Szalay Karola
| Szalay Karola | |
| Született | Szalay Karolina Ilona 1911. május 23. Budapest[1] |
| Elhunyt | 2001. január 2. (89 évesen) Milánó |
| Beceneve | Karcsi |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Moll Károly (h. 1932[2]–1935) Italo Zingarelli (h. 1941) |
| Szülei | Szalay István Schneider Karolina |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Új köztemető |
| Színészi pályafutása | |
| Aktív évek | 1926– |
| Díjai | |
| Munka érdemérem | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szalay Karola (eredeti nevén Szalay Karolina Ilona, férjezett nevén Z. Szalay Karola, külföldön Carola [Szalay] Zingarelli) (Budapest, 1911. május 23. – Milánó, 2001. január 2.) balett-táncos, táncpedagógus, művészettörténész. Másfél évtizeden át a budapesti Opera egyik vezető művésze, az Állami Balettintézetnek megalakulásától tanára.
Élete[szerkesztés]
Édesapja szobafestő volt. Nyolcévesen került be az Operaház kebelén belül működő balettiskolába, ahol Brada Ede, Jan Ciepliński és Otto Zöbisch növendéke volt.
1926-ban lett operai tag a tánckarban. Első jelentős feladatát az 1928. május 12-én bemutatott, egyébként gyorsan megbukott Az ezüstkulcs c. balettben kapta.[3] 1930-ban nevezték ki magántáncosnak. Míg a vele szinte egyszerre indult Bordy Bella a karakteres, temperamentumos szerepekben tűnt ki, addig Szalay a finom, lírai alakokat formálta meg kiváló technikával és színészi játékkal. Egy prózai szerepet is eljátszott: Ádám Jenő Mária Veronika c. misztériumjátékának főszerepét, amihez Ascher Oszkártól vett beszédórákat. A szépségével is hódító prímabalerina rendkívüli népszerűségnek örvendett a közönség körében.
Operai működése mellett végezte el a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet–esztétika szakát (Gerevich Tibor), és 1941-ben A tánc a képzőművészetben c. dolgozatával „summa cum laude” doktorált. Ebben az évben kötötte második házasságát Italo Zingarelli (1891–1979) újságíróval,[4] aki különböző olasz lapok külföldi tudósítója volt (Budapesten 1938-tól). 1941-től 1945-ig Törökországban és Portugáliában éltek, férjét a fasiszta kormány letartóztatta. Szalay hamarosan elvált tőle.
1945 végén visszatért a budapesti Operához egészen 1948-ig. 1949 és ’53 között a Vasas Művészegyüttes tánckarának vezetője volt, amihez meg kellett ismerkednie a néptánccal, ami klasszikus képzésében nem szerepelt. Mindezek mellett V. I. Vajnonen és K. Armasevszkaja tanfolyamán elsajátította a Vaganova-módszert, és 1950-től a frissen felállított Állami Balettintézetben tanított öt éven át. Ismertebb tanítványai Árva Eszter, Bretus Mária, Esztergályos Cecília, Nagy Iván.
1955-ben Olaszországba disszidált, a következő évtől a La Scala tagja balettmesterként, később az intézmény balettiskolájának tanára, igazgatója is egészen 1976-ig. 1988-tól a milánói Piccolo Teatro (Teatro D’Europa) Giorgio Strehler vezette stúdiójában tanított színpadi mozgást és táncot.
Rendszeresen zsűrizett balett- és táncversenyeken, vizsgáztatott az olaszországi balettintézetekben. 1990 után gyakran látogatott szülőhazájába.
Sírja az Új köztemetőben található [22-III-1-21].[5]
Születése centenáriumán emlékülést rendezett az MTA Zenetudományi Intézete, és kamarakiállítást az Országos Széchényi Könyvtár.
Szerepei[szerkesztés]
- Ádám Jenő–Harangozó Gyula: Mária Veronika — címszerep
- Arisztophanész: A nők összeesküvése — Karvezető
- Bartók Béla–Jan Ciepliński: A fából faragott királyfi — Királykisasszony
- Bartók Béla–Harangozó Gyula: A csodálatos mandarin — Lány
- Josef Bayer–Jan Ciepliński: A babatündér — címszerep
- Berté Henrik: Három a kislány — [táncbetét]
- Alekszandr Borogyin–Harangozó Gyula: Polovec táncok — Poloveci lány
- François Couperin–Richard Strauss–Brada Ede: Az ezüstkulcs — Hercegnő
- Pjotr Csajkovszkij–Brada Ede: A diótörő — Tea
- Pjotr Csajkovszkij–Szemere Árpád: A diótörő — címszerep
- Claude Debussy–Jan Ciepliński: A játékdoboz — Polichinelle
- Léo Delibes–Jan Ciepliński: Coppélia — Swanilda
- Dohnányi Ernő–Galafrés Elza: Pierette fátyola — Pierette
- Dohnányi Ernő–Galafrés Elza: Szent fáklya — Buza
- Alekszandr Glazunov–Jan Cieplinski: Évszakok — Hó
- Jacobi Viktor–Harangozó Gyula: Táncegyveleg a Sybill c. operettből — Bál után
- Kenessey Jenő–Harangozó Gyula: Csizmás Jankó — Ildikó
- Kodály Zoltán–Milloss Aurél: Kuruc mese — Leány
- Kósa György–Jan Ciepliński: Árva Józsi három csodája — Halkisasszony
- Liszt Ferenc–Brada Ede: Pesti karnevál — Bécsi lány
- Liszt Ferenc–Márkus László–Jan Ciepliński: Magyar ábrándok — Cigánylány
- Liszt Ferenc–Weiner Leó–Turnay Alice: Örök temetés — Leány
- Darius Milhaud–Harangozó Gyula: Francia saláta — Isabella
- Nádor Mihály–Jan Ciepliński: Eissler Fanny — címszerep
- Radnai Miklós–Jan Ciepliński: Az infánsnő születésnapja — Cigánylány
- Nyikolaj Rimszkij-Korszakov–Rudolf Kölling: Seherezádé — címszerep
- Franz Schubert–Dohnányi Ernő–Galafrés Elza: A múzsa csókja — Kis táncosnő
- Richard Strauss–Jan Ciepliński: József-legenda — Szulamit táncosnő
- Takács Jenő−Harangozó Gyula: Nílusi legenda — Cleopatra
- Weiner Leó–Jan Ciepliński: Csongor és Tünde — Tünde
Filmje[szerkesztés]
- Gül Baba (1940, magyar)
Publikációi[szerkesztés]
- A tánc a képzőművészetben. (Budapest, 1941. May János Nyomdai Rt., Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetének dolgozatai)
- Megjegyzések a táncbetétekről = Táncművészet 3. évf. (1953) 10. sz.
- Emlékezés Brada Edére = Táncművészet 5. évf. (1955) 6. sz.
- Manuale didattico di danza classica (Milánó, 1979, Nava)
- A Scala 170 éves balettiskolája = Táncművészet 8. [14.] évf. (1983) 7. sz.
- A magyar tánc nyomában
Díjai, elismerései[szerkesztés]
- Munka érdemérem
- 1990 — A Magyar Állami Operaház örökös tagja
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 11.)
- ↑ Egyes forrásokban 1931.
- ↑ „Miért kellett ezt a darabot előadni?” – tette fel a kérdést a Budapesti Hírlap. Idézi Pónyai Györgyi i. m. 149. l.
- ↑ Nicola Zingarelli (1860–1935) nyelvész, lexikográfius, a híres Zingarelli-szótárak atyjának fia.
- ↑ Adatlapja a Nemzeti Örökség Intézete oldalán.
Források[szerkesztés]
- A budapesti Operaház 100 éve. Szerk. Staud Géza. Budapest, 1984. Zeneműkiadó. ISBN 9633305241
- Koegler, Horst: Balettlexikon. A magyar kiadást szerk. Körtvélyes Géza. Budapest, 1977. Zeneműkiadó. ISBN 963330203X
- Ki kicsoda 2000. Főszerk.: Hermann Péter. Budapest, 1999. Greger-Biográf K. ISSN 1215-7066
- Pónyai Györgyi: A klasszikus balettművészet magyarországi történetéből. Budapest, 2009. Planétás K.–Magyar Táncművészeti Főiskola. ISBN 9789639414150
- Adatlapja a hangosfilm.hu-n (Hozzáférés: 2019. május 30.)
- 100 éve született Szalay Karola Az Országos Széchényi Könyvtár kamarakíállításának ajánlója (Hozzáférés: 2019. május 31.)
- Az MTA Zenetudományi Inétezetének Szalay Karola-emlékülésén (2011. november 9.) elhangzott előadások = Tánctudományi Közlemények IV. évf. (2012) 2. sz. 46–59. l. (Hozzáférés: 2019. június 4.)
- Színházi adattár
