Orchestral Manoeuvres in the Dark
| Orchestral Manoeuvres in the Dark | |
 | |
| Információk | |
| Eredet |
 Egyesült Királyság |
| Alapítva | 1978 |
| Aktív évek |
1978 – 1996 2006- |
| Műfaj | szintipop, new wave |
| Kiadó | Virgin Records |
| Tagok | |
| Andy McCluskey Paul Humphreys Stuart Kershaw Martin Cooper | |
| Korábbi tagok | |
| Dave Hughes Michael Douglas Graham Weir Neil Weir Phil Coxon Nigel Ipinson Abe Jukes Malcolm Holmes | |
| Az Orchestral Manoeuvres in the Dark weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Orchestral Manoeuvres in the Dark témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Orchestral Manoeuvres in the Dark (gyakori rövidítése: OMD) egy brit szintipop együttes Meolsból. Az együttest 1978-ban alapították. Egyik legnagyobb sikert hozó albumuk az 1981-ben megjelent Architecture & Morality, amely szerepel az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben. A zenekar legismertebb dalai az "Enola Gay" és a "Pandora's Box". Az OMD a szintipop, post-punk, new wave és experimental ("kísérletezős") zene műfajokban játszik.
Diszkográfia[szerkesztés]
- Orchestral Manoeuvres in the Dark (1980)
- Organisation (1980)
- Architecture & Morality (1981)
- Dazzle Ships (1983)
- Junk Culture (1984)
- Crush (1985)
- The Pacific Age (1986)
- Sugar Tax (1991)
- Liberator (1993)
- Universal (1996)
- History of Modern (2010)
- English Electric (2013)
- The Punishment of Luxury (2017)
Források[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Orchestral Manoeuvres in the Dark című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
|
Ez a zenei előadóról vagy együttesről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
|
