I. László magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Szent László szócikkből átirányítva)
I. László
I. László ábrázolása a Képes krónikában
I. László ábrázolása a Képes krónikában

Magyarország királya
Uralkodási ideje
10771095
Koronázása Székesfehérvár
1077 és 1081
Elődje I. Géza
Utódja Kálmán
Horvát király
Ladislav I
Uralkodási ideje
10911095
Elődje II. István
Utódja Svačić Péter
Életrajzi adatok
Uralkodóház Árpád-ház
Született 1046. június 27.
Lengyel Királyság
Elhunyt 1095. július 29. (49 évesen)
Nyitra, Magyar Királyság
Nyughelye 1. Somogyvár
2. Várad (1106-tól
vagy 1113 után)
Házastársa Rheinfeldi Adelhaid
Gyermekei Árpád-házi Piroska,
két ismeretlen nevű leány
Édesapja I. Béla
Édesanyja Piast Richeza
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. László témájú médiaállományokat.
László herceg és testvére, I. Géza király. Miniatúra a Képes krónikából
Szent László ábrázolása a Thuróczi-krónikában
Szent László király szobra a mogyoródi csata emlékére (Mogyoród)

I. László vagy Szent László, horvátul Ladislav I - (1046. június 27.Nyitra, 1095. július 29.) magyar király 1077-től, horvát király 1091-től haláláig. I. Béla király és Richeza királyné másodszülött fia. Nevéhez fűződik a magántulajdon védelmének megszilárdítása, Horvátország elfoglalása (1091) és az első magyar szentek avatása. Őt magát 1192-ben avatták szentté.[1]

I. Béla király halála (1063) után Géza és László hercegek elismerték unokatestvérüket, Salamont törvényes királynak. A következő évtizedben támogatták őt, a nevezetes történet a kun által elrabolt leánnyal ebből a korszakból származik. A kapcsolat az 1070-es években romlott meg a királlyal, és fellázadtak ellene. A trónt Géza 1074-ben szerezte meg, de Salamon tovább uralkodott az ország nyugati területein. Ebben az időben László volt Géza legfőbb tanácsadója.

Géza halála (1077) után hívei László mellé álltak, és őt tették meg királynak. Salamon IV. Henrik segítségével ellenállt; László az invesztitúraharcban IV. Henrik ellenfeleit támogatta. 1081-ben Salamon lemondott, de megpróbálta visszaszerezni a koronát, mire László bebörtönözte. 1085-ben a szentté avatások alkalmával szabadon engedte.

A sorozatos belviszályok után Lászlónak helyre kellett állítania a közbiztonságot. A lopást, rablást csonkítással vagy halállal büntette. 1091-ben elfoglalta Horvátország legnagyobb részét, ami a középkori Magyar Királyság terjeszkedésének kezdetének tekinthető. Keleten legyőzte a kunokat és a besenyőket, amivel a keleti határokat 150 évre bebiztosította. Az utolsó években éppen a horvát hódítás miatt romlott meg a kapcsolata a Szentszékkel, mert a pápa a saját hűbérbirtokának tekintette Horvátországot, de ezt László megtagadta.

A legendák kegyes lovagkirályként mutatják be mint a késő lovagkori lovagi eszmény megtestesítőjét.[1] Népszerű szent Magyarországon és a környező országokban, sok templomnak védőszentje.

László herceg[szerkesztés]

László 1046. június 27-én született a Lengyel Királyságban. Apja I. Béla magyar király, anyja pedig a Piast-dinasztiából származó Richeza lengyel hercegnő volt.[2][3] Bélának és feleségének összesen hét gyermeke született, László volt a másodszülött. Életének első éveit lengyel földön töltötte, apja 1030-ban költözött ide, miután száműzték Magyarországról.[4][5] László 1040-ben született.[4] A majdnem korabeli Gallus Anonymus szerint majdnem lengyellé vált, és lengyel szokásokat vett fel.[5][6] Még a neve is szláv eredetű: a László név a Vladislav magyarítása..[4]

Lengyelországból 1048 táján tért haza apja családjával.[4] Béla megkapta a hercegséget, ami az ország egyharmadát jelentette.[7][8][9] László 1057 vagy 1058-ban részt vett I. András király fiának, az akkor még gyermek Salamon hercegnek a megkoronázásán, amelyhez atyja és bátyja mellett ő is a beleegyezését adta.[4][10]

A 11. század végén még nem volt egyértelmű a magyar uralkodók esetében az elsőszülött fiú trónöröklési joga, ezért aztán az utódlást gyakran harc döntötte el a lehetséges örökösök között. Így Salamon megkoronázása után kiéleződtek az ellentétek I. András és testvére, Béla között.A konfliktusban László az apja mellé állt, így 1060-ban ő is Lengyelországba kényszerült távozni.[4][11] Innen azonban lengyel sereggel tértek vissza, és még az év őszén a Tiszántúlon Béla legyőzte I. András seregét.[7][12] András később belehalt sebesüléseibe, és az általa alapított Tihanyi apátságban temették el 1060 végén. Ezt követően Székesfehérváron királlyá koronázták Bélát.[12]

A források Lászlót legközelebb 1063-ban említik, amikor apjuk, Béla király dömösi halála után testvérei, Géza és Lambert társaságában IV. Henrik és Salamon támadása elől[11] ismét Lengyelországba menekült.[4][13] 1064 elején, miután kivonultak a németek,[14] II. Boleszló seregének támogatásával jöttek vissza, s a tárgyalások eredményeként Géza és Salamon megosztoztak az országon.[14][15] Géza, László és Lambert dukátust (hercegséget) kaptak.[16][15][17] Salamont újra megkoronázták Székesfehérváron.[4][13] A hercegek megosztoztak a dukátuson, Bihar környéke Lászlóé volt.[2][18][19] A testvérek 1071-ig jó viszonyban voltak Salamonnal. Ezt bizonyítja, hogy 1068-ban közös erővel a cserhalmi csatában győzték le az erdélyi Doboka megyében levő Kerlés hegyénél a moldvai részek felől támadó úzokat. A csatában a magyar sereg mindhárom vezére kitűnt személyes bátorságával. Ehhez az ütközethez fűződik László párviadala a pogány „kun” vitézzel.[20][21]

1071-ben a besenyők a nándorfehérvári görög őrség biztatására Zimonynál betörtek a Szerémségbe, s nagy zsákmánnyal távoztak. A királyi és a hercegi hadak Szalánkeménnél táboroztak, a besenyő támadás hírére ostrom alá fogták Nándorfehérvár és Szerém várát, s két hónapos ostrom után mindkettőt elfoglalták. Ekkor azonban gyökeres fordulat következett be Salamon és Géza viszonyában, mivel nem tudtak a hadizsákmány elosztásában megegyezni. László - természetesen - bátyja mellé állt.[22] [23][24]

1072-ben a bizánciak visszafoglalták Nándorfehérvárt. Megtorlásul Salamon és Géza hadai betörtek bizánci területre és Nissáig hatoltak, ahonnan elhozták Szent Prokop ereklyéjét, s a szávaszentdemeteri ortodox monostornak adományozták. A hercegek szerint azonban a hadjáratot a király a velük való leszámolásra szerette volna felhasználni. Ennek megelőzése végett László nem vett részt a háborúban, csapatait a nyírségi részeken tartotta, készen arra, hogy bosszút álljon, ha Gézával valami történne. Salamon emiatt nem is mert Gézának ártani, s a két fél 1073-ban fegyverszünetet kötött.

Ezalatt a háttérben élénk diplomáciai tevékenység folyt. Salamon német seregeket hívott segítségül, László és Lambert hercegek pedig orosz, cseh és lengyel segítség után jártak. László először a Kijevi Ruszban tárgyalt,[23][24] de nem talált támogatókra.[2][24] Moráviában viszont sikerült támogatást szerezni.[2][25] Gézának és Lászlónak sikerült VII. Gergely pápa (10731085) támogatását is elnyernie, akinek a császárral fokozódó ellentétei hamarosan nyílt invesztitúraharcba torkolltak.[16]

1074. február 26-án Kemejnél (Szolnok vármegye) Salamon ugyan legyőzte Géza herceg seregét,[23][26][27] de László találkozott menekülő testvérével Vácnál. A Képes Krónika szerint égi jelek jövendölték meg nekik a győzelmet, és Géza koronázását.[28][29][28][30] Március 14-én, miután László herceg Ottó morva herceg csapataival csatlakozott Géza hadához, Mogyoródnál döntő vereséget szenvedett és kénytelen volt a nyugati határszélre menekülni.[26][27] A csata kimenetelében nagy szerepet játszott László katonai, hadvezéri tehetsége, aki a bihari csapatokat vezette a bal szárnyon.[26][31] A morva-magyar csapatok felállását, taktikáját ő dolgozta ki, és ez valamint a jól megválasztott hadrend jelentősen hozzájárult a testvérek győzelméhez.[27] Lászlót haditettei rendkívül népszerűvé tették. Salamon az ország nyugati határához menekült, és apósától, IV. Henriktől kért további segítséget.[32]

Géza királlyá választása után László a dukátus birtokában továbbra is nagy szolgálatokat tett fivérének.[25] Így még 1074 nyarán ő állította meg Salamon egyik támadását Nyitránál, bár Salamont akit IV. Henrik német-római császár serege segített, nem sikerült elfognia.[25] Géza rövid uralkodása (10741077) alatt végig fennmaradt a patthelyzet: Moson és Pozsony és környéke Salamon birtokában maradtak.[26][32] László volt Géza főtanácsadója is.[25] Miután Vácott csodálatosan megjelent egy gímszarvas, azon a helyen templomot emeltek, aminek a Szent Szűz lett a védőszentje.[33]

Családja[szerkesztés]

Szőke hajú nő
László király lányának, Piroskoának mozaikportréja. Bizáncban Iréné császárnéként ismert. Hagia Sophia, (Isztambul, Törökország). Szent Iréné néven az ortodox kereszténység szentje

Kristó Gyula szerint volt első felesége, de neve és származása ismeretlen.[34] Ő egy lányt szült Lászlónak, akit Jaroszláv kijevi herceg vett nőül 1090 körül. Az ő neve szintén ismeretlen.[34]

László 1078 körül Rajnai Rudolf sváb herceg és Savoyai Adelhaid leányát, Rheinfeldi Adelhaidot vette feleségül,[34] ezzel rossz irányba kötelezve el magát, mert a német-római ellenkirályként fellépő Rudolf már 1080-ban meghalt a csatamezőn.

Gyermekeik: Piroska, aki Komnénosz II. János császár felesége lett.[35] Bizáncban Priszka néven ismerték. Volt Lászlónak egy harmadik lánya is, akinek neve és sorsa ismeretlen.

Uralkodása[szerkesztés]

Trónra lépése[szerkesztés]

I. László koronázása. Miniatúra a Képes krónikából

1077-ben I. Géza meghalt, és Vácott temették el.[36] A Géza és László pártján álló világi és egyházi előkelők az ellenfél, Salamon minden akcióját megelőzve a pápa által is támogatott Lászlót[16] választották az ország uralkodójává – annak ellenére, hogy Géza első házasságából két kiskorú fiút: Kálmán és Álmos herceget hagyott maga után.[25] Lászlót továbbra is lengyel csapatok támogatták Salamon ellenében.[5][37][38]

Feltételezések szerint kétszer is megkoronázták: először a görög koronával, majd 1081-ben, amikor Salamontól visszakerültek a magyar koronázási jelvények. Legendák szerint elképzelhető az is, hogy egyáltalán nem koronáztatta meg magát, mivel „égi koronára vágyott”.[39][40][41]

Amikor a magyar nemesek meghallották, hogy Magnus király meghalt, egész sokaságuk öccséhez, Lászlóhoz gyűlt, és egy értelemmel, közös szóval és egyetértő akarattal őt választották az ország kormányzására, vagyis helyesebben buzgó és állhatatos kéréssel rákényszerítették
Képes krónika (Geréb László fordítása)

Belpolitikája[szerkesztés]

Kis ezüstérme kereszttel
László dénárja

A Képes Krónika szerint tervezte, hogy visszaadja a királyságot Salamonnak a dukátusért,[40][41][39] de a legtöbb kortárs forrás ezt határozottan cáfolja.[42]

I. László hatalomra jutása után azonnal hozzáfogott a rendteremtéshez.[17][43] Ennek érdekében 1077 körül adta ki III. törvénykönyvét. A tulajdonviszonyok átalakulása ugyanis a lakosság egy részét szolgasorba taszította. E réteg tiltakozása a tulajdon semmibevételében nyilvánult meg: bizonytalanságában elemelt mindent, ami mozdítható volt. „Magyarország főurai megesküdtek, hogy a tolvajt nem kímélik, és el nem rejtik.” - olvasható a legelső cikkelyben. A törvények drákói szigorral sújtottak a tetten ért bűnösre, mivel helyre kellett állítani a közbiztonságot.[44][45] Több mint felük a tulajdon védelmével foglalkozott. Minden lopásért kemény megtorlás járt. Akit lopáson tetten értek, felakasztották. Ha közben bemenekült a védelmet nyújtó templomba, megúszta megvakítással, de tízévesnél idősebb gyermekeit eladták rabszolgának.[44] Liba- vagy tyúklopásért kitolták a tolvaj fél szemét,[46]}} Gyakori büntetés volt a kéz- vagy orrlevágás, a nyelv kitépése. Ha a bíró a bűnöst futni hagyta, az mindenét elvesztette, és őt magát is eladták. Ellenben ártatlan ember felakasztása esetén csak az áldozat vérdíját kellett kifizetnie.[17][44] Foglalkozott a királyi sómonopóliummal is. Ebben a törvénykönyvben szerepel első ízben a nemes (nobilis) kifejezés. A megnevezés azt mutatja, hogy a szabadok társadalmában Szent István óta változások mentek végbe. Az előkelőket vagyoni állapotuk és társadalmi helyzetük tekintetében jelentős különbségek választották el a szabadok tömegeitől. Kiváltságos helyzetüket I. László király törvénye már jogi normává emelte.

1077 után adta ki II. törvénykönyvét, amiben a világi, büntetőjogi rendelkezések mellett korlátozta az ökrök és a lovak kivitelét és forgalmát is. Legismertebb rendelkezése, hogy aki egy tyúk értékénél többet lop, azt akasszák fel. Enyhébben ítélik meg a gyilkost, mert csak vagyonelkobzás lesz a része. Ebből látszik, hogy nagyobb volt a tulajdon értéke, mint az emberi életé - ez utóbbi esetben a vérdíj érvényes. Kétharmadot adnak a megölt ember rokonainak, egyharmadot a gyilkos feleségének és gyermekeinek. A törvény ismeri a kollektív büntetést, a tolvaj 10 évesnél idősebb gyermekeit szolgaságra vetik. Az egyházi rendű tolvaj büntetése kisebb, mint a világiaké.

I. törvénykönyvét 1092-ben adta ki az elnökletével Szabolcson megtartott zsinaton. Híressé vált részlete: „akik pogány szokás szerint kutak mentén áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek.” A magyarországi főpapság és a világi előkelők közreműködésével, a papság és a nép tanúskodása mellett tartott tanácskozás határozatokat hozott, ezekben korlátozták a papok házasságkötését; védték az egyházak vagyonát; rendelkeztek a lerombolt vagy elpusztult templomok újjáépítéséről és felszereléséről; áttelepítéssel megakadályozták a megkeresztelt izmaeliták - böszörmények - visszatérését a muzulmán vallásra; megtiltották, hogy a zsidók keresztény feleséget vagy szolgát tartsanak; előírták az egyházi ünnepek, összejövetelek, a böjtök és a templom mellé temetkezés megtartását, a házasságtörők megbüntetését; intézkedtek a külföldről érkező egyházi személyekről; kényszerítették a lakosságot, hogy a templomok közelében telepedjék le; határoztak az apátok és szerzetesek helyzetéről; felléptek a pogány áldozás ellen; szabályozták a tized szedését; tanúk jelenlétéhez kötötték az istenítélet megtartását; korlátozták a sátorban való misézést; büntetendővé tették a nemi erőszakot, az erkölcstelen nőket és a boszorkányokat; rendelkeztek a királyi bíráskodásról.

I. László tehát országlása elején a törvénykezésen keresztül megszilárdította a trónját, s helyreállította az ország belső rendjét. A nádort a király általános helyettesévé, a királyi és az udvari pecsét őrzőjévé tette, aki az uralkodó helyett és nevében bíráskodott. Ezzel megkezdődött a magyar bíráskodás szerkezetrendszerének kiépülése.

Mindezek ellenére az azonban bizonyos, hogy I. László uralkodása első éveiben a törvényesen megkoronázott Salamonnal szemben ellenkirálynak tekintendő, hatalomra jutását követően legfontosabb feladatának ezért a Salamon-kérdés megoldását tartotta. Először tárgyalni kezdett riválisával, majd fegyveresen lépett fel ellene, de így sem tudta felszámolni Salamon uralmát az ország nyugati végein. 1079 telén ugyan Moson várát visszafoglalta tőle.[47][48] IV. Henrik csapatai azonban megszállták az ország nyugati részét.[48] László nem tudott segíteni a Lengyelországból elűzött II. Boleszlávnak,[49] így ő hamarosan gyanús körülmények között meghalt. Csak 1080-ban sikerült a feszítő kérdést László számára igen kedvezően rendezni. Salamon lemondott a királyságról, s a koronát, ami addig nála volt, átadta Lászlónak. A meghódolásért cserébe Salamon birtokot és jövedelmet kapott, de hatalmat nem.[45][47][48][50] Salamon kényszerű lemondása következtében László megszűnt ellenkirály lenni, s ettől kezdve ő volt az ország egyedüli törvényes uralkodója, királyként a hatalmon nem osztozott senkivel, hisz' országlása alatt nem létezett a korábbi hercegség, a dukátus intézménye.

I. László megkoronázásával kapcsolatban a legvalószínűbb, hogy már 1077-ben a Géza-féle görög diadémmal megtették. Egyrészt az a tény, hogy a görög korona az egyik koronaküldő európai nagyhatalomtól származott, másrészt pedig az, hogy ez a diadém már ténylegesen uralkodó király - I. Géza - fejét díszítette, nagyon is alkalmassá tette arra, hogy az új király számára is a hatalom jelvénye legyen. Ezt igazolja az is, hogy VII. Gergely pápa 1079. március 21-i levelében Lászlót a magyarok királyának nevezi. E cím ebben az időben csak a pápától megkoronázott uralkodónak járt. E nézetet erősíti az is, hogy I. Lászlótól tízféle pénzveret maradt fenn, azaz kétévenként bocsátott ki új pénzt, s ezek mindegyike koronával, ábrázolja, tehát ezek közül legalább kettő 1081 előttre datálható. Nagy az eshetősége annak is, hogy 1081-ben, amikor Salamontól visszakapta a régebbi koronát, azzal is megkoronázták.

Salamon a király ellen 1082-ben összeesküvést szőtt, ezért őt László a visegrádi várba záratta,[41][48] ahonnan 1083-ban szabadult a szentté avatások alkalmából hirdetett amnesztiával. Salamon ezután a moldavai besenyőkhöz ment, és élükön 1085-ben betört a Felső-Tisza vidékére, de László kiűzte az országból.

Külpolitikája[szerkesztés]

Szent László, a lovagkirály ereklyéit tartalmazó herma a győri bazilikában
„Előbb Dalmáciát, aztán Horvátországot csatolta örökös jogon királyságához. Mikor ugyanis Zolomér király gyermekek nélkül halt el, a felesége, László király nővére, sokat szenvedett férjének ellenségeitől, és Jézus Krisztus nevében segítséget kért fivérétől, László királytól. A rajta esett jogtalanságokat a király keményen megtorolta, Horvátországot és Dalmáciát teljességgel visszaszerezte neki, majd az említett királynétól a saját uralma alá vetette. Ezt a király nem kapzsiságból cselekedte, hanem azért, mert a királyi törvény szerint őt illette az örökség: Zolomér királlyal ugyanis első fokon rokonságban állott, és annak nem volt örököse.”
Képes krónika (Geréb László fordítása)
A Magyar Királyság az 1090-es években

A 11. századi Magyarország külpolitikai környezetét elsősorban a pápa és a német-római császár közt dúló invesztitúraharc, az 1054-ben bekövetkezett nagy egyházszakadás és a nyugati keresztény egyházon belüli erkölcsi megújulást hirdető mozgalom térnyerése határozta meg. A pápaság és a császárság váltakozó eredménnyel folyó küzdelme idővel az egész latin kereszténységet állásfoglalásra kényszerítette. Különösen kényes helyzetben találta magát a trónviszályok korát élő Magyarország. A hatalmától megfosztott Salamon támogatást remélve, hűbéresküt tett IV. Henrik császárnak. Csakhogy a császárt éppen a pápa elleni harc kötötte le, így hathatós segítségnyújtásra nem tellett az erejéből. Salamon riválisai – előbb Géza, majd László is – szükségképpen VII. Gergely pápában keresték trónigényük pártfogóját.[42] Az ő kérésére támogatta a lázadó bajor nemeseket.[51][34] Feleségül vette annak a Rheinfeldeni Rudolfnak a lányát, Adelaidét, aki a lázadó nemesek királlyá választottak.[51][34][47] Támogatta a szintén lázadó II. Lipót osztrák őrgrófot is, akit azonban a császár lemondatott 1078 májusában.[52]

Gergely pápa szerint a magyar királyi méltóság Rómából eredt, ezért a pápai hűbér vállalását szabta feltételül, erre azonban sem Géza, sem pedig László nem volt hajlandó. Az uralmukat veszélyeztető Salamon és annak szövetségese, IV. Henrik ellenében azonban mindketten a pápaságot támogatták. I. László ezért támogatta Sváb Rudolf német ellenkirályt, akinek 1078-ban, annak goslari udvarában követei segítséget is ígértek, és akinek Adelhaid nevű leányával 1079-ben meg is esküdött. Diplomáciájával igyekezett befolyásolni a német belügyeket és a pápa utódlását is.

1087-ben a IV. Henrik uralkodását ellenző német hercegek gyűlést tartottak Speyerben.[53][54] A kortárs Bernold of St Blasien szerint követ útján 20 ezer lovagot ígért nekik, ha szükségük lesz rá.[55][56] VII. Gergely utódjául III. Viktort támogatták a császár állította III. Kelemen ellenpápával szemben.[56] Azonban miután hírét vette Salamon halálának, nem támogatta tovább a lázadó nemeseket.[57]

A király miután hírét vette, hogy ellensége, Salamon a besenyők egyik balkáni kalandozó hadjáratában életét vesztette, külpolitikájában gyökeres fordulatot hajtott végre. Minthogy Salamontól nem kellett többé tartania, semmi sem indokolta immár, hogy a legcsekélyebb mértékben is beavatkozzon a pápa és a császár küzdelmébe, ezért fokozatosan elszakadt egykori szövetségeseitől. Ugyanakkor a felszabaduló katonai erőt arra használta fel, hogy új területeket hódítson meg és csatoljon királyságához. Így uralkodása végén nagyszabású és ambiciózus hódításba kezdett. Ennek részeként 1091-ben nővérének, Zvonimir horvát király özvegyének[58] hívására seregeivel bevonult[59] a trónviszálytól dúlt Horvát Királyságba,[58][60][61] majd elfoglalta a Száva folyótól délre fekvő Szlavóniát.[61][60][62][63][64] Ellenfelei Petar Svačićot koronázták meg,[65] aki megakadályozta egész Horvátország meghódítását.[60]

Ettől kezdve lett évszázadokra szólóan a magyar terjeszkedés legfőbb színtere a Balkán. A birtokba vett horvát területek kormányzását[66] unokaöccsére, I. Géza fiára, Álmos hercegre bízta.[65] A magyar királyság fennállása óta ez az első hódítás. II. Orbán pápa sérelmezte László horvátországi beavatkozását és nem ismerte el a magyar hódítás jogosságát, mire a király átpártolt IV. Henrikhez, aki beleegyezett az erőviszonyok ilyetén megváltozásába.

Ezután betört Bizánc területére, és elfoglalta a Morva és a Drina folyók közét, Szerém és Belgrád várával együtt. Levelében a magyarok és Messia királyának nevezte magát.[57][67][68] Makk Ferenc szerint ez utóbbi Moesiára vonatkozik, amiből következtethetünk arra, hogy elfoglalta a Nagy-Morava és a Drina folyók közötti területeket a Bizánci Császárságtól.[57] Mivel más dokumentumokban nincs erre utalás, valószínű, hogy hamarosan elvesztette őket.[67] Alexandru Madgearu Messiát Boszniával hozza kapcsolatba, amit Horvátország felé vonulva foglalt el.[68] Ezzel azt is jelezni kívánta, hogy igényt tart a keleti angolok földjére is. Új Angliára azonban nem tudta hatalmát kiterjeszteni, még 1091-ben a keleti angolok behódoltak a bizánci császárnak, aki 1092-ben a magyaroktól visszafoglalta az előző évben elveszített területeket. László királynak balkáni hadjáratát félbeszakítva azonban a baszileusz biztatására betörő[69] kipcsák kunokat sikerült visszavernie.[57] A hazatérő Lászlónak a Temes-folyónál, majd Orsova mellett sikerült a támadókat legyőznie, utóbbi csatában életét vesztette a kunok vezére, Kapolcs is. A Képes Krónika azt állítja, hogy nem Bizánc, hanem a Kijevi Rusz biztatta fel a kunokat.[70][71][72] Mivel Vaszilkó terebovlji orosz fejedelem segítette a kunokat, László még ugyanebben az évben büntetőhadjáratot vezetett orosz földre,[70][73] majd 1094-ben a lengyel belviszályokba is beavatkozott.[74] A büntetőhadjáratról a rusz források nem írnak.[75] Judit királynénak, Salamon özvegyének második férjét I. Ulászló lengyel fejedelmet segítette[74] és Krakkóban kikényszerítette a szembenálló felek megbékélését, miután elfogta Ulászló fiatalabb fiát, Boleszlót.[74] Kérésére Ulászló elismerte törvénytelen fiát.[76] A Képes Krónika szerint a magyar csapatok Krakkóban is jártak, ennek szavahihetőségét azonban kétségbe vonják.[69]

A Képes Krónika szerint Franciaországból, Britanniából, Angliából és Spanyolországból érkezett követek találkoztak a királlyal Bodrogban 1095 húsvétján, és keresztes hadjárat vezetésére kérték.[77][78] A legenda szerint Jeruzsálembe készült, hogy meghaljon Krisztusért.[79] A történetet Klaniczay Gábor szerint III. Béla király idején találták ki, aki egy évszázaddal később gondolkodott keresztes hadjáraton.[80] Az időközben kitört cseh trónviszály azonban itthon marasztalta és arra késztette, hogy rokona és egykori szövetségese, a cseh Ottó herceg fiának, Konrád brünni morva hercegnek nyújtson katonai segítséget II. Břetislav cseh fejedelem ellen.[71] Moráviába érve súlyosan megbetegedett.[71][81] A Képes Krónika szerint itt összehívta főembereit, és utódának Álmos herceget jelölte ki.[71][81][82]

1095. július 29-én a cseh-magyar határ közelében meghalt.[71] II. Paszkál 1106-os pápai bullája szerint tiszteletreméltó földi maradványai a somogyvári apátságban találhatók, amiből arra következtethetünk, hogy itt temették el.[83] Késő 12. századi legendája arról ír, hogy Székesfehérvárott akarták eltemetni, de a testet számmító szekér Várad felé indult el, húzó állatok nélkül.[83]

Egyházpolitikája[szerkesztés]

Szent László fogereklyéje az esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban
Szent László és Szent Imre ereklyéi, Esztergom

1083-ban szentté avattatta az államalapító István királyt, valamint annak fiát, Imre herceget, Gellért püspököt és két zobori remetét, Andrást és Benedeket.[48] István király szentté avatása mutatta nagylelkűségét és pragmatikusságát, hiszen ő vakíttatta meg László király nagyapját, Vazult.[45][84] Eljárása erősítette külpolitikai koncepcióját, miszerint Magyarországot önálló szentjei révén méltó hely illeti meg a keresztény államok közösségében.[85] Egy nemrég alapított apátságban helyeztette el István király ereklyéjét, a Szent Jobbot, ez a Szent Jobb Apátság, ami csodálatos módon épen maradt.[45] Salamont a szentté avatások alkalmából bocsátotta szabadon,[45] mivel a legenda szerint anélkül István király koporsója nem nyílt fel.[51] Oderiziusnak írt levelében kifejtette, hogy a földi hatalomgyakorlás során elkerülhetetlenek a súlyos bűnök.[86]

Annak ellenére, hogy a német-római császárral szemben a pápákat támogatta, I. László számos egyházügyi kérdésben VII. Gergely pápa reformtörekvéseivel ellenkező intézkedéseket hozott. Nem ismerte el a pápa hűbéruraságát Horvátországban.[86][87][88][89]

Pápai engedély nélkül Szlavóniában Zágráb székhellyel püspökséget alapított,[65][60] aminek püspöke az esztergomi püspök tanácsosa lett.[60] A bihari püspökség székhelyét áthelyezte Váradra. A kalocsai érsekség központját Bácsban állította fel.[90][91] Ezek a rendelkezések éles ellentétben álltak azzal a gregoriánus felfogással, amely az egyház szabadsága jelszavával a világi hatalmat távol kívánta tartani az egyházi ügyek irányításától. A király ezen egyházszervezeti lépéseinek célja az volt, hogy egyrészt háttérbe szorítsa az országa déli részén honos görög (ortodox) egyházat, másrészt a római rítusú egyház befolyását kiterjessze a magyar határokon túlra is, mindenekelőtt az Észak-Balkánon élő keleti angolok földjére, ahol az Angliából elmenekült angol lovagok 1083-ban letelepedtek, s mivel függetlenedni akartak Bizánctól, a magyar királysággal létesítettek szoros egyházi kapcsolatokat. Először magyar földről kértek papokat, később a kalocsai érsek szentelte püspökké az angol papokat.

A Szent László által alapított somogyvári Szent Egyed apátság és templom feltárása

Mindemellett I. László adományaival, új alapításaival és a püspöki szervezet továbbfejlesztésével is gyarapította és erősítette a magyarországi egyházat. Jórészt az ő bőséges adományainak köszönhető a középkori magyar egyház gazdagsága, anyagi jóléte. Nagyvonalú bőkezűsége későbbi népszerűségének egyik fő forrása lett a papság körében. Az általa létesített egyházak közül a szentjobbi apátságot a Berettyó-folyó vidékén Szent István tiszteletére szentelték fel, a szent király jobbkezének őrzése céljából. A felszentelésen a királyi család mellett megjelent a pápai követ, Teuzo és a franciaországi Saint Gilles monostor vezetője, Odilo apát is. Az ő részvételét az magyarázza, hogy a király a somogyvári monostort szervezetileg a francia anyakolostor alá helyezte. A korai magyar-francia szellemi kapcsolatok egyik szilárd támpontja lett hosszabb időre a somogyvári Szent Egyed kolostor, hiszen lakói még a 13. század elején is csak franciák lehettek.

I. László fent leírt intézkedései azt bizonyítják, hogy nem értett egyet sem VII. Gergely hatalmi törekvéseivel, sem egyházpolitikai elveivel. Szövetkezése a reformpápaság híveivel taktikai okok miatt és nem elvi alapokon jött létre, tehát gyakorlati szükségszerűség következménye volt.

IV. Welf bajor herceg egyszer megakadályozott egy találkozót IV. Henrik és László király között.[86][92] IV. Henrik levelében utalt arra, hogy László király az ő szövetségese.[71][93] II. Orbán pápa szerint a magyarok elhagyták üdvösségük pásztorát, ezzel utalt arra, hogy a király a IV. Henrik által állított III. Kelemen ellenpápa pártjára állt.[94][95] A somogyvári apátság kiváltságlevelében azt írta, hogy az apát a királynak engedelmeskedjen, ne a pápának; László ellenezte az egyház függetlenségét, amit Gergely pápa hirdetett meg.[96] Személyesen elnökölt a magyar prelátusok gyűlésén 1091 május 21-én Szabolcsban.[97] Ez a gyűlés elismerte az egyházi emberek egy házasságát, ellentétben a kánonjoggal, ami nem engedi meg az egyházi emberek házasságát.[98]

Szent László, a lovagkirály[szerkesztés]

Szent László a Mátyás-templom freskóján

A források szerint László erős, hatalmas termetű férfi volt, aki „a többi ember közül vállal kimagaslott”. Nagy testi erejét még ötvenéves kora körül is megőrizte. A harcban való jártassága, a csatákban mutatott személyes bátorsága következtében a középkorban fokozatosan vált nagyon népszerűvé. A kiváló katonai erények mellett Hartvik püspök már Könyves Kálmán idején elismerően írt László erkölcsösségéről, erényességéről és mély vallásosságáról.

A középkori László-kultusz kibontakozásához a döntő lökést III. Béla adta meg, aki 1192 júniusában pápai jóváhagyással szentté avatta I. Lászlót. Ennek nyomán a kialakuló magyar lovagi kultúra és életmód őt tekintette példaképének. Károly Róbert és I. Lajos hódoló tisztelettel adóztak a lovagkirály emlékének. Nagy Lajos aranyforintja hátoldalára László képét verette, s ez a 15. század végéig kötelező hagyomány maradt a királyi pénzverdéknél. I. Lajos leányának, Mária királynőnek idejében László mellképe a felségpecséten az igazságos uralkodó szimbólumaként szerepelt. Luxemburgi Zsigmond király azért látogatott el Váradra, hogy megtekintse László sírját és ereklyéjét, majd kívánságának megfelelően halála után László mellé temették el. Ugyanis I. Lászlót előbb Somogyvárott temették el, később azonban – feltehetőleg 1106-ban, más források szerint 1113 után[99] – a holttestét átvitték Nagyváradra, s ott helyezték örök nyugalomra. Váradi sírja csodatevő zarándokhellyé lett. A 15. század elejéig a váradi székesegyházban őrizték kürtje és csatabárdja mellett fejereklyetartó mellszobrát (hermáját), amelyre peres ítéletek résztvevői és főúri összeesküvők tettek esküt. Az eredeti herma a 15. század elején megsemmisült, helyette újat készítettek, amelyet ma Győrben őriznek.

A népét győzelemre segítő László kultusza tovább élt a későbbi korokban is. A nehéz háborús időkben a nép László királytól várt és remélt segedelmet; a magyar katonák László nevét kiáltozva rohantak a törökre. Testi és lelki képességei miatt a katolikus egyház csodatévő harcos szentet is tisztel benne amellett, hogy személyében a magyar történelem sikeres országépítő uralkodójára tekintünk, aki kemény kézzel szilárdította meg a legyengült államot, másrészt pedig a német terjeszkedéstől, a pápai hűbértől és a keleti nomád népek pusztításaitól egyaránt megvédte országát és biztosította a független magyar állami létet. Minden időkre eszményképévé vált az erényekben dús és a tetteiben évszázadokra előre cselekedni tudó országvezetőnek.

Kronológia[szerkesztés]

  • 1048 – Hazatért Lengyelországból.
  • 1077 – Trónra került, kibocsátotta III. törvénykönyvének első részét.
  • 1081 – Salamon lemondott jogairól, visszaadta a koronázási jelvényeket.
  • 1082 – Elfogatta, és bezáratta Salamont.
  • 1083 – Az első magyarországi szentek avatása, ennek kapcsán szabadon bocsátotta Salamont.
  • 1085 – Visszaverte az országra támadó kunokat.
  • 1091Horvátországban igyekezett elismertetni örökösödési jogát,[100][101][102] és Álmos herceget tette meg a tartomány vezetőjének.[66] Az országba betörő kunokat Temesnél és Orsovánál megverte.
    Megalapította a somogyvári apátságot.
  • 1092 – Kibocsátotta I. törvénykönyvét, a szabolcsi zsinat határozatainak gyűjteményét.
  • 1092 – Horvátországban elismertette örökösödési jogát Dmitar Zvonimir horvát király 1089-es halála után annak felesége, Ilona révén.
  • 1093 – Lengyelországi hadjáratot vezetett Ulászló Herman fejedelem támogatására.
  • 1094 – Hazahívta, és utódjául jelölte Könyves Kálmánt. Megalapította a zágrábi püspökséget.
  • 1095 – Hadjáratot indított a cseh király ellen. Ennek során megbetegedett és meghalt.

Hagyatéka[szerkesztés]

László érdemeit a keresztény magyar királyság megszilárdításában elismerik mind a történészek, mind a szentek életrajzírói. A krónikák kiemelték az idoneitas tulajdonságát, ami az uralkodásra való személyes alkalmasságot jelenti, mivel legitimációja kérdéses volt.[103] A Képes Krónika is azt írja, hogy László tudta, hogy a jog Salamon pártján áll, és ő csak az erővel rendelkezik.[50][103]

Miután legyőzte a besenyőket és a kunokat, a sztyeppei nomádok nem törtek be Magyarországra 1241-ig,[104] a tatárjárásig. Kristó szerint László uralkodása alatt kezdtek el a székelyek a keleti magyar határra telepedni.[105][106] Magyarország és Horvátország történetét László király kapcsolta össze, amely kapcsolat egészen 1918-ig megmaradt.[84] Ez a lépése évszázadokra megalapozta Magyarország közép-európai hatalmi szerepét.[104] A későbbi magyar királyok idején szokássá vált, hogy az újonnan megkoronázott uralkodó elzarándokol Váradra László király sírjához.[36] Nagy Lajos király különösen tisztelte László királyt.[107]

Magyarországnak sosem volt olyan nagy királya, és az ország utána sosem termett ilyen jó és szép gyümölcsöt.[108]

Emlékezete[szerkesztés]

Szent László-szobor, Prohászka liget, Székesfehérvár
I. László-emlékplakett, Nemzeti Emlékhely, Székesfehérvár
Egy kék virágú növény, Szent László füve, avagy Szent László tárnics (Gentiana cruciata)

Klaniczay Gábor kiemeli, hogy László jól megfelelt a korabeli lovagkirály ideáljának.[103] Könyves Kálmán uralkodása alatt Hartvik püspök méltatta erényeit és jellemét.[71][109] A Gesta Ladislai regis Könyves Kálmán uralkodása alatt íródott, és tartalmazza László életének fejezeteit. A 14. századi krónikák őrizték meg.[103] Tartalmaz öt történetet, ami a hivatalos legendában nem szerepel.[20]

Emlékművek[szerkesztés]

  • Első aranyozott lovasszobrát az általa építtetett Szűz Mária székesegyház elé 1390. május 20-án a királyi pár: Mária és Zsigmond jelenlétében állították fel. A szobrot a Kolozsvári testvérek készítették Czudar János váradi püspök megrendelésére. Az alkotás elpusztult a magyar nép zivataros századaiban.
  • Két szobor is őrzi Szent László király emlékét Nagyváradon: az egyik a római katolikus székesegyház bejárata előtt áll, Szent László teljes alakú ércszobra (Tóth István budapesti szobrász alkotása), a másik a Herma-mellszobor, amit a székesegyházban őriznek, a koponyaereklyével együtt (Link Fülöp bp. ötvösművész alkotása). Mindkét művet 1892-ben készítették.
  • Nagyváradon 1892-ben dr. Schlauch Lőrinc - akkori váradi bíboros - Link Fülöp budapesti ötvösművészt kéri meg, hogy készítsen el egy csodás mellszobrot, hermát Szent László királyról. A herma el is készül, a mai napig a váradi római katolikus székesegyházban őrzik, de a hermában őrzik azt a kis ereklyetartót is, amely tartalmazza László király koponyacsontjának egy darabját.
  • Nagyváradon minden évben nagy ünnepséget, körmenetet tartanak a hermával, amelyre mindig sok zarándok, turista érkezik, megemlékezvén I. Szent László királyról. Az ünnep mindig a húsvét utáni ötödik vasárnap van a székesegyházban.
  • Berettyószéplakon a római katolikus templomban található egy Szent László szobor, amely feltehetőleg Szenessy László műve, és a 20. század első felében készült.
  • Halásztelken is őriznek egy szobrot, mivel ez a település védőszentje (és címerfigurája is). Minden évben június 27-én, László napon búcsút tartanak.
  • A győri várban két Szent László szobrot készített Lebó Ferenc, melyeket Szent László ünnepén mindig megkoszorúznak és a győri bazilikában őrzik Szent László hermáját, amit a győri körmenet idején a belvárosban körbevisznek.
  • Lebó Ferenc szobrászművész Mosonmagyaróvárra és a Somogyvári emlékhelyre is készített életnagyságú szobrot, a lovagkirály tiszteletére.
  • A székesfehérvári Prohászka ligetben található I. László-mellszobrot Schwalm László készítette 1995-ben a király fehérvári koronázásának és Szent István fehérvári szentté avattatásának emlékére.
  • Balogh Mihály ötvösművész 2014-ben készítette a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika területén, a Nemzeti Emlékhelyen található királygaléria nyolcadik emléktábláját, a Szent László-emlékplakettet.[110]


Legendák, mondák[szerkesztés]

1. A szent király nem csak életében, hanem más mondák szerint halála után is segítette szeretett népét. László király temetése után 200 esztendővel rettenetes tatár horda támadt Székelyföldre. Ekkor a székelyek elkeseredett vezére a néhai lovagkirályhoz fordult segítségért; és a küzdelem hevében egy hatalmas vitéz jelent meg. A fejét aranykorona ékesítette, a kezében harci csákányt tartott, így vágtatott a tatárokkal szembe.

2. Ének Szent László királyról- részlet

Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály!
Magyarországnak édes oltalma,
szent kerályok közt drágalátus gyöngy,
csillagok között fényességes csillag.
Szentháromságnak vagy te szolgája,
Jézus Krisztusnak nyomdoka követi,
Te szent léleknek tiszta edénye,
Szíz Máriának választott vitéze.

3. A szent király életét számos legenda örökítette meg. Ez a legendakör az egyetlen, ami magyar eredetűként templomainkban a mai napig fennmaradt szerte a középkori Magyarország területén. A legfrissebben feltárt erdélyi, homoródkarácsonyfalvi freskóképek épségben vészelték át az elmúlt több mint ötszáz esztendőt.[111]

Szent László domborműve Győrben

4. Szent László párviadala a kun vitézzel

Magyar Anjou-legendárium 1. kép A király kereszttel védekezik a démon ellen 2. kép Szent László harca a kunokkal 3. kép Szent László megsebesül 4. kép Szent László birkózik a kunnal, akinek lábát a lány elvágja

Évszázadokon át népi mondák, hősi énekek, himnuszok, templomi falfestmények és imádságos könyvek témája lett László párviadala a kun vitézzel a Kerlés hegyi csatában,[112][113] amit Salamon, Géza és László közösen vívott az ország keleti részeit pusztító besenyőkkel vagy oghuz törökkel.{sfn|Kristó|Makk|1996|p=107}}[114] A párviadal szimbolikus értelmet nyert: László győzelme a „kun” harcos felett a kereszténység diadalát jelképezte a barbár pogánysággal szemben. László Gyula szerint a történet pogány eredetű; a fény és a sötétség harcát jeleníti meg.[113][115] A Képes krónika szerint:

Meglátott végül Szent László herceg egy pogányt, aki egy szép magyar lányt vitt lova hátán, Szent László herceg pedig úgy gondolván, hogy az a váradi püspök lánya, s noha súlyosan meg volt sebesülve, tüstént üldözni kezdte lovával, melyet Szögnek nevezett. Amikor pedig már elérte volna őt, hogy lándzsájával ledöfje, semmiképpen sem volt erre képes, mivel sem az ő lova nem futott gyorsabban, sem amannak a lova nem maradt le semennyire sem, hanem mindegyre kartávolság volt a lándzsa és a kun háta között. Így kiáltott és szólt Szent László herceg a lányhoz: »Szép húgom, ragadd meg a kunt az övénél és vessed magad a földre!« Meg is tette ezt. Amidőn pedig Szent László herceg a földön fekvőt közelről lándzsával ledöfte volna, ugyanis meg akarta őt ölni, a lány nagyon kérte, hogy ne ölje meg azt, hanem engedje el. Ebből is látszik, hogy nincs hűség az asszonyokban, mivel fajtalan szerelemből kívánta őt megszabadítani. A szent herceg pedig sokáig viaskodott vele, s miután inát elvágta, megölte őt. De az a lány nem a püspök lánya volt.

Hivatalos legendáját 1204 után állították össze,[79] és ez számos csodát tulajdonít neki.[116]

5. A László életéhez fűződő csodás események között szerepel a „levitáció” jelensége is. Amikor egyik csatlósa megleste ima közben a nagyváradi egyházban, azt látta, hogy a király a föld fölé emelkedett. A nép arról is tudott, hogy László imájával bölénycsordát és szarvasokat varázsolt éhező serege elé, és lándzsájával, miként Mózes a pusztában, a szomjazóknak vizet fakasztott a kősziklából.

6. A Gentiana cruciata tárnics magyar elnevezése: Szent László-tárnics,[116] ami onnan ered, hogy a legenda szerint amikor a táborban a katonák között pestis tört ki, a király Istenhez könyörgött. Éjjel megjelent egy angyal álmában, aki azt mondta neki, hogy menjen ki a sátor elé és célzás nélkül lője ki nyílvesszőjét.[116] A nyílvessző egy tárnicsot fúrt keresztül, amelyből kenőcsöt készítettek, és ez megmentette az embereket a haláltól.[116]

Szent László emlékérem (ifj. Szlávics László alkotása)

A védőszent[szerkesztés]

Szent László pesti kártyasorozaton

Thomas the Archdeacon szerint III. Innocentiusz pápa említette, hogy László királyt a szentek soprába kell iktatni, de ez nem megbízható, mivel akkoriban III. Celesztin volt a pápa.[117][118] A tőle fennmaradt írások nem utalnak László király szentté avatására, ami valószínűsíti, hogy az az ő hozzájárulása nélkül történt.[119]

II. István idején László király váradi sírja istenítéletek helyszíne volt, de lehet, hogy már korábban is elkezdték tisztelni.[120] Szentté III. Béla avattatta 1192. június 27-én.[121] Béla korábban trónörökös volt a bizánci udvarban, ahol László király lányát szentként tisztelték.[122] A majdnem kortárs Regestrum Varadinense szerint a szolga rendű Dénes fia Tekus nyitotta fel a sírt, miután felszabadították.[79] László jobb keze és fejének egyes részei olyan jó állapotban voltak, hogy ereklyeként megtarthatták.[79] Fejének 15. században készült ereklyetartója a győri katedrálisban tekinthető meg.[123]

Szent László Magyarország, különösen a határok,[116][124] a magyar katonák és a székelyek védőszentje.[120] Egy késő középkori legenda szerint ő vezette a székely csapatokat az 1345-ben betört tatárok ellen.[120] Pestis idején is segítségül hívták.[116] Szent László a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye illetve Erdély védőszentje. A polgárőrségről szóló törvény 2011. május 16-án elfogadott módosítása[125] óta Magyarországon Szent László a polgárőrök védőszentje. Gyakran érett férfiként ábrázolják, királyi koronával és hosszúkarddal. Továbbá ábrázolják szarvas előtt térdelve vagy két angyal társaságában is.[116]

Mai napig a nagyváradiak nagy Szent László-ünnepséget tartanak, minden évben a húsvét utáni ötödik vasárnap, délelőtt 11-kor a váradi székesegyházban. Ekkor László király mellszobrát kiállítják a székesegyház főoltárára. A szertartás után megtekinthető az a szekerce ereklyetartó, amely Szent László koponyacsontját tartalmazza. Sok zarándok rója le ilyenkor tiszteletét a szentként tisztelt király előtt.

A Baranya megyében található község - templomának védőszentje után - a Szentlászló nevet viseli. Sárváron a katolikus templom szintén Szent László nevét őrzi. Szekszárdon Szent László-napi búcsúk hagyományát teremtették meg a város védőszentjének tiszteletére.

A nevét viselő települések[szerkesztés]

A Kárpát-medencében több olyan település neve őrzi szent László emlékét:

A magyarországi Szent László nevű települések létrehozták a Szentlászló Szövetséget.

2002. június 8-án Szent László nevű Kárpát-medencei települések kétnapos találkozót tartottak a közép-zalai Zalaszentlászlón, tíz község – köztük erdélyiek és horvátországiak részvételével.

A Kárpát-medencében számos további település templomának nevében, freskóján, szobrán, oltárképén örökítették meg Szent László alakját. Ilyenek például:

2000-ben a Magyarok Székelyföldi Társasága kezdeményezte, hogy az említett emlékhelyeken Lármafa-találkozókon hívják fel a figyelmet a szórványban élő magyarok helyzetére. A hegytetőkre emelt lármafákkal eredetileg a székelyek jelezték egymásnak a veszélyt a tatár betörések idején.

A nevét viselő intézmények[szerkesztés]

Középiskolák[szerkesztés]

Általános iskolák[szerkesztés]

  • Szent László Általános Iskola és Óvoda, Bakonyszentlászló
  • Szent László Utcai Általános Iskola és Óvoda, Békéscsaba
  • Budapest Főváros X. kerület Kőbányai Önkormányzat Szent László Általános Iskola, Budapest
  • Szent László Általános Iskola, Jászszentlászló
  • Szent László Általános Iskola és Pedagógiai Szakszolgálat, Mogyoród
  • Szent László Katolikus Általános Iskola, Sárvár

Egyéb intézmények[szerkesztés]

  • Szent László Katolikus Líceum, Nagyvárad
  • Szent László Kórház, Budapest
  • Szent László Általános Művelődési Központ, Baja
  • Szent László Regionális Óvoda, Martonvásár

Egyéb[szerkesztés]

Tordaszentlászló környékén nagy mennyiségben található Szent László pénze. A legenda szerint ezek Szent László imája következtében kővé változott aranypénzek. Az őslénytan szerint azonban a Szent László-pénzek egykor élt nummuliteszek maradványai, azaz fosszíliák.

A 2017-es évet Szent László-emlékévnek nyilvánította a nemzetpolitikai államtitkárság a lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából.[126][127]

Források[szerkesztés]

  • Új magyar lexikon IV. (K–Me). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága Budapest: Akadémiai. 1961.
  • A magyarok krónikája. Officina Nova Kiadó, 1999 ISBN 9635471890
  • Kristó GyulaMakk Ferenc: Az Árpád-ház uralkodói. I.P.C. Könyvek Kft., 1996 ISBN 9637930973
  • Dümmerth Dezső: Az Árpádok nyomában. Panoráma Kiadó, 1977
  • Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 816–817. o. ISBN 9639257044  
  • Magyar nagylexikon kronológia 1. kötet. Magyar Nagylexikon Kiadó, 2006 ISBN 9639257265
  • Az emberiség krónikája. Szerk. Bodo Harenberg. Budapest: Officina Nova. 1990. ISBN 9637835601  
  • Magyarország történeti kronológiája I.kötet. Akadémiai Kiadó, 1981 ISBN 9630526611
  • Magyarország története 1242-ig. Akadémiai Kiadó, 1984 ISBN 9630535629
  • Madas E., Török L., Vargyas L. (1980): Athleta Patriae. Tanulmányok Szent László történetéhez. Szent István Társulat Kiadó, Budapest ISBN 963360124X
  • László király emlékezete. (Benne: Györffy György: Szent László - Magyar Helikon, 1977) ISBN 9632073320

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Klaniczay 2002, 187. o.
  2. ^ a b c d Makk 1994, 394. o.
  3. Kristó & Makk 1996, 78, 107. o.
  4. ^ a b c d e f g h Kristó & Makk 1996, 107. o.
  5. ^ a b c Bárány 2012, 338. o.
  6. The Deeds of the Princes of the Poles (ch. 27.), p. 97.
  7. ^ a b Kontler 1999, 60. o.
  8. Engel 2001, 30. o.
  9. Kristó & Makk 1996, 79. o.
  10. The Hungarian Illuminated Chronicle (ch. 65.92) 115. o.
  11. ^ a b Érszegi & Solymosi 1981, 88. o.
  12. ^ a b Engel 2001, 31. o.
  13. ^ a b Érszegi & Solymosi 1981, 88–89. o.
  14. ^ a b Bartl et al. 2002, 26–27. o.
  15. ^ a b Érszegi & Solymosi 1981, 89. o.
  16. ^ a b c Bertényi Iván: Szent István és öröksége: Magyarország története az államalapítástól a rendiség kialakulásáig, 1000-1440. Budapest: Kulturtrade. 1997. ISBN 9639069191  
  17. ^ a b c Bartl et al. 2002, 27. o.
  18. Steinhübel 2011, 27. o.
  19. Kristó & Makk 1996, 106. o.
  20. ^ a b Klaniczay 2002, 176–177. o.
  21. Kristó & Makk 1996, 107–108. o.
  22. The Hungarian Illuminated Chronicle (ch. 79.111), p. 119.
  23. ^ a b c Kristó & Makk 1996, 109. o.
  24. ^ a b c Kosztolnyik 1981, 85. o.
  25. ^ a b c d e Kristó & Makk 1996, 110. o.
  26. ^ a b c d Steinhübel 2011, 28. o.
  27. ^ a b c Érszegi & Solymosi 1981, 90. o.
  28. ^ a b Klaniczay 2002, 177. o.
  29. The Hungarian Illuminated Chronicle (ch. 83.120), p. 123.
  30. The Hungarian Illuminated Chronicle (ch. 85.121), p. 124.
  31. The Hungarian Illuminated Chronicle (ch. 84.121), p. 124.
  32. ^ a b Kristó & Makk 1996, 94. o.
  33. Klaniczay 2002, 177–178. o.
  34. ^ a b c d e Kristó & Makk 1996, 118. o.
  35. Kristó & Makk 1996, Appendix 2. o.
  36. ^ a b Engel 2001, 32. o.
  37. The Deeds of the Princes of the Poles (ch. 27–28.), pp. 97–99.
  38. Manteuffel 1982, 97. o.
  39. ^ a b Kristó & Makk 1996, 114. o.
  40. ^ a b The Hungarian Illuminated Chronicle (ch. 93.131), p. 127.
  41. ^ a b c Kosztolnyik 1981, 93. o.
  42. ^ a b Kristó & Makk 1996, 117–118. o.
  43. Laws of King Ladislas I (Ladislas II:Preamble), p. 12.
  44. ^ a b c Kontler 1999, 62. o.
  45. ^ a b c d e Engel 2001, 33. o.
  46. Laws of King Ladislas I (Ladislas II:12), pp. 14–16.
  47. ^ a b c Érszegi & Solymosi 1981, 92. o.
  48. ^ a b c d e Kristó & Makk 1996, 119. o.
  49. Manteuffel 1982, 98. o.
  50. ^ a b The Hungarian Illuminated Chronicle (ch. 94.133), p. 128.
  51. ^ a b c Kosztolnyik 1981, 94. o.
  52. Robinson 1999, 191. o.
  53. Érszegi & Solymosi 1981, 93. o.
  54. Robinson 1999, 263. o.
  55. Bernold of St Blasien, Chronicle (year 1087), p. 290.
  56. ^ a b Kosztolnyik 1981, 100. o.
  57. ^ a b c d Kristó & Makk 1996, 120. o.
  58. ^ a b Fine 1991, 283. o.
  59. Fine 1991, 282, 284. o.
  60. ^ a b c d e Curta 2006, 265. o.
  61. ^ a b Magaš 2007, 48. o.
  62. Archdeacon Thomas of Split: History of the Bishops of Salona and Split (ch. 17.), p. 93.
  63. Bárány 2012, 345. o.
  64. Magaš 2007, 48–49. o.
  65. ^ a b c Fine 1991, 284. o.
  66. ^ a b Magyar életrajzi lexikon
  67. ^ a b Makk & Thoroczkay 2006, 143. o.
  68. ^ a b Madgearu 2013, 98. o.
  69. ^ a b Bárány 2012, 340. o.
  70. ^ a b The Hungarian Illuminated Chronicle (ch. 98.138), p. 129.
  71. ^ a b c d e f g Kristó & Makk 1996, 122. o.
  72. Bárány 2012, 339. o.
  73. Kosztolnyik 1981, 102. o.
  74. ^ a b c Manteuffel 1982, 101. o.
  75. Kosztolnyik 1981, 103. o.
  76. Manteuffel 1982, 101–102. o.
  77. Kosztolnyik 1981, 104. o.
  78. The Hungarian Illuminated Chronicle (ch. 100.139), p. 130.
  79. ^ a b c d Klaniczay 2002, 186. o.
  80. Klaniczay 2002, 418. o.
  81. ^ a b Font 2001, 15. o.
  82. The Hungarian Illuminated Chronicle (ch. 101.139), p. 130.
  83. ^ a b Klaniczay 2002, 175. o.
  84. ^ a b Kontler 1999, 63. o.
  85. Kontler 1999, 64. o.
  86. ^ a b c Kosztolnyik 1981, 101. o.
  87. Curta 2006, 266. o.
  88. Kristó & Makk 1996, 121–122. o.
  89. Engel 2001, 34. o.
  90. Kristó & Makk 1996, 117. o.
  91. Engel 2001, 43. o.
  92. Bernold of St Blasien, Chronicle (year 1092), p. 307.
  93. The letters of Henry IV: Henry thanks Duke Almus for his support and promises him a reward, p. 171.
  94. Makk & Thoroczkay 2006, 163. o.
  95. Kristó & Makk 1996, 122, 133. o.
  96. Kristó & Makk 1996, 116. o.
  97. Kosztolnyik 1981, 105. o.
  98. Kosztolnyik 1981, 108. o.
  99. Magyar Katolikus Lexikon > M > Magyar Katolikus Egyház „... innen 1113 u. vitték át Váradra.”
  100. Magyar életrajzi lexikon
  101. Szilágyi Sándor: A Magyar Nemzet Története
  102. Szamosi Lóránt: Magyarország a XI. században – Szent László és Könyves Kálmán kora (1077–1116)
  103. ^ a b c d Klaniczay 2002, 173. o.
  104. ^ a b Engel 2001, 37. o.
  105. Kristó & Makk 1996, 121. o.
  106. Engel 2001, 115. o.
  107. Cartledge 2011, 36. o.
  108. Gallus Anonymus: Gesta principum Polonorum
  109. Hartvic, Life of King Stephen of Hungary (ch. 24.), p. 394.
  110. Szent László táblával bővült a Királygaléria a Nemzeti Emlékhelyen
  111. Freskók
  112. Klaniczay 2002, 177, 190. o.
  113. ^ a b László 1996, 142. o.
  114. Bárány 2012, 339–340. o.
  115. Klaniczay 2002, 192–193. o.
  116. ^ a b c d e f g Lanzi & Lanzi 2004, 142. o.
  117. Klaniczay 2002, 185. o.
  118. Archdeacon Thomas of Split: History of the Bishops of Salona and Split (ch. 23.), p. 133.
  119. Klaniczay 2002, 185–186. o.
  120. ^ a b c Kristó & Makk 1996, 123. o.
  121. Klaniczay 2002, 174, 182. o.
  122. Klaniczay 2002, 182. o.
  123. Egyházmegyénk: Történet – A Szent László herma [Our Diocese: History – St Ladislaus's reliquary]. Győri Egyházmegye [Diocese of Győr]. gyor.egyhazmegye.hu, 2008. (Hozzáférés: 2015. február 17.)
  124. László 1996, 145. o.
  125. MTI, Független Hírügynökség: Vége az egyenruhás roadshow-nak
  126. Szent László éve lesz 2017 - Híradó, 2016. 12. 13.
  127. 2017 Szent László éve lesz - Magyar Kurír, 2016. augusztus 18.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ladislaus I of Hungary című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak I. László magyar király témában.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]


Előző uralkodó:
I. Géza
Magyarország uralkodója
1077 – 1095
A Szent Korona
Következő uralkodó:
Könyves Kálmán