Mihail Boriszovics Golant

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mihail Boriszovics Golant
Életrajzi adatok
Született 1923. február 3.
Moszkva, Szovjetunió
Elhunyt 2001. február 7. (78 éves)
Moszkva, Oroszország
Ismeretes mint Alkalmazott és kísérleti fizika; EHF-terápia
Nemzetiség orosz
Állampolgárság orosz
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Moszkvai Energetikai Intézet (1951)
Pályafutása
Szakterület záró-hullámú oszcillátor vagy carcitron
Kutatási terület milliméteres - és mikrohullámok; EHF-terápia
Tudományos fokozat tudományok doktora
Aktivitási típus kutató fizikus
Munkahelyek
Jelentős munkái Carcitron
Szakmai kitüntetések
Lenin-díj, Szovjetunió Állami Díja, Állami Díj az Orosz Föderációért (2000)

Hatással voltak rá Nyikolaj Dmitrijevics Gyevjatkov

Mihail Boriszovics Golant (orosz: Михаил Борисович Голант; 1923. február 3.2001. február 7.) szovjet és orosz tudós és mérnök. Legismertebb szovjet vezető tervezője a záró-hullámú oszcillátornak, más néven carcinotronnak, amely egy széles elektronikus tartományban hangolható oszcillátor, vákuumcső. Elnyerte a Lenin-díjat, a Szovjetunió Állami Díját, valamint az Állami Díj Az Orosz Föderációért. Dolgozott Nyikolaj Gyevjatkovval az EHF-terápiával kapcsolatos kutatásaiban[1].

Élete és munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Záró-hullámú oszcillátor a Stockholmi Egyetemen terahertz hullámok előállításához.
Záró-hullámú oszcillátor vákuumcső, 1956-ból, gyártó Varian Industries.
EHF terápiás eszköz, amelyt Golant kutatásai és mások munkája alapján az 1980-as években dolgoztak ki a Yav-1. vagy 2.
Reflex klisztron

Mihail Golant értelmiségi gyermekeként született Moszkvában, apja, Borisz Golant, élelmiszervegyész; anyja orvos. Testvérei és unokatestvérei is tudományos fokozattal rendelkeznek. Mihail Golant 1940-ben kezdte tanulmányait a Moszkvai Energetikai Intézetben (MEI). Tanulmányait félbeszakította a német invázió miatt 1941-ben, tizennyolc éves korában a katonai behívót követően. Részt vett a Vörös Hadsereg utász katonájaként a náci Németország és a Japán Birodalom elleni harcban 19411945 között, ahol három alkalommal is megsebesült.

1946 áprilisában Golant visszatért a Moszkvai Energetikai Intézetbe a leszerelést követően, kitüntetéssel 1951-ben diplomázott[2]. A diploma megszerzése utáni első években Mihail Golant az "Isztok" nevű „tudományos-termelési egyesülés”-nél tevékenykedett és részt vett Nyikolaj Gyevjatkovval a reflex klisztron tervezésében.[3] Elkötelezett tervei között szerepelt a mikrohullámú elektronikai eszközök tervezése, különös tekintettel a záró hullámokra, amelyek lehetővé tették első alkalommal azt, hogy teljesen elzárják a milliméteres és szubmilliméteres koherens sugárforrásokat MW-os szintet[4].

Golant kutatócsoportja újszerű megközelítéssel alakította ki a záró-hullámú oszcillátort a késő 1950-es és a korai 1960-as években. Bár a fejlődés következtében a félvezetők helyettesítették találmányát, de Golant találmánya segítségével lehetővé vált különböző kísérletekre és vizsgálatokra a milliméteres és szubmilliméteres hullámok kutatásában. Golant jól ismert, mint az EHF-terápiás készülékek elméleti alapjainak kifejlesztője[5].

Nekrológ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy nekrológ összefoglalta Golant karrierjét, amelyben a Nobel-díjas Alekszandr Prohorov és Jevgenyij Mihajlovics Gyianov, akadémikusok, az Orosz Tudományos Akadémia tagjai ezt írták:

"Golant akadémikus jó szakemberként, mérnökként hozzájárult a fejlődéséhez a mai tudománynak, amit nehéz túlszárnyalni. E mellett jelentős eredményeket ért el az elektronika tudományában és technológiájában, az ő nevéhez fűződik egy új kora a fizikának a milliméteres és szubmilliméteres hullámok körében...
A BWT fejlesztését, ami még mindig a technológia élvonalába tartozik számos paraméterével, túlzás nélkül állítható, mint az egyik legnagyobb fejlődése a világ elektronikájának. Ez az áttörés lehetővé tette, hogy végre egyedülálló módon mikrohullámú kísérletek valósultak meg a rádiófizika, a biológia és az orvostudomány területén. Ezek is okot adtak arra, hogy a kísérleti fizika evolúciójának egy új mezője fejlődjön ki a milliméteres és szubmilliméteres-hullámú BWT spektroszkópia területén.
Golant mindig megvédte a tudományos elméletét a megsemmisítő támadásokkal szemben. Az ő tevékenységének csúcsára esett a félvezető elektronika és a lézer fizika kezdete. Abban az időben úgy tűnt, hogy elavult a kísérletezés az alacsony fogyasztású vákuumcsövekkel. Az világossá vált, hogy a multiwatt teljesítményű vákuumcsöveket kiszorították a félvezető mikroelektronikai eszközök. Ennek ellenére a Golant-tervezte BWTk továbbra is alapvető eszközei a fizika kutatásában a milliméteres és szubmilliméteres hullámok körében.
Ugyanez igaz a biofizikai vizsgálatokra, ahol az alacsony intenzitású mikrohullámok hatása az élő szervezetekre. Ő irányította ezeket a vizsgálatokat, és aktívan részt vett ebben maga is. Kapott eredmények nem felelnek meg a mai gondolatoknak és elképzeléseknek, de kétségtelenül forradalmasította a tudást az információ feldolgozása és átadása a élő szervezetek sejtjeinek[6]."

Elismerések és díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Vörös Csillag rend (kétszer)
  • Leningrád megvédése érdemérem
  • Győzelem Németországban a Nagy Honvédő Háborúban 1941-1945
  • Győzelem Japán fölött érdemérem

Polgári[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lenin-díj
  • Szovjetunió Állami Díja
  • Állami Díj Az Orosz Föderációért (2000)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ramo S., Whinnery J. R., Van Duzer T. - Fields and Waves in Communication Electronics (3rd ed.1994) John Wiley & Sons
  • Kantorowicz G., Palluel P. - Backward Wave Oscillators, in Infrared and Millimeter Waves, Vol 1, Chap. 4, K. Button ed., Academic Press 1979
  • de Graauw Th., Anderegg M., Fitton B., Bonnefoy R., Gustincic J. J. - 3rd Int. Conf. Submm. Waves, Guilford University of Surrey (1978)
  • Convert G., Yeou T., in Millimeter and Submillimeter Waves, Chap. 4, (1964) Illife Books, London

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]