Kósáné Kovács Magda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kósáné Kovács Magda
A Magyar Köztársaság munkaügyi minisztere
Hivatali idő
1994. július 15. 1995. november 30.
Előd Kiss Gyula
Utód Kiss Péter

Született 1940. november 4. (78 éves)
Budapest
Párt DK

Gyermekei N. Kósa Judit
Foglalkozás politikus
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem

Díjak

Kósáné Kovács Magda (Budapest, 1940. november 4. –) pedagógus, szakszervezeti vezető, politikus. 1990 és 2004 között országgyűlési képviselő, majd 2004 és 2009 között az Európai Parlament képviselője, 1994 és 1995 között munkaügyi miniszter.

Élete[szerkesztés]

Apja dr. Kovács Ferenc ideggyógyász főorvos, édesanyja Kelemen Teréz, pedagógus. 1958-ban érettségizett a ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolában, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetemre vették fel. Itt két évet végzett, majd 1961-ben - Kósa Leventével kötött házassága után - visszatért Budapestre az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, ahol 1964-ben a Bölcsészettudományi Karon szerzett magyar-francia szakos diplomát. Első munkahelye, a Leövey Klára Gimnázium volt 1964–1972 között, emellett az MTA Irodalomtudományi Intézetében tudományos munkatársként dolgozott, egy kutatócsoportban, ahol sajtó- és cenzúratörténettel foglalkozott. 1969-ben szerzett egyetemi doktori címet Irinyi József élete és munkássága című értekezésével. 1972-től igazgatóhelyettes volt a Budapesti Dolgozók Gimnáziumában. 1974-től a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem IX. kerületi tagozatát vezette.[1] 1977-től szakszervezeti, majd a rendszerváltást követően politikai pályára lépett. A 2009-es európai parlamenti választáson már nem indult,[2] visszavonult, jelenleg nyugdíjas.

Politikai pályafutása[szerkesztés]

1967-től 1989-ig a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja volt. 1977-ben beválasztották a Pedagógusok Szakszervezetének a vezetőségébe, ekkortól főállásban a szakszervezet munkatársa. 1985-től a Szakszervezetek Országos Tanácsa titkára, a Hazafias Népfront országos tanácsának elnökségi tagja, 1986-tól 1989-ig a Magyar–Szovjet Baráti Társaság alelnöke, 1989-től a Ferencvárosi Munkás Szabadidő Egylet elnöke.[3] 1989-től a Magyar Szocialista Párt tagja. Az 1990-es választásokon a budapesti 11. sz. országgyűlési egyéni választókerületben (VIII. kerület) az MSZP képviselőjeként indult, de csak az listáról jutott be a parlamentbe (választókörzetében negyedik lett). Az Országgyűlésben a mentelmi bizottság tagja, frakciójában pedig a társadalmi szervezeti és érdek-képviseleti munkacsoport vezetője lett. 1994-ben ugyanabban a választókörzetben egyéni mandátumhoz jutott, így ismét tagja lett az Országgyűlésnek. 1994. július 15-én a Horn-kormány munkaügyi minisztere lett, 1995-ben azonban lemondott, mert nem értett egyet a pénzügyi megszigorításokkal és a pénzügyi tárca kormányon belüli túlhatalmával - a lemondás konkrét oka a betegszabadság finanszírozására vonatkozó pénzügyminisztériumi javaslat volt[4] (utóda Kiss Péter lett novembertől). 1996-tól az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottságának tagja volt, 1996. március 30-tól az MSZP ügyvezető alelnökévé választották.[1] A 2004-es európai parlamenti választáson az MSZP képviselőjeként jutott mandátumhoz, ahol 2004-től 2007-ig az Európai Szocialisták Pártjának alelnöke volt.[5] A 2009-es Európai Parlamenti választásokon már nem indult.

2011-től az MSZP Táncsics Alapítványa által szervezett, Táncsics Akadémia nevű, baloldali fiataloknak szóló politikai-közéleti képzés koordinátora lett.[6] Ugyanebben az évben csatlakozott Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciójához, ahol a párt etikai bizottságának elnökévé választották.[7]

Nem elég tisztességesnek lenni...[szerkesztés]

Pályafutásának egyik legtöbbet idézett mondata: Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani - valóságos szállóigévé vált. Maga a mondat feltehetően Horváth Imre erdélyi költőtől származik,[8] és 1984-ben jelent meg a szerző könyvében.[9] Visszaemlékezések szerint 1998-ban egy rádióműsorban hangzott el, kiváltó oka pedig valószínűleg a Tocsik-ügy volt.[10]

Díjai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. a b Kósáné Dr. Kovács Magda. Az Országgyűlés honlapja (1966. nov. 19.) (Hozzáférés: 2018. okt. 31.)
  2. Ónody-Molnár Dóra: Mi ez, ha nem mindhalálig politika? Népszabadság, LXVII. évf. 129. sz. (2009. jún. 4.) 6. o.
  3. Hermann Péter (főszerk): Magyar ki kicsoda: 1990. Budapest: Biográf Kiadó. 1990. 326. o.  
  4. Miniszteri lemondások 1990 óta. Origo.hu (2003. feb. 21.) (Hozzáférés: 2018. okt. 30.)
  5. Magda KÓSÁNÉ KOVÁCS. Az Európai Parlament honlapja (2007) (Hozzáférés: 2018. okt. 31.)
  6. F. Á: Fiatal baloldaliakat oktat Bajnai. Népszava, CXXXVI. évf. 292. sz. (2010. dec. 16.) 2. o.
  7. Gyurcsány lett a DK elnöke. Népszava, CXXXVIII. évf. 260. sz. (2018. nov. 7.) 2. o.
  8. Nem elég tisztességesnek lenni, hanem annak is kell látszani. Citatum (2013)
  9. Horváth Imre: Ha a Múzsa táncra kérne.. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó. 1984. 24. o.  
  10. Oláh Zoltán: Nem elég. Népszava, CXXVII. évf. 175. sz. (1999. júl. 29.) 7. o.
  11. Moldoványi Tibor: Figyelni a beszédes csöndre: Kósáné Kovács Magda a gyűrűjéről, a hatalomról és az apátiáról. Magyar Nemzet, LIX. évf. 154. sz. (1996. júl. 3.) 8. o.
  12. Magas állami kitüntetések augusztus 20. alkalmából. Népszava, CXXXVI. évf. 195. sz. (2009. aug. 21.) 11. o.