LVT–1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
LVT–1
LVT-1 egy hadgyakorlaton
LVT-1 egy hadgyakorlaton

Típus kétéltű lánctalpas jármű
Fejlesztő ország  Amerikai Egyesült Államok
Harctéri alkalmazás
Gyártó Roebling,
Food Machinery Corp.,
Borg–Warner,
Graham–Paige,
St. Louis Car
Gyártási darabszám 18 620
Általános tulajdonságok
Személyzet 3–5 fő
Hosszúság7,95 m
Szélesség3,25 m
Magasság2,50 m
Tömeg 16,5 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 7–13 mm
Elsődleges fegyverzet fegyverzet nélküli
Másodlagos fegyverzet 2db M1919 géppuska
Műszaki adatok
Motor Hercules WXLC-3
Teljesítmény 146 Le (107 kw)
Sebességszárazföldön: 32 km/h,
vízben: 12 km/h
Hatótávolságúton: 240 km,
vízben: 80 km
A Wikimédia Commons tartalmaz LVT–1 témájú médiaállományokat.

Az LVT–1 az amerikai hadsereg első sikeres fejlesztése volt a kétéltű lánctalpas járművek terén.

Története[szerkesztés]

Az Amerikai Egyesült Államok már 1920-tól kezdve folytatott kísérleteket a kétéltű járművekkel kapcsolatban. Viszont ezek költségesek voltak, és nem érdekelte túlságosan a katonai vezetőket. A második világháború kitörésekor a fejlesztések előtérbe kerültek illetve jelentősen felgyorsultak. Ennek a lendületnek, anyagi támogatásnak eredményeként 1941-ben létrejött az LVT család. Ennek a típuscsaládnak a kifejlesztése 1935-ben kezdődött, Donald Roebling mérnök vezetésével. Ezek a járművek később nagyban hozzásegítették a csendes-óceáni sikerekhez az Egyesült Államok hadseregét. A háború folyamán az amerikaiak szinte mestereivé váltak a kétéltű hadviselésnek, jó példa erre az LVT.

Harcban[szerkesztés]

A partraszálló kétéltű járművek tették partra az első támadó hullámot, ezek főleg az LVT–1-esek voltak mivel ezek bírtak a legnagyobb szállítási hellyel a tengerészgyalogosok számára. Miután az első egységek megvetették a lábukat, ezekkel küldték az utánpótlást a parton lévő előretörő csapatoknak. Viszont nagyban eltérő volt a csendes-óceáni és az európai hadrendjük.

Az Csendes-óceáni hadszíntér[szerkesztés]

Az LVT-k legelső bevetésére Guadalcanalnál került sor 1942-ben. Ekkor az LVT–1 és 2 jelzésű járművek estek át a tűzkeresztségen, s hajtották végre sikeresen a partraszállást. Ennek a hadműveletnek későbbi szakaszában főként ellátó járműként szolgáltak, ugyanis a dzsungel sűrű aljnövényzetében a lánctalpak hatalmas előnyt jelentettek. A partraszállás során számos értékes tapasztalatra is szert tettek a csapatok például: a járművek páncélzat nélkül nagyon sebezhetőek. Ráadásul rájöttek, arra is hogy csak megfelelő páncélzattal alkalmasak a partra szállításra. A Csendes-óceánon mindenhol bevetették.

Az európai hadszíntér[szerkesztés]

Európában az amerikaiak elsősorban folyókon való átkeléshez használták ezeket a járműveket, ezen bevetések nagy része sikeres volt. Ennek legjobb példája a rajnai-átkelés és azt követő hadműveletek. Itt már az LVT szinte minden típusát alkalmazták.

Változatai[szerkesztés]

  • LVT–1 Alligator – Fegyverzet nélküli, csapatszállító jármű.
  • LVT(A)–1 – Teljesen páncélozott, lövegtoronnyal megerősített kétéltűjármű.
  • LVT–2 Water Buffalo – A híres "vízi bivaly"-t elsősorban nehezebb fegyverek, aknavetők, ágyúk szállítására használták.
    • LVT–2 Doodlebug – Felépítmény helyett fa rámpával szerelt változat, a partraszállás segítésére a mélyebb partszakaszoknál.
  • LVT(A)–2 – Tengerészgyalogosok partra szállítására, nehézfegyverzetük szállításra tervezett páncélozott, géppuskával felszerelt típus.
  • LVT–3 Bushmaster – Az M5-ös harckocsi motorjával szerelt, új felfüggesztéssel épített, partraszálló nehézfegyverzetet szállító típus.
  • LVT–3C – Az LVT–3 modernizált változata.
  • LVT(A)–3 – Az LVT–4 csapatszállító páncélozott változata, sosem került gyártásba.
  • LVT–4 – Géppuskával felszerelt, elterjedt típus.
  • LVT(A)–4 – Teljesen páncélozott, az M8 önjáró löveg lövegtornyával felszerelt kétéltű harckocsi.
  • LVT(A)–5 – Az LVT(A)–4 fejlettebb változata giroszkóp stabilizálású toronnyal ellátva. A legdrágább típus, rengeteg műszaki és technikai megoldást szereltek rá.

Képgaléria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]