Schöpflin György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schöpflin György
Schöpflin György 2014 februárjában
Schöpflin György 2014 februárjában
Született 1939. november 24. (75 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész, politológus, politikus
Iskolái Glasgow-i Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Schöpflin György témájú médiaállományokat.

Schöpflin György András (Budapest, 1939. november 24.) történész, politológus, egyetemi tanár, az Európai Parlament képviselője.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1950-ben távozott családjával Nagy-Britanniába, iskoláit ott végezte. 1957-ben felvették a glasgow-i egyetem jogi karára, ahol 1962-ben szerzett egyetemi diplomát, majd egy évig Bruges-ben, az Európa Főiskolán tanult.

Oktatói pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1963-ban a londoni Chatham House nevű nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó kutatóintézet munkatársa, majd 1967 és 1976 között a BBC újságírója. Ekkor a Londoni Közgazdasági Egyetemen (London School of Economics) a kelet- és közép-európai politikatörténet professzora, majd 1994-ben a Londoni Egyetem Szláv és Kelet-európai Tanulmányok intézetében egyetemi tanár. 1998 és 2004 között Jean Monnet-professzor.

1984-től az East European Reporter c. szakfolyóirat szerkesztője volt. 1996-ban Kisebbségekért Díjban részesült.

Kutatási területe a nacionalizmus és a nemzeti mivolt, valamint a nemzeti kisebbségek kérdésköre, kapcsolatrendszere.

Közéleti pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2003-ban lépett be a Fideszbe. 2004-ben elindult a párt európai parlamenti listáján és mandátumot szerzett. A külügyi bizottság tagja és az alkotmányügyi bizottság póttagja. Ekkor hazatért Nagy-Britanniából.

2005-ben az Orbán Viktor által indított Nemzeti Konzultációs Testület tagja volt. 2007-ben kijelentette, hogy egy esetleges jobboldali kormányban nem vállal külügyminiszteri tisztséget.[1]

Az Európai Parlament AGORA nevű kezdeményezésének néppárti felelőse.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schöpflin Aladár kritikus, műfordító unokája és Schöpflin Gyula író fia. Nős, három leánygyermek édesapja.

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • The Soviet Union and Eastern Europe: A Handbook (szerkesztő, 1970)
  • Hungary between Prosperity and Crisis (1982)
  • Politics in Eastern Europe 1945-1992 (1993)
  • A modern nemzet (2003)
  • Az identitás dilemmái (2004)
  • The Dilemmas of Identity (Tallinn University Press, 2010)
  • Politics, Illusions, Fallacies [Politika, illúziók, téveszmék] (Tallinn University Press, 2010)

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Báthory-díj (2005)[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Schöpflin: nem leszek külügyminiszter FigyelőNet
  2. Báthory díjak. Bolyai Egyetem. (Hozzáférés: 2014. november 19.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]