Ostorlábúak
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Családok | ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ostorlábúak témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ostorlábúak témájú kategóriát. |
Az ostorlábúak (Amblypygi) az ízeltlábúak törzsében a pókszabásúak (Arachnida) osztályának egyik rendje. Jelenleg 5 családjuk, 17 nemük és 136 fajuk ismert.
Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]
Régebben az ostorfarkúakkal (Uropygi) együtt a tengeri skorpiók leszármazottainak tekintették őket; az újabb vizsgálatok átsorolták a taxont a pókszabásúak (Arachnida) osztályába. A legtöbb fajuk
- az újvilági faunabirodalom (Neogea) brazíliai faunaterületén, illetve
- az északi faunabirodalom afrotropikus és orientális faunaterületén
él, trópusi vagy szubtrópusi éghajlaton. Az egyetlen európai faj a Charinus ioanniticus csak az Égei-tenger két szigetén (Kósz, Rodosz) és Izraelben honos.
Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]
Az ostorlábúak 5–40 mm hosszúak, testük széles, lapított. Előtestük vese vagy szív alakú, hátukat pajzs fedi. Szájszervük pengeszerű. Méregmirigyeik nincsenek. Potrohukon közeli rokonaiktól, az ostorfarkúaktól eltérően nincs nyúlvány (telson); tudományos nevüket erről kapták.
Első pár, hagyományosan tapogatólábnak (pedipalpus) nevezett lábpárjuk fogólábbá (fogókarrá) alakult át. A középen ízelt láb hossza a testhossz többszöröse is lehet. A belső szélén erős kampók nőnek, a végén pedig hegyes, mozgatható tövis. A középső ízület lehetővé teszi, hogy az oldalt kihajtott lábbal megragadott áldozatot az ostorlábú a szája elé vonhassa.
Második lábpárjuk viszont valódi tapogató érzékszervvé módosult: erről az ostorszerűen megnyúlt és elvékonyodott érzékszervről kapták magyar nevüket. Számos ízre tagolt, és ezeket a fonalszerű belső izmok külön-külön mozgatják, amitől az olyan hajlékony és mozgékony, mint a polip karja; inkább látszik csápnak, mint lábnak. Hossza egyes fajoknál a 30 cm-t is elérheti.
Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]
A meleg, nedves környezetet kedvelik. A legtöbb faj éjjel aktív, nappal fák repedéseibe, kövek alá húzódnak. Ragadozók. Nemcsak más ízeltlábúakkal táplálkoznak, de elejthetik a kisebb gerinceseket (például gyíkokat) is. Többnyire egy kövön ülve várják áldozataikat, és közben hosszú, ostorszerű lábaikkal pásztázzák környezetüket: az egyik láb az állat előtt tapogat, a másik pedig mögötte. A csápszerű végtagok mozgása annyira finom, hogy a megérintett állat (például lepke) azt észre sem veszi. Miután felmérte a zsákmány pontos helyét, azt a karmos „tapogatólábak” ragadják meg. Az áldozatot többnyire a végtüskével döfi le, majd a tüskét visszahajtva a tetemet, illetve sebesültet a láb kampóihoz szorítja.
Érdekesség[szerkesztés]
A Harry Potter és a Tűz Serlege című filmben Rémszem Mordon egy ostorlábún szemlélteti a főbenjáró átkokat. A könyvben ezt egy pókkal teszi.
Ismertebb fajok[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- David Attenborough: A gerinctelenek élete. Kossuth Kiadó, 2006. ISBN 963 09 4883 4 p. 18–20.
- Heinz Sielmann: Pókok. Mi micsoda? könyvek. Tessloff és Babilon Kiadó, Budapest, 2003. ISBN 963 9446 15 7 p. 38.
