Ugrás a tartalomhoz

Szabó Ferenc (zeneszerző)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2021. május 23., 13:02-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→Egyéb irodalom)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2022. január 8.) ezen a változaton alapul.
Ez a szócikk a zeneszerzőről szól. Hasonló címmel lásd még: Szabó Ferenc (egyértelműsítő lap).
Szabó Ferenc
Életrajzi adatok
Született1902. december 27.
Budapest
Elhunyt1969. november 4. (66 évesen)
Budapest
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1921–1926)
Pályafutás
Műfajokopera
Díjak
Tevékenységzeneszerző, zenepedagógus
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Szabó Ferenc emléktáblája utolsó lakhelyén, a Hollán Ernő (akkor Fürst Sándor) utca 33. szám alatt

Szabó Ferenc (Budapest, 1902. december 27. – Budapest, 1969. november 4.) Kossuth-díjas magyar zeneszerző.

Élete, munkássága

Szegény körülmények között élt. Édesapja eredetileg falusi mészáros volt, de egy lórúgástól megsérülvén, fel kellett hagynia szakmájával, Budapestre költözött és itt pincérként dolgozott. Három gyermeke közül a későbbi zeneszerző volt a legidősebb. Szabó Ferenc a budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, miközben éjszakai munkákból tartotta fenn magát. Az egyházi középiskolából – a Galilei Körben való részvétele és hangoztatott ateizmusa miatt – eltanácsolták, a Werbőczi (ma Petőfi) gimnáziumban tanult tovább. A képzőművészet is foglalkoztatta, a Tanácsköztársaság alatt a proletár tanműhelyben Uitz Béla és Nemes-Lampérth József növendéke volt. Közben hegedülni is tanult az Operaház egyik brácsásától – ebédhordás ellenében. 1921-től a Zeneakadémián tanult, előbb Weiner Leó, majd Siklós Albert tanítványa volt. Harmadévtől Kodály Zoltán osztályában tanult az 1926-os diplomaszerzésig.

1922-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1925-től közreműködött a Szociáldemokrata Párt kulturális rendezvényeinek szervezésében. 1926-ban alapító tagja volt a Modern Magyar Muzsikusok Szabad Egyesületének (Kadosa Pál, Szelényi István és Kelen Hugó társaságában). 1928-tól munkáskórusokat vezetett. 1927-től illegális kommunista pártmunkát végzett, majd 1931-ben Sallai Imre futáraként Berlinbe utazott, az emigráns magyar írók és újságírók körében végzett szervező munkát. Innen emigrált 1932 áprilisában Moszkvába, ahol elvégezte a hároméves pártegyetemet. 1938-tól a szovjet zeneszerző egyesület nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztályát vezette. A második világháború kitörését követően önként belépett a Vörös Hadseregbe, majd főhadnagyi rangban vett részt a budapesti harcokban is (más források szerint az NKVD őrnagyaként tért Magyarországra[1]).

A főváros felszabadulása után rövid ideig a Vörös Hadsereg lapjának, az Új Szónak volt a munkatársa. 1945 őszén kinevezték a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszékvezető tanárává. 1950-től a Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöke, majd 1951-től hét évig országgyűlési képviselő volt, 1954-ben a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége tagja lett. Az 1956-os forradalom előtti években hatalmát felhasználva Révai Józseffel együtt a zsdanovi elvek mentén próbálta a magyar zenei életet átalakítani, a keményvonalas ideológián túl többek között a kor legkiválóbb zeneszerzőinek (pl. Veress Sándor, Lajtha László és Járdányi Pál) meghurcolásával.[1] A forradalom után, 1958-tól a Zeneakadémia igazgatója volt, ahol folytatta ideológiai munkáját. 1961-ben egy Viski János meghurcolását kilátásba helyező beszédének hatására Viski még aznap rosszul lett, kórházba került és elhunyt.[1] 1967-ben (tisztázatlan okból) nyugdíjazták. Ezután egészsége rohamosan hanyatlott. Élete utolsó két évében csak töredékben maradt operáján dolgozott.

Szabó Ferenc zenéje egyszerű, világos formákból áll. Tematikus világa a magyar népdal szelleméből fakad, harmóniavilága tonális, a kodályi stílusból ered. Pályafutása elején főleg kamaraműveket írt, filmzenéket hangszerelt (Meseautó, Hyppolit, a lakáj). Az 1930-as évek elejétől kórusfeldolgozásokat is komponált, például a Munkát! Kenyeret! című dalt. 1931-ben Londonban, nagy sikerrel mutatták be egy zenei ünnepélyen a Petőfi Sándor versére készült Farkasok dala című művét, de más kórusművei, dalai is ismertté váltak Európában. Főleg kórusműveket, kamaraműveket, szviteket, zongoradarabokat írt, de komponált filmzenéket is (Lúdas Matyi, Föltámadott a tenger). Légy jó mindhalálig című operáját maga már nem tudta befejezni, Borgulya András végezte el rajta a végső simításokat. 1969. november 4-én hunyt el Budapesten.

Művei

  • Színpadi művek
    • Lúdas Matyi, táncjáték, 1960
    • Légy jó mindhalálig, opera, 1969
  • Vokális művek
    • Farkasok dala, 1929–1930
    • Aufbau der Stadt Traktorostroy, oratórium, 1931
    • Meghalt Lenin!, kantáta, 1933
    • Szegény ember nótái, 1946
    • Májusi ének, kantáta, 1950
    • Föltámadott a tenger, oratórium, 1955
    • Vallomás, kantáta, 1967
    • Petőfi-dalok, 1951
  • Zenekari művek
    • Moldován rapszódia, 1941
    • „Hazatérés” concerto, 1948
    • Számadás, 1949
    • Ludas Matyi-szvit, 1950
    • Emlékeztető, szimfónia, 1952[2]
    • Felszabadult melódiák, 1955
    • Balettzene, 1961
    • Elfelejtett szerenád, 1964
    • Lírai szvit, vonós zenekarra, 1936
  • Kamarazenei művek
    • 1. vonósnégyes, 1926
    • Szerenád, 1926–1927
    • Vonóshármas, 1927
    • Gordonka–zongoraszonáta, 1930
    • Zongorahármas, 1931
    • Air, hegedű–zongoraduó, 1953
    • 2. vonósnégyes, 1962
    • Sonata alla rapsodia, 1964
    • Rondo, gordonka–zongora, 1972
  • Szólóművek
    • Toccata, zongora, 1928
    • Szólógordonka szonáta, 1929
    • Két szólóhegedű-szonáta, 1930–1931
    • 1. zongoraszonáta, 1940–1941
    • 2. zongoraszonáta, 1947
    • Három könnyű zongoradarab, 1949
    • 3. zongoraszonáta, 1957–1961
  • Filmzenék

Díjai, elismerései

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Windhager Ákos: Négy próféta a saját hazájában. (Hozzáférés: 2021. március 2.)[halott link]
  2. ↑ 1952. augusztus 20-án volt a bemutatója a Magyar Rádióban.

Források

További információk

Monográfiák

  • Pernye András: Szabó Ferenc; Zeneműkiadó, Bp., 1965 (Mai magyar zeneszerzők)
  • Maróthy János: Szabó Ferenc indulása. A "népi-lírai klasszicizmustól" az "expresszionizmusig". 1926-1928; Zeneműkiadó, Bp., 1970
  • Maróthy János: Zene, forradalom, szocializmus. Szabó Ferenc útja; Magvető, Bp., 1975 ISBN 9632700732
  • A zeneszerző Szabó. Emlékezések; szerk. Maróthy János; Zeneműkiadó, Bp., 1984 ISBN 9633305217

Szakirodalom

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szabó_Ferenc_(zeneszerző)&oldid=23889701”