Károly Egyetem

prágai Károly Egyetem (lat. Universitas Carolina Pragensis, cseh. Univerzita Karlova v Praze) az egyik legrégebbi európai egyetem, a legrégebbi Közép-Európában és az egyik legfontosabb felsőoktatási intézmény Csehországban. 17 prágai, két königgrätzi és egy pilseni kara van. Egészében 47 ezer diák tanul az egyetem, mely az ötöde az összes csehországi felsőoktatási intézményben tanulóknak.

Kezdetek (Alma Mater Carolina)

A Prágai Egyetemet legalább három aktussal alapították: VI. Kelemen pápai bullájával, melyet 1347 január 26-án adott ki Avignonban, IV. Luxemburgi Károly 1348 április 8-i alapítólevelével, végül az Eisenachi diplomával 1349 január 14-én. Legkésőbb a 19. század közepétől az 1348 április 8-i dátumot ünneplik az alapítás időpontjaként.

A létrehozásának mintái a párizsi, bolognai és nápolyi egyetemek voltak. Előbb a szabad művészetek (“artista”) oktatásával kezdtek, majd a tanulmányaikat folytathatták a teológiai, jogi vagy orvosi karon. A döntéshozatal érdekében a diákokat és a tanárokat egyaránt 4 “nemzetre” osztották, származási helyük szerint, mivel az egyetem Károly egész birodalmát hivatott szolgálni.

Az oktatás ugyan 1347-ben elkezdődött, azonban lassan indult be igazán. Fontos lépésnek tekinthető a Károly kollégium alapítása 1366-ban, valamint a Karolinum (kollégium) komplexumának építése 1383-ban. IV. Vencel 1409-ben a Kutná Hora-i dekrétumával a döntéshozatalt a csehek javára szabályozta és az idegenekét korlátozta, melynek következménye az lett hogy számos diák és professzor hagyta el Prágát és létrehozták a Lipcsei Egyetemet, valamint a Bécsi ill. Heidelbergi Egyetem sorait erősítették. Emiatt az egyetem homogénabbá vált mind a nemzeti összetétel szempontjából (cseh), mind vallási szempontból (huszita utrakvisták), mely a nemzetközi izolációjához vezetett.

A király és az érsek hatalmi harcában Husz János a király oldalára állt, melynek során őt és néhány társát megégették, mely közfelháborodáshoz vezetett. Ezek után 1417-ben az egyetem a huszitizmus oldalára állt, így a pápa 1418-as oktatási tilalmát figyelmen kívül hagyták. 1422-ben Jan Želivský lefejezését követően a tanárokat bebörtönözték vagy elűzték. 1431-ig a helyzet nem is javult, 1447-ben azonban megbékéltek a pápával, aki engedélyezte (elismerte) az oktatási tevékenység felélesztését. 1448-ban Podjebrád György elfoglalta Prágát, amelynek a következménye a külföldi oktatók újbóli elmenekülése volt.

A 15. századi huszita háborúkban az egyetem elvesztette javainak nagy részét, csupán művészeti kara volt és bár itt működött néhány kiemelkedő tudós is, legfőképpen tanárképzés folyt. A diákok azonban 1471-1526 között egytől egyig utrakvisták voltak. Az egyetem hatalma a városi vezetéstől függött, így 1547-ben I. Ferdinánd az intézményt is megbüntette.

A 1536-ban Prágában létrejött a jezsuita kollégium, melynek I. Ferdinánd 1562-ben privilégiumokat adományozott, melyeket 1581-ben II. Rudolf is megerősített. II. Mátyás 1616-ben egyetemi rangra emelt. A jezsuiták erős kézzel irányították intézményüket, azonban eredményeiket külföldön is elismerték. Emiatt erős nemzetközi konkurenciával kellett az egyetemnek megbírkóznia. 1618-ban ugyan a jezsuitákat elkergették, de 1620-ban a sikertelen felkelés után visszatértek és az egyetemet 1622-ben az uralkodó átadta a jezsuitáknak. Ez ellen azonban pápai támogatással az érsek tiltakozott.

1638-ban III. Ferdinánd elvette az irányítást a jezsuitáktól és megújította működését a jogi és az orvosi kar is. 1648-ban mindkét egyetem diákjai részt vettek Prága védelmében a svéd ostrom alkalmával, majd kérték az egyetemek egyesítését. Ez végül 1654-ben Károly-Ferdinánd Egyetem néven sikerült. Azonban az intézmény működését később is érték kritikák.

A Károly Egyetem pecsétje 1360 körül

Felvilágosodás időszaka

1740 után Mária Terézia végrehajtatta az iskolaügyek reformját, melyet személyi orvosa vezényelt le. Az egyetemek fokozatosan az állam érdekeinek szolgálatába álltak, melynek során az egyetemeket uniformizálták és megfosztották önrendelkezési jogaiktól. Az érsek egyetemi hivatalát is korlátozták, majd végül 1747-ben az állam jogkörébe sorolták. A reformok ellen fellépő jezsuitákat 1773-ban pápai rendelet oszlatta fel. A teológiai karokról a volt jezsuitákat elbocsájtották, ami negatívan hatott az oktatás minőségére. Ezek után minden előadó professzor Csehországból származott és a külföldi diákok száma is drasztikusan lecsökkent.

II. József alatt az egyetemet kivonták az egyház felügyelete alól és az állami szervek részévé vált. Az 1781-ben kiadott türelmi rendelet alapján a nem katolikusok is továbbtanulhattak. Az egyetemek elsődleges feladatai az állami hivatalnokok, bírák, tanítók, orvosok és papok képzése lett. 1784-ben a Károly Egyetem elvesztette jogi és gazdasági önállóságát és a császár bevezette a kötelező előadásokat, a kötelező német nyelvet, valamint az egységes tankönyvhasználatot. 1791-ben az oktatás felügyelését egy tanács vette át, mely állt a rektorból, dékánokból és állam által megbízott személyekből, akik egyben a cenzorságot (ellenőrzés) is ellátták.

Első csehszlovák állam

A Csehszlovák állam létrejötte után egy 1920-as törvény szerint a Károly Egyetem nevet a cseh egyetemre ruházták, minden történelmi dokumentum és jelvény hozzá került, míg a tulajdont a diákok száma alapján újraosztották a cseh és a német egyetem között. A német egyetem nevéről nem döntöttek és a Liberecbe való elköltözést visszautasították. Ez azután 1938-ban történt meg. Közép-Európában ekkoriban ez volt az egyetlen nemzetiségi egyetem.

1920-ban a bölcsész karból kivált a természettudományi kar. Általánosan javultak az egyetem és a diákkollégiumok helykörülményei, valamint a nők továbbtanulási lehetőségei is. A diákok száma 8-12 ezer között mozgott a nők aránya korülbelül 10% lehetett a jogi, 20% az orvosi és természettudományi és majdnem 50% a bölcsész karon. Ezen kívül kb. 10% külföldi is tanult az egyetemen, valamint majd ugyanennyi szlovák nemzetiségű is. Voltak azonban gyűlölködő hangok is az "idegenekkel" szemben.

1922-től az osztrák frakk helyett a talárok viseléséhez tértek vissza, fekete volt az akadémikusok és piros a rektor számára. 1925-ben habilitált az első nő az egyetemen, később 1933-ban professzorrá nevezték ki.

A Müncheni egyezmény (1938) és az utána következő náci megszállás (1939) után sok professzor tért vissza Prágába. Már ekkor kitiltották a zsidókat az egyetemről, majd a német egyetem visszavette a jelvényeket a csehtől. 1939 szeptember 1-én egy sor professzort letartóztattak, majd az október 28-i felvonulásba belelövettek, minek következtében 2 diák meghalt. Temetésük még nagyobb felvonuláshoz vezetett. Ezt követően a nácik 9 diákvezetőt bírósági tárgyalás nélkül agyonlőttek, majdnem 1200 diákot pedig a sachsenhauseni koncetrációs táborba hurcoltak el és 3 évre bezáratták az összes cseh felsőoktatási intézményt. Az épületeket az SS elfoglalta, így az ott dolgozók a személyes holmiaikat sem tudták elvinni. Nagy részét a német egyetem kapta.

A cseh professzorok és diákok közül csak egy kis rész menekült meg. Ők emigráltak, egy részük Angliában újra egyesült és 1941 november 17-én nemzetközi diáknapot tartottak. Nagy-Britanniában 50 csehszlovák diák tudta befejezni tanulmányait, ők Oxfordban végeztek 1943 és 1944-ben.

A második világháborútól napjainkig

A háború után a német egyetemet megszüntették, javait a Károly Egyetem vette át, azonban a történelmi dokumentumok egy része ekkor eltűnt, az alapítólevelet is beleértve. A diákok száma rohamosan növekedett, azonban az 1948-as komunista hatalomátvétel után a negyedüket kirúgták és számos oktatót elbocsátottak. Zdeněk Nejedlý miniszter 1950-es radikális reformjai is a szovjet mintát követték, bevezették a kötelező oktatási programokat, vizsgákat és az egyetemet az államnak rendelték alá. Az 1966 és 1969 közti liberalizációs törekvések után a Károly Egyetemet is elérte az ún. normalizáció, mely újabb elbocsátásokat vont maga után a diákság és az oktatók körében. Nagyobb támogatásban csupán a természettudományok részesültek, létrejött a Matematika-fizika kar, az Atomfizikai kar, később pedig a Testnevelés és sport kar.

A bársonyos forradalom után, melyben a prágai diákság is részt vett, újra felújult az akadémiai szabadság, a szenátus, a vezetők szabad választása és 1998-ban az állami felsőoktatási intézményeket nyilvános szabad főiskolákka és egyetemekké alakították, saját vagyonnal és önrendelkezéssel. A diákság létszámának gyors növekedését azonban nem követte a pénzügyi növekedés ill. a beruházások, így több kar is helyhiányban szenved. Újból felélénkültek a megszakított nemzetközi kapcsolatok, köztük a diákcsere programok (külföldi tanulmányi ösztöndíjak) és egyre inkább a tudományos tevékenységre helyeződik a hangsúly, ahol a Károly Egyetem kiemelkedő helyet foglal el.

Egy 1990-es törvény szerint az egyetem hivatalos neve prágai Károly Egyetem (Univerzita Karlova v Praze).

Híres diákjai

• Edvard Beneš (1884–1948) Csehszlovákia 2. elnöke
• Max Brod (1884–1968) prágai német író
• Karel Čapek (1890–1938) író
• Bohumil Hrabal (1914–1997) író
• Husz János (1369–1415) vallási reformátor
• Jan Janský (1873–1921) a vértípusok felfedezője
• Franz Kafka (1883–1924) író
• IV. Károly magyar király (1887–1922) az utolsó osztrák császár
• Egon Erwin Kisch (1885–1948) prágai német író és újságíró
• Milan Kundera (1929) író
• Jan Evangelista Purkyně (1787–1869) biológus
• Alois Vojtěch Šmilovský (1837–1883) író
• Nikola Tesla (1856–1943) feltaláló, fizikus
• Vladislav Vančura (1891–1942) író

Nobel-díjasai

• Carl Ferdinand Cori (1896–1984) biokémikus
• Gerty Cori (1896–1957) biokémikus
• Jaroslav Heyrovský (1890–1967) kémikus

Belső felépítése

Karok

• Katolikus teológiai kar
• Evangélikus teológiai kar
• Huszita teológiai kar
• Jogi kar
• Első orvosi kar
• Második orvosi kar
• Harmadik orvosi kar
• Pilseni orvosi kar
• Hradec Královái orvosi kar
• Gyógyszerészeti kar
• Bölcsészettudományi kar
• Természettudományi kar
• Matematika-Fizika kar
• Pedagógiai kar
• Gazdaságtudományi kar
• Testnevelési kar
• Humán tudományok kara

Külső hivatkozások

Hivatalos honlap

A Wikimédia Commons tartalmaz Károly Egyetem témájú médiaállományokat.

Lásd még

• Egyetem
• jezsuiták
• II. József
• IV. Károly német-római császár
• Prága