Magyarországi evangélikus egyházi irodalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A magyarországi evangélikus egyházi irodalom a magyar egyházi irodalom egyik ága. Magyarországi evangélikus egyházi irodalom a 16. század közepe óta létezik, mivel a reformáció meglehetősen korán elterjedt Magyarországon és Erdélyben. A magyarországi katolikus egyházi irodalom és a magyarországi református egyházi irodalomhoz hasonlóan a 18. század végéig a magyarországi (magyar, német, szlovák) evangélikus papok műveiknek jelentős részét latin nyelven írták, illetve hasonlóság az is, hogy a magyar / latin művek közül sok sohasem jelent meg nyomtatásban, máig kéziratban van. A magyar irodalomtörténetek általában a 18. századig tárgyalják az egyházi irodalmat a világi irodalom mellett, azonban az egyházi irodalom ezt követően is jelentős területe maradt a magyar művelődésnek. A 19–20. században a szorosabb értelemben vett egyházi műfajok mellett nagy számú tudományos és szépirodalmi alkotás született egyházi szerzők tollából. A teljes anyag máig feldolgozatlan, szintézise nincs, a kisebb részlettanulmányoktól / szöveggyűjteményektől függetlenül a Zoványi Jenő-féle Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon adattengere adhat útmutatást. Az alkotások többsége beszerezhetetlen, újabb / fakszimile kiadások csak elenyészően kis számú műről (Huszár Gál, Bornemissza Péter, Magyari István, Bél Mátyás stb.) készültek.

Bibliafordítások[szerkesztés]

Heltai Gáspár (1510–1574) evangélikus papként mind az ó-, mind az újszövetség könyveinek többektől készített fordítását egy kötet híján kinyomtattata (1551–1565). (Heltai később áttért a református, majd az unitárius hitre.)[1] 1737-ben Torkos András győri (1669–1737), 1754-ben Bárány György nagyvázsonyi lelkész (1682–1757) jelentette meg Újszövetség-fordítását. Az 1840-es években a református Ballagi Mórral közösen Székács József, későbbi bányai evangélikus egyházkerületi püspök (1809–1876) fordította le ismét az Újszövetséget.[2] Ezek mellett Sartorius János nemescsói lelkész (18. sz.) a XVIII. sz. közepén Bárány Györggyel és Bárány Jánossal (1716–1758) együtt az Ószövetséget az eredeti héber szövegből magyarra lefordította, de a mű kiadását már nem tudták megvalósítani, így az kéziratban maradt.[3]

Rendszeres teológia[szerkesztés]

A 18. században Georg Haner (Háner György, 1672–1740) és fia, Georg Jeremias Haner (Háner György Jeremiás, 1707–1777) erdélyi szász evangélikus püspökök írtak teológia műveket, majd Isaak Zabanius (Zabani Izsák, 1632–1707) nagy­szebeni teológiai tanár is.[4]

Katekizmusok[szerkesztés]

Katekizmusokat készített Dévai Bíró Mátyás vándorprédikátor (1500–1545) és Gálszécsi István gyulai lelkész (?–1543).[5] Egyéb katekizmus-írók:

  • Johannes Honterus (1498–1549) erdélyi szász származású humanista polihisztor, egyházszervező reformátor, természettudós, pedagógus, könyvkiadó és jogász (Reformationsbüchlein für Kronstadt und das Burzenland)
  • Ambrózy György (1694–1746), a tiszai evangélikus egyházkerület püspöke (Katechysmus včeni krestanského pro mladež wetsaj y měnsj – Katekizmus keresztényi oktatásúl nagyobb és kisebb ifjak számára)[6]
  • Fábri Gergely (1707–1766), a nyugati evangélikus egyházkerület püspöke (Szentírásbeli igékkel és példákkal megbővíttetett győri kis katechismus).[7]

Egyházi beszédek[szerkesztés]

Raffay Sándor: Amit az Úr üzen. Egyházi beszédek II. kötet

Se szeri, se száma az olyan evangélikus papoknak, akik egy-két egyházi beszédet kiadattak életük során. Nagyobb prédikációs könyv már kevesebbektől maradt fenn. Közéjük tartozott a különböző helyeken lelkészkedő Bornemisza Péter (1535–1584). Prédikáció 5 kötetben Első (Másik, Harmadik, Negyedik, Ötödik) része az Evangeliomokbol és az Epistolakbol, majd külön egy óriási kötetben (Praedikatioc, Egesz Esztendo altal minden vasarnapra rendeltetet) jelentek meg. (Érdekesség, hogy a 4. kötethez csatolva Ördögi kisértetek néven egy hosszabb írás is megjelent,[8] amelyben a szerző igen fekete színnel festi le a korabeli magyar főurak életét, ezért ez a mű a szocializmus alatt is kedvelt hivatkozási alap volt a feudalizmus ellenességre.)

Kulcsár György alsólendvai prédikátor (?–1577) Postillái 1574-ben jelentek meg, bár a szerzőről nem egyértelmű, hogy református vagy evangélikus volt-e.[9][10] Műve a 17. század első felében is népszerű maradt.[11] Prédikációs könyv jelent meg Zvonarics Mihálytól (1570–1625), a nyugati evangélikus egyházkerület püspökétől (Magyar postilla).[12] Sóvári Soós Kristóf (?–1601<) is írt beszédeket. Ács Mihály nemescsói lelkész (1631–1708) Boldog halál szekere című prédikációs könyvét fia adta ki.[13] Sartorius Dániel (1704–1746<) szlovák nyelven adott ki egyházi beszédeket (Summownj Postikka).[14]

A 19. században neves egyházi beszéd-író volt a már említett Székács József (Székács József összegyűjtött egyházi beszédei).[15][16] A 20. században Kapi Béla (1879–1957) a nyugati evangélikus egyházkerület püspöke Kegyelem és élet,[17] Raffay Sándor (1866–1947), a bányai evangélikus egyházkerület püspöke Amit az Úr üzen címmel jelentette meg egyházi beszédeit.[18]

Imakönyvek[szerkesztés]

Az évszázadok alatt számos, gyakran latin nyelvű evangélikus imakönyv jelent meg. Néhány ezek közül: a már említett Székács Józseftől Imádságok és buzgólkodások és Kisebb imakönyv evangélikus keresztények számára[19]

Elmélkedések[szerkesztés]

Fabriczy Dávid besztercebányai lelkész (1716–1772) szlovák nyelven írt A halálos ágyon fekvő embernek kötelességeiről áhitatos elmélkedéseket, műve azonban kéziratban maradt.[20] Fabri Gergely (1718–1779), a tiszai evangélikus egyházkerület püspöke Vprime napomenutj ewangelickych krzestanuw k pilnému coykonawánj Dobrych Skutkuw – Őszinte megintése a keresztényeknek, hogy a jó cselekedeteket szorgalmatosan gyakorolják és kötelességeiket teljesítsék címmel írt elmélkedési művet.[21]

Fekete Istvántól (1634–1682), a nyugati evangélikus egyházkerület püspökétől megjelent Lelki nyugosztaló órák, Avagy Három száz házi és asztali Elmélkedések nem önálló munka, hanem a holland Henrich Müller művének fordítása.[22]

Hitvitázó irodalom[szerkesztés]

Vitairatot írt Magyari István sárvári prédikátor (1565–1605) Az Országokban való sok romlásoknak okairól címmel.[23] Egyéb vitaírók voltak:

  • Valentin Wagner (1510/20 körül–1557), brassói lelkész (Odium Calvinianorum)
  • Zvonarics Imre (1575–1621), csepregi lelkész (Disputatio II De Deo uno et trino, Disputatio XII De potentia et confessione annuente divina clementia)[24][25]
  • Lethenyei István (1588–1653), csepregi lelkész (A kálvinisták Magyar Harmoniájának azaz az augustana és helvetica confessiók articulusinak Samarjai János calvinista praedicator és superintendens által lett összehasonlításának meghamisítása).[26][27]
  • Tarnóczi Márton (1620–1685), a bajmóci evangélikus egyházkerület püspöke (Disputatio De Pseudosophia Cacodoxorum Et Sobria Philosophia Orthodoxorum, Disputatio Theologica De Theologia Heterodoxa Et Orthodoxa)[28]

Egyháztörténet[szerkesztés]

Krman Dániel (1663–1740), a biccsei evangélikus egyházkerület püspöke ugyancsak szlovákul művei mellett latinul készítette el egyháztörténeti művét (Historia ecclesiastica), amely azonban kéziratban maradt.[29] Evangélikus egyháztörténész volt: Dierner Endre (1803–1852),[30] és Fabó András agárdi lelkész (1810–1874), aki kiadta a Szent történelem tankönyvét. Az erdélyi szászok közül Karl Fabritius (Fabriczius Károly, 1826–1881) német nyelven adott ki egyháztörténelmi műveket.[31] Baltik Frigyes (1834–1919), a Dunáninneni evangélikus egyházkerület püspöke A magyar ágostai hitvallású evangélikus egyház rövid történetét foglalta össze magyar és szlovák nyelven.[32]

Zsilinszky Mihály (1838–1925), a bányai evangélikus egyházkerület világi felügyelője kisebb tanulmányai (A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformatiotól kezdve, Kermann Dániel evangélikus püspök élete és művei, Az 1848-iki vallásügyi törvényczikk története, Dr. Székács József, Wallaszky Pál evangélikus lelkész élete) mellett másokkal együtt adta ki A magyarhoni protestáns egyház története, a művelt közönség számára című nagy terjedelmű egyháztörténelmi művét 1907-ben.[33] Fabriczy András (1751–1830) poprádi lelkész Nikolai Sámuel szuperintendenssel az összes szepességi evangélikus egyházakat meglátogatta, és ennek a kánoni látogatásnak történeti adatokban gazdag jegyzőkönyvét írta meg. Ezen kívül egy egyházmegye történetét is közzé tette.[34] Gyurátz Ferenc (1841–1925), a nyugati evangélikus egyházkerület püspöke Luther Márton és a hitvédő II. Gusztáv Adolf svéd király részletes életrajzát készítette el.[35] Payr Sándor (1861–1938) soproni teológus több más dolgozata mellett a Magyar pietisták a XVIII. században és Magyar protestáns egyháztörténet címűt adta ki.[36] Szimonidesz Lajos (1884–1965) nagybörzsönyi lelkész általános vallástörténelmet írt A világ vallásai címen két kötetben.[37]

Általános történetírás[szerkesztés]

A már említett Zsilinszky Mihály általános történelmi műveket is írt. Ezek közül jelentősebb: Az egyetemes történelem főbb eseményei életirati vázlatokban, Palaczky Ferencz emlékezete, Az 1609-iki pozsonyi országgyűlés történetéhez, Az 1681-iki soproni országgyűlés történetéhez, Az 1637–8-iki pozsonyi országgyűlés történetéhez, és mindenekelőtt a három kötetes Csongrád vármegye története.[38] Georg Daniel Teutsch (1817–1893) erdélyi szász evangélikus püspök német nyelven adott ki történelmi műveket. Az Erdélyi szászok történelme (Geschichte der Siebenbürger Sachsen, 2 köt.) csak 1691–1699-ig halad, Erdély történelmének vázlata (Abriss der Geschichte Siebenbürgens) csak 1805-ig; a második kiadás csak 1691-ig. Fia, Friedrich Teutsch (1852–1933), ugyancsak püspök, megírta a nagyszebeni evangélikus gimnázium történetét, és két kötetben tette közzé az erdélyi szász iskolarendeleteket.[39] Számos más erdélyi szász evangélikus lelkész is foglalkozott krónika- vagy történetírással, így például Christian Pomarius (?–1565), Johannes Lebel (1490?–1566), Johannes Oltard (1576–1630), Andreas Gunesch (1648–1703), Martin Felmer (1720–1767), Johann Seivert (1735–1785), Martin Reschner (1791–1872).

Egyházjog[szerkesztés]

Állítólag Zabeler Péter (1578–1645), a szabad királyi városi evangélikus egyházkerület püspöke írt egy egyházjogi művet, ez azonban nem maradt fenn.[40] Hörk József (1848–1910) eperjesi teológiai tanár is kiadott egy Magyar protestáns egyházjogot.[41]

Egyházi költészet[szerkesztés]

Az evangélikus egyházi költészet jeles művelője volt Sztárai Mihály (1500–1575), a nyugati evangélikus egyházkerület püspöke énekeket és színdarabokat írt.[42] Számos egyházi és világi költeményt írt és fordított Kis János (1770–1846), a nyugati evangélikus egyházkerület püspöke.[43] Jelenetős pap-költő volt Győry Vilmos (1838–1885) is.

Irodalomtörténet[szerkesztés]

Bél Mátyás: Notitia Hungariae novae historico-geographica

A magyar irodalom történet terjedelmes műben foglalta össze a fiatalon elhunyt teológus, Rotarides Mihály (1715–1747). A latin nyelvű Historiae hungaricae literariae mellett elkészítette Czvittinger Dávid irodalmi lexikonának kiegészítését is Supplementum Czvittingerianum címen.[44] Conspectus Reipublicae Litterariae in Hungaria címmel latin nyelvű irodalomtörténetet készített Wallaszky Pál (1742–1824) jolsvai lelkész is.[45]

Nyelvészet[szerkesztés]

Pukánszky Béla (1859–1899) héber nyelvtant készített.

Természettudományok[szerkesztés]

Ugyan szlovák származású volt, és műveit latinul írta, ennek ellenére a magyar írók közé sorolják sokan Bél Mátyás pozsonyi lelkészt (1684–1749). Számos tudományos művet írt, ezek között a leghíresebb a Magyarország földrajzát igen részletesen tárgyaló Notitia Hungariae novae historico-geographica. A hatalmas munkából 1735 és 1742 között 4 kötet jelent meg, a többi máig kéziratban van.[46] Augustini (ab Hortis) Sámuel szepesszombathelyi lelkész (1729–1792) ásványtani műveket írt latinul. Ő volt egyébként a magyarországi cigányság egyik első kutatója.[47]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Karácsonyi, i. m., 190. o.
  2. Márki, i. m., 26. o.
  3. Pallas, i. m., [1]
  4. Karácsonyi, i. m., 194. o.
  5. Karácsonyi, i. m., 190. o.
  6. Szinnyei, i. m. [2]
  7. Zoványi, i. m. [3]
  8. Szinnyei, i. m., [4]
  9. Karácsonyi, i. m., 193–194. o.
  10. Szinnyei, i. m., [5]
  11. Sőtér, i. m., [6]
  12. Zoványi, i. m. [7]
  13. Szinnyei, i. m., [8]
  14. Szinnyei, i. m., [9]
  15. Márki, i. m., 32. o.
  16. Szinnyei, i. m., [10]
  17. I. kötet, II. kötet
  18. I. kötet Archiválva 2016. május 11-i dátummal a Wayback Machine-ben, II. kötet Archiválva 2013. január 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
  19. Szinnyei, i. m., [11]
  20. Szinnyei, i. m., [12]
  21. Szinnyei, i. m. [13]
  22. Zoványi, i. m., [14]
  23. Warga, i. m., II. kötet, 394–395. o.
  24. Warga, i. m., II. kötet, 396–398. o.
  25. Szinnyei, i. m. [15]
  26. Warga, i. m., II. kötet, 396–398. o.
  27. Szinnyei, i. m. [16]
  28. Szinnyei, i. m. [17]
  29. Szinnyei, i. m., [18]
  30. Márki, i. m., 34. o.
  31. Karácsonyi, i. m., 332–333. o.
  32. Szinnyei, i. m. [19]
  33. Szinnyei, i. m., [20]
  34. Pallas, i. m., [21]
  35. Szinnyei, i. m., [22]
  36. Szinnyei, i. m., [23]
  37. Magyar életrajzi lexikon, [24]
  38. Szinnyei, i. m., [25]
  39. Pallas, i. m., [26]
  40. Zoványi, i. m., [27]
  41. Magyar életrajzi lexikon, [28]
  42. Szinnyei, i. m., [29]
  43. Szinnyei, i. m. [30]
  44. Szinnyei, i. m., [31]
  45. Szinnyei, i. m., [32]
  46. Pintér, i. m., IV. kötet: A magyar irodalom a XVIII. században, 1931, 848. o.
  47. [33]

Kézikönyvek[szerkesztés]

Általános kézikönyv nincs.

Részleteket közöl:

Lexikonok[szerkesztés]

Általános, evangélikus írókkal foglalkozó kézikönyv kettő van:

  • Szentkuti Kiss Károly: Új magyar Athenás. Ujabbkori magyar protestáns egyházi írók életrajzgyűjteménye, Budapest, 1887
  • Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8  

Nem csak írókkal foglalkozik:

  • (szerk.) Tóth-Szöllős Mihály: Evangélikus arcképcsarnok, Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 2002, ISBN 9637470786

Egyházi írók szócikkeit is közli:

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]