Lunar Reconnaissance Orbiter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lunar Reconnaissance Orbiter
LRO 2006.jpg

Ország  Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség NASA NASA
Küldetés típusa Orbiter
Küldetés
Célégitest Hold
Indítás dátuma 2009. június 18. 23:32 CET
Indítás helye SLC–41
Hordozórakéta Atlas-5
LCROSS becsapódása 2009
Időtartam ~ 1 év
Az űrszonda
Pálya Hold körüli
Hivatalos weboldal

A Lunar Reconnaissance Orbiter az amerikai űrszonda, a Constellation program, ezen belül a Lunar Precursor Robotic Program (angolul holdi előkészítő robotprogram) első küldetése. A Hold erőforrásai és víz után kutat, amit majd hasznosítani lehet egy későbbi emberes holdrepülés során. Többszöri halasztás után 2009. június 18-án indították a Kennedy Űrközpontból Atlas-5 rakétával.[1] Az LRO magával viszi a LCROSS egységet, amely a felső Centaur rakétafokozat becsapódását figyeli meg.

A LCROSS és a felső Centaur rakétafokozat szétválasztás után

Műszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az LRO műszerei
  • Lunar Orbiter Laser Altimeter (LOLA): A lézeres magasságmérő berendezéssel a Hold pontos háromdimenziós modelljét állítják elő, így többek között megtalálhatják (a Földről nem látszó oldalon is) a folyamatosan árnyékos területeket (ahol vízjég maradhatott meg), illetve a folyamatosan napsütötte területeket (ahol folyamatosan elektromosság állítható elő napelemekkel).[2]
  • Lunar Reconnaissance Orbiter Camera (LROC): Nagy felbontású az ultraibolya és a látható fény tartományában dolgozó kamera, fekete-fehér üzemmódban az 50 kilométeres magasságról felbontása eléri az 1 métert, alacsony napállásnál a tárgyak által vetett megnyúlt árnyékok ennél kisebb tárgyak jelenlétét is elárulhatják. A két, nagy felbontású NAC egység látómezeje 5 km, a nagy látószögű WAC egység 100 méteres felbontású, 60 km látómezejű.[3]
  • Lunar Exploration Neutron Detector (LEND): A neutrondetektor fő feladata a (víz formájában megjelenő) hidrogénről szóródó kozmikus sugárzás érszékelése, így a Holdon található víz (holdi víz) feltérképezése.[4]
  • Diviner Lunar Radiometer Experiment: Hőkamera, mellyel a felszín és a felszín alatti rétegek hőmérséklete mérhető. A közeljövő holdexpedíciói, az Apollo-programmal ellentétben nem csak az egyenlítő környékén fognak leszállni, és akár két hétig is a felszínen maradnak, ez sokkal szélsőségesebb hőmérsékleti viszonyokat jelent, amire fel kell készülni.[5]
  • Lyman-Alpha Mapping Project (LAMP): Távoli ultraibolya-kamera, mellyel a teljes felszínt feltérképezik. Képes a folyamatosan napárnyékban lévő, csak a csillagfény és a Naprendszerben lévő hidrogénfelhők által szórt fény által megvilágított területek leképzésére is.[6][7]
  • Cosmic Ray Telescope for the Effects of Radiation (CRaTER): A kozmikus sugárzás holdfelszíni erősségét vizsgáló műszer, elsősorban annak [biológiai hatásait kívánják felmérni.][8]
  • Mini-RF Technology Demonstration: Szintetikus apertúrájú radar, a felszín alatti jéglerakódások keresésére. Technológiai kísérlet, a berendezés részben megegyezik az indiai Csandrajáan–1 szondán repülő, szintén amerikai Mini-SAR berendezéssel. (Az indiai szondán egy kisebb, 9 kilogrammos, az amerikain egy nagyobb, 14 kilogrammos változat van.)[9]

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Apollo–14 Antares nevű holdkompjának leszállóhelye

Célok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az űrszonda célja elsősorban a későbbi holdexpedíciók számára történő adatgyűjtés: potenciális leszállóhelyek keresése és feltérképezése, a Holdon található, emberes holdexpedíciók esetén felhasználható erőforrások keresése és feltérképezése, a holdi sugárzási környezet vizsgálata. Különös hangsúlyt kap a Hold pólusainak vizsgálata, egyrészt, mert itt találhatóak folyamatosan megvilágított területek (a földi sarki területeken lévő éjféli naphoz hasonlóan), másrészt, mert a pólusok közelében lévő kráterekben tartósan lehet fagyott vízjég, melyet felhasználhatnak az ott tartózkodó űrhajósok.

A holdszonda céljai között van a leszállás közben vagy a Hold felszínén eltűnt űrszondák helyének megállapítása. A Lunohod–1 szovjet holdjáróval 322 nap holdfelszíni működés után olyan hirtelen szakadt meg a kapcsolat, hogy 2010-ig ismeretlen volt a végső tartózkodási helye. A szovjet holdjárót 2010. április 22-én fedezte fel az LRO.[10]

A Surveyor–4-gyel közvetlenül a holdfelszín elérése előtt szakadt meg a kapcsolat.

Az ismert helyzetű leszállóegységek környezetének fényképezése pedig azért lehet érdekes, mert ezen szondák némelyike már több, mint 40 éve van a Hold felszínén, így ha ennyi idő alatt környezetükben változások álltak be (például kisebb meteoritok is becsapódhattak), akkor ez az LRO-val már felfedezhető.

Nevek a Holdon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A NASA a pasadenai Planetary Society és a laureli Johns Hopkins Applied Physics Laboratory közreműködésével lehetővé tette, hogy 2008. július 27-ig bárki megadhassa nevét egy honlapon. A megadott határidőig több mint egymillió ember élt ezzel a lehetőséggel.[11] Ezeket a neveket egy mikrochipre mentve a leszállóegység a Hold felszínére juttatja.[12]

A szonda 2009. június 19-én inult,[13] és június 23-án állt Hold körüli pályára.[14] Az LROC kamera első (egyelőre teszt-) felvételeit június 30-án készítette a Hell-kráter környékéről, már ezeken elérték a 73 centiméteres felbontást (noha a szonda még nem érte el az 50 kilométer magasan húzódó poláris pályát, ennél magasabban volt).[15][16][17]

Még a végleges augusztusi pályára állás előtt, a műszerek kalibrálása közben lefotózta az Apollo-program űrrepüléseinek leszállóhelyeit, a holdkompok felszínen maradt részeivel, az Apollo–14 esetében az űrhajósok lábnyomai is látszottak.[18][19][20]

Az űrszonda szeptemberben kezdte a tudományos munkát. A neutrondetektor a Déli pólus közelében viszonylag hamar talált vízre utaló jeleket (hidrogén közvetett érzékelésére képes), a lézerradar pedig az ismertnél meredekebb lejtőjű kráterfalakat talált, ami a későbbiekben okozhat nehézséget a járműveknek.[21]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lunar Reconnaissance Orbiter témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Frey, Sándor: Úton az amerikai holdszonda. Űrvilág.hu, 2009. június 18. (Hozzáférés: 2009. június 21.)
  2. About LOLA
  3. About LROC
  4. About LEND
  5. About DIVINER
  6. About LAMP
  7. The Lyman-Alpha Mapping Project: Seeing in the Dark (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. június 10.)
  8. About CRaTER
  9. About Mini-RF
  10. UC San Diego Physicists Locate Long Lost Soviet Reflector on Moon, UC SanDiego News Center (Kaliforniai Egyetem)
  11. Egymillió név a holdra
  12. NASA - Send your name to the moon
  13. Kereszturi, Ákos: Elindult a legmodernebb Hold-szonda, érkezés a Holdhoz kedden. [Origo] Világűr, 2009. június 19. (Hozzáférés: 2009. június 23.)
  14. Kereszturi, Ákos: Megérkezett a Holdhoz az új űrszonda. [Origo] Világűr, 2009. június 23. (Hozzáférés: 2009. június 23.)
  15. Frey, Sándor: Az LRO első képei a Holdról. Űrvilág.hu, 2009. július 4. (Hozzáférés: 2009. július 6.)
  16. Kereszturi, Ákos: Megjöttek az első részletes képek az új Hold-szondától. [Origo] Világűr, 2009. július 3. (Hozzáférés: 2009. július 6.)
  17. Tóth, Imre: Méteresnél is jobb felbontásúak az LRO első felvételei a Holdról. Hírek.csillagászat.hu, 2009. július 6. (Hozzáférés: 2009. július 6.)
  18. LRO Sees Apollo Landing Sites (angol nyelven). NASA, 2009. július 17. (Hozzáférés: 2009. július 19.)
  19. Frey, Sándor: Az LRO első képei a régi holdi leszállóhelyekről. Űrvilág.hu, 2009. július 17. (Hozzáférés: 2009. július 19.)
  20. Lacalaca: Íme A FOTÓ. Knights of Cydonia Region, 2009. július 17. (Hozzáférés: 2009. július 19.)
  21. Thompson, Andrea: Tentative Signs of Water Found on Moon (angol nyelven). SPACE.com, 2009. szeptember 17. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)