Szklabinyaváralja

	Szklabinyaváralja (Sklabinský Podzámok)
	; Szklabinyaváralja zászlaja
	; Szklabinyaváralja zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Zsolnai
Járás	Turócszentmártoni
Rang	község
Első írásos említés	1678
Polgármester	Božena Drobková
Irányítószám	038 03
Körzethívószám	043
Forgalmi rendszám	MT
	Népesség
Teljes népesség	181 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	7 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	508 m
Terület	27,15 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 03′ 08″, k. h. 19° 01′ 36″49.052222°N 19.026667°EKoordináták: é. sz. 49° 03′ 08″, k. h. 19° 01′ 36″49.052222°N 19.026667°E
	Szklabinyaváralja weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szklabinyaváralja témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szklabinyaváralja (szlovákul Sklabinský Podzámok) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Turócszentmártoni járásban.

Fekvése

Turócszentmártontól 9 km-re délkeletre fekszik.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a hallstatt korban éltek emberek. Megtalálták itt a lausitzi kultúra hamvasztásos temetőjét és a puhói kultúra településének nyomait is. Neve a szlovák sklabina (= ~~rés, hasadék~~, latin Sclabonia, Szlovákia, szlovákul vidék, szláv vidék) főnévből származik.

Fából ácsolt várát a 13. században a Balassák építtették, valószínűleg ősi földvár helyén. Először 1258-ban „Sklabonya” néven említik. Kőből emelt várát Doncs mester, a zólyomi ispán építtette 1304 és 1309 között. 1320-tól vármegyeszékhely. Luxemburgi Zsigmond megerősítette, várfalait két méteresre szélesítette. Királyi birtok, majd Mátyás király bővítette. Az 1460-as években átépítették. 1495-ben egy tűzvészben súlyosan megrongálódott. A Szapolyaiaké, majd 1527-től előbb részben, később teljesen a Révayaké. 1550 és 1605 között többször megerősítették.1610-ben várkastélyt építettek hozzá és újra megerősítették. 1644-ben I. Rákóczi György elfoglalta. A falu Szklabinya várának majorjából fejlődött ki, 1678-ban tűnik fel az írott forrásokban. 1704-ben a kurucok foglalták el a várat. 1785-ben a falu 31 házában 241 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Várallya, Podzamka. Népes tót falu Turócz Várm. földes Ura Gr. Révay Uraság, lakosai leginkább evangelikusok, fekszik Szent Helénához nem meszsze, mellynek filiája; 1788-dikban nagyon elégett vala; földgye termékeny, réttye, legelője jó, fája elég, piatza Szent Mártonban, és Mosótzon.”^[2]

1828-ban 18 háza és 730 lakosa volt. Lakói gyógyolaj készítéssel, tímármesterséggel, erdei munkákkal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szklabina, (Váralja), tót falu, Thurócz vmegyében, fekszik egy meredek hegyen épült régi Szklabina várának tövében: 43 kath., 685 evang. lak. Az emlitett vár alsóra, felsőre és középsőre oszlik s egy a legrégibbek közül az egész országban. Hajdan több magyar királyok mulatoztak itt. I-ső Mátyás király János Erneszt herczegnek ajándékozta; később Zápolya kezére jött; végre pedig Ferdinand 1561-ben a Révay családnak adá, hozzá csatolván ahhoz egyszersmind a thuróczi örökös főispánságot is. Ut. post. Thurócz-Zsámbokrét.”^[3]

A 20. századig a Révay család birtoka. 1920-ig a faluban sörfőzde működött. A trianoni diktátumig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásához tartozott.

1944-ben a Kántorvölgyben partizáncsoportok központja volt. 1944. szeptember 30-án a németek megtorlásul felégették a települést, de a felszabadulás után újjáépült. Később egyre inkább elhanyagolták a várat, 1945-ben a partizánharcokban leégett, azóta pusztul.

Népessége

A falunak 1910-ben 269, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 184 lakosából 183 szlovák volt.

2011-ben 195 lakosából 190 szlovák.

Nevezetességei

A falu határában egy hegyvonulat előhegyén állnak Szklabinya várának romjai.
A vár közelében találhatók az egykori reneszánsz várkastély romjai. Építését 1630-ban fejezték be. 1944-ben a németek felgyújtották, azóta rom.

Vályi András szerint: „SZKLABINYA VÁRA. Túrócz Várm. földes Ura Gróf Révay Uraság, a’ kinek alól jeles épűleteivel díszesíttetik. Régi épűletének eredete bizonytalan; kapuja felett 800 eszt. és 3 emberfő vala; 3 részekre van osztva; felső a’ hegynek tetőjén, középső alább, alsó része pedig a’ hegynek allyánál. Nevezetesítik a’ Magyar Királyoknak itten vólt múlatásaik, ’s innen kőltt Kir. Leveleik. Régi bírtokosai külömbfélék valának; Ernest Jánosnak ajándékozván e’ Várat Korvinus MÁTYÁS, elégett vala, és azután Zápolya JÁNOSnak hatalmába jutott. Meglévén pedig a’ békekötés FERDINÁND, és JÁNOS között 1561-ben, az örökös Fő Ispánysággal egygyütt Gr. Révay Uraságnak bírtokába jutott, melly e’ Várat jeles épűletekkel tsinosíttatta. Bél Mátyás így ír e’ híres nagy Nemzetség felől: InCLVta ReVaIDæ stIrpIs antIqVIssIMa, saLVe! E’ Vár szolgáltatott nevet Túrócz Vármegye’ egy Járásának.”^[2]

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ ^a ^b Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

Források

Eliáš, M. - Svateník, M.: Hrad Sklabiňa a jeho páni

További információk

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[Vályi-2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[1]

[2]

[3]