„Hadsereggel nem rendelkező országok” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
8. sor: 8. sor:
[[Japán]] helyzete különleges: az állam alkotmányában lemondott a hadviselés jogáról, de fenntart egy „háborús potenciállal nem bíró” szárazföldi, tengeri és légi csapatokat is magában foglaló, jelentős létszámú és jól felszerelt [[Önvédelmi Erőt]], ezért a listán nem szerepel (bővebben [[Hadsereggel nem rendelkező országok#A Japán Önvédelmi Erő|lásd itt]]).<ref name="japán">{{citweb |url=http://news.bbc.co.uk/2/hi/asia-pacific/1568479.stm |szerző= |cím=Q&A: Japan's Self Defence Force |weblap=news.bbc.co.uk |dátum=2001-09-28 |nyelvkód=en |kiadó=BBC |elér=2013-10-23 }}</ref>
[[Japán]] helyzete különleges: az állam alkotmányában lemondott a hadviselés jogáról, de fenntart egy „háborús potenciállal nem bíró” szárazföldi, tengeri és légi csapatokat is magában foglaló, jelentős létszámú és jól felszerelt [[Önvédelmi Erőt]], ezért a listán nem szerepel (bővebben [[Hadsereggel nem rendelkező országok#A Japán Önvédelmi Erő|lásd itt]]).<ref name="japán">{{citweb |url=http://news.bbc.co.uk/2/hi/asia-pacific/1568479.stm |szerző= |cím=Q&A: Japan's Self Defence Force |weblap=news.bbc.co.uk |dátum=2001-09-28 |nyelvkód=en |kiadó=BBC |elér=2013-10-23 }}</ref>


==Hadsereg nélküli országok==
==Semmiféle katonai erővel nem rendelkező országok==
{| class="wikitable plainrowheaders"
{| class="wikitable plainrowheaders"
|-
|-
66. sor: 66. sor:
|-
|-
!scope=row| {{zászlóország|Salamon-szigetek}}
!scope=row| {{zászlóország|Salamon-szigetek}}
|Az [[Egyesült Királyság]]tól [[1978]]-ban függetlenné vált államnak állandó hadsereg sosem volt. [[1995]]-ben alakult meg egy hivatalosan a Salamon-szigeteki Királyi Rendőrség munkáját segítő és annak keretén belül működő, de katonai kiképzésben részesülő „felderítő és megfigyelő” egység (''National Reconnaissance and Surveillance Force'', NRSF). Szárazföldi ereje három szakasznyi motorizált gyalogosból állt, két őrhajót és több folyami járművet, valamint egy repülőgépet tartott fenn. Az egység a rendőri akciókhoz nyújtott segítség mellett katasztrófavédelmi és határőri feladatokat látott el; az ország határain túl sosem vetettek be. A Salamon-szigeteket [[2003]]. [[július 24.|július 24]]-én a miniszterelnök kérésére egy [[Ausztrália]] által vezetett nemzetközi békefenntartó erő (''Regional Assistance Mission to Solomon Islands'', RAMSI) szállta meg, miután az [[1998]]-ban erőszakba forduló etnikai-gazdasági feszültségeken az állam saját rendfenntartó erői nem tudtak úrrá lenni. Az NRSF-et még ebben az évben feloszlatták (bár korábban születtek javaslatok a kibővítésére is). A vízi rendőrség két Pacific osztályú őrhajót üzemeltet.
⚫
|
|align=center|<ref>{{citweb |url=https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/bp.html |szerző= |cím=The World Factbook - Solomon Islands |weblap=cia.gov |nyelvkód=en |kiadó=Central Intelligence Agency |elér=2013-11-16 }}</ref><ref>{{citlib| szerző= |cím=The Pacific Islands |alcím=An Encyclopedia |közreműködők=szerk. Brij V. Lal & Kate Fortune |hely=Honolulu |kiadó=University of Hawaii Press |év=2000 |isbn=9780824822651 |url=http://books.google.hu/books?id=T5pPpJl8E5wC&pg=PA266 |fejezetszerző= |fejezetcím= |oldal=266 }}</ref><ref>{{citweb |url=http://www.solomontimes.com/opinion/41 |szerző=Frank Short |cím=Policing a Clash of Cultures Part 13: The National Reconnaissance and Surveillance Force (NRSF) |weblap=solomontimes.com |nyelvkód=en |kiadó= |elér=2013-11-16 }}</ref><ref>{{citweb |url=http://www.ramsi.org/about/history.html |szerző= |cím=About RAMSI |weblap=tamsi.org |nyelvkód=en |kiadó= |elér=2013-11-16 }}</ref><ref>{{citweb |url=http://britains-smallwars.com/RRGP/Solomons.html |szerző= |cím=The Solomon Islands 1998-2003 |weblap=britains-smallwars.com |nyelvkód=en |kiadó= |elér=2013-11-16 }}</ref><ref>{{citweb |url=http://www.hazegray.org/worldnav/asiapac/asiapac.htm#10 |szerző=Andrew Toppan |cím=World Navies Today: Other Asia-Pacific Navies |weblap=hazegray.org |nyelvkód=en |kiadó= |elér=2013-11-16 }}</ref>
⚫
|align=center|
|-
|-
!scope=row| {{zászlóország|Szamoa}}
!scope=row| {{zászlóország|Szamoa}}
74. sor: 74. sor:
|-
|-
!scope=row| {{zászlóország|Tuvalu}}
!scope=row| {{zászlóország|Tuvalu}}
|Tuvalunak függetlenné válása ([[1978]]) óta nincs hadserege. A rendőrségről szóló törvény 83. pontja szerint háború vagy szükséghelyzet esetén a szervezet a [[Tuvalu főkormányzói|főkormányzó]] irányítása alatt katonaságként is bevethető. A vízi rendőrség egy Ausztráliától ajándékba kapott Pacific osztályú őrhajóval (''HMTSS Te Mataili'') rendelkezik, amely mentési műveletekben is használható. A legénység kiképzésében az ausztrál hadsereg segítkezik.
⚫
|
|align=center|<ref>{{citweb |url=https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/tv.html |szerző= |cím=The World Factbook - Tuvalu |weblap=cia.gov |nyelvkód=en |kiadó=Central Intelligence Agency |elér=2013-11-16 }}</ref><ref>{{citweb |url=http://www.un.org/en/development/desa/policy/cdp/cdp_statements/cdp_statement_tuvalu_jan17_2012.pdf |szerző=Apisai Ielemia |cím=Statement presented by the minister of foreign affairs, trade, tourism, environment, and labour Honourable Apisai Ielemia at the Expert Group Meeting of the CPD on the review of the list of LDCs, 17 January 2012, New York |weblap=un.org |nyelvkód=en |kiadó= |elér=2013-11-16 |formátum=PDF }}</ref><ref>{{citweb |url=http://tuvalu-legislation.tv/cms/images/LEGISLATION/PRINCIPAL/2009/2009-0013/PoliceServiceAct2009_1.pdf |szerző= |cím=Police Service Act 2009 |weblap=tuvalu-legislation.tv |nyelvkód=en |kiadó= |elér=2013-11-16 |formátum=PDF }}</ref><ref>{{citweb |url=http://www.hazegray.org/worldnav/asiapac/asiapac.htm#12 |szerző=Andrew Toppan |cím=World Navies Today: Other Asia-Pacific Navies |weblap=hazegray.org |nyelvkód=en |kiadó= |elér=2013-11-16 }}</ref><ref>{{citweb |url=http://www.dfat.gov.au/geo/tuvalu/tuvalu_brief.html |szerző= |cím=Tuvalu country brief |weblap=dfat.gov.au |nyelvkód=en |kiadó= |elér=2013-11-16 }}</ref>
⚫
|align=center|
|-
|-
!scope=row| {{zászlóország|Vatikán}}
!scope=row| {{zászlóország|Vatikán}}
|[[Vatikán|Vatikánváros]] belbiztonságáért [[Vatikánvárosi Csendőrség|csendőrsége]] felelős, ezen kívül más biztonsági szervezettel nem rendelkezik. Ugyanakkor az ország területén állomásozik a [[pápa (egyházfő)|pápa]] védelmét ellátó katonai alakulat, a [[Svájci Gárda]], amely a katolikus egyházfő hivatala, a [[Vatikán#A Szentszék|Szentszék]] fennhatósága alatt áll, és feladatai közé tartozik a városállam kapuinak védelme is.
⚫
|
|align=center|<ref>{{citweb |url=http://www.swissguard.va/index.php?id=251&L=3 |szerző= |cím=Responsibilities |weblap=swissguard.va |nyelvkód=en |kiadó= |elér=2013-11-16 }}</ref><ref>{{citweb |url=https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/vt.html |szerző= |cím=The World Factbook - Holy See (Vatican City) |weblap=cia.gov |nyelvkód=en |kiadó=Central Intelligence Agency |elér=2013-11-16 }}</ref>
⚫
|align=center|
|}
|}


91. sor: 91. sor:


Az RSS tagállamai közül jelenleg négynek nincs állandó hadserege: Dominikai Közösség, Grenada, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek. A memorandum elfogadása után, [[1983]]-ban amerikai pénzügyi támogatással különleges egységeket hoztak létre az RSS-államok rendőrségein belül.<ref>{{citlib| szerző=Anthony Payne & Paul K. Sutton |cím=Modern Caribbean Politics |hely=Baltimore |kiadó=Johns Hopkins University Press |év=1993 |isbn=9780801844355 |url=http://books.google.hu/books?id=qJMlv8Q1jX4C&pg=PA284 |fejezetszerző= |fejezetcím= |oldal=284 }}</ref> Ezek az egységek félkatonai kiképzést kapnak, és az országhatárokon túli bevetésükre is volt példa mind természeti katasztrófák, mind politikai krízisek idején, elsőként Grenada 1983-as inváziója során az amerikai csapatok mellett (a hadműveletben Antigua és Barbuda, Barbados, a Dominikai Közösség, Jamaica, Saint Lucia és Saint Vincent különleges egységei vettek részt).<ref>{{citlib| szerző=Michael McClintock |cím=Instruments of Statecraft |alcím=U.S. Guerilla Warfare, Counterinsurgency, and Counterterrorism, 1940-1990 |hely= |kiadó=Pantheon Books |év=1992 |isbn= |url=http://www.statecraft.org/chapter17.html |fejezetcím=Watching the Neighbors: Low-Intensity Conflict in Central America |oldal= }}</ref>
Az RSS tagállamai közül jelenleg négynek nincs állandó hadserege: Dominikai Közösség, Grenada, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek. A memorandum elfogadása után, [[1983]]-ban amerikai pénzügyi támogatással különleges egységeket hoztak létre az RSS-államok rendőrségein belül.<ref>{{citlib| szerző=Anthony Payne & Paul K. Sutton |cím=Modern Caribbean Politics |hely=Baltimore |kiadó=Johns Hopkins University Press |év=1993 |isbn=9780801844355 |url=http://books.google.hu/books?id=qJMlv8Q1jX4C&pg=PA284 |fejezetszerző= |fejezetcím= |oldal=284 }}</ref> Ezek az egységek félkatonai kiképzést kapnak, és az országhatárokon túli bevetésükre is volt példa mind természeti katasztrófák, mind politikai krízisek idején, elsőként Grenada 1983-as inváziója során az amerikai csapatok mellett (a hadműveletben Antigua és Barbuda, Barbados, a Dominikai Közösség, Jamaica, Saint Lucia és Saint Vincent különleges egységei vettek részt).<ref>{{citlib| szerző=Michael McClintock |cím=Instruments of Statecraft |alcím=U.S. Guerilla Warfare, Counterinsurgency, and Counterterrorism, 1940-1990 |hely= |kiadó=Pantheon Books |év=1992 |isbn= |url=http://www.statecraft.org/chapter17.html |fejezetcím=Watching the Neighbors: Low-Intensity Conflict in Central America |oldal= }}</ref>

==Állandó hadsereg nélküli, de korlátozott katonai erővel rendelkező országok==
{| class="wikitable plainrowheaders"
|-
|+Állandó hadsereg nélküli, de korlátozott katonai erővel rendelkező országok
|-
!scope=col| Ország
!scope=col| Megjegyzések
!scope=col| Hivatkozás(ok)
|-
!scope=row| {{zászlóország|Haiti}}
⚫
|
⚫
|align=center|
|-
!scope=row| {{zászlóország|Izland}}
⚫
|
⚫
|align=center|
|-
!scope=row| {{zászlóország|Mauritius}}
⚫
|
⚫
|align=center|
|-
!scope=row| {{zászlóország|Monaco}}
|
|align=center|
|-
!scope=row| {{zászlóország|Panama}}
|
|align=center|
|-
!scope=row| {{zászlóország|Vanuatu}}
|
|align=center|
|}


==A Japán Önvédelmi Erő==
==A Japán Önvédelmi Erő==

A lap 2013. november 16., 09:03-kori változata

 Ez nem Wikipédia-szócikk. Ne vedd figyelembe, és ne javítsd!
Ez az oldal a Wikipédia egy szerkesztői munkalapja. Az itt olvasható információk még tévesek, ellenőrizetlenek, rendezetlenek, hézagosak lehetnek, ezért ne támaszkodj rájuk. Ha keresőoldalon át jutottál el ide, akkor kérünk, hogy térj oda vissza, és nézz meg más találatot, vagy használd a Wikipédia keresőjét, és keress egy másik cikket, amely érdekelhet.
  Hadsereg nélküli országok
  Állandó hadsereggel nem rendelkező, de korlátozott katonai erőt fenntartó országok

A Föld huszonkét független állama nem rendelkezik állandó hadsereggel, közülük hat tart fenn tevékenységében korlátozott (fél)katonai erőt, tizenhatnak pedig semmilyen katonai szervezete nincs.

A listán szereplő egyes országok demilitarizáltak, de minden ország nem-militarizált.[1][2]

Japán helyzete különleges: az állam alkotmányában lemondott a hadviselés jogáról, de fenntart egy „háborús potenciállal nem bíró” szárazföldi, tengeri és légi csapatokat is magában foglaló, jelentős létszámú és jól felszerelt Önvédelmi Erőt, ezért a listán nem szerepel (bővebben lásd itt).[3]

Semmiféle katonai erővel nem rendelkező országok

Semmiféle katonai erővel nem rendelkező országok
Ország Megjegyzések Hivatkozás(ok)
Andorra Andorra területi védelméért Franciaország és Spanyolország felelős. Az ország rendelkezik egy kis létszámú önkéntes katonai egységgel, de ez kizárólag ceremoniális feladatokat lát el. A költésgvetésben a honvédelemre nem különítenek el pénzt. A rendőrség szervezetén belül működik egy terrorelhárító egység, a Grup d'Intervenció Policia d'Andorra (GIPA). [4][5]
Costa Rica Az 1949-ben elfogadott alkotmány I. cikkelyének 12. paragrafusa törvényen kívül helyezte az állandó hadsereg intézményét, ugyanakkor lehetővé tette civil ellenőrzés alatt álló katonaság felállítását, amennyiben egy kontinentális egyezmény vagy az állam védelme szükségessé tenné. Az ország fővárosában, San Joséban található az Emberi Jogok Amerikaközi Bírósága, Ciudad Colónban pedig az ENSZ Békeegyeteme (UPEACE) működik. [6][7]
Dominikai Közösség Területi védelméért a Regionális Biztonsági Rendszer (Regional Security System) felelős. (Bővebben lásd itt.) Háború vagy szükséghelyzet esetén a rendőrséget katonasággá nyilváníthatják. [8][9]
Grenada Az országnak az 1983-as amerikai invázió óta nincs hadserege. Területi védelméért a Regionális Biztonsági Rendszer (Regional Security System) felelős. (Bővebben lásd itt.) Háború vagy szükséghelyzet esetén a rendőrséget katonasággá nyilváníthatják. A Grenadai Királyi Rendőrség rendelkezik egy különleges osztaggal. [8][9][10][11][12]
Kiribati Kiribati Ausztráliával és Új-Zélanddal kötött védelmi szerződést. A rendőrség szervezetén belül működik a parti őrség (Police Maritime Unit), amelynek egyetlen egysége az RKS Teanoai nevű, Pacific Forum osztályú, kis méretű őrhajóval járőrözik. A legénységet az Ausztrál Királyi Haditengerészet képzi ki, amelynek két tagja a Tarawa-atollon állomásozik. [13][14][15]
Liechtenstein Miután Liechtenstein a Német Szövetség felbomlását (1866) követően teljesen önálló állammá vált, 1868-ban kinyilvánította semlegességét és feloszlatta nyolcvan fős katonaságát. Pierre Raton szerint II. János herceg felesleges kiadásnak tartotta, David Beattie szerint a törvényhozás nem akart rá pénzt költeni. Újraszervezése jogilag lehetséges háború idején, de ez még a világháborúk idején sem történt meg, amikor a közvélemény jó részében felerősödött az Ausztria iránti szimpátia. A rendőrségnek van egy speciális egysége (SWAT) és egy tömegoszlató egysége. [16][17][18]
Marshall-szigetek Függetlenné válásakor egyben az Amerikai Egyesült Államok társult állama is lett, védelméért az amerikai hadsereg felelős, saját katonasága soha nem volt. (Bővebben lásd itt.) A rendőrség szervezetén belül működik a parti őrség (Sea Patrol), amelynek egyetlen egysége az RMIS Lomor nevű, Pacific osztályú, kis méretű őrhajóval járőrözik. Az állampolgárok nem tarthatnak fegyvert. [19][20][21][22][23]
Mikronézia Függetlenné válásakor egyben az Amerikai Egyesült Államok társult állama is lett, védelméért az amerikai hadsereg felelős, saját katonasága soha nem volt. (Bővebben lásd itt.) A rendőrség parti őrsége három Pacific osztályú őrhajót működtet: Palikir, Micronesia és Independence. [19][24][25]
Nauru A Föld harmadik legkisebb területű és második legalacsonyabb népességű államának védelmét a gazdaságában is meghatározó szerepet játszó Ausztrália vállalta magára, de a viszonyt hivatalos formában még nem rögzítették. A köztársasági elnök meghatározott időre szükséghelyzetet hirdethet ki, amelyet csak a parlament hosszabbíthat meg. Az állampolgárok nem tarthatnak fegyvert, és a rendőrök is fegyvertelenül járőröznek. [26][27][23]
Palau Függetlenné válásakor egyben az Amerikai Egyesült Államok társult állama is lett, védelméért az amerikai hadsereg felelős, saját katonasága soha nem volt. (Bővebben lásd itt.) A rendőrség parti őrségének egy Pacific osztályú őrhajója van, a President H.I. Remelik. Az állampolgárok nem tarthatnak fegyvert. [28][29][23]
Saint Lucia Területi védelméért a Regionális Biztonsági Rendszer (Regional Security System) felelős. (Bővebben lásd itt.) Háború vagy szükséghelyzet esetén a rendőrséget katonasággá nyilváníthatják. A Saint Lucia-i Királyi Rendőrségen belül működik a parti őrség (Coast Guard) és egy különleges szolgálati egység (Special Services Unit), utóbbi tagjai félkatonai kiképzést kapnak. [8][9][30][31]
Saint Vincent és a Grenadine-szigetek Területi védelméért a Regionális Biztonsági Rendszer (Regional Security System) felelős. (Bővebben lásd itt.) Háború vagy szükséghelyzet esetén a rendőrséget katonasággá nyilváníthatják. Az ország parti őrsége a rendőrség szervezetén belül működik, de a rendfokozatok a Brit Királyi Haditengerészet rendszerén alapulnak; 1994-ig a parancsnokok is brit tengerésztisztek voltak. [8][9][32]
Salamon-szigetek Az Egyesült Királyságtól 1978-ban függetlenné vált államnak állandó hadsereg sosem volt. 1995-ben alakult meg egy hivatalosan a Salamon-szigeteki Királyi Rendőrség munkáját segítő és annak keretén belül működő, de katonai kiképzésben részesülő „felderítő és megfigyelő” egység (National Reconnaissance and Surveillance Force, NRSF). Szárazföldi ereje három szakasznyi motorizált gyalogosból állt, két őrhajót és több folyami járművet, valamint egy repülőgépet tartott fenn. Az egység a rendőri akciókhoz nyújtott segítség mellett katasztrófavédelmi és határőri feladatokat látott el; az ország határain túl sosem vetettek be. A Salamon-szigeteket 2003. július 24-én a miniszterelnök kérésére egy Ausztrália által vezetett nemzetközi békefenntartó erő (Regional Assistance Mission to Solomon Islands, RAMSI) szállta meg, miután az 1998-ban erőszakba forduló etnikai-gazdasági feszültségeken az állam saját rendfenntartó erői nem tudtak úrrá lenni. Az NRSF-et még ebben az évben feloszlatták (bár korábban születtek javaslatok a kibővítésére is). A vízi rendőrség két Pacific osztályú őrhajót üzemeltet. [33][34][35][36][37][38]
Szamoa Barátsági szerződésük szerint Új-Zéland kérés esetén segítséget nyújt a második világháború után védnökségük alá került, majd 1962-ben függetlenné vált ország külügyeinek intézésében (pl. állampolgárai diplomáciai védelmében), valamint technikai, adminisztrációs és más kérdésekben. Ennek megfelelően az új-zélandi hadsereg repülőgépei rendszeres ellenőrző utakat tesznek a szamoai légtérben, hajói pedig az ország felségvizein járőröznek. Új-Zéland közreműködik a szamoai rendőrök kiképzésében is. A rendőrségen belül működő parti őrség a Nafanua nevű, Pacific osztályú őrhajóval járőrözik. [39][40][41]
Tuvalu Tuvalunak függetlenné válása (1978) óta nincs hadserege. A rendőrségről szóló törvény 83. pontja szerint háború vagy szükséghelyzet esetén a szervezet a főkormányzó irányítása alatt katonaságként is bevethető. A vízi rendőrség egy Ausztráliától ajándékba kapott Pacific osztályú őrhajóval (HMTSS Te Mataili) rendelkezik, amely mentési műveletekben is használható. A legénység kiképzésében az ausztrál hadsereg segítkezik. [42][43][44][45][46]
Vatikán Vatikánváros belbiztonságáért csendőrsége felelős, ezen kívül más biztonsági szervezettel nem rendelkezik. Ugyanakkor az ország területén állomásozik a pápa védelmét ellátó katonai alakulat, a Svájci Gárda, amely a katolikus egyházfő hivatala, a Szentszék fennhatósága alatt áll, és feladatai közé tartozik a városállam kapuinak védelme is. [47][48]

Az Amerikai Egyesült Államok társult államai

A második világháború után Mikronézia jó része az ENSZ védnöksége alá került, a közigazgatás vezetése az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének (1947-51), majd belügyminisztériumának felelőssége volt. Az Északi-Mariana-szigetek 1976-ban az USA szuverenitását elismerő, azzal politikai unióra lépő, autonóm terület lett (commonwealth).[49] A védnökség más területei a hetvenes évek végétől állították fel önálló kormányzatukat: a Mikronéziai Szövetségi Államok és a Marshall-szigetek 1979-ben, Palau pedig 1981-ben. Az 1986-ban megkötött szabad társulási egyezmény (Compact of Free Association, COFA) alapján a Marshall-szigetek és a Mikronéziai Szövetségi Államok az USA-val társult viszonyban álló, független állammá vált. A megállapodás szerint az országok védelméért az USA felelős, hadseregének egységei szabadon működhetnek a felségterületükön, de bázisok létrehozásához külön egyezmények szükségesek. Az államok kormányai önálló külpolitikát folytatnak, de döntéseik előtt figyelembe veszik a COFA szövegét.[50][51]

A palaui államvezetés a két másik függetlenség előtt álló terület képviselőivel egy időben tárgyalt a társulási egyezményről, de az ország polgárai azt hét népszavazáson is elvetették.[52] A legnagyobb ellenállás a nukleáris fegyverek esetleges odatelepítésével szemben alakult ki: Palau 1981-ben elfogadott alkotmánya – a világon elsőként – gyakorlatilag kitiltotta a nukleáris, biológiai és vegyi fegyvereket és hulladékaikat az ország területéről azzal, hogy bármilyen velük kapcsolatos tevékenységet a szavazók ¾-ének jóváhagyásához kötött (II. cikk. 3. § és XIII. cikk. 6. §).[53] A kialakuló jogi viták során a Palaui Fellebbviteli Bíróság elfogadta, hogy a szövegben a nukleáris anyagok használata a lehető legtágabban értendő, vagyis az amerikai hadsereg atommeghajtású járművei sem léphetnek be az ország területére népszavazás nélkül.[54] A nyolcadik népszavazás kiírása előtt a törvényhozás egy alkotmány-kiegészítést terjesztett a szavazók elé, amely a COFA-val kapcsolatban felfüggesztette az alaptörvény ellentmondó rendelkezéseit. Az alaptörvény szerint egy kiegészítés elfogadásához egyszerű többség is elegendő az ország közigazgatási egységeinek (államainak) ¾-ében, amit a szöveg meg is kapott. Ezzel a COFA elfogadásához már nem kellett a szavazók ¾-ének beleegyezése az 1993. november 9-én tartott népszavazáson, így Palau a voksolók 68%-ának jóváhagyásával 1994-ben független országgá és egyben az USA társult államává vált.[54][55]

Regionális Biztonsági Rendszer

A Regionális Biztonsági Rendszer (Regional Security System) az Amerikai Egyesült Államok ösztönzésére jött létre a hidegháború alatt, 1982-ben.[56] A Kis-Antillák négy országa: Antigua és Barbuda, a Dominikai Közösség, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, valamint a náluk nagyobb területű és népességű Barbados között. A felek többek között kölcsönös katonai segítségnyújtásra kötelezték el magukat.[57][58][59] Az egyezményhez 1983-ban csatlakozott Saint Kitts és Nevis, majd 1985-ben Grenada.[forrás?] Az RSS 1996-ban öltött szervezeti formát, addig az alapítók által 1982-ben elfogadott, majd 1992-ben felújított memorandum keretén belül működött.[60]

Az RSS tagállamai közül jelenleg négynek nincs állandó hadserege: Dominikai Közösség, Grenada, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek. A memorandum elfogadása után, 1983-ban amerikai pénzügyi támogatással különleges egységeket hoztak létre az RSS-államok rendőrségein belül.[61] Ezek az egységek félkatonai kiképzést kapnak, és az országhatárokon túli bevetésükre is volt példa mind természeti katasztrófák, mind politikai krízisek idején, elsőként Grenada 1983-as inváziója során az amerikai csapatok mellett (a hadműveletben Antigua és Barbuda, Barbados, a Dominikai Közösség, Jamaica, Saint Lucia és Saint Vincent különleges egységei vettek részt).[62]

Állandó hadsereg nélküli, de korlátozott katonai erővel rendelkező országok

Állandó hadsereg nélküli, de korlátozott katonai erővel rendelkező országok
Ország Megjegyzések Hivatkozás(ok)
Haiti
Izland
Mauritius
Monaco
Panama
Vanuatu

A Japán Önvédelmi Erő

A második világháború után, 1947-ben elfogadott alkotmány 9. cikkelyében a Japán állam örökre lemondott a hadviselés jogáról és a „háborús potenciállal bíró” szárazföldi, tengeri és légi erők fenntartásáról. A hidegháború kezdetével azonban a szocialista blokk államainak közelében lévő ország lehetőséget kapott egy Önvédelmi Erő fenntartására, amely a szövetséges megszállás vége után két évvel, 1954-ben alakult meg. Az egyébként kiválóan felszerelt és kiképzett hadseregnek nincsenek interkontinentális rakétái, bombázói és más, kizárólag támadó hadműveletekben használatos eszközei. Japán az egyik olyan ország, amely nem fejleszt ki nukleáris fegyvereket, bár a technológiai lehetőségei adottak hozzá.[3]

Miután az 1991-es öbölháború során az országot kritikák érték az ENSZ katonai műveleteitől való távolmaradása miatt (csupán anyagi segítséget nyújtottak a harcolóknak), viták kezdődtek az Önvédelmi Erők határokon túli bevetésével kapcsolatban. Lehetővé vált japán katonák külföldi bevetése, de kizárólag az ENSZ hadműveleteiben és jelentős korlátozásokkal: kizárólag kézi lőfegyvereket hordozhatnak és csak életveszélyes helyzetekben használhatják őket, vagyis támadást nem kezdeményezhetnek.[3]

Az Önvédelmi Erők otthoni tevékenysége is korlátozott: jóval tüzetesebb polgári ellenőrzés alatt kell működniük, mint más fegyveres erőknek.[3]

Jegyzetek

  1. ↑ Non-militarization. web.archive.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  2. ↑ Christophe Barbey: Peace Zones, Non-militarization and the future of humankind. demilitarisation.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 25.) (PDF)
  3. ↑ a b c d Q&A: Japan's Self Defence Force. news.bbc.co.uk. (angolul) BBC (2001. szeptember 28.) (Hozzáférés: 2013. október 23.)
  4. ↑ Aplicación Provisional del Tratado de Buena Vecindad, Amistad y Cooperación entre el Reino de España, la República Francesa y el Principado de Andorra, hecho en Madrid y París el 1 de junio de 1993 y en Andorra la Vieja el 3 de junio de 1993. boe.es (spanyolul) (Hozzáférés: 2013. október 23.)
  5. ↑ World Data: Andorra. In Britannica Book of the Year 2011. (hely nélkül): Encyclopaedia Britannica, Inc. 2011. 510. o. ISBN 9781615355006  
  6. ↑ Constitution of the Republic of Costa Rica. servat.unibe.ch (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 23.)
  7. ↑ Robert H. Holden: Armies without Nations: Public Violence and State Formation in Central America, 1821-1960. Oxford: Oxford University Press. 2004. 219. o. ISBN 9780198036517  
  8. ↑ a b c d Treaty Establishing the Regional Security System (1996). state.gov (angolul) (1996. március 5.) (Hozzáférés: 2013. október 24.)
  9. ↑ a b c d The Caribbean. resdal.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 28.) (PDF)
  10. ↑ Humberto García Muñiz: Boots, Boots, Boots: Intervention, Regional Security and Militarization in the Caribbean, 1979-1986. Río Piedras: Caribbean Project for Justice and Peace. 1986.  
  11. ↑ Caribbean Islands - Controversial Security Issues. coutry-data.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 24.)
  12. ↑ Allocation of Responsibilities. rgpf.gd (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 24.)
  13. ↑ Kiribati. freedomhouse.org. (angolul) Freedom House (Hozzáférés: 2013. október 24.)
  14. ↑ Kiribati country brief. dfat.gov.au. (angolul) Department of Foreign Affairs and Trade (Hozzáférés: 2013. október 24.)
  15. ↑ Andrew Toppan: World Navies Today: Other Asia-Pacific Navies. hazegray.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 24.)
  16. ↑ Liechtenstein: Country Study Guide. Washington, DC: International Business Publications, USA. 2013. 44. o. ISBN 9781438774862  
  17. ↑ Andrew Young: Freedom and Prosperity in Liechtenstein: A Hoppean Analysis. Journal of Libertarian Studies, 22. sz. (2010) 273–293. o.
  18. ↑ At your service. For your safety. Your National Police. landespolizei.li. (angolul) Landespolizei (Hozzáférés: 2013. október 24.) (PDF)
  19. ↑ a b Compact of Free Association. fsmlaw.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  20. ↑ Marshall Islands. state.gov. (angolul) Bureau of Public Affairs, US Department of State (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  21. ↑ Andrew Toppan: World Navies Today: Other Asia-Pacific Navies. hazegray.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  22. ↑ Birthday party for the Lomor. The Marshall Islands Journal (angolul) (2012. július 13.) (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  23. ↑ a b c Philip Alpers & Conor Twyford: Small Arms in the Pacific. Genf: Small Arms Survey. 2003. = Occasional Papers, No. 8,  
  24. ↑ Patrol Boat Upgrade for Federated States of Micronesia. defence.gov.au. (angolul) Ministerial and Executive Coordination and Communication, Department of Defence (2009. november 6.) (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  25. ↑ Andrew Toppan: World Navies Today: Other Asia-Pacific Navies. hazegray.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  26. ↑ The World Factbook: Nauru. cia.gov. (angolul) Central Intelligence Agency (Hozzáférés: 2013. október 26.)
  27. ↑ Encyclopedia of World Constitutions. Szerk. Gerhard Robbers. New York: Infobase Publishing. 2007. 643. o. = Facts on File Library of World History, ISBN 9780816060788  
  28. ↑ Palau. state.gov. (angolul) Bureau of Public Affairs, U.S. Department of State (Hozzáférés: 2013. október 26.)
  29. ↑ Andrew Toppan: World Navies Today: Other Asia-Pacific Navies. hazegray.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  30. ↑ 2010 Human Rights Report: Saint Lucia. state.gov. (angolul) Bureau of Public Affairs, U.S. Department of State (Hozzáférés: 2013. október 28.)
  31. ↑ Carolyn Gomes: Police Accountability in the Caribbean: Where Are the People? humanrightsinitiative.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 28.) (PDF)
  32. ↑ History. security.gov.vc (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 31.)
  33. ↑ The World Factbook - Solomon Islands. cia.gov. (angolul) Central Intelligence Agency (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  34. ↑ The Pacific Islands: An Encyclopedia. Szerk. Brij V. Lal & Kate Fortune. Honolulu: University of Hawaii Press. 2000. 266. o. ISBN 9780824822651  
  35. ↑ Frank Short: Policing a Clash of Cultures Part 13: The National Reconnaissance and Surveillance Force (NRSF). solomontimes.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  36. ↑ About RAMSI. tamsi.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  37. ↑ The Solomon Islands 1998-2003. britains-smallwars.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  38. ↑ Andrew Toppan: World Navies Today: Other Asia-Pacific Navies. hazegray.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  39. ↑ Treaty of Friendship Between the Government of Samoa and the Government of New Zealand. paclii.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 31.) (RTF)
  40. ↑ Samoa. mfat.govt.nz (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 31.)
  41. ↑ Andrew Toppan: World Navies Today: Other Asia-Pacific Navies. hazegray.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  42. ↑ The World Factbook - Tuvalu. cia.gov. (angolul) Central Intelligence Agency (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  43. ↑ Apisai Ielemia: Statement presented by the minister of foreign affairs, trade, tourism, environment, and labour Honourable Apisai Ielemia at the Expert Group Meeting of the CPD on the review of the list of LDCs, 17 January 2012, New York. un.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 16.) (PDF)
  44. ↑ Police Service Act 2009. tuvalu-legislation.tv (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 16.) (PDF)
  45. ↑ Andrew Toppan: World Navies Today: Other Asia-Pacific Navies. hazegray.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  46. ↑ Tuvalu country brief. dfat.gov.au (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  47. ↑ Responsibilities. swissguard.va (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  48. ↑ The World Factbook - Holy See (Vatican City). cia.gov. (angolul) Central Intelligence Agency (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  49. ↑ Covenant to Establish a Commonwealth of the Northern Mariana Islands in Political Union with the United States of America. cnmilaw.org. (angolul) Commonwealth Law Revision Commission (Hozzáférés: 2013. október 26.)
  50. ↑ Dong Woo Kim & Gregory Stone: Compact of Free Association and the Future of Micronesia. upf.org. (angolul) Universal Peace Federation (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  51. ↑ Francis X. Hezel: Strangers in Their Own Land: A Century of the Colonial Rule in the Caroline and Marshall Islands. Honolulu: University of Hawai'i Press. 1995. 364–365. o. = Pacific Islands Monograph Series, No. 13, ISBN 9780824828042  
  52. ↑ Banning Nuclear Weapons: How Many Times Must a People Say No? Cultural Survival Quarterly, XI. évf. 1. sz. (1987)
  53. ↑ Constitution of the Republic of Palau. palauembassy.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 26.) (PDF)
  54. ↑ a b Kevin Bennardo: The Rights and Liberties of the Palau Constitution. Asian-Pacific Law & Policy Journal, XII. évf. 2. sz. (2011) 1–122. o.
  55. ↑ A Report on the State of the Islands, 1997 - Chapter 6: Republic of Palau. doi.gov. (angolul) Office of Insular Affairs, U.S. Department of the Interior (Hozzáférés: 2013. október 26.)
  56. ↑ Patsy Lewis: Surviving Small Size: Regional Integration in Caribbean Ministates. Mona: University of the West Indies Press. 2002. 66–67. o. ISBN 9789766401160  
  57. ↑ Az egyezmény kiterjed még a rendfenntartás (csempészet, bevándorlás, vízirendészet, vámszedés, katasztrófavédelem) és a környezetvédelem (szennyezés, halállomány) területeire.
  58. ↑ Purposes and Functions of the RSS. rss.org. (angolul) Regional Security System (Hozzáférés: 2013. október 31.)
  59. ↑ Odeen Ishmael: Approaches on Security in the Caribbean Region. Statement by Ambassador Odeen Ishmael of Guyana at the Meeting of the Committee on Hemispheric Security of the OAS Washington DC, 29 October 2002. guyana.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 31.)
  60. ↑ History. rss.org. (angolul) Regional Security System (Hozzáférés: 2013. október 31.)
  61. ↑ Anthony Payne & Paul K. Sutton: Modern Caribbean Politics. Baltimore: Johns Hopkins University Press. 1993. 284. o. ISBN 9780801844355  
  62. ↑ Watching the Neighbors: Low-Intensity Conflict in Central America. In Michael McClintock: Instruments of Statecraft: U.S. Guerilla Warfare, Counterinsurgency, and Counterterrorism, 1940-1990. (hely nélkül): Pantheon Books. 1992.  


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hadsereggel_nem_rendelkező_országok&oldid=14118467”