Ostorfarkúak
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Családok | ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ostorfarkúak témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ostorfarkúak témájú kategóriát. |
Az ostorfarkúak (Thelyphonida, korábban Uropygi) az ízeltlábúak törzsében a pókszabásúak (Arachnida) osztályának egyik rendje. Egyes rendszertanokban[1] Thelyphonida néven ismert.
Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]
Régebben az ostorlábúakkal (Amblypygi) együtt a tengeri skorpiók leszármazottainak tekintették őket; az újabb vizsgálatok átsorolták a taxont a pókszabásúak (Arachnida) osztályába. Valamennyi fajuk
- az újvilági faunabirodalom (Neogea) brazíliai faunaterületén, illetve
- az északi faunabirodalom afrotropikus és orientális faunaterületén
él, mindig trópusi vagy szubtrópusi éghajlaton. A legtöbb fajukat Malajzia trópusi esőerdőiben (Hátsó-indiai faunatartomány, Szunda-szigeti faunatartomány) találjuk.
Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]
Lapos testű, skorpiókra emlékeztető pókszabásúak. Hosszúkás előtestükhöz keskeny alappal csatlakozik az utótest (potroh). Ennek utolsó három, elkeskenyedő szelvénye az utópotroh, aminek végéről ostorszerű, ízelt farokfüggelék nő — erről kapták a nevüket. A farokostor tövében, a végbélnyílás mellett méregmirigyek nyílnak, amikből védekezésül hangya- és ecetsavat permetezhetnek támadóikra.
Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]
A meleget és a párás levegőt kedvelik. A sötétben aktívak: nappal kövek és fák alatt, repedésekben vagy barlangokban rejtőznek. Némelyek a házak sötét sarkaiba, a szellőzőaknákba vagy a melléképületekbe is betelepülnek. Ragadozók; főleg ászkákra, soklábúakra, rovarokra, férgekre és csigákra vadásznak, ritkábban kisebb gerincesekre (békákra, varangyokra) is. A zsákmányt lábaikkal kapják el.
A nőstények petéiket utótestük hasoldalára tapasztják, majd kikelt ivadékaikat az első vedlésig utótestük hátán cipelik.[2]
Ismertebb fajok[szerkesztés]
- az óriás ostorfarkú az Amerikai Egyesült Államok déli részétől Közép-Amerikán át Brazíliáig honos. Teste mintegy öt centiméter hosszú.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Wikispecies: Thelyphonida
- ↑ George C. McGavin: Rovarok, pókok és más szárazföldi ízeltlábúak. Budapest, Panemex Kft., Grafo Kft. ISBN 963 9090 441
Források[szerkesztés]
- David Attenborough: A gerinctelenek élete. Kossuth Kiadó, 2006. ISBN 963 09 4883 4 p. 17.
- Heinz Sielmann: Pókok. Mi micsoda? könyvek. Tessloff és Babilon Kiadó, Budapest, 2003. ISBN 963 9446 15 7 p. 38.
