LVT–1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
LVT–1
LVT-1 2.jpg

Típus kétéltű lánctalpas jármű
Fejlesztő ország  Amerikai Egyesült Államok
Gyártási darabszám 18 620
Általános tulajdonságok
Személyzet 3–5 fő
Hosszúság7,95 m m
Szélesség3,25 m m
Magasság2,50 m m
Tömeg 16,5 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 7–13 mm
Elsődleges fegyverzet fegyverzet nélküli
Műszaki adatok
Sebesség32 km/h (szárazföldön), 12 km/h (vízben) km/h
Hatótávolság240 km (úton), 80 km (vízben) km
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz LVT–1 témájú médiaállományokat.

Az LVT–1 az amerikai hadsereg első sikeres fejlesztése volt a kétéltű lánctalpas járművek terén.

Története[szerkesztés]

Az Amerikai Egyesült Államok már 1920-tól kezdve folytatott kísérleteket a kétéltű járművekkel kapcsolatban. Viszont ezek költségesek voltak, és nem érdekelte túlságosan a katonai vezetőket. A második világháború kitörésekor a fejlesztések előtérbe kerültek illetve jelentősen felgyorsultak. Ennek a lendületnek, anyagi támogatásnak eredményeként 1941-ben létrejött az LVT család. Ennek a típuscsaládnak a kifejlesztése 1935-ben kezdődött, Donald Roubding mérnök vezetésével. Ezek a járművek később nagyban hozzásegítették a Csendes-óceáni sikerekhez az Egyesült Államok hadseregét. A háború folyamán az amerikaiak szinte mestereivé váltak a kétéltű hadviselésnek, jó példa erre az LVT.

Harcban[szerkesztés]

A partraszálló kétéltű járművek partra tették az első támadó hullámot, ezek főleg az LVT–1-esek voltak mivel ezek bírtak a legnagyobb szállítási hellyel a tengerészgyalogosok számára. Miután az első egységek megvetették a lábukat ezekből küldték az utánpótlást a parton lévő előretörő csapatoknak. Viszont nagyban eltérő volt a Csendes-óceáni és az európai hadrendjük.

Az Csendes-óceáni hadszíntér[szerkesztés]

Az LVT-k legelső bevetésére Guadalcanalnál került sor 1942-ben. Ekkor az LVT 1 és 2 jelzésű járművek estek át a tűzkeresztségen, s hajtották végre sikeresen a partraszállást. Ennek a hadműveletnek későbbi szakaszában főként ellátó járműként szolgáltak, ugyanis a dzsungel sűrű aljnövényzetében a lánctalpak hatalmas előnyt jelentettek. A partraszállás során számos értékes tapasztalatra is szert tettek a csapatok például: a járművek páncélzat nélkül nagyon sebezhetőek. Ráadásul rájöttek, arra is hogy csak megfelelő páncélzattal alkalmasak a partra szállításra. A Csendes-óceánon mindenhol bevetették.

Az európai hadszíntér[szerkesztés]

Európában az amerikaiak elsősorban folyókon való átkeléshez használták ezeket a járműveket, ezen bevetések nagy része sikeres volt. Ennek legjobb példája a rajnai-átkelés és azt követő hadműveletek. Viszont itt már az LVT szinte minden típusa harcba került.

Változatai[szerkesztés]

  • LVT–1 Alligator - fegyverzet nélküli csapatszállító jármű.
  • LVT(A)–1 - Teljesen bepáncélozott, lövegtoronnyal megerősített kétéltűjármű.
  • LVT–2 Water Buffalo – a híres "vízi bivaly"-t elsősorban nehezebb fegyverek, aknavetők, ágyúk szállítására használták.
  • LVT–2 Doodlebug – Felépítmény helyett fa rámpával szerelt változat, a partraszállás segítésére a mélyebb partszakaszoknál.
  • LVT(A)–2 – tengerészgyalogosok partra szállítására, nehézfegyverzetük szállításra tervezett, páncélozott, géppuskával felszerelt típus.
  • LVT–3 Bushmaster – Az M5-ös harckocsi motorjával szerelt, új felfüggesztéssel épített, partraszálló nehézfegyverzetet szállító típus.
  • LVT–3C – Az LVT–3 modernizált változata
  • LVT(A)–3 – Az LVT–4 csapatszállító páncélozott változata. Sosem került gyártásba.
  • LVT–4 – Géppuskával felszerelt sokszor használt típus.
  • LVT(A)–4 - Teljesen bepáncélozott, az M8 önjáró löveg lövegtornyával felszerelt kétéltű harckocsi.
  • LVT(A)–5 – Az LVT(A)–4 fejlettebb változata giroszkóp stabilizálású toronnyal ellátva. A legdrágább típus, rengeteg műszaki és technikai megoldás és gépezetet szereltek rá.

Képgaléria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]