Uitz Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Uitz Béla
Uitz Béla 1922-ben
Uitz Béla 1922-ben
Született 1887. március 8.[1]
Elhunyt 1972. január 26. (84 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága osztrák–magyar
Foglalkozása festő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Uitz Béla témájú médiaállományokat.

Uitz Béla (Mehala, Temes vármegye, 1887. március 8.Budapest, 1972. január 26.) magyar festő és grafikus, a magyar aktivizmus egyik robusztus tehetségű művésze. Később sógora Kassák Lajos volt döntő befolyással pályájára.

Életpályája[szerkesztés]

Tanulóévek[szerkesztés]

Temes megyei Mehala községben született, paraszt családból származott. Korán megmutatkozó művészi hajlamai ellenére a szükség[2] iparos szakma tanulása felé vezeti, így lett lakatos. 1907-ben bátya anyagi támogatásával beiratkozott az Iparművészeti Iskolába, ahol díszítő festő szakon kezdte meg tanulmányait. Feichtinger J. György volt mestere, akire fél évszázad távlatából is szívesen emlékezett vissza. Tőle tanulta meg a freskótechnikát, amelynek alapos szakmai ismeretére Uitz egész életében büszke volt. Itt kezdődött Nemes Lampérth Józsefhez fűződő szoros barátsága is, ami később – az akadémiai szellemmel ellentétben –, felszabadító erőként hatott Uitzra.

Később ösztöndíjat nyert a képzőművészeti tanulmányokhoz. 1908-tól járt a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Balló Edénél és Ferenczy Károlynál tanult. Balló osztályán Frank Frigyessel,[3] Krón Jenővel,[4] Szüle Péterrel,[5] Csáky Lászlóval és 1909-től Tatz Lászlóval[6] kerül össze. A képzőművészeti tanulmányaival párhuzamosan, a főiskolán megélhetésből modellkedett is. Az 1912-1913. évre már nem iratkozott be a Főiskolára. Az Epreskertet látogatta inkább, ahol nemcsak művészete, hanem élete is új irányba fordult. »Itt ismerkedett meg a modellként dolgozó Kassák Terézzel, akivel megszerették egymást, s az új kapcsolat alkotó tevékenységének is ösztönzőjévé vált.«[7] 1912 után alakította ki Nemes-Lampérth József nyomán konstruktív-expresszív stílusát, amely iskolát teremtett. Első nagy sikere 1914-ben volt az Ifjú Művészek Egyesületének kiállításán, ahol az állam és Nemes Marcell valamennyi kiállított képét megvásárolta. A Kecskeméti művésztelepen is alkotott. 1915-től A Tett, majd 1916-tól a Ma köréhez csatlakozott. Kassák Lajos főszerkesztő mellett a Ma szerkesztésében is részt vett.

Első sikerek[szerkesztés]

Rézkarcai 1916-ban aranyérmet nyertek a San Franciscó-i nemzetközi kiállításon. Goya, a reneszánsz freskófestészet, Cézanne és a kubisták, a Der Sturm körül csoportosuló expresszionisták, Picasso és a Nyolcak hatottak művészetére. A Magyar Tanácsköztársaság ideje alatt a proletár tanműhely igazgatója volt. A kommün bukása után bebörtönözték, majd emigrációba kényszerült. Bécsben tovább szerkesztette Kassákkal a Ma c. folyóiratot. Kassák körével nagy vitái voltak, ezért Komját Aladárral kiváltak, s megalapították a kommunista párt befolyása alatt álló Egység c. folyóiratot.

Emigrációban[szerkesztés]

1916-tól alkotói ereje teljében volt Uitz Béla. 1920-ban Bécsben a Freie Bewegung helyiségében rendeztek műveiből kiállítást, 1923-ban az Österreichisches Museumban. Közben 1921-22-ben Moszkvában tartózkodott. 1923-ban Bécsbe visszatérve megalkotta 14 rézkarcból álló szuggesztív erejű kompozícióját, a General Ludd sorozatot. 1924-26-ban Párizsban Martel álnéven adta közre képeit. A Francia Kommunista Párt látta el megrendelésekkel. Grafikákat, plakátokat készített. Ekkor jelent meg a Contre la guerre impérialiste című albuma Marcel Cachin előszavával. Párizsban két alkalommal a Clarté Szalonban volt gyűjteményes kiállítása.

Moszkvai évek[szerkesztés]

1926-ban Moszkvába utazott, ahol 1928-ban rendeztek műveiből gyűjteményes kiállítást és kinevezték a Moszkvai Képzőművészeti Főiskola tanárává. 1930-ban a szovjet kormánytól „érdemes művész” kitüntetést kapott. 1931-től öt éven át a Forradalmi Festők Nemzetközi Irodájának titkára volt. 1936-38-ban Kirgízia fővárosában, Frunzéban dolgozott. Frunzéban festett műveinek stílusa hatott a vele együtt ott dolgozó Mészáros Lászlóra.

1938-ban koncepciós pert indítottak ellene, letartóztatták, bebörtönözték, másfél év múlva azonban kiengedték, mert nagy szűkség volt dekorációs készségére és szervező erejére. A Szovjetek Palotájában az ülésterem teljes dekorációjának elkészítésére kapott megbízást egy nyolc tagú festőkollektívával együtt, de az erre a munkára vonatkozó megbízást hamarosan visszavonták. 1948-ban, Moszkva 800 éves fennállása alkalmából elkészítette a Kropotkin tér hatalmas pannóját (42x8 m), amelyen a jövendő Moszkva látképét örökítette meg. Hamarosan a nagy mezőgazdasági kiállításra két freskót készített kollektívájával együtt, ezekből az egyik az orosz, a másik a belorusz pavilon homlokzatát díszítette.

Utolsó évek[szerkesztés]

Uitznak számos nemzetközi kiállítása volt. 1968-ban a Magyar Nemzeti Galéria nagy gyűjteményes kiállítást rendezett műveiből. Uitz 1970-ben tért haza végleg Budapestre. Munkái megtalálhatók a Magyar Nemzeti Galériában, magyar vidéki múzeumokban, a bécsi Albertinában, a firenzei Pitti-palota galériájában, több moszkvai múzeumban és a szentpétervári Ermitázsban is.

Művei[szerkesztés]

Festményei (válogatás)[szerkesztés]

  • Női portré (1916)
  • Katonák (1916) (olaj, karton, 36x49 cm) (Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján)
  • Fák (1916) (olaj, vászon, 85X68,5 cm) (MNG)
  • Almaszedők (1916) (olaj, vászon, 98 x 70 cm) (MNG)
  • Sorozás (1916) (olaj, vászon, 70 x 90 cm) (MNG)
  • Anya gyermekével (1918) (olaj, vászon, 97 x 70 cm) (JPM, Pécs)
  • Ülő nő (1918) (olaj, karton, 87 x 69 cm) (JPM, Pécs)
  • Hevesy Iván portréja (1918-1919) (olaj, vászon, 86 x 69 cm) (JPM, Pécs)
  • Fekvő nő (1919) (olaj, vászon, 73 x 100 cm) (MNG)
  • Ikonanalízis (1922) (olaj, vászon, 156 x 142 cm) (MNG)

Akvarellek (válogatás)[szerkesztés]

  • Anya és gyermeke (1918) (tus, akvarell, 701 x 651 mm) (MNG)
  • Ülő nő oldalnézetben (1918) (színes tus, papír, 710 x 630 mm) (Savaria Múzeum, Szombathely)
  • Támlás székben ülő modell (1918 (tus, akvarell, ecset, papír, 760 x 620 mm) (magántulajdonban)
  • Gyár (1919) (színes tus, papír, 440 x 540 mm) (JPM)
  • A halászok (freskóterv) (1919) (tus, akvarell, ecset, papír, 600 x 910 mm) (magántulajdonban, később MNG?)
  • Absztrakt kompozíció (Dombos táj) (1920) (tempera, arany porfesték, csomagolópapír, 450 x 630 mm) (Puskin Múzeum, Moszkva)
  • Moszkvai udvar, középen gömbkoronás fával (I. változat) (1921) (akvarell, papír, 455 x 600 mm) (MNG)
  • Moszkvai udvar, középen gömbkoronás fával (II. változat) (1921) (akvarell, papír, 455 x 600 mm) (MNG)
  • Moszkvai hoteludvar absztrakt változatban (1921) (akvarell, papír, 630 x 460 mm) (MNG)
  • A moszkvai Vaszil Blazsennij székesegyház (1921) (akvarell, tempera, papír, 600 x 455 mm) (MNG)
  • Moszkva (év nélkül) (vegyes technika, papír, 58 x 44 cm) (magántulajdonban)

Grafikák (válogatás)[szerkesztés]

Uitz Béla sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-20.
  • Önarckép (1914) (szén, papír) (elveszett, lappang)
  • Háttal ülő női akt (1915-16) (hidegtű, 250 x 205 mm) (magántulajdonban)
  • Fürdőzők (1916) (hidegtű, 230 x 350 mm) (MNG)
  • Siratás (1916) (hidegtű, 190 x 287 mm) (MNG)
  • Hegyes-dombos táj (1916) (lavírozott tus, ecset, papír, 300 x 472 mm) (MNG)
  • Szuronyharc (1917) (tus, papír, 440 x 310 mm) (JPM)
  • Menekülő lakosok (1917)(tus, papír, 310 x 405 mm) (MNG)
  • Olvasó férfi (1918) (tus, ecset, papír, 530 x 370 mm) (Savaria Múzeum, Szombathely)
  • Park fákkal (1918) (tus, ecset, papír, 383 x 298 mm) (Nógrádi Sándor Múzeum, Salgótarján)
  • Vörös katonák, előre (plakát) (1919) (MNG)
  • Versuche (8 lapból álló rézkarcalbum) (1920)
  • Két fej a térben 1920 (tus, tollrajz, papír, 536 x 450 mm) (MNG)
  • Analízis sorozat (benne Bécs, Moszkva látképe) (1922) (Skót Nemzeti Galéria)[8]
  • General Ludd (=Géprombolás) (Az angol gépromboló mozgalom történetéből) (Rézkarc-sorozat) (1923), (MNG)
  • Sallai portréja (1932) (Leningrád, Ermitázs)[9]

Írásai (válogatás)[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b RKDartists, 2017. augusztus 23., https://rkd.nl/explore/artists/78714
  2. A temesvári gimnázium negyedik osztályából kicsapták azzal, hogy semmiféle középiskolában nem tanulhat tovább. Ezek után Temesvárott dolgozott mint vasesztergályos. Középiskoláit magántanulóként fejezi be.
  3. Frank Frigyes, festő, született: Budapesten 1890. Arckép, táj és figurális képeket fest. A Műcsarnok 1915-iki tárlatán egy női arcképével a Harkányi-díjat nyerte el, 1916. pedig a Halmos-díjat és 1920. kitüntető elismerést kapott. Az Ernst Múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást. Münchenben és Párizsban is kiállított 1925. és itt kitüntették.
  4. grafikus, született Szobráncon 1882. A mintarajziskolában, később Nagybányán tanult. 1913-ban 10 rézkarcból álló sorozatot adott ki a diósgyőri vasgyárból vett motívumokkal. Kiállított Parisban, Londonban és az 1914-ben a lipcsei könyv- és grafikai kiállításon. A háború után Kassán telepedett le, ahol magánrajziskolát vezetett. 1924-ben Zürichben, majd a Nemzeti Szalonban rézkarcokat, litográfiákat és tusrajzokat állított ki. Újabb munkáival az expresszionizmus felé közeledett. Több lapja van a Szépművészeti Múzeum gyűjteményében.
  5. Szüle Péter festő (Nagyvárad, 1886. jún. 25. – Bp., 1944. febr. 4.) . Bp.-en a Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly, Balló Ede és Zemplényi Tivadar voltak mesterei. Fiatalon a szolnoki művésztelepre került, ahol 1928-ig dolgozott.1923-ban és 1929-ben az Ernst Múzeumban, 1924-ben és 1934-ben a Műcsarnokban volt kiállítása. Számos díjat nyert (1920, 1927, 1940). Több művét őrzi az Magyar Nemzeti G.
  6. festő, született Máriapócs 1888. Budapesten végezte tanulmányait s 1912 óta állít ki nagyobbára tárgyiasan megfestett arcképeket és képmástanulmányokat: Feketeruhás nő, olykor tájrészleteket is: Reggel a Dunán, Csónakázók.
  7. Bajkay Éva:Uitz Béla
  8. Festmény, akvarell vagy grafika?
  9. Festmény vagy grafika?

Források[szerkesztés]

  • A modern festészet lexikona. (Nouveau dictionnaire de la peinture moderne). Ford. és átdolg. magyar kiad. Budapest : Corvina, 1974. Ill. Uitz Béla l. 385. o. ISBN 9631390012

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]