„Puglia” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
botok
159 792 szerkesztés
a Bot: következő módosítása: fa:آپولیا
191. sor: 191. sor:
=== Légi közlekedés ===
=== Légi közlekedés ===


A régió legjelentősebb repülőtere a [[Karol Wojtyla nemzetközi repülőtér]] [[Bari]] mellett. Kisebb repülőterei vannak Tarantónak, Foggiának és Brindisinek.
A régió legjelentősebb repülőtere a [[Bari–Palesei repülőtér|Karol Wojtyla nemzetközi repülőtér]] [[Bari]] mellett. Kisebb repülőterei vannak Tarantónak, Foggiának és Brindisinek.


=== Hajózás ===
=== Hajózás ===

A lap 2009. november 7., 19:13-kori változata

Puglia
(Apulia)
Alberobellói trullik
Alberobellói trullik
Puglia címere
Puglia címere		 Puglia zászlaja
Puglia zászlaja
Közigazgatás
Ország Olaszország
RangRégió
SzékhelyBari
MegyéiBari (BA)
Barletta-Andria-Trani (BT)
Brindisi (BR)
Foggia (FG)
Lecce (LE)
Taranto (TA)
KormányzóNichi Vendola
Népesség
Teljes népesség4 029 053 fő (2019)[1]
Népsűrűség210 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület19 358 km²
IdőzónaUTC+1
Puglia régió elhelyezkedése
Puglia régió elhelyezkedése
Puglia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Puglia témájú médiaállományokat.


Puglia (magyarosan Apúlia) egy olaszországi régió, Molise, Campania, és Basilicata régiók valamint a Jón-tenger és az Adriai-tenger által határolva. Székhelye és egyben Dél-Olaszország egyik jelentős ipari központja, Bari.

Földrajz

Fekvése

Puglia régió Olaszország délkeleti részében fekszik. Északon Molise régió, keleten az Adriai-tenger, délen a Jón-tenger, nyugaton pedig Basilicata és Campania régiók határolja. Északkeleti részén található a Gargano-félsziget, déli részét pedig a Salentói-félsziget alkotja, mely elválasztja az Adriai-tengert a Tarantói-öböltől. Legdélebbi pontja a Santa Maria di Leuca-fok. A régió területéhez tartozik Olaszország legkeletibb pontja az Otrantói-fok. Ezen a ponton van a legközelebb egymáshoz az Appennin-félsziget és a Balkán (80 km). A Gargano-félszigettől délre fekszik a Manfredóniai-öböl, északra pedig a Tremiti-szigetek.

Geológia

Puglia területének mintegy 80%-a mészkövekből és dolomitokból épül fel, melyek nagyrésze a jurában képződött, amikor a Pangaea szuperkontinens feldarabolódása elkezdődött és amikor a régió területét a Thetys-tenger borította. A több mint 2000 m vastag kőzetréteg a kréta időszak közpére emelkedett ki teljesen, ekkor még a kontinenstől függetlenül, szigetként. Az 12-2 millió évvel ezelőtti időszakban, amikor az Appenninek vonulata kiemelkedett a hatalmas mészkősziget egyesült a kontinenssel. Emiatt Puglia geológiai szempontból eltérő a kontinetális Olaszország többi részétől. A vastag mészkőréteg kedveztek a karsztjelenségek kialakulásának.

Domborzat

Szurdokvölgy (gravina)

Puglia egyike Olaszország alacsony fekvésű régióinak. Hegyvidéki (1000 m meghaladó) területek a régió nyugati oldalán végighúzódó Dauniai-szubappenninek, valamint a Gargano-félszigeten kiemelkedő Gargano masszívum, melynek legmagasabb pontja 1055 m (Monte Calvano). A régió északi részét a Tavoliere delle Puglie síkság alkotja, mely a Pó-alföld után Olaszország második legnagyobb síksága. Ettől délre húzódik az átlagosan 700 m magas Murge karsztfennsík. Bari város környékén, a tengerpart és a Murge közé ékelődve található a Terra di Bari síksága. A Taranto és Ostuni városok között húzódó medence választja el a Murgét a Salentótól. A Murge vidékének északi határa és egyben a Tavoliere felé átmenet a az Ofanto folyó völgye (Valle dell'Ofanto). A Puglia és Basilicata határvidékén húzódó karsztvidéket számos szurdokvölgy tagolja, melyek helyi elnevezése gravina.

Éghajlat

A régiónak tipikus mediterrán éghajlata van: enyhe telekkel és forró nyarakkal. A legtöbb csapadék novemberben és decemberben, valamint március-áprilisban hullik. A hegyvidékekben a klíma temperáltabb, alacsonyabb átlaghőmérsékletekkel. A Salento vidékén az éghajlat szárazabb.

Vízrajz

Varano-tó

Puglia két legjelentősebb folyója az Ofanto (mely a Murge és Tavoliere delle Puglie határán folyik) és a Fortore (mely a régió északi részét szeli át). Mindkettő az Adriai-tengerbe torkollik. Basilicata régió határán folyik a Bradano, mely a Tarantói-öbölbe torkollik.

A régió déli részén (Salento és Murge vidéke) kevés a vízfolyás, aminek oka a karsztfelszín. A folyóvizek gyakran búvópatakok formájában, földalatt haladva torkollnak a tengerbe. Ennek következtében a vidék felszíne jóval szárazabb, gyérebb növényzettel. A Murge vidékén kevés folyó ered, ezek általában rövid, bővízű vízfolyások (pld. Tara).

A régió északi részén viszont több vízfolyás található, melyek a Dauniai-szubappenninekből erednek. Ezek vizét a Tavoliere mezőgazdasági területeinek öntözésére használják: Carapelle, Cervaro és Candelaro valamint ezek mellékfolyói. A Puglia és Basilicata közötti karsztvidék szurdokvölgyeiben folynak a Gravina di Laterza, Lama di Laterza és a Gravina di Picciano.

A régió legnagyobb tavai a lagunáris jellegű Lesina-tó és Varano-tó, a Gargano-hegység északi oldalán, valamint a Manfredóniai-öböl partján fekvő Salso-tó.

Tájegységek

Bari megye Barletta-Andria-Trani megye Brindisi megye
Murge
Terra di Bari
Valle d'Itria 		Murge
Valle dell'Ofanto
Terra di Bari 		Salento
Terra d'Otranto
Valle d'Itria
Foggia megye Lecce megye Taranto megye
Daunia
Capitanata
Tavoliere delle Puglie
Gargano
Tremiti-szigetek
Dauniai-szubappenninek 		Salento
Terra d'Otranto
Serre Salentine 		Tarantói Jón-kanyar
Murge
Salento
Terra d'Otranto
Valle d'Itria
Cheradi-szigetek

Történelem

Brindisi: a Via Appia végét jelölő oszlop

Ókor

Puglia területét már az őskorban lakták, ennek bizonyítékai a Bisceglie mellett talált menhirek és dolmenek, melyek az Angliában található megalit építményekkel (pld. Stonehenge) hasonlíthatók össze.

I. e. 11 században Dalmácia felől érkező illír törzsek, a japigok telepedtek le és foglalták el a tartomány jelentős részét. Őket az i. e. 9-8 században a vidékre érkező messzápok követték, akiknek a japigok ellenállása ellenére az i. e. 5 századig sikerült meghódítaniuk a mai Puglia területét. A Görögországból érkező telepesek a tengerparti területeken gyarmatokat létesítettek. Magna Graecia legjelentősebb városa Tarentum volt, mely a Dél-Itália feletti uralom megszerzésével az egyetelen olyan hatalom volt, mely képes volt szembeszállni a feltörekvő Rómával. Noha a pürrhoszi háborúk során jelentős sikereket értek el Rómával szemben, i. e. 272-ben Tarentum elesett. Ezután a Római Birodalom fokozatosan kiterjesztette hatalmát az egész vidékre. A régió vezető városa Brundisium lett, melyet a Via Appia kötött össze Róma városával. A pun háborúk idején Hannibal és karthágói seregei a Barletta melletti cannae-i ütközetben i. e. 216-ban súlyos vereséget mértek a római seregekre. A győzelmük azonban időlegesnek bizonyult, mert Publius Cornelius Scipio vezetésével Zamánál i. e. 202-ben visszavágtak és döntő csapást mértek a karthágóiakra. Augustus császár uralkodása idején Puglia az Apulia cum Calabriae néven a birodalom egyik virágzó tartománya volt. A provincia legjelentősebb városai ebben az időben Barium, Egnatia, Brundisium, Tarentum, Arpi, Hydruntum és Litium voltak.

Középkor

A Nyugatrómai Birodalom bukása után Puglia vidéke a kereszténység egyik ütközőpontja lett a nyugati kereszténységre áttért langobárd Beneventói Hercegség és a Bizánci Birodalom között. A 6-8. századok során a tengerparti lakosság számára folytonos veszélyt jelentettek az Észak-Afrikából érkező szaracén kalózok, akiknek egy rövid ideig sikerült is megvetniük lábukat és Bari központtal egy tiszavirágéletű emirátust hoztak létre. A 11. század elején a Robert Guiscard vezette normannok fennhatósága alá került, akik egyesítették a Szicíliai Királysággal. A keresztesháborúk során Bari és Brindisi városai fontos gyülekezőhelyei lettek a Szentföldre induló lovagoknak. A két város jelentős kereskedelmet bonyolított le nemcsak a keresztény Európával, hanem a mediterráneum muzulmán országaival is. II. Frigyes német-római császár és szicíliai király halála után a Szicíliai Királyság a pápa segítségével a francia Anjou-ház birtokába került. A nagy adóterhek miatt, valamint a sorozatos háborúk miatt ebben az időszakban a vidék hanyatlásnak indult. A hanyatlás 1442 után is folytatódott, amikor a nápolyi trónt az Aragóniaiak foglalták el, kiszorítva az Anjoukat Szicília területére. A tengerparti városok (többek közt Manfredonia), hiába voltak fontos állomásai a kelet felől érkező utazóknak, mégsem tudták felvenni a versenyt Velencével, Genovával, Pisával. 1734-ben a nápolyi trónt a Bourbon-ház foglalta el, változást azonban ők sem hoztak a régió életében.

19-20. század

Két Szicília Királysága 19. században

A vidék fejlődése a 19. század elején indult meg, amikor Joachim Murat nápolyi király reformintézkedéseivel korlátozta a nemesség előjogait, feldarabolta a nagybirtokokat és ezek művelését a paraszt bérlőkre bízta. 1860-ban a régió Két Szicília Királyságával együtt az egyesített Olasz Királyság része lett. 1885-ben érte el a vasút Foggia városát, ami újabb lendületet adott a vidék fejlődésének.

Az I. világháború pusztításait elsősorban a kikötővárosok (Bari, Brindisi és Taranto) érezték, hiszen itt állomásozott az olasz haditengerészet nagyrésze.

A két világháború közötti periódusban, a fasizmus előretörésével Puglia arculata is megváltozott. A nagyszabású építkezések, melyeknek célja a gazdasági helyzet javítása volt, a Római Birodalom építészetére jellemző monumentális, hatalmi reprezentációt szolgáló stílusjegyeket viseltek magukon.

A II. világháború pusztításai nem érintették súlyosan a régiót. Csak a katonai szempontból fontos létesítményeket bombázták (pld. foggiai pályaudvar, Bari és Taranto kikötője).

A világháborút követően megindult a régió gazdaságának átszervezése és az ipar meghonosítása. A Tarantoban, Bariban és Brindisiben létesített nagyüzemek hozzájárultak, hogy Puglia legyen Dél-Olaszország legiparosodottabb régiója, azonban így sem sikerült felszámolni az általános szegénységet, ezzel messze elmarad Olaszország többi régiójához képest.

Közigazgatás

Puglia megyéi

Puglia területe öt megyére van osztva:

  • Bari (Provincia di Bari),
  • Brindisi (Provincia di Brindisi ),
  • Foggia (Provincia di Foggia ),
  • Lecce (Provincia di Lecce ),
  • Taranto (Provincia di Taranto ).

A 2008-as helyhatósági választások után megalakul a régió hatodik megyéje: Barletta-Andria-Trani (Provincia di Barletta-Andria-Trani)

Hagyományok

Nyelvjárások

A régió nagyon változatos a beszélt dialektusokat tekintve. Északon, a Tavoliere delle Puglie területén a foggiai dialektust beszélik, Bari környékén a bari dialektust, Taranto környékén a tarantói dialektust, míg Lecce környékén a salentói dialektust. A Salento vidékén több településen a görög nyelv egyik változatát, a grikot beszélik. A 15-16. században betelepedett albán bevándorlók által lakott településeken az albán nyelv helyi változatát, az arberest beszélik.

Gasztronómia

A pugliai konyha alapja (akárcsak Olaszország többi részén) a főtt tészta (pasta), melyből óriási választék létezik: spaghetti, tagliatelle, ravioli, tortellni, orechietta, stb. A levesek közül a halleveseknek van nagy hagyománya, elsősorban Gallipoli vidékén, a brokkolilevesnek (zuppa do broccoli), a húslevesnek tésztával (brodo con pastine) és a zöldborsólevesnek (zuppa di piselli). A főételek nagyrészét halból és tengeri gyümölcsből készítik. Népszerű a pirított kagyló (cozze gratinate), az ecetes, prézlis hal (scapece) és a kagylóból, rizsből és burgonyából készült tartiera alla barese. A húsos főételek közül ismertebbek az involtini di vitello (zöldséges borjú), ghummeriede alla brace (parázson sült bárány) és a vaddisznóhúsból készült spezzatino di cinghiale. A pugliai borok is híresek: Primitivo di Manduria, Bianco di Salento, Moscato di Trani, stb.

Fő látnivalók

Castel del Monte
Alberobellói trullik
Gargano-hegység
San Nicola-bazilika (Bari)

Puglia régió legjelentősebb látnivalói:

Gazdaság

Paradicsom-ültetvény

Az EURISPES tanulmányai Dél-Olaszország gazdasági mutatóit vizsgálják összehasonlítva az ország többi részével. Ezek szerint Észak-Olaszországban a lakosság 2,4%-a él a szegénységi küszöb alatt, a munkanélküliség pedig 3,8%; Közép-Olaszországban ezek a mutatók 1,6% illetve 6,1%; Dél-Olaszországban a lakosság 7,3%-a él a szegénységi küszöb alatt és 17,9%-k munkanélküli. Amíg a feketegazdaság a teljes olasz gazdasági termelés közel egyharmadát (kb 30%) adja, addig ez a mutató Dél-Olaszországban 70% körüli. Általában elmondható, hogy a térség gazdasága a kereskedelmi szektor felé mozdul el a hagyományos mezőgazdaság felől.

Puglia Dél-Olaszország legiparosodottabb régiója. Az ipar három város vonzáskörzetébe tömörül:

  • Bari - élelmiszeripar, vegyipar, petrolkémia, finommechanika, textilipar. A városban a Magnetti Marelli, Bosch, IBM és Olivetti is működtetnek üzemeket.
  • Brindisi - repüléstechnika, műanyagipar. A városban van a székhelye az ENEL, Edipower és EniPower energiaipari vállalatoknak.
  • Taranto - a városban található Italsider acélipari feldolgozóüzem egyike Európa legnagyobbjainak. A város gazdasági életének egyik mozgatórugója a kikötő.

A régió több városában is működtet üzemeket az Alenia Aeronautica repüléstechnikával foglalkozó vállalat. Foggiában állítják elő a repülőgépek vázát felépítő kompozit anyagokat, Brindisiben alakítják ki a repülőgépek belsőjét személyszállítás vagy teherszállítás céljaira, Grottaglieban pedig repülőgéptörzs részeket gyártanak.

Puglia iparának egyik jelentős ágazata az elektromos áram termelés. Átlagosan a régió szükségletének kétszerese termelődik (31 230 GHW 2004-ben). Jelentős hányada származik a Gargano vidékén felépített szélerőművekből és a Brindisi környékén épített naperőműből származik.

Mivel Puglia szegény ásványkincsekben a bányaipar fejletlen. Csak néhány kisebb bauxitbánya és földgáztelep működik.

A mezőgazdaságnak szintén fontos szerepe van Puglia gazdasági életében. A régi hagyományokkal rendelkező mezőgazdaság főbb termékei az olíva, paradicsom, saláta, articsóka, édeskömény, káposzta, zeller, zab valamint mandula, őszibarack és kivi. A legnagyobb mezőgazdasági területek a Tavoliere delle Puglie síkság területén vannak.

Közlekedés

Tarantói kikötő

Autóutak

A régiót észak-dél irányban átszeli az A14-es autópálya, mely Bolognát köti össze Tarantoval, érintve Foggia, Bari és Brindisi városokat. Az A16-os autópálya, melyet a "két tenger autópályájának" is neveznek, mert a Tirrén-tenger partját köti össze az Adriai-tenger partjával, Nápolyból indul Canosa di Pugliáig.

Vasút

A vasúti közlekedés jelentős részét a Trenitalia, az olasz nemzeti vasúttársaság bonyolítja le. A nagyobb települések (Lecce, Brindisi, Bari, Taranto és Foggia) állomásai az Eurostar Italia gyorsvasúthálózatnak. Olaszország többi régiójához képest Puglia vasúthálózata ritkább és fejlettlenebb.

Légi közlekedés

A régió legjelentősebb repülőtere a Karol Wojtyla nemzetközi repülőtér Bari mellett. Kisebb repülőterei vannak Tarantónak, Foggiának és Brindisinek.

Hajózás

A régió legjelentősebb kikötői úgy személyszállítás, mint teherszállítás szempontjából a tarantói és a bari.

Híres pugliaiak

Fájl:Architabr.jpg
Fájl:Micheleplacido.jpg Fájl:Umberto Giordano.jpg

Források

Külső hivatkozások

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Puglia témájú médiaállományokat.
  1. ↑ Italian National Institute of Statistics
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Puglia&oldid=6497571”