Három a kislány
| Három a kislány (Das Dreimäderlhaus) | |
| daljáték | |
 | |
| Eredeti nyelv | német |
| Alapmű | Rudolf Hans Bartsch Schwammerl című novellája |
| Zene | Berté Henrik Franz Schubert műveinek felhasználásával |
| Librettó | Alfred Maria Willner Heinz Reichert |
| Felvonások száma |
|
| Fordító | Harsányi Zsolt (Innocent Vincze Ernő) |
| Főbb bemutatók | 1916. január 15., Bécs, Raimundtheater 1916 – Berlin 1916. április 23., Vígszínház 1921 – Párizs 1951. december 1., Erkel Színház |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Három a kislány témájú médiaállományokat. | |
A Három a kislány (németül Das Dreimäderlhaus) romantikus daljáték három felvonásban, négy képben. Zenéjét Berté Henrik állította össze Franz Schubert műveiből, szövegét Alfred Maria Willner és Heinz Reichert írta. Ősbemutatója 1916. január 15-én volt a bécsi Raimundtheaterben. Három hónap múlva (április 19.) volt a 100., december 13-án a 300. előadás. Magyarországon a budapesti Vígszínház mutatta be 1916. április 23-án, Schubert szerepében a kölcsönzött Környei Bélával, az első rendezés 151 előadást ért meg, 1922-ben felújították.
A mű keletkezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Berté Henrik (1857–1924), a magyarországi születésű bécsi operettkomponista az 1911-ben megkapott librettóból előbb önálló művet komponált, de nem talált olyan színházat, amelyik ebben a formában bemutatta volna, ezért úgy döntött, hogy Schubert dalaiból és hangszeres műveiből állítja össze a (második) Három a kislány zenéjét. A halhatatlan dallamok összeszövése, rendkívül ügyes színpadi felhasználása avatott kezű, jó muzsikusra vall. A darab sikerén felbuzdulva 1917-ben újabb Schubert-feldolgozást készített Tavasz és szerelem (Lenz und Liebe) címmel, de ezzel – mint a „folytatásos” művekkel lenni szokott – nem volt sikere.
Schubert profilja mögött a régi Bécs elevenedik meg, a boldog város, melynek hajdanán Haydn, Mozart, Beethoven, most pedig Schubert muzsikál. Kissé felszínes a librettó – nem mélyebb és nem is akar mélyebb lenni, mint egy operett-történet –, nem elemzi a polgárváros viszonyait, társadalmát, szellemi mozgalmait; beéri egy egyszerű igazság hangoztatásával: Tschölléknek, a Médiknek, Hédiknek, Édiknek, Bindereknek, Brunédereknek megadatott a polgári boldogság, Schubertnak pedig mindebből semmi sem jutott.
Szereplők
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Schubert Ferenc (tenor) • [valódi személy: Franz Seraph Peter Schubert (1797–1828) osztrák zeneszerző]
- Schober, költő (bariton) • [valódi személy: Franz von Schober (1796–1882) Svédországban született osztrák költő, színész, hivatalnok]
- Schwind, festő (bariton) • [valódi személy: Moritz von Schwind (1804–1871) festő, grafikus]
- Gumpelwieser, rajzoló (basszus) • [valódi személy: Leopold Kupelwieser (1796–1862) festőművész, oltárképei több magyar templomban, pl. a józsefvárosi Szent Józsefben megtalálhatók]
- Vogl, operaénekes (tenor) • [valódi személy: Johann Michael Vogl (1768–1840) operaénekes, színész, rendező, Schubert dalainak első jelentős énekese]
- Scharntorff, dán követ
- Tschöll Keresztély, üvegfestő mester
- Tschöllné (szoprán)
- Édi, leánya (szoprán)
- Hédi, leánya (szoprán)
- Médi, leánya (szoprán)
- Grisi Lucia, udvari énekesnő (szoprán)
- Brunéder A., nyergesmester (bariton)
- Binder Nándor, postahivatalnok (tenor)
- Novotny, titkosrendőr
- Karmester
- Első utcai énekes (tenor)
- Második utcai énekes (tenor)
- Sáni, pikkoló
- Házmesterné
- Brametzberger, vendéglős
- Wéberné
- Első lakó
- Második lakó
- Postás
- Pincér
- lakók, zenészek, énekes-gyerekek, vendégek, az utca népe, fiákeresek, mesterlegények, varrólányok, munkások, dunai matrózok
Tartalma
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Első felvonás: Egy ósdi, kedves bécsi házban lakik Schubert Ferenc, a fiatal zeneszerző. Barátai, a nővadász és költő Schober báró, az öntelt Vogl operaénekes és két vidám festő, meglátogatják és bohém módon víg legényvacsorát csapnak az udvaron. Ebben a házban lakik egy nyergesmester és egy postahivatalnok is. Ezek Tschöll bácsinak, az udvari üvegfestőnek, két lányába, Édibe és Hédibe szerelmesek. A kétlány titokban ideszökik és a harmadik Tschöll-leány, a tűzrölpattant Médi, gardírozza őket. De Tschöll papa rajtuk üt. Schubert társasága beleszól a családi bonyodalomba, megbékítik a haragos apát, aki feleségül adja két lányát a két derék kérőnek. Schubert megismerkedik a kis Médivel, aki veszedelmesen megtetszik neki.
Második felvonás: Tschöllék házánál kettős lakodalmat ülnek. Édi és Hédi most készülnek a nászútra. A vendégseregben van Schubert is, aki most már mélyen beleszeretett a harmadik leányba. Médi is vonzódik a komponistához, akinek olyan megejtő melódiái vannak. De megjelenik a társaságban a bécsi olasz opera híres primadonnája, Grisi kisasszony, aki a dán nagykövet barátnője és mellékesen Schober báróba szerelmes. A szeszélyes és forró olasz nő azt hiszi, hogy Schober a kis Médi miatt hanyagolja őt el. Kiábrándítja tehát „Ferenc“-ből a leányt. A báró is Ferenc tudniillik és a lányka most azt hiszi, hogy Schobert Grisi kisasszony kedvese és őt csak bolonditja. Csalódott szive Schober felé fordul. Az intrikáló Grisi tehát így éppen azt éri el, amitől alaptalanul félt Mikor Schober — a felszeg és ügyetlen Schubert kérésére — elénekli Médinek a zeneszerző egy verses vallomását, a lány nem a komponista, hanem az előadó nyakába borul.
Harmadik felvonás: A dán nagykövet detektívvel keresteti azt a fiatalembert, aki Grisi Luciának az ő háta mögött udvarol. A detektív Tschöll papát fogja fülön, aki a maga öreges módja szerint szeretné a csinos olasz művésznőnek a szépet tenni. De aztán majdnem kiderül, hogy Grisinek a báróval volt randevúja, aki most akart szakítani. A feszült helyzetet Schubert vágja ketté: magára akarja vállalni a dolgot. De a nagykövet átlát a szitán és mivel Schober már úgyis vőlegény, elegáns gesztussal napirendre tér Grisi kis kalandja felett. A báró, túl lévén a kellemetlen helyzeten, magához öleli a boldog Médit. Schubert fájó, de önzetlen sörvel mond le a leányról: az ő igazi szerelme most már csak a muzsika lesz.
Hangszerelés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- [A Magyar Állami Operaház Polgár Tibornak az alábbitól eltérő hangszerelésében játszotta]
2 fuvola, 2 oboa, 2 klarinét, 2 fagott, 4 kürt, 2 trombita, 3 harsona, ütősök (két játékos), 1 hárfa, vonósok
