Hadsereggel nem rendelkező országok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
  Hadsereg nélküli országok
  Állandó hadsereggel nem rendelkező, de korlátozott katonai erőt fenntartó országok

A Föld huszonkét független állama nem rendelkezik állandó hadsereggel, közülük hat tart fenn tevékenységében korlátozott (fél)katonai erőt, tizenhatnak pedig semmilyen katonai szervezete nincs.

A hadsereg nélküli országok között vannak olyan függetlenné vált gyarmatok, amelynek védelmét egykori anyaországuk vállalta magára (pl. Palau vagy Szamoa); olyan törpeállamok, amelyek hosszú ideje jó viszonyban állnak szomszédaikkal (pl. Andorra, Monaco); és olyan államok, ahol a katonaság intézményét annak erőszakos politikai szerepe miatt vizsgálták felül (pl. Costa Rica, Haiti).

Két olyan ország van, amelynek alkotmánya csak háború esetén engedélyezi állandó hadsereg felállítását: Costa Rica és Panama. A második világháború után Japán alkotmányában lemondott a hadviselés jogáról, de fenntart egy „háborús potenciállal nem bíró” szárazföldi, tengeri és légi csapatokat is magában foglaló, jelentős létszámú és jól felszerelt Önvédelmi Haderőt, ezért a listán nem szerepel (bővebben lásd itt).[1]

A listán szereplő egyes országok demilitarizáltak, de minden ország nem-militarizált.[2][3]

Semmiféle katonai erővel nem rendelkező országok[szerkesztés]

Semmiféle katonai erővel nem rendelkező országok
Ország Megjegyzések Hivatkozások
Andorra Andorra területi védelméért Franciaország és Spanyolország felelős. Az ország rendelkezik egy kis létszámú önkéntes katonai egységgel, de ez kizárólag ceremoniális feladatokat lát el. A költésgvetésben a honvédelemre nem különítenek el pénzt. A rendőrség szervezetén belül működik egy terrorelhárító egység, a Grup d'Intervenció Policia d'Andorra (GIPA). [4][5]
Costa Rica Az 1949-ben elfogadott alkotmány I. cikkelyének 12. paragrafusa törvényen kívül helyezte az állandó hadsereg intézményét, ugyanakkor lehetővé tette civil ellenőrzés alatt álló katonaság felállítását, amennyiben egy kontinentális egyezmény vagy az állam védelme szükségessé tenné. Az ország fővárosában, San Joséban található az Emberi Jogok Amerikaközi Bírósága, Ciudad Colónban pedig az ENSZ Békeegyeteme (UPEACE) működik. [6][7]
Dominikai Közösség Területi védelméért a Regionális Biztonsági Rendszer felelős. Háború vagy szükséghelyzet esetén a rendőrséget katonasággá nyilváníthatják. [8][9]
Grenada Az országnak az 1983-as amerikai invázió óta nincs hadserege. Területi védelméért a Regionális Biztonsági Rendszer felelős. Háború vagy szükséghelyzet esetén a rendőrséget katonasággá nyilváníthatják. A Grenadai Királyi Rendőrség rendelkezik egy különleges osztaggal. [8][9][10][11][12]
Kiribati Kiribati Ausztráliával és Új-Zélanddal kötött védelmi szerződést. A rendőrség szervezetén belül működik a parti őrség (Police Maritime Unit), amelynek egyetlen egysége az RKS Teanoai nevű, Pacific Forum osztályú, kis méretű őrhajóval járőrözik. A legénységet az Ausztrál Királyi Haditengerészet képzi ki, amelynek két tagja a Tarawa-atollon állomásozik. [13][14][15]
Liechtenstein Miután Liechtenstein a Német Szövetség felbomlását (1866) követően teljesen önálló állammá vált, 1868-ban kinyilvánította semlegességét és feloszlatta nyolcvan fős katonaságát. Pierre Raton szerint II. János herceg felesleges kiadásnak tartotta, David Beattie szerint a törvényhozás nem akart rá pénzt költeni. Újraszervezése jogilag lehetséges háború idején, de ez még a világháborúk idején sem történt meg, amikor a közvélemény jó részében felerősödött az Ausztria iránti szimpátia. A rendőrségnek van egy speciális egysége (SWAT) és egy tömegoszlató egysége. [16][17][18]
Marshall-szigetek Függetlenné válásakor egyben az Amerikai Egyesült Államok társult állama is lett, védelméért az amerikai hadsereg felelős, saját katonasága soha nem volt. (Bővebben lásd itt.) A rendőrség szervezetén belül működik a parti őrség (Sea Patrol), amelynek egyetlen egysége az RMIS Lomor nevű, Pacific osztályú, kis méretű őrhajóval járőrözik. Az állampolgárok nem tarthatnak fegyvert. [19][20][21][22][23]
Mikronézia Függetlenné válásakor egyben az Amerikai Egyesült Államok társult állama is lett, védelméért az amerikai hadsereg felelős, saját katonasága soha nem volt. (Bővebben lásd itt.) A rendőrség parti őrsége három Pacific osztályú őrhajót működtet: Palikir, Micronesia és Independence. [19][24][25]
Nauru A Föld harmadik legkisebb területű és második legalacsonyabb népességű államának védelmét a gazdaságában is meghatározó szerepet játszó Ausztrália vállalta magára, de a viszonyt hivatalos formában még nem rögzítették. A köztársasági elnök meghatározott időre szükséghelyzetet hirdethet ki, amelyet csak a parlament hosszabbíthat meg. Az állampolgárok nem tarthatnak fegyvert, és a rendőrök is fegyvertelenül járőröznek. [23][26][27]
Palau Függetlenné válásakor egyben az Amerikai Egyesült Államok társult állama is lett, védelméért az amerikai hadsereg felelős, saját katonasága soha nem volt. (Bővebben lásd itt.) A rendőrség parti őrségének egy Pacific osztályú őrhajója van, a President H.I. Remelik. Az állampolgárok nem tarthatnak fegyvert. [23][28][29]
Saint Lucia Területi védelméért a Regionális Biztonsági Rendszer felelős. Háború vagy szükséghelyzet esetén a rendőrséget katonasággá nyilváníthatják. A Saint Lucia-i Királyi Rendőrségen belül működik a parti őrség (Coast Guard) és egy különleges szolgálati egység (Special Services Unit), utóbbi tagjai félkatonai kiképzést kapnak. [8][9][30][31]
Saint Vincent és a Grenadine-szigetek Területi védelméért a Regionális Biztonsági Rendszer felelős. Háború vagy szükséghelyzet esetén a rendőrséget katonasággá nyilváníthatják. Az ország parti őrsége a rendőrség szervezetén belül működik, de a rendfokozatok a Brit Királyi Haditengerészet rendszerén alapulnak; 1994-ig a parancsnokok is brit tengerésztisztek voltak. [8][9][32]
Salamon-szigetek Az Egyesült Királyságtól 1978-ban függetlenné vált államnak állandó hadsereg sosem volt. 1995-ben alakult meg egy hivatalosan a Salamon-szigeteki Királyi Rendőrség munkáját segítő és annak keretén belül működő, de katonai kiképzésben részesülő „felderítő és megfigyelő” egység (National Reconnaissance and Surveillance Force, NRSF). Szárazföldi ereje három szakasznyi motorizált gyalogosból állt, két őrhajót és több folyami járművet, valamint egy repülőgépet tartott fenn. Az egység a rendőri akciókhoz nyújtott segítség mellett katasztrófavédelmi és határőri feladatokat látott el; az ország határain túl sosem vetették be. A Salamon-szigeteket 2003. július 24-én a miniszterelnök kérésére egy Ausztrália által vezetett nemzetközi békefenntartó erő (Regional Assistance Mission to Solomon Islands, RAMSI) szállta meg, miután az 1998-ban erőszakba forduló etnikai-gazdasági feszültségeken az állam saját rendfenntartó erői nem tudtak úrrá lenni. Az NRSF-et még ebben az évben feloszlatták (bár korábban születtek javaslatok a kibővítésére is). A vízi rendőrség két Pacific osztályú őrhajót üzemeltet. [33][34][35][36][37][38]
Szamoa Barátsági szerződésük szerint Új-Zéland kérés esetén segítséget nyújt a második világháború után védnökségük alá került, majd 1962-ben függetlenné vált ország külügyeinek intézésében (pl. állampolgárai diplomáciai védelmében), valamint technikai, adminisztrációs és más kérdésekben. Ennek megfelelően az új-zélandi hadsereg repülőgépei rendszeres ellenőrző utakat tesznek a szamoai légtérben, hajói pedig az ország felségvizein járőröznek. Új-Zéland közreműködik a szamoai rendőrök kiképzésében is. A rendőrségen belül működő parti őrség a Nafanua nevű, Pacific osztályú őrhajóval járőrözik. [39][40][41]
Tuvalu Tuvalunak függetlenné válása (1978) óta nincs hadserege. A rendőrségről szóló törvény 83. pontja szerint háború vagy szükséghelyzet esetén a szervezet a főkormányzó irányítása alatt katonaságként is bevethető. A vízi rendőrség egy Ausztráliától ajándékba kapott Pacific osztályú őrhajóval (HMTSS Te Mataili) rendelkezik, amely mentési műveletekben is használható. A legénység kiképzésében az ausztrál hadsereg segítkezik. [42][43][44][45][46]
Vatikán Vatikánváros belbiztonságáért csendőrsége felelős, ezen kívül más biztonsági szervezettel nem rendelkezik. Ugyanakkor az ország területén állomásozik a pápa védelmét ellátó katonai alakulat, a Svájci Gárda, amely a katolikus egyházfő hivatala, a Szentszék fennhatósága alatt áll, és feladatai közé tartozik a városállam kapuinak védelme is. [47][48]

Az Amerikai Egyesült Államok társult államai[szerkesztés]

A második világháború után Mikronézia jó része az ENSZ védnöksége alá került, a közigazgatás vezetése az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének (1947-51), majd belügyminisztériumának felelőssége volt. Az Északi-Mariana-szigetek 1976-ban az USA szuverenitását elismerő, azzal politikai unióra lépő, autonóm terület lett (commonwealth).[49] A védnökség más területei a hetvenes évek végétől állították fel önálló kormányzatukat: a Mikronéziai Szövetségi Államok és a Marshall-szigetek 1979-ben, Palau pedig 1981-ben. Az 1986-ban megkötött szabad társulási egyezmény (Compact of Free Association, COFA) alapján a Marshall-szigetek és a Mikronéziai Szövetségi Államok az USA-val társult viszonyban álló, független állammá vált. A megállapodás szerint az országok védelméért az USA felelős, hadseregének egységei szabadon működhetnek a felségterületükön, de bázisok létrehozásához külön egyezmények szükségesek. Az államok kormányai önálló külpolitikát folytatnak, de döntéseik előtt figyelembe veszik a COFA szövegét.[50][51]

A Palaui államvezetés a két másik függetlenség előtt álló terület képviselőivel egy időben tárgyalt a társulási egyezményről, de az ország polgárai azt hét népszavazáson is elvetették.[52] A legnagyobb ellenállás a nukleáris fegyverek esetleges odatelepítésével szemben alakult ki: Palau 1981-ben elfogadott alkotmánya – a világon elsőként – gyakorlatilag kitiltotta a nukleáris, biológiai és vegyi fegyvereket és hulladékaikat az ország területéről azzal, hogy bármilyen velük kapcsolatos tevékenységet a szavazók ¾-ének jóváhagyásához kötött (II. cikk. 3. § és XIII. cikk. 6. §).[53] A kialakuló jogi viták során a Palaui Fellebbviteli Bíróság elfogadta, hogy a szövegben a nukleáris anyagok használata a lehető legtágabban értendő, vagyis az amerikai hadsereg atommeghajtású járművei sem léphetnek be az ország területére népszavazás nélkül.[54] A nyolcadik népszavazás kiírása előtt a törvényhozás egy alkotmány-kiegészítést terjesztett a szavazók elé, amely a COFA-val kapcsolatban felfüggesztette az alaptörvény ellentmondó rendelkezéseit. Az alaptörvény szerint egy kiegészítés elfogadásához egyszerű többség is elegendő az ország közigazgatási egységeinek (államainak) ¾-ében, amit a szöveg meg is kapott. Ezzel a COFA elfogadásához már nem kellett a szavazók ¾-ének beleegyezése az 1993. november 9-én tartott népszavazáson, így Palau a voksolók 68%-ának jóváhagyásával 1994-ben független országgá és egyben az USA társult államává vált.[54][55]

A Regionális Biztonsági Rendszer[szerkesztés]

A Regionális Biztonsági Rendszer (Regional Security System) az Amerikai Egyesült Államok ösztönzésére jött létre a hidegháború alatt, 1982-ben.[56] A Kis-Antillák négy országa: Antigua és Barbuda, a Dominikai Közösség, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek, valamint a náluk nagyobb területű és népességű Barbados között. A felek többek között kölcsönös katonai segítségnyújtásra kötelezték el magukat.[57][58][59] Az egyezményhez 1983-ban csatlakozott Saint Kitts és Nevis, majd 1985-ben Grenada.[60] Az RSS 1996-ban öltött szervezeti formát, addig az alapítók által 1982-ben elfogadott, majd 1992-ben felújított memorandum keretén belül működött.[61]

Az RSS tagállamai közül jelenleg négynek nincs állandó hadserege: Dominikai Közösség, Grenada, Saint Lucia, Saint Vincent és a Grenadine-szigetek. A memorandum elfogadása után, 1983-ban amerikai pénzügyi támogatással különleges egységeket hoztak létre az RSS-államok rendőrségein belül.[62] Ezek az egységek félkatonai kiképzést kapnak, és az országhatárokon túli bevetésükre is volt példa mind természeti katasztrófák, mind politikai krízisek idején, elsőként Grenada 1983-as inváziója során az amerikai csapatok mellett (a hadműveletben Antigua és Barbuda, Barbados, a Dominikai Közösség, Jamaica, Saint Lucia és Saint Vincent különleges egységei vettek részt).[63]

Állandó hadsereg nélküli, de korlátozott katonai erővel rendelkező országok[szerkesztés]

Állandó hadsereg nélküli, de korlátozott katonai erővel rendelkező országok
Ország Megjegyzések Hivatkozások
Haiti Haiti katonasága 1986-1994 között több puccsban is meghatározó szerepet töltött be, ezért az ország törvényhozása 1995 júniusában feloszlatta. De jure jelenleg is létezik, mivel a teljes eltörléséhez szükséges alkotmánymódosítás nem történt meg. Visszaállítása az ország politikai életének egyik központi kérdése. Michel Martelly elnöki kampányának egyik fő pontja volt, és 2011-es hatalomra kerülése után már konkrét lépéseket is tett felé: 2012 májusában megalakult a hadügyminisztérium, 2013 szeptemberében pedig már folyamatban volt 41 katonatiszt és mérnök kiképzése ecuadori segítséggel. Az országban 2004 óta vannak jelen ENSZ-békefenntartók (UNSTAMIH / MINUSTAH), de létszámuk jelenleg a legalacsonyabb, szerepüket lassan a részben általuk kiképzett 11 ezer tagú rendőrség veszi át. [64][65][66][67]
Izland A nehezen hajózható vizekkel körülvett országnak ritkán kellett tartania támadástól, ezért állandó hadserege is csak bizonyos időszakokban volt, utoljára 1869-ben. A második világháború alatt elkezdődött a rendőrség állományának katonai kiképzése, de ezt a brit megszállás (1940. május 10.) félbeszakította. A háború után a saját hadsereggel nem rendelkező ország stratégiai helyzete miatt lehetett a NATO alapító tagja: a szövetség innen ellenőrizhette az Európa és Észak-Amerika közötti vízi utakat és a szovjet tengeralattjárók észak-atlanti és sarkvidéki tevékenységét. 1951-ben megállapodást kötött területének védelméről az Amerikai Egyesült Államokkal, amely jelenleg is érvényben van, bár az USA 2006 októberében kivonta csapatait az ország területéről (a keflavíki támaszpontról). 2008-ban a külügyminisztériumon belül a védelmi feladatokat felügyelő ügynökség jött létre. Izland rendelkezik légvédelmi rendszerrel, és 2001 óta egy civilekből álló, kis létszámú egységgel (Icelandic Crisis Response Unit, ICRU), amely nemzetközi békefenntartó missziókban vesz részt. A 2010-es évektől Izland szorosabbra fűzte védelmi kapcsolatait Dániával és Norvégiával. A 300 ezer fős ország rendőrsége ezer főt számlál, többségük fegyveretelen; a parti őrség két hajóval rendelkezik. [68][69][70][71][72][73]
Mauritius 1968-as függetlenné válása óta nincs állandó hadserege. A rendőrség keretén belül a rohamrendőrség (Special Supporting Unit) és a parti őrség (National Coast Guard) mellett működik egy egység (Special Mobile Force, SMF), amelynek feladata az ország „bel- és külbiztonságának szavatolása”. A SMF a brit hadsereg 1960-as kivonása után második világháborús veteránokból és rendőrökből kialakított, ezer főt számláló motorizált zászlóalj, egy hadmérnök és két páncélozott osztaggal; az ide jelentkező önkéntesek kiképzése katonai jellegű. Az évek során Mauritius biztonsági erőit a Szovjetunió, az Egyesült Királyság, Franciaország és India is felszereléssel és kiképzőtisztekkel segítette. [74][75][76][77][78]
Monaco 2002-ben megkötött barátsági szerződésük értelmében a francia hadsereg tevékenykedhet Monaco területén, amennyiben a két ország biztonságát veszély fenyegeti. Ha a monacói kormányzat még a helyén van, a beavatkozáshoz a herceg engedélye szükséges. Monaco két katonainak minősíthető alakulattal rendelkezik. A herceg személyének és lakhelyének, valamint az ország bírói testületének védelmével megbízott Compagnie des Carabiniers du Prince és a tűzoltóságként is funkcionáló polgári védelmi egység, a Corps des Sapeurs-Pompiers. Előbbinek 115, utóbbinak 130 tagja van, akiknek többsége a francia hadseregben (és tűzoltóságnál) kapott kiképzést és teljesített szolgálatot. A határok védelme a rendőrség feladata. [79][80]
Panama Manuel Noriega katonai diktatúrájának 1989-es megbuktatása után demokratikus úton hatalomra kerülő Guillermo Endara kormánya a következő év februárjában megszüntette az állandó hadsereg (Panamai Védelmi Erő) intézményét. 1994-ben a törvényhozás alkotmány-kiegészítésben tiltotta meg újraszervezését. A törvény külső fenyegetés esetén lehetővé teszi különleges rendőri erők ideiglenes létrehozását. Az ország biztonságáért a Panamai Közösségi Erő (Fuerza Pública de la República de Panamá) felelős, amely a rendőrséget, a határőrséget, egy a középületek és közszereplők védelméért felelős szolgálatot és egy a légtér és a tengeri határok ellenőrzését végző egységet foglal magában. Az egyes szervezetek vezetője (pár vitát kiváltó kivételtől eltekintve) mindig egy az elnök által kinevezett civil, az adott szervezet egyik tagja legfeljebb az ő helyettese lehet. 2010-ben a Panamai Közösségi Erő az újonnan létrehozott közbiztonsági minisztérium irányítása alá került. [81][82][83]
Vanuatu Vanuatu rendőrsége két szervezetből áll: a tulajdonképpeni rendőrség, a Vanuatu Police Force (VPF) és a félkatonainak mondott Vanuatu Mobile Force (VMF). A két szervezet között évek óta feszült a viszony, 2002 augusztusában kis híján fegyveres konfliktusra is sor került. A VMF vezetése és az állam kormánya is önállósítani szeretné az egységet, amely ezzel az ország katonaságává válna. [84][85][86][87][88]

A Japán Önvédelmi Haderő[szerkesztés]

A második világháború után, 1947-ben elfogadott alkotmány 9. cikkelyében a Japán állam örökre lemondott a hadviselés jogáról és a „háborús potenciállal bíró” szárazföldi, tengeri és légi erők fenntartásáról. A hidegháború kezdetével azonban a szocialista blokk államainak közelében lévő ország lehetőséget kapott egy Önvédelmi Haderő fenntartására, amely a szövetséges megszállás vége után két évvel, 1954-ben alakult meg. Az egyébként kiválóan felszerelt és kiképzett hadseregnek nincsenek interkontinentális rakétái, bombázói és más, kizárólag támadó hadműveletekben használatos eszközei. Japán az egyik olyan ország, amely nem fejleszt ki nukleáris fegyvereket, bár a technológiai lehetőségei adottak hozzá.[1]

Miután az 1991-es öbölháború során az országot kritikák érték az ENSZ katonai műveleteitől való távolmaradása miatt (csupán anyagi segítséget nyújtottak a harcolóknak), viták kezdődtek az Önvédelmi Erők határokon túli bevetésével kapcsolatban. Lehetővé vált japán katonák külföldi bevetése, de kizárólag az ENSZ hadműveleteiben és jelentős korlátozásokkal: kizárólag kézi lőfegyvereket hordozhatnak és csak életveszélyes helyzetekben használhatják őket, vagyis támadást nem kezdeményezhetnek.[1]

Az Önvédelmi Erők otthoni tevékenysége is korlátozott: jóval tüzetesebb polgári ellenőrzés alatt kell működniük, mint más fegyveres erőknek.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d Q&A: Japan's Self Defence Force. news.bbc.co.uk. (angolul) BBC (2001. szeptember 28.) (Hozzáférés: 2013. október 23.)
  2. ↑ Non-militarization. www.demilitarisation.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 25.) arch
  3. ↑ Christophe Barbey: Peace Zones, Non-militarization and the future of humankind. demilitarisation.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 25.) (PDF)
  4. ↑ Aplicación Provisional del Tratado de Buena Vecindad, Amistad y Cooperación entre el Reino de España, la República Francesa y el Principado de Andorra, hecho en Madrid y París el 1 de junio de 1993 y en Andorra la Vieja el 3 de junio de 1993. boe.es (spanyolul) (Hozzáférés: 2013. október 23.)
  5. ↑ World Data: Andorra. In Britannica Book of the Year 2011. (hely nélkül): Encyclopaedia Britannica, Inc. 2011. 510. o. ISBN 9781615355006  
  6. ↑ Constitution of the Republic of Costa Rica. servat.unibe.ch (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 23.)
  7. ↑ Robert H. Holden: Armies without Nations: Public Violence and State Formation in Central America, 1821-1960. Oxford: Oxford University Press. 2004. 219. o. ISBN 9780198036517  
  8. ↑ a b c d Treaty Establishing the Regional Security System (1996). state.gov (angolul) (1996. március 5.) (Hozzáférés: 2013. október 24.)
  9. ↑ a b c d The Caribbean. resdal.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 28.) (PDF)
  10. ↑ Humberto García Muñiz: Boots, Boots, Boots: Intervention, Regional Security and Militarization in the Caribbean, 1979-1986. Río Piedras: Caribbean Project for Justice and Peace. 1986.  
  11. ↑ Caribbean Islands - Controversial Security Issues. coutry-data.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 24.)
  12. ↑ Allocation of Responsibilities. rgpf.gd (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 24.)[halott link]
  13. ↑ Kiribati. freedomhouse.org. (angolul) Freedom House (Hozzáférés: 2013. október 24.) arch
  14. ↑ Kiribati country brief. dfat.gov.au. (angolul) Department of Foreign Affairs and Trade (Hozzáférés: 2013. október 24.) arch
  15. ↑ Andrew Toppan: World Navies Today: Other Asia-Pacific Navies. hazegray.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 24.)
  16. ↑ Liechtenstein: Country Study Guide. Washington, DC: International Business Publications, USA. 2013. 44. o. ISBN 9781438774862 arch Hozzáférés: 2015. október 27.  
  17. ↑ Andrew Young: Freedom and Prosperity in Liechtenstein: A Hoppean Analysis. Journal of Libertarian Studies, 22. sz. (2010) 273–293. o.
  18. ↑ At your service. For your safety. Your National Police. landespolizei.li. (angolul) Landespolizei (Hozzáférés: 2013. október 24.) (PDF) arch
  19. ↑ a b Compact of Free Association. fsmlaw.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  20. ↑ Marshall Islands. state.gov. (angolul) Bureau of Public Affairs, US Department of State (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  21. ↑ Andrew Toppan: World Navies Today: Other Asia-Pacific Navies. hazegray.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  22. ↑ Birthday party for the Lomor. The Marshall Islands Journal (angolul) (2012. július 13.) (Hozzáférés: 2013. október 25.)[halott link]
  23. ↑ a b c Philip Alpers & Conor Twyford: Small Arms in the Pacific. Genf: Small Arms Survey. 2003. = Occasional Papers, No. 8, arch Hozzáférés: 2013. október 26.  
  24. ↑ Patrol Boat Upgrade for Federated States of Micronesia. defence.gov.au. (angolul) Ministerial and Executive Coordination and Communication, Department of Defence (2009. november 6.) (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  25. ↑ Andrew Toppan: World Navies Today: Other Asia-Pacific Navies. hazegray.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  26. ↑ The World Factbook: Nauru. cia.gov. (angolul) Central Intelligence Agency (Hozzáférés: 2013. október 26.) arch
  27. ↑ Encyclopedia of World Constitutions. Szerk. Gerhard Robbers. New York: Infobase Publishing. 2007. 643. o. = Facts on File Library of World History, ISBN 9780816060788  
  28. ↑ Palau. state.gov. (angolul) Bureau of Public Affairs, U.S. Department of State (Hozzáférés: 2013. október 26.)
  29. ↑ Andrew Toppan: World Navies Today: Other Asia-Pacific Navies. hazegray.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  30. ↑ 2010 Human Rights Report: Saint Lucia. state.gov. (angolul) Bureau of Public Affairs, U.S. Department of State (Hozzáférés: 2013. október 28.)
  31. ↑ Carolyn Gomes: Police Accountability in the Caribbean: Where Are the People? humanrightsinitiative.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 28.) (PDF)
  32. ↑ History. security.gov.vc (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 31.) arch
  33. ↑ The World Factbook - Solomon Islands. cia.gov. (angolul) Central Intelligence Agency (Hozzáférés: 2013. november 16.) arch
  34. ↑ The Pacific Islands: An Encyclopedia. Szerk. Brij V. Lal & Kate Fortune. Honolulu: University of Hawaii Press. 2000. 266. o. ISBN 9780824822651  
  35. ↑ Frank Short: Policing a Clash of Cultures Part 13: The National Reconnaissance and Surveillance Force (NRSF). solomontimes.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  36. ↑ About RAMSI. tamsi.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 16.) arch
  37. ↑ The Solomon Islands 1998-2003. britains-smallwars.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 16.) arch
  38. ↑ Andrew Toppan: World Navies Today: Other Asia-Pacific Navies. hazegray.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  39. ↑ Treaty of Friendship Between the Government of Samoa and the Government of New Zealand. paclii.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 31.) (RTF)
  40. ↑ Samoa. mfat.govt.nz (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 31.) arch
  41. ↑ Andrew Toppan: World Navies Today: Other Asia-Pacific Navies. hazegray.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  42. ↑ The World Factbook - Tuvalu. cia.gov. (angolul) Central Intelligence Agency (Hozzáférés: 2013. november 16.) arch
  43. ↑ Apisai Ielemia: Statement presented by the minister of foreign affairs, trade, tourism, environment, and labour Honourable Apisai Ielemia at the Expert Group Meeting of the CPD on the review of the list of LDCs, 17 January 2012, New York. un.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 16.) (PDF)
  44. ↑ Police Service Act 2009. tuvalu-legislation.tv (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 16.) (PDF)
  45. ↑ Andrew Toppan: World Navies Today: Other Asia-Pacific Navies. hazegray.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  46. ↑ Tuvalu country brief. dfat.gov.au (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 16.)
  47. ↑ Responsibilities. swissguard.va (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 16.) arch
  48. ↑ The World Factbook - Holy See (Vatican City). cia.gov. (angolul) Central Intelligence Agency (Hozzáférés: 2013. november 16.) arch
  49. ↑ Covenant to Establish a Commonwealth of the Northern Mariana Islands in Political Union with the United States of America. cnmilaw.org. (angolul) Commonwealth Law Revision Commission (Hozzáférés: 2013. október 26.) arch
  50. ↑ Dong Woo Kim & Gregory Stone: Compact of Free Association and the Future of Micronesia. upf.org. (angolul) Universal Peace Federation (Hozzáférés: 2013. október 25.)
  51. ↑ Francis X. Hezel: Strangers in Their Own Land: A Century of the Colonial Rule in the Caroline and Marshall Islands. Honolulu: University of Hawai'i Press. 1995. 364–365. o. = Pacific Islands Monograph Series, No. 13, ISBN 9780824828042  
  52. ↑ Banning Nuclear Weapons: How Many Times Must a People Say No? Cultural Survival Quarterly, XI. évf. 1. sz. (1987)
  53. ↑ Constitution of the Republic of Palau. palauembassy.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 26.) (PDF) arch
  54. ↑ a b Kevin Bennardo: The Rights and Liberties of the Palau Constitution. Asian-Pacific Law & Policy Journal, XII. évf. 2. sz. (2011) 1–122. o. arch Hozzáférés: 2013. október 26.
  55. ↑ A Report on the State of the Islands, 1997 - Chapter 6: Republic of Palau. doi.gov. (angolul) Office of Insular Affairs, U.S. Department of the Interior (Hozzáférés: 2013. október 26.) arch
  56. ↑ Patsy Lewis: Surviving Small Size: Regional Integration in Caribbean Ministates. Mona: University of the West Indies Press. 2002. 66–67. o. ISBN 9789766401160  
  57. ↑ Az egyezmény kiterjed még a rendfenntartás (csempészet, bevándorlás, vízirendészet, vámszedés, katasztrófavédelem) és a környezetvédelem (szennyezés, halállomány) területeire.
  58. ↑ Purposes and Functions of the RSS. rss.org. (angolul) Regional Security System (Hozzáférés: 2013. október 31.) arch
  59. ↑ Odeen Ishmael: Approaches on Security in the Caribbean Region. Statement by Ambassador Odeen Ishmael of Guyana at the Meeting of the Committee on Hemispheric Security of the OAS Washington DC, 29 October 2002. guyana.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. október 31.)
  60. ↑ Dan Sewell: Grenada Joins Eastern Caribbean Security System. apnewsarchive.com. (angolul) Associated Press (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  61. ↑ History. rss.org. (angolul) Regional Security System (Hozzáférés: 2013. október 31.) arch
  62. ↑ Anthony Payne & Paul K. Sutton: Modern Caribbean Politics. Baltimore: Johns Hopkins University Press. 1993. 284. o. ISBN 9780801844355  
  63. ↑ Watching the Neighbors: Low-Intensity Conflict in Central America. In Michael McClintock: Instruments of Statecraft: U.S. Guerilla Warfare, Counterinsurgency, and Counterterrorism, 1940-1990. (hely nélkül): Pantheon Books. 1992.  
  64. ↑ The World Factbook - Haiti. cia.gov. (angolul) Central Intelligence Agency (Hozzáférés: 2013. november 17.) arch
  65. ↑ Country Profile: Haiti. loc.gov. (angolul) Library of Congress (Hozzáférés: 2013. november 17.) (PDF)
  66. ↑ Joe Colas: Haiti deploys first military contingent in effort to establish new force. caribbeannewsnow.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 17.) arch
  67. ↑ Haiti's army: Who needs them? economist.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 17.)
  68. ↑ Byock, Jesse L: Medieval Iceland: Society, Sagas, and Power. Berkeley: University of California Press. 1990. 3. o. ISBN 9780520069541  
  69. ↑ U.S. relations with Iceland. state.gov. (angolul) U.S. State Department (Hozzáférés: 2013. november 18.)
  70. ↑ David Rennie: American pullout leaves Iceland defenceless. telegraph.co.uk (angolul) (2006. július 21.) (Hozzáférés: 2013. november 18.)
  71. ↑ The World Factbook - Iceland. cia.gov. (angolul) Central Intelligence Agency (Hozzáférés: 2013. november 18.) arch
  72. ↑ Nordic co-operation on defence. norden.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 18.)[halott link]
  73. ↑ Alyson J. K. Bailes & Baldur Thorhallsson: Iceland and the European Security and Defence Policy. In The Nordic Countries and the European Security and Defence Policy. Szerk. Alyson J. K. Bailes, Gunilla Herolf & Bengt Sundelius. Oxford: Oxford University Press. 2006. 328–348. o. ISBN 978-0-19-929084-0 arch Hozzáférés: 2013. november 18.  
  74. ↑ The World Factbook - Mauritius. cia.gov. (angolul) Central Intelligence Agency (Hozzáférés: 2013. november 23.) arch
  75. ↑ Special Mobile Force. police.gov.mu (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 23.) arch
  76. ↑ Alexandra Richards: Mauritius. Chalfont St. Peter: Bradt Travel Guides. 2012. 28. o. ISBN 9781841624105  
  77. ↑ Mauritius - Foreign Military Assistance. mongabay.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 23.)
  78. ↑ Mauritius, India hold joint military exercise. xinhuanet.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 23.)
  79. ↑ Monaco signs new treaty with France. monaco-consulate.com (angolul) (2002. október 24.) (Hozzáférés: 2013. november 26.) arch
  80. ↑ Charles D. Pettibone: The Organization and Order of Battle of Militaries in World War II, Volume VI: Italy and France Including the Neutral Countries of San Marino, Vatican. Bloomington: Trafford Publishing. 2010. 515. o. ISBN 9781426946332  
  81. ↑ Anthony Scheidel: Panama: Is Restructuring the Razor to Cut Out Corruption? smallwarsjournal.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 26.) (PDF)
  82. ↑ The World Factbook - Panama. cia.gov. (angolul) Central Intelligence Agency (Hozzáférés: 2013. november 26.) arch
  83. ↑ Gregory Katz: Rebuilding Panama: A Critical Task Is to Organize and Control a New Armed Forces. sun-sentinel.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 26.) arch
  84. ↑ Chapter 5. The relationship between the state and kastom systems. In Miranda Forsyth: A Bird That Flies with Two Wings: Kastom and state justice systems in Vanuatu. Canberra: Australian National University E Press. 2009. ISBN 9781921536793 arch Hozzáférés: 2013. november 26.  
  85. ↑ Tension between Vanuatu police and Mobile Force. radioaustralia.net.au. (angolul) ABC Radio Australia (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  86. ↑ Defense and Security: A Compendium of National Armed Forces and Security Policies. Szerk. Karl R. DeRouen & Uk Heo. Santa Barbara: ABC-CLIO. 2005. 554–555. o. ISBN 9781851097814  
  87. ↑ The Interaction Between Armed Violence and Development - Vanuatu Report. un.org (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 26.) (PDF)
  88. ↑ Separate the VMF says outgoing Commander. dailypost.vu (angolul) (Hozzáférés: 2013. november 26.) arch

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hadsereggel_nem_rendelkező_országok&oldid=26550468”