Ádám Jenő (zeneszerző)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ádám Jenő
Született 1896. december 12.
Szigetszentmiklós
Elhunyt1982. május 15. (85 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása zeneszerző,
kóruskarnagy,
zenepedagógus
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Díjak Kossuth-díj

Ádám Jenő az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ádám Jenő témájú médiaállományokat.

Ádám Jenő (Szigetszentmiklós, 1896. december 12.Budapest, 1982. május 15.) Kossuth-díjas zeneszerző, kóruskarnagy, zenepedagógus és népdalgyűjtő.

Életpályája[szerkesztés]

Az első világháború során orosz hadifogságban zenekart, kórust szervezett, Taturszkban zeneiskolát alapított. Hazatérve Kodály Zoltán zeneszerzés növendéke volt a Zeneakadémián, 1933-ban karmesteri-karnagyi diplomát szerzett Berlinben, Felix Weingartner növendékeként.

1929-től 1959-ig, nyugdíjazásáig volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. Már a kezdetektől kiemelkedően fontosnak tartotta az iskolai ének- és zeneoktatást, 1933-tól 1959-ig a középiskolai ének- és zenetanárképző tanszékvezetője és az operatanszak és az ének főtanszak vezetője is volt, két évtizedig vezette a főiskola énekkarát. Tanított népzenét, szolfézst, zeneelméletet, módszertant, kamaraéneket, dalirodalmat. Kulcsszerepet játszott a „Kodály-módszer” kidolgozásában és gyakorlatba ültetésében. Fő pedagógiai művében, az 1944-ben megjelent Módszeres énektanításban már szerepeltette a később Kodály-módszerként világszerte elterjedt metódust (Ádám Jenő ezt „magyar metódusnak” nevezte). Fontos kiadványként kell szólni a Kodállyal közösen, a teljes általános iskolai képzés (I–VIII. osztály) számára 1947–1948 között írt énektankönyv sorozatot.

Tevékenysége fontos területének számított népművelő, zenenépszerűsítő munkássága is. Már a harmincas évek végétől tartott e témában előadásokat a rádióban, az ország számos településén, majd 1958-tól tévé-előadássorozata révén a zenei műveltség országosan népszerű ismertetőjévé vált. Nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba ezt a munkásságát, még az amerikai magyarság körében is emlékezetes előadásai voltak. Maga Kodály is nagyra tartotta ebbéli képességét: „szerencsésen egyesíti magában a legmagasabb zenei képzettséget a népiskolai gyakorlat közvetlen tapasztalataival”.

Zeneszerzői munkássága során főként népzenéből merített ihletet, de életművében fontosak egyházzenei művei is. Komponistai munkássága szerteágazó területet ölelt fel: zenekari és kamaraműveket, dalokat, színpadi és film kísérőzenét, kórusműveket stb. is komponált. 1955-ben Érdemes művész lett, két évvel később pedig megkapta a Kossuth-díjat.

Emlékezete[szerkesztés]

  • Munkásságának emléket állít a Szigetszentmiklóson található Ádám Jenő Emlékház, a Zeneiskola előtti mellszobra[1] és a Köztemetőben álló síremléke.
  • Emléktábla örökíti meg, hogy évtizedekig élt Budapest XII. kerületében, Krisztinavárosban, a Moszkva tér 14-ben.
  • Több (zene)iskola is viseli a nevét országszerte, a budapestinél bronz relief is hirdeti emlékét (Mecseki Hargita műve)

Díjai[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

Zeneművek[szerkesztés]

  • Ez a mi földünk (1923)
  • Magyar Karácsony (1929)
  • Mária Veronika (1937)
  • Panasz és ünnepség (1941)

Zenekari művek[szerkesztés]

  • Dominica (szvit, 1925)
  • Európa (1939)

Kórusművek zenekarral[szerkesztés]

  • Ember az úton
  • Szimfonikus freskók (1945)

Kamarazene[szerkesztés]

  • 2 vonósnégyes (1924, 1930)
  • Arany János dalai (1951)

Egyéb zeneművek[szerkesztés]

Számos kórusmű, színpadi kísérőzenék, dalok, népdalfeldolgozások, hat film zenéje.

Könyvek[szerkesztés]

  • A skálától a szimfóniáig. Turul könyvkiadó, Budapest, 1943
  • Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján. Turul könyvkiadó, Budapest, 1944
  • A muzsikáról. Zeneműkiadó, Budapest, 1954
  • Szó–Mi daloskönyv (társszerző: Kodály Zoltán). Budapest, 1943–1946

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Horusitzky Zoltán: Ádám Jenőről. Muzsika, 1982. 7. sz.
  • Schelken Pálma: Lánggal búcsúzott. Parlando, 1982. 8–9. sz.
  • Szokolay Sándor: Búcsú Á. J.-től. Ének-zene Tanítása, 1982. 5. sz.
  • Kontra István: Á. J. Emlékház. Ének-zene Tanítása, 1985. 6. sz.
  • Soltész Elekné: A néptanító Á. J.-re emlékezünk. Kóta, 1988. 5. sz.
  • Kislexikon – Ádám Jenő
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  

További információk[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap