Módosítások

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
== Filozófiai logika ==
=== Lételméleti igazság ===
A “lét” kérdése ősidők óta foglalkoztatja az emberiség gondolkozóitgondolkodóit. [[Platón]] és [[Arisztotelész]], a két nagy [[Idealizmus|idealista]] óta a kérdés tudományos filozófiai jelentőséggel van kezelve, s ehhez képest a [[realista]] gondolat csak fiatalnak tekinthető. A lét fő kérdése az, hogy mit tekinthetünk létezőnek, mit jelent az, hogy valami “van”, azaz létezik. A lételmélet alapproblémája az alany, a tárgy és viszonyuk meghatározása. Az ókori filozófusok szerint a létezés kifejezése a főnév használata volt (szerintük minden létezik amit megnevezhetünk). Nem különböztették meg a létezés egyes formáit mint azt a [[20. század]]i egzisztencialisták tették, még a konkrétot sem választották el az absztrakttól (nekik a társadalom, vagy szeretet ugyanolyan valóság volt mint egy fa, vagy egy ház). A [[felvilágosodás]] során [[Descartes]] elegáns megjegyzése „'''cogito, ergo sum'''” (~latin: gondolkozom, tehát vagyok) általános elfogadtatásnak örvendett, de a [[20. század]] során egyre elfogadhatatlanabbá vált. A matematika, fizika és különösen a részecske-fizika eredményei a lét filozófiai lényegét jelentősen átformálták – főleg azzal, hogy az emberiség a lét megismerési korlátaiba ütközött (ld. [[húrelmélet]]). Ezzel a fejlődéssel még a [[Jean-Paul Sartre]] [[ateista]] [[egzisztencializmus]]ának különböző létezésmódjai is csaknem akadémiai kérdésekké váltak. Úgy mondhatnánk, hogy e korlátok létezés-tudományunkat mintegy vallássá változtatják át annyiban, amennyiben a létezés lényege, maga a valóság is csupán tüneménynek tűnik a [[21. század]] hajnalán. A “mind of God” azaz az Isten elméje új értelmet kap korunkban csaknem ahhoz hasonlóan, mint ahogy [[Démokritosz]] atom képzete is a csak “''tudományos hit''” kategóriájába tartozott évezredekig, úgy isten-fogalmunkat is várhatóan újra kell értékelnünk napjainkban.
 
Mindenesetre, [[Aquinói Szent Tamás]] ([[1225]]–[[1274]]) a valóságot az Isten elméjében létező gondolat kifejezésének tartotta és minden létezőt, mint a teremtés mintapéldányát, igaznak vélt. Szerinte, az emberi teremtéshez hasonlóan, ahogy egy épület, festmény, költemény, zenemű, vagy egy gép az építész, festőművész, költő, zenész vagy mérnök gondolatát testesíti meg, ugyanúgy Isten teremtményei is annak gondolatát fejezi ki aki a létezést adta nekik.. A különbség csupán az összetettség és tökéletesség mértékében mutatkozik meg. (Summa 1:16:1) Szerinte a létező dolgok aktívak, vagy passzívak lehetnek az egymással való kölcsönhatásaiktól függően. A létező dolgok '''fejlődőképesek''', amennyiben az alkotás gondolatát egyre tökéletesebben testesítik meg, s emellett '''szaporodnak''' is, amennyiben kölcsönhatásaik során az okozat az okra hasonlít (magába foglalja azt). Az emberi tudás oka – végső soron – az a dolog ami ismert, vagyis tudott. Ez a dolog az emberben egy gondolatot hoz létre (okoz), mely a dologban megtestesült lényegi gondolathoz hasonló. Ezért olyan dolgok mondhatóak lételméletileg igaznak, melyek egyszerre az emberi ismeret okai és tárgyai.
53 648

szerkesztés

Navigációs menü