Lunar Reconnaissance Orbiter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Lunar Reconnaissance Orbiter
LRO 2006.jpg

Ország  Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség NASA NASA
Küldetés típusa Orbiter
Küldetés
Célégitest Hold
Indítás dátuma 2009. június 18. 23:32 CET
Indítás helye SLC–41
Hordozórakéta Atlas-5
LCROSS becsapódása 2009
Időtartam ~ 1 év
Az űrszonda
Pálya Hold körüli
Hivatalos weboldal
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lunar Reconnaissance Orbiter témájú médiaállományokat.

A Lunar Reconnaissance Orbiter az amerikai űrszonda, a Constellation program, ezen belül a Lunar Precursor Robotic Program (angolul holdi előkészítő robotprogram) első küldetése. A Hold erőforrásai és víz után kutat, amit majd hasznosítani lehet egy későbbi emberes holdrepülés során. Többszöri halasztás után 2009. június 18-án indították a Kennedy Űrközpontból Atlas-5 rakétával.[1] Az LRO magával viszi a LCROSS egységet, amely a felső Centaur rakétafokozat becsapódását figyeli meg.

A LCROSS és a felső Centaur rakétafokozat szétválasztás után

Műszerek[szerkesztés]

Az LRO műszerei
  • Lunar Orbiter Laser Altimeter (LOLA): A lézeres magasságmérő berendezéssel a Hold pontos háromdimenziós modelljét állítják elő, így többek között megtalálhatják (a Földről nem látszó oldalon is) a folyamatosan árnyékos területeket (ahol vízjég maradhatott meg), illetve a folyamatosan napsütötte területeket (ahol folyamatosan elektromosság állítható elő napelemekkel).[2]
  • Lunar Reconnaissance Orbiter Camera (LROC): Nagy felbontású az ultraibolya és a látható fény tartományában dolgozó kamera, fekete-fehér üzemmódban az 50 kilométeres magasságról felbontása eléri az 1 métert, alacsony napállásnál a tárgyak által vetett megnyúlt árnyékok ennél kisebb tárgyak jelenlétét is elárulhatják. A két, nagy felbontású NAC egység látómezeje 5 km, a nagy látószögű WAC egység 100 méteres felbontású, 60 km látómezejű.[3]
  • Lunar Exploration Neutron Detector (LEND): A neutrondetektor fő feladata a (víz formájában megjelenő) hidrogénről szóródó kozmikus sugárzás érszékelése, így a Holdon található víz (holdi víz) feltérképezése.[4]
  • Diviner Lunar Radiometer Experiment: Hőkamera, mellyel a felszín és a felszín alatti rétegek hőmérséklete mérhető. A közeljövő holdexpedíciói, az Apollo-programmal ellentétben nem csak az egyenlítő környékén fognak leszállni, és akár két hétig is a felszínen maradnak, ez sokkal szélsőségesebb hőmérsékleti viszonyokat jelent, amire fel kell készülni.[5]
  • Lyman-Alpha Mapping Project (LAMP): Távoli ultraibolya-kamera, mellyel a teljes felszínt feltérképezik. Képes a folyamatosan napárnyékban lévő, csak a csillagfény és a Naprendszerben lévő hidrogénfelhők által szórt fény által megvilágított területek leképzésére is.[6][7]
  • Cosmic Ray Telescope for the Effects of Radiation (CRaTER): A kozmikus sugárzás holdfelszíni erősségét vizsgáló műszer, elsősorban annak [biológiai hatásait kívánják felmérni.][8]
  • Mini-RF Technology Demonstration: Szintetikus apertúrájú radar, a felszín alatti jéglerakódások keresésére. Technológiai kísérlet, a berendezés részben megegyezik az indiai Csandrajáan–1 szondán repülő, szintén amerikai Mini-SAR berendezéssel. (Az indiai szondán egy kisebb, 9 kilogrammos, az amerikain egy nagyobb, 14 kilogrammos változat van.)[9]

Küldetés[szerkesztés]

Az Apollo–14 Antares nevű holdkompjának leszállóhelye

Célok[szerkesztés]

Az űrszonda célja elsősorban a későbbi holdexpedíciók számára történő adatgyűjtés: potenciális leszállóhelyek keresése és feltérképezése, a Holdon található, emberes holdexpedíciók esetén felhasználható erőforrások keresése és feltérképezése, a holdi sugárzási környezet vizsgálata. Különös hangsúlyt kap a Hold pólusainak vizsgálata, egyrészt, mert itt találhatóak folyamatosan megvilágított területek (a földi sarki területeken lévő éjféli naphoz hasonlóan), másrészt, mert a pólusok közelében lévő kráterekben tartósan lehet fagyott vízjég, melyet felhasználhatnak az ott tartózkodó űrhajósok.

A holdszonda céljai között van a leszállás közben vagy a Hold felszínén eltűnt űrszondák helyének megállapítása. A Lunohod–1 szovjet holdjáróval 322 nap holdfelszíni működés után olyan hirtelen szakadt meg a kapcsolat, hogy 2010-ig ismeretlen volt a végső tartózkodási helye. A szovjet holdjárót 2010. április 22-én fedezte fel az LRO.[10]

A Surveyor–4-gyel közvetlenül a holdfelszín elérése előtt szakadt meg a kapcsolat.

Az ismert helyzetű leszállóegységek környezetének fényképezése pedig azért lehet érdekes, mert ezen szondák némelyike már több, mint 40 éve van a Hold felszínén, így ha ennyi idő alatt környezetükben változások álltak be (például kisebb meteoritok is becsapódhattak), akkor ez az LRO-val már felfedezhető.

Nevek a Holdon[szerkesztés]

A NASA a pasadenai Planetary Society és a laureli Johns Hopkins Applied Physics Laboratory közreműködésével lehetővé tette, hogy 2008. július 27-ig bárki megadhassa nevét egy honlapon. A megadott határidőig több mint egymillió ember élt ezzel a lehetőséggel.[11] Ezeket a neveket egy mikrochipre mentve a leszállóegység a Hold felszínére juttatja.[12]

A szonda 2009. június 19-én inult,[13] és június 23-án állt Hold körüli pályára.[14] Az LROC kamera első (egyelőre teszt-) felvételeit június 30-án készítette a Hell-kráter környékéről, már ezeken elérték a 73 centiméteres felbontást (noha a szonda még nem érte el az 50 kilométer magasan húzódó poláris pályát, ennél magasabban volt).[15][16][17]

Még a végleges augusztusi pályára állás előtt, a műszerek kalibrálása közben lefotózta az Apollo-program űrrepüléseinek leszállóhelyeit, a holdkompok felszínen maradt részeivel, az Apollo–14 esetében az űrhajósok lábnyomai is látszottak.[18][19][20]

Az űrszonda szeptemberben kezdte a tudományos munkát. A neutrondetektor a Déli pólus közelében viszonylag hamar talált vízre utaló jeleket (hidrogén közvetett érzékelésére képes), a lézerradar pedig az ismertnél meredekebb lejtőjű kráterfalakat talált, ami a későbbiekben okozhat nehézséget a járműveknek.[21]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lunar Reconnaissance Orbiter témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. Frey, Sándor: Úton az amerikai holdszonda. Űrvilág.hu, 2009. június 18. (Hozzáférés: 2009. június 21.)
  2. About LOLA
  3. About LROC
  4. About LEND
  5. About DIVINER
  6. About LAMP
  7. The Lyman-Alpha Mapping Project: Seeing in the Dark (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. június 10.)
  8. About CRaTER
  9. About Mini-RF
  10. UC San Diego Physicists Locate Long Lost Soviet Reflector on Moon, UC SanDiego News Center (Kaliforniai Egyetem)
  11. Egymillió név a holdra
  12. NASA - Send your name to the moon
  13. Kereszturi, Ákos: Elindult a legmodernebb Hold-szonda, érkezés a Holdhoz kedden. [Origo] Világűr, 2009. június 19. (Hozzáférés: 2009. június 23.)
  14. Kereszturi, Ákos: Megérkezett a Holdhoz az új űrszonda. [Origo] Világűr, 2009. június 23. (Hozzáférés: 2009. június 23.)
  15. Frey, Sándor: Az LRO első képei a Holdról. Űrvilág.hu, 2009. július 4. (Hozzáférés: 2009. július 6.)
  16. Kereszturi, Ákos: Megjöttek az első részletes képek az új Hold-szondától. [Origo] Világűr, 2009. július 3. (Hozzáférés: 2009. július 6.)
  17. Tóth, Imre: Méteresnél is jobb felbontásúak az LRO első felvételei a Holdról. Hírek.csillagászat.hu, 2009. július 6. (Hozzáférés: 2009. július 6.)
  18. LRO Sees Apollo Landing Sites (angol nyelven). NASA, 2009. július 17. (Hozzáférés: 2009. július 19.)
  19. Frey, Sándor: Az LRO első képei a régi holdi leszállóhelyekről. Űrvilág.hu, 2009. július 17. (Hozzáférés: 2009. július 19.)
  20. Lacalaca: Íme A FOTÓ. Knights of Cydonia Region, 2009. július 17. (Hozzáférés: 2009. július 19.)
  21. Thompson, Andrea: Tentative Signs of Water Found on Moon (angol nyelven). SPACE.com, 2009. szeptember 17. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)