Magyarország címere

A Magyar Köztársaság jelenlegi címere

Magyarország címere (köznapi szóhasználatban: a magyar címer) a Magyar Köztársaság egyik állami jelképe.

A hatályos címer

A jelenlegi címert 1990. július 3-án fogadta el az Országgyűlés, az Alkotmány módosításáról szóló 1990. évi XLIV. törvényben.

Az Országgyűlés több változat szavazása után (többen a Kossuth-címer mellett voksoltak) a korábbi Kiscímert tette meg a Magyar Köztáraság címerévé.

A törvény leírása szerint

Hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.

– Az Alkotmány 76. § (2) bekezdése

A címer használata

A címer használatának szabályait – a többi nemzeti jelképeinkkel együtt – a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény tartalmazza.

Története

Alkotóelemei a középkorból származnak.

	Szent László címere jobbra fent, Ingeram-Codex
	A hétszer vágott mező (az Árpád-sávok) a 13. században jelent meg először az uralkodói pecséteken, ettől kezdve az Árpád-házhoz kapcsolódott családi címerként.
	I. Imre címere kilenc oroszlánnal az 1202-es aranybulláról. Ugyancsak ez szerepel II. András 1222-es Aranybullájának pecsétjén.
	Az Anjou-házi királyok örökösödési jogukat hangsúlyozandó megtartották, és kiegészítették az Anjouk családi címerében szereplő liliommal. Ennek nyomán a 15. században a vegyesházi uralkodók többnyire szintén beillesztették saját családi címerükbe.
	A bizánci származású kettőskereszt a 13. századtól szerepel a magyar királyok címerében, mint a keresztény királyi hatalom jelképe, kezdetben pénzérméken jelenik meg, III. Béla korában először pajzson.
	A hármas halom a szakértők szerint eredetileg csupán alátámasztásul szolgált, a magyar heraldika ugyanis nem kedvelte az ún. „lebegő” ábrázolásokat. A 14. századból még ismert olyan címerábrázolás, amelyen csupán egy domb van, ez a 15. századra alakult hármas halommá. A korona – amely szintén az uralkodói hatalom jelképe – szintén a 15. században került a kereszt alá. A hármashalom V. István pecsétjén található gótikus lóhereívként, csak a reneszánsztól válik kerek, majd a barokk kortól parabolikus formájú hegycsoporttá.
	I. Ulászló király címere (1440–1444).
	A Mátyás király pecsétjén szereplő címer (1464).
	A két pajzsmező eggyé szervezése a 14. század végén kezdődik meg, de csak Habsburg Rudolf császár (1576-1608) idejében véglegesül. A 15. századtól kezdték az uralkodói címert egyben országcímernek tekinteni.

A magyar címer alapelemei, a pajzs tetején a Szent Koronával a mai formájukban a 16. század elején rögzültek.

A 16. század elején a címer elemei sajátos értelmezést kaptak, eszerint a kettős kereszt az apostoli királyságra utal, a hármas halom három hegycsúcsot, a Tátrát, a Mátrát, a Fátrát, a hétszer vágott mező négy ezüst sávja négy folyót, a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát jelképezi. Annak ellenére, hogy a Száva nem magyar folyó, ugyanis Horvátország a magyar Szent Korona országa ugyan, de nem tartozik a szorosan vett Magyarországhoz. Azonban a középkorban – 1526 előtt – Horvátország a Szent Korona tengerparton elhelyezkedő országát jelképezte, míg a mai Zágráb környéke, azaz a Dráva-Száva közének nyugati fele volt Szlavónia-Tótország. A Dráva-Száva keleti fele – Szerémség – az Árpád-korban még részben Somogy, részben Baranya megyéhez tartozott, s így a szorosabb értelemben vett Magyarországhoz.

A címert már a középkor végén is gyakran használták a társországok címereivel együtt.

	Az 1848-ban vert egy krajcáros pénzérme fémbe ütve őrzi a modern magyar nemzet születésnapjára kialakult magyar államcímert. „Hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.”
	1849-ben néhány címerábrázolásban lekerült a címer tetejéről és a kettős kereszt alól a korona és – a pajzs formájának megváltozásával – kialakult a Kossuth-címer a babérágakkal. A legtöbb 1848-as honvédzászlón viszont a koronás címert használták. 1848-ban nem Kossuth Lajos tüntette el a koronát, hanem I. Ferenc József. 1848. március 4-én az olmützi alkotmánnyal Magyarországot a tartományok egyikének rangjára süllyesztette le, és ennek jelzéséül megsemmisítette a történelmi magyar címert. Abban az időben Magyarországon eltűnt a korona a címerről azokban az országrészekben, ahol az osztrák abszolutizmus uralkodott. Nem lehet találni olyan iratot, amely bizonyítaná, hogy Kossuth Lajos kézjegyével szentesítve elrendelte volna a korona levételét. Kossuth a detronizálással a Habsburg-ház jelképének az eltüntetését rendelte el, a magyar korona pedig soha nem volt a Habsburg-ház jelképe, hiszen a Szent Korona a magyar alkotmányosság és államiság, a magyar függetlenség jelképe.
	1848-as honvéd zászló koronás címerrel. Alatta ontották vérüket a hazáért a nemzet nagyszerű fiai. A Nemzeti Színház műsorhirdetményében 1848. december 2-án még a helyén volt a korona, 1848. december 5-én V. Ferdinánd lemondásának hírére és Ferenc József trónra lépésének hírére – már leesőben ábrázolták, két nappal később pedig teljesen eltűnt a címerből. A radikálisok orgánuma ezzel is hangsúlyozni kívánta, hogy Ferenc Józsefet nem tekinti törvényes uralkodónak, sőt, magával a királyság államformájával is szakított.
	Az 1849-es nagycímer. A címerben a korábbi koronát babérágra cserélték. Kossuth rendelete: "minden címeket, felírásokat és jeleket, mi a száműzött dynastiával összeköttetésben van, minden közhivatalos és nyilvános helyeken eltörlend s eltávolítand, hogy a nép külsőképen is mindenben szemlélje, miként zsarnokaitól és véres jármától teljesen megszabadult"
Fájl:Magyar miniszterelnöki pecsét 1848 ford.jpg	1848-49-es magyar miniszterelnöki pecsét
	Az 1867. évi kiegyezést követően a jelenlegi címert nevezték kiscímernek.
(1890) ˙(1915)	Az ú.n. középcímer közepén ennek a pajzsa szerepelt, fölötte a korona, körülötte a társországok címerei: Fájl:Croatia, Historic Coat of Arms.svg Dalmácia címere Horvátország címere Fájl:Szlavónia címere.png Szlavónia címere Erdély címere Bosznia címere 1915-től jelenik meg Fiume címere 1890-től jelenik meg
	Az Osztrák–Magyar Monarchia nagycímere nem készült el; időnként a kétfejű sast ábrázolták, egyik szárnya alatt Magyarország, másik szárnya alatt Ausztria (alkotmányos megnevezése szerint: a Birodalmi Tanácsban Képviselt Országok és Királyságok) középcímerével.
	A Monarchia egy másik címerábrázolása 1915-ből.
Fájl:Bizalmam az osi erenyben P7290073.jpg	Bizalmam az ősi erényben (Budapest, Clark Ádám tér, várfal).
	1918-ban az első magyar köztársaság a Kossuth-címert tekintette állami jelképének. A Tanácsköztársaság idején nem vezettek be új címert.
	1919 végén a Horthy-féle Magyar Királyság címere a korábbi kiscímer lett, két oldalt a címert tartó angyalokkal kiegészítve. 1938-tól, a visszacsatolásoktól kezdődően újra a középcímert (1915) használták hivatalosan.
	1946-tól ismét a Kossuth-címer volt a magyar állam címere.
	1949-től a Rákosi-korszakban szovjet mintára új címert (Köznevén „Rákosi-címer”) vezettek be más szocialista államok mintájára. Ezen búzakoszorú által közrefogott kék mezőben lévő búzakalászt és kalapácsot (mint a parasztság és a munkásság jelképét) a címer csúcsán lévő vörös csillagból kiinduló napsugarak világítottak be. Nemzeti jellege alig volt, csak az alulról övező szalag színében nyilvánult meg, a magyarság jelzéseként. A címer az akkori magyar zászlóban is szerepelt.
	Az 1956-os forradalom során rövid ideig ismét a Kossuth-címer volt használatban.
	1957-ben ismét új címert vezettek be (Kádár-címer). Ez abban tért el a Rákosi-korszak címerétől, hogy a kék mező elé egy nemzeti színű, hajlított oldalú, lényegében a Kossuth-címerből származó pajzs került, és a búzakoszorút a bal oldalon nemzeti színű ("szocialista hazafiság" jelképe), míg a jobb oldalon vörös színű („proletár internacionalizmus” jelképe) szalag fonta be. A derült eget mintázó kék háttéren napsugarakat árasztó vörös csillag, az elérendő célt, a kommunizmust jelképezte.
	A rendszerváltás után, 1990-ben az első jelentős parlamenti vitát az okozta, hogy a Kossuth-címert vagy a koronával rendelkező korábbi kiscímert használja-e az ország. A vita szimbolikus tétje az volt, hogy a forradalmi-demokratikus vagy az ezeréves államiság hagyományához kapcsolódjon-e inkább az új magyar demokrácia. Végül az Országgyűlés jobboldali MDF-vezette többsége az utóbbi mellett döntött 1990. július 3-án az Alkotmány módosításáról szóló 1990. évi XLIV. törvényben.

Irodalom

Fejérpataky László: Az Árpádok címerei. 1908

Csánki Dezső: Az új magyar és az úgynevezett közös címerekről. 1916

R. Kiss István: A magyar állam címerei. 1917

Donászy Ferenc: A magyar heraldika múltja, jelene és jövő feladatai. In: Szentpétery Emlékkönyv, 1938

Donászy Ferenc: Az Árpádok címerei. 1937

Donászy Ferenc: Nemzeti jelvényeink története. 1941

Kumorovitz Lajos Bernát: A magyar címer hármashalma. 1934

Kumorovitz Lajos Bernát: A magyar címer kettőskeresztje. 1941

Kumorovitz Lajos Bernát: A magyar címer hármashegye. 1942

Kumorovitz Lajos Bernát: A magyar címer kettőskeresztje és hármashalma. 1942

Kumorovitz Lajos Bernát: A magyar trikolór és a magyar államcímer múltja. 1955

Laszlovszky József: A magyar címer története. 1989

Lásd még

• Szlovákia címere
• Heraldika

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarország címere témájú médiaállományokat.

A Wikimédia Commons tartalmaz Osztrák–Magyar Monarchia címere témájú médiaállományokat.

• A címer története (képekkel)
• Címertan
• Régi magyar címerek (francia nyelvű)
• 1995. évi LXXXIII. törvény a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról
• A Magyar Köztársaság címere használatának jogi háttere, fő elvei és kritériumai magyarorszag.hu
• A Magyar Köztársaság címere - A Magyar Köztársaság címere megfelelő – a heraldika hagyományait is tiszteletben tartó – ábrázolásának szabályait és annak lehetséges változatait az MSZ 3500 szabvány 1990. szeptember 15-től rögzíti.