M24 Chaffee
| M24 Chaffee | |
 | |
| Fejlesztő ország | Amerikai Egyesült Államok |
| Gyártó | Cadillac |
| Gyártási darabszám | 4731 |
| Háborús részvétel | második világháború |
| Általános tulajdonságok | |
| Személyzet | 5 fő |
| Hosszúság | 5,56 (18,24') m |
| Szélesség | 3 (9,84') m |
| Magasság | 2,77 (9,08') m |
| Tömeg | 18,4 t (40 500 lb) |
| Páncélzat és fegyverzet | |
| Páncélzat | 10–38 mm |
| Elsődleges fegyverzet | 75 mm-es M6 típusú páncéltörő ágyú |
| Másodlagos fegyverzet | 2 db .30–06 Browning M1919A4 géppuska 1 db .50 Browning M2HB nehéz géppuska |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Cadillac Series 44T24 vízhűtéses, benzinüzemű motor |
| Teljesítmény | 220/164 kW (300/220 Le) |
| Felfüggesztés | függőleges spirálrugó |
| Sebesség | 56 (közúton) 40 (terepen) km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 16,09 Le/t |
| Hatótávolság | 161 (100 mi) km |
 A Wikimédia Commons tartalmaz M24 Chaffee témájú médiaállományokat. | |
Az M24 Chaffee egy amerikai könnyű harckocsi volt, amit a második világháború kései szakaszában állítottak hadrendbe. A típust Adna R. Chaffee tábornokról nevezték el aki úttörő szerepet játszott az amerikai páncélos doktrínák kidolgozásában.
Története[szerkesztés]
A harctéri tapasztalatok bebizonyították hogy az amerikai könnyű harckocsik 37 mm-es páncéltörő ágyúi nem képviselnek elegendő tűzerőt. Az M3/M5 Stuart páncéloson alapuló T7-es konstrukció tűzerő szempontjából ugyan előrelépésnek számított, az új fegyverzetnek és a felépítményt érintő számos módosításnak köszönhetően azonban ez a változat már túllépte a 20 tonnás tömeghatárt, amely a közepes harckocsik kategóriájának felelt meg. Az Ordnance Committee felismerte hogy egy merőben új könnyű harckocsi változat kifejlesztésére van szükség, amely az optimális tűzerő elérése véget 75 mm-es löveggel van felszerelve, tömege viszont nem haladhatja meg a könnyű páncélosokra vonatkozó korlátozást.
1943 áprilisában az Ordnance Corps és a Cadillac vállalat közösen kezdett hozzá a T24-es névre keresztelt könnyű harckocsi kifejlesztéséhez. Az elvárásoknak megfelelően a páncéltest a legjobban védett helyeken sem haladta meg a 25 mm-es falvastagságot, döntött kiviteléből adódóan viszont hatékony védelmet biztosított. Főfegyverzet gyanánt a B-25 Mitchell bombázókhoz használt 75 mm-es repülőgép fedélzeti ágyú módosított változatát használták ami hasonló teljesítményt nyújtott mint az M3-as páncéltörő löveg. A felfüggesztés hasonlított az M18-as Hellcat páncéloshoz használt felfüggesztési rendszerhez.
Az M24-es könnyű harckocsit 1944-től kezdve a Cadillac és a Massey-Harris vállalat gyártotta sorozatban. Összesen 4731 páncélos végszerelése után, 1945 augusztusában leállították a típus sorozatgyártását.
A Chaffe harckocsik voltak az egyik főszereplői a „A halál ötven órája” című nagy sikerű amerikai háborús filmnek. Ezek alakították a német harckocsik számára könnyű prédát jelentő Shermaneket. (A Tigrisek „szerepében” a háború után kifejlesztett Patton tankok léptek fel).
Rendszeresítő országok[szerkesztés]
Ausztria
Belgium
Chile
Dánia
Dél-Korea – 30 Chaffeet használtak kiképzőcélokra az 1950-es évek elején
Dél-Vietnám
Egyesült Királyság
Etiópia
Franciaország
Fülöp-szigetek
Görögország
Hollandia
Irak
Irán
Japán
Kambodzsa
Kínai Köztársaság
Laosz
Norvégia
Olaszország
Pakisztán
Portugália
Szaúd-Arábia
Spanyolország
Thaiföld
Törökország
Uruguay
USA
Vietnám
