudjon. Amikor eljön a csere ideje (az alsó páncél már szinte teljesen kifejlődött) a régi páncél végleg leválik a testről. Viszont mivel az új páncél még puha, nem szilárdult meg, ezért az rák vagy vízzel vagy levegővel felduzzasztja annyira hogy kissé nagy legyen a test fejlettségi szintjéhez, így biztosítja azt, hogy ismét tudjon nőni az állat.

Légzés[szerkesztés]

A fejtor két oldalán a páncél kissé eltávolodik a testtől, az így kialakult üreg a kopoltyú. Ahogy a víz áthalad a kopoltyún, az kiszűri az oxigént a vízből.

Helyváltoztatás[szerkesztés]

Amikor a rák úszik, behajlítja a potrohát és a farokúszójával a hasa alá hajtja a vizet. Ez által előre hajtja a vizet, miközben a rák teste hátrafelé mozdul el. A mederfenéken a fejtor hasi oldalán levő 4 pár lábán jár (az első lábpárat ekkor sem használja, mert az ollós).

Rendszerezésük[szerkesztés]

Az osztályt az alábbi alosztályokra, öregrendekre és rendekre tagolják:

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Papp, L. (1997): Zootaxnómia (Egységes jegyzet). - MTM - Dabas-Jegyzet Kiadó pp. 382.
  • A Tudás Fája: Állatok és Növények/(25) A Rákok (93-98 old.)
  • Biológia, Tankönyv a VI. osztály számára, Maria Brandosiu és Constata Androne, Kiadó: Edit. did. si ped. Bucuresti 2006 / Rákok (56-57. old.)