Ugrás a tartalomhoz

Ádám Jenő (zeneszerző)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nem tévesztendő össze a következővel: Ádám Jenő (politikus).
Ádám Jenő
Vajda M. Pál felvétele
Vajda M. Pál felvétele
Született1896. december 12.[1][2]
Szigetszentmiklós
Elhunyt1982. május 15. (85 évesen)[3][1]
Budapest[4]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaRőhmer Olga
(h. 1929–?)
GyermekeiMariann (1934–1950)
Erika (1937–1983)
Foglalkozása
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (–1933)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Ádám Jenő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ádám Jenő (Szigetszentmiklós, 1896. december 12. – Budapest, 1982. május 15.) Kossuth-díjas zeneszerző, kóruskarnagy, zenepedagógus és népdalgyűjtő.

Életpályája

[szerkesztés]
Emléktáblája: Széll Kálmán tér 14.

Ádám István rendőr és Ónodi Aranka gyermekeként született. Az első világháború során orosz hadifogságban zenekart, kórust szervezett, Tatarszkban zeneiskolát alapított. Hazatérve Kodály Zoltán zeneszerzés növendéke volt a Zeneakadémián, 1933-ban karmesteri-karnagyi diplomát szerzett Berlinben, Felix Weingartner növendékeként. 1929. július 27-én házasságot kötött Rőhmer Olga tanárnővel.[5]

1929-től 1959-ig, nyugdíjazásáig volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. Már a kezdetektől kiemelkedően fontosnak tartotta az iskolai ének- és zeneoktatást, 1933-tól 1959-ig a középiskolai ének- és zenetanárképző tanszékvezetője és az operatanszak és az ének főtanszak vezetője is volt, két évtizedig vezette a főiskola énekkarát. Tanított népzenét, szolfézst, zeneelméletet, módszertant, kamaraéneket, dalirodalmat. Kulcsszerepet játszott a „Kodály-módszer” kidolgozásában és gyakorlatba ültetésében. Fő pedagógiai művében, az 1944-ben megjelent Módszeres énektanításban már szerepeltette a később Kodály-módszerként világszerte elterjedt metódust (Ádám Jenő ezt „magyar metódusnak” nevezte). Fontos kiadványként kell szólni a Kodállyal közösen, a teljes általános iskolai képzés (I–VIII. osztály) számára 1947–1948 között írt énektankönyv sorozatot.

Tevékenysége fontos területének számított népművelő, zenenépszerűsítő munkássága is. Már a harmincas évek végétől tartott e témában előadásokat a rádióban, az ország számos településén, majd 1958-tól tévé-előadássorozata révén a zenei műveltség országosan népszerű ismertetőjévé vált. Nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba ezt a munkásságát, még az amerikai magyarság körében is emlékezetes előadásai voltak. Maga Kodály is nagyra tartotta ebbéli képességét: „szerencsésen egyesíti magában a legmagasabb zenei képzettséget a népiskolai gyakorlat közvetlen tapasztalataival”.

Zeneszerzői munkássága során főként népzenéből merített ihletet, de életművében fontosak egyházzenei művei is. Komponistai munkássága szerteágazó területet ölelt fel: zenekari és kamaraműveket, dalokat, színpadi és film kísérőzenét, kórusműveket stb. is komponált. 1955-ben Érdemes művész lett, két évvel később pedig megkapta a Kossuth-díjat.

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Munkásságának emléket állít a Szigetszentmiklóson található Ádám Jenő Emlékház, a Zeneiskola előtti mellszobra[6] és a Köztemetőben álló síremléke.
  • Emléktábla örökíti meg, hogy évtizedekig élt Budapest XII. kerületében, Krisztinavárosban, a Moszkva tér 14-ben.
  • Több (zene)iskola is viseli a nevét országszerte, a budapestinél bronz relief is hirdeti emlékét (Mecseki Hargita műve)

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Főbb művei

[szerkesztés]

Zeneművek

[szerkesztés]
  • Ez a mi földünk (1923)
  • Magyar Karácsony (1929)
  • Mária Veronika (1937)
  • Panasz és ünnepség (1941)

Zenekari művek

[szerkesztés]
  • Dominica (szvit, 1925)
  • Európa (1939)

Kórusművek zenekarral

[szerkesztés]
  • Ember az úton
  • Szimfonikus freskók (1945)

Kamarazene

[szerkesztés]
  • 2 vonósnégyes (1924, 1930)
  • Arany János dalai (1951)

Egyéb zeneművek

[szerkesztés]

Számos kórusmű, színpadi kísérőzenék, dalok, népdalfeldolgozások, hat film zenéje.

Könyvek

[szerkesztés]
  • A skálától a szimfóniáig. Turul könyvkiadó, Budapest, 1943
  • Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján. Turul könyvkiadó, Budapest, 1944
  • A muzsikáról. Zeneműkiadó, Budapest, 1954
  • Szó–Mi daloskönyv (társszerző: Kodály Zoltán). Budapest, 1943–1946

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Horusitzky Zoltán: Ádám Jenőről. Muzsika, 1982. 7. sz.
  • Schelken Pálma: Lánggal búcsúzott. Parlando, 1982. 8–9. sz.
  • Szokolay Sándor: Búcsú Á. J.-től. Ének-zene Tanítása, 1982. 5. sz.
  • Kontra István: Á. J. Emlékház. Ének-zene Tanítása, 1985. 6. sz.
  • Soltész Elekné: A néptanító Á. J.-re emlékezünk. Kóta, 1988. 5. sz.
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ádám_Jenő_(zeneszerző)&oldid=27453999”