Vorticizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vorticizmus rövid életű, radikális avantgárd, modernista mozgalom a brit képzőművészetben és irodalomban, a 20. század elején. A mozgalom központja London volt, de nemzetközi volt megjelenésében és ambícióiban. A vorticisták jól elkülöníthető stílusa a gépkorszak formáit használja fel energikus képzelőerővel alkotáskor. Szándékoltan felkarolja a modernitást és elsöpri az edwardiánus múltat. Fő alkotóművészei: Wyndham Lewis, Jacob Epstein és Henri Gaudier-Brzeska.

Eredete[szerkesztés]

A vorticista csoport a Rebel Art Centre létrejöttével kezdődött. Wyndham Lewis és mások alapították, amikor nézeteltérésük támadt az Omega Workshopok alapítójával, Roger Fryjal. Művészi gyökerei a Bloomsbury Csoportban, a kubizmusban és a futurizmusban keresendők. Lewis maga ezeknek az irányzatoknak, valamint az expresszionizmusnak független alternatívájaként tekintett a vorticizmusra. A stílus a kubizmusból nőtt ki, mégis közelebb áll a futurizmushoz a dinamizmus, a gépkorszak, és minden modern (kubo-futurizmus) felkarolásával. Divergenciát abban mutat, ahogy a mozdulatot egy képben próbálja meg elkapni. Egy vorticista festményben a modern élet mint sima vonalak és vad színek soraként jelenik meg, mely a szemet a vászon középpontjába vonzza. A vorticizmus elnevezést 1913-ban Ezra Pound adta a mozgalomnak, jóllehet Lewis, a mozgalom középponti alakja már évek óta ebben a stílusban festett.

Tagjai[szerkesztés]

Lewis mellett a fő csoporttagok Malcolm Arbuthnot, Lawrence Atkinson, a BLAST egyik aláírója, David Bomberg, Alvin Langdon Coburn, Jacob Epstein, Frederick Etchells, Henri Gaudier-Brzeska, Cuthbert Hamilton, Christopher Nevinson, William Roberts, és Edward Wadsworth. Női alkotók a mozgalomban Jessica Dismorr, Helen Saunders és Dorothy Shakespear. Napjaink aktív tagja Lawrence Atkinson unokája, Christian N Atkinson. 1939-ben, Aldeburgh-ban született, ma Capel St. Andrew-ban él. Néhány keresztény témájú munkája látható a Saatchi-n online.

BLAST[szerkesztés]

A vorticisták irodalmi magazinja két megjelenést élt meg. Az első 1914 júliusában, a második 1915 júliusában, melyeket Lewis szerkesztett. Ezra Pound, T. S. Eliot és a vorticisták munkáit szerepeltette. Az újság tipográfiailag kalandos szintén úttörő megjelenése El Liszickijnek köszönhető, aki a grafikus tervezés 1920-as és 30-as forradalmának egyik nagy előfutára volt.

Örökségük[szerkesztés]

A vorticisták 1915-ben, Londonban, a Doré Galleryben rendezték meg kiállításukat. A fő szekciót Jessica Dismorr, Frederick Etchells, Lewis, Gaudier-Brzeska, William Roberts, Helen Saunders és Edward Wadsworth munkái adták. Volt egy kisebb tárlatrész is "meghívottak " címmel, mely pár más munkát is bemutatott. Jakob Epstein nem szerepelt, bár munkái a BLAST-ban megtalálhatók.

Ezt követően a mozgalom felbomlott, nagyrészt az I. világháború valamint a közönség munkáik iránt tanúsított apátiája miatt. Gaudier-Brzeska katonaként hunyt el. Az olyan vezető alakok, mint Epstein stilisztikailag elhatárolódtak Lewistól. Lewis 1920-as rövid kísérlete, hogy a mozgalmat újraélessze X csoport néven, eredménytelen volt. Pound mégis Lewisszal folytatott levelezésében elkötelezettségét fejezte ki a mozgalom céljai mellett, még negyven évvel elhalása után is.

Lewis szerepe[szerkesztés]

Lewis centralitását inkább kapcsolatainak, polemizáló és magamutogató attitűdjének köszönheti, semmint műveinek. Az 1956-os Tate Galéria-kiállítás Wydham Lewis és a vorticizmus néven rávilágított prominens szerepére. Ez sok más tagot ingerelt. Vomverg és Roberts - "Vortex pamflet" írássorozatot jelentettek meg a témában. Mindketten erősen protestáltak Lewis öntudatos fellépésével szemben, ami nyomtatásban is megjelent a kiállítás katalógusában: "A vorticizmus gyakorlatilag az volt, amit én magam személyesen tettem és mondtam egy bizonyos időszakban."

Tárlatok[szerkesztés]

  • A Nasher Múzeum, Duke Egyetem, 2010. szept. 30. és 2011. jan. 2. között kiállítást tartott "a vorticisták: rebellis művészek Londonban és New Yorkban 1914-18 között címmel.
  • A Peggy Guggenheim Gyűjtemény, Velence 2011.01.29.-05.15. között tartott a témában kiállítást.
  • A Tate Britain a Vorticisták: Manifesto a modern világnak címmel 2011. jún. 14. és szeptember 4. között tartotta kiállítását.

Források[szerkesztés]

  • Antcliffe, Mark, and Green, Vivien (eds.). The Vorticists. Tate Publishing, 2010.
  • Haycock, David Boyd. A Crisis of Brilliance: Five Young British Artists and the Great War. Old Street Publishing, 2009.
  • Pound, Ezra. Vorticism. Fortnightly Review 96, no. 573:461–471, 1914.
  • Cork, Richard. Vorticism and Abstract Art in the First Machine Age (two volumes). University of California Press, 1976. ISBN 0-520-03154-7 & ISBN 0-520-03269-1.
  • a b West, Shearer (general editor), The Bullfinch Guide to Art History, page 883, Bloomsbury Publishing Plc, United Kingdom, 1996. ISBN 0-8212-2137-X
  • a b "Vorticism", MoMA The Collection Hozzáférés ideje: 17 October 2009
  • Program and menu from The Cave of the Golden Calf, Cabaret and Theatre Club, Heddon Street
  • a b "Vorticism", Msn Encarta Hozzáférés ideje: 17 October 2009
  • "Group X", Tate Hozzáférés ideje: 17 October 2009
  • "Vortex to Vorticism: Ezra Pound's art and science. | Goliath Business News". Goliath.ecnext.com. 2010-11-16.
  • "Vortex to Vorticism: Ezra Pound's art and science. | Goliath Business News". Goliath.ecnext.com. 2009-08-17.
  • Nasher Museum Hozzáférés ideje: September 17, 2010
  • Nasher Museum, Alvin Langdon Coburn photographer Hozzáférés ideje: November 6, 2010

Külső linkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vorticizmus&oldid=25085551”