Egon Erwin Kisch

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egon Erwin Kisch
Kisch.jpg
Születési név Egon Kisch
Született 1885. április 29.
Prága
Elhunyt 1948. március 31. (62 évesen)
Prága
Sírhely Vinohrady Cemetery
Állampolgársága
Nemzetisége cseh
Szülei Hermann Kisch, Ernestine Kuh
Foglalkozása újságíró, író
Iskolái Károly Egyetem

Egon Erwin Kisch az IMDb-n
Egon Erwin Kisch PORT.hu-adatlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Egon Erwin Kisch témájú médiaállományokat.

Egon Erwin Kisch (Prága, 1885. április 29. – Prága, 1948. március 31.), „a száguldó riporter”; németül író cseh újságíró.

A modern oknyomozó újságírás első évtizedeinek egyik legnagyobb alakja. Riportjai, riporteri módszerei és szakmai etikája mindmáig a publicisztika egyik oktatott mintája. A Prágáról, és az első világháborúról megjelent és összegyűjtve számtalan könyvben kiadott írása ma is forrásértékű, amellett szórakoztató olvasmány.

Élete[szerkesztés]

Ötgyermekes, német zsidó kispolgári családba született, második gyermekként. Apja, Hermann Kisch szövetáru-kereskedést üzemeltetett, anyja Ernestine Kuh volt. Egon középfokú tanulmányainak végeztével rövid ideig a Német Műszaki Főiskolán, illetve a Károly Egyetemen tanult, majd egy évig a katonaságnál szolgált. Újságíró karrierje 19 évesen kezdődött, a „Prager Tagblatt”-ban kezdett publikálni, majd 1906-tól hét éven át a német nyelvű „Bohemia" c. lapnál dolgozott, gyarapítva tudását a riport-újságírás terén.

Az első világháború idején a keleti, illetve déli frontokon harcolt, tizedesi rangban, s meg is sebesült. A világháború nyomán kezdett a társadalom problémái felé fordulni, kommunista elhivatottsága is ekkor alakult ki. A fronszolgálat alatt szerzett élményeit 1930-ban Ezt írd fel, Kisch! címmel jelentette meg. A világháborút követően tényfeltáró riportsorozatában leleplezte az oroszok javára kémkedő Alfred Redl cs. és kir. ezredest, akinek életét többek között Szabó István is játékfilmben („Redl ezredes”) dolgozta fel.

Alfred Redl ezredes a VIII. (prágai) hadtest vezérkari főnöke volt. Lebukásakor, 1913-ban öngyilkosságra kényszerítették. Az ezt követő házkutatáskor Kisch-nek egy lakatos barátja törte fel az ezredes iratait rejtő fiókokat. Kisch a cenzúrát azzal játszotta ki, hogy először egy cáfolatot jelentetett meg. Ezt követően már nem lehetett eltussolni az ügyet.
1934-ben, Melbourne-ben

1918-ban részt vett az Osztrák Köztársaság kikiáltásában. Belépett az osztrák kommunista pártba. Néhány év múlva bebörtönözték, majd kiutasították Ausztriából. Prágába, később Berlinbe költözött, és a baloldali német sajtó munkatársa lett. 1923-ban megírta a sajtó 400 éves történetét, Luther Mártontól Émile Zoláig.

Bejárta a fél világot. Megfordult Kínában, Japánban, Észak-Afrikában, a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, és Magyarországon is. A berlini Reichstag felgyújtásának másnapján, 1933 februárjában a nácik elfogták, de csehszlovák közbenjárásra kiszabadult. Az országból azonban kiutasították, könyveit pedig elégették, így Kisch Prágába költözött. 1936 és 38 között a spanyol polgárháborúból tudósított. Később Párizsban, 1940 és 1946 között Mexikóban járt, majd hazatért Prágába. Cseh öntudatát mindvégig megőrizte, csehnek mondta magát, és útleveléhez is ragaszkodott.

Agyvérzésben halt meg.

Könyvei magyarul[szerkesztés]

  • Pavlov professzor kutyái – Korunk, 1927.
  • Chicago, az ellentétek városa – Korunk, 1930.
  • Az amsterdami zsidók – Korunk, 1934.
  • Ime Ausztrália - Szikra, 1948.
  • Ugrás a túlsó féltekére – Szikra, Budapest, 1956.
  • Prágai Pitaval – Bibliotheca, 1958.
  • Kalandozások öt világrészben - Európa Könyvkiadó, 1969
  • Szenzáció! Szenzáció! – Gondolat, 1974.
  • Prágai utcák és éjszakák – Gondolat, 1978.
  • Kriminalisztikai kalandozások – Gondolat, 1982.
  • Ciánkáli a vezérkarnak – Zrínyi Katonai Kiadó, 1987.
  • A Gólem éledése – Littoria Könyvkiadó 1992. (ISBN 9637854029)
  • A leánycsősz – Napkút Kiadó, 2012

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]