„Természetfilozófia” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 6. sor: | 6. sor: | ||
A reneszánsz idején az olasz [[Bernardino Telesio]] és [[Giordano Bruno]] felfogásában csúcsosodott kiː érdeme a természeti erők anyagi egységének, a világ végtelenségének hangsúlyozása, de egészében még mindig a közvetlen természetszemlélet és a naiv [[dialektika|dialektika]] alapján. |
A reneszánsz idején az olasz [[Bernardino Telesio]] és [[Giordano Bruno]] felfogásában csúcsosodott kiː érdeme a természeti erők anyagi egységének, a világ végtelenségének hangsúlyozása, de egészében még mindig a közvetlen természetszemlélet és a naiv [[dialektika|dialektika]] alapján. |
||
== Jegyzetek == |
|||
{{jegyzetek}} |
|||
== Források == |
|||
* |
|||
{{Filozófia}} |
|||
{{Portál|Filozófia}} |
|||
[[Kategória:Filozófiai irányzatok]] |
[[Kategória:Filozófiai irányzatok]] |
||
A lap 2019. március 4., 16:58-kori változata
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A természetfilozófia a régi filozófiai gondolkodás egyik fő területe, melynek tárgya a természet egésze; kísérlet egy eleve spekulatív úton megalkotott filozófiai rendszer alapján a természetről alkotott ismeretek lezárt rendezésére.
Az ókorban keletkezett, amikor a természettudományok még nem váltak el a filozófiától. Az ókori természetfilozófusok a természet ösztönös dialektikus és materialista szemlélete alapján, sokszor fantasztikus feltételezések mellett, zseniális megsejtésekhez jutottak (pl. ókori atomisztika).
A reneszánsz idején az olasz Bernardino Telesio és Giordano Bruno felfogásában csúcsosodott kiː érdeme a természeti erők anyagi egységének, a világ végtelenségének hangsúlyozása, de egészében még mindig a közvetlen természetszemlélet és a naiv dialektika alapján.
