Lövő

Lövő
Római katolikus templom
Lövő címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Győr-Moson-Sopron
Kistérség	Sopron–Fertődi
Jogállás	község
Polgármester	Balics János
Irányítószám	9461
Körzethívószám	99
Népesség
Teljes népesség	1417 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	82,03 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	17,47 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 30′ 06″, k. h. 16° 47′ 07″47.5018, 16.785161111111
Lövő Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
Lövő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lövő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A községháza régen, felújítás előtt

Fájl:Lovo altalanos iskola.JPG

Az általános iskola

Vasútállomás

Lövő (1905-ig Német-Lövő, horvátul: Livir, Liver) község Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron–Fertődi kistérségben.

Elnevezései

A település neve 1905-ig Német-Lövő volt. Horvátul két neve ismert. A kópháziak Livir-nek, a fertőhomokiak Liver-nek hívják a települést.

Fekvése

Az Alpokalja és a Kisalföld határán, Soprontól 27 km-re délkeletre, Fertőszentmiklóstól 14 km-re délnyugatra. Szomszéd települések: északkeletre Röjtökmuzsaj, délkeletre Nemeskér, délnyugatra Völcsej, északnyugatra Sopronkövesd.
Megközelíthető a 84-es főúton és a Sopron–Szombathely-vasútvonalon.

Története

Kezdetek

Időszámításunk kezdete előtt 34 évvel rómaiak vetették meg a lábukat a mai Dunántúl területén, melyet ők a régi lakosságról Pannóniának neveztek el. Az utak mentén a rómaiak őrállomásokat helyeztek el. Ilyen őrállomásuk volt a rómaiaknak Lövőn is. (Ezen őrállomás a "Várhely" nevet kapta a későbbiekben.) Bizonyíték van arra, hogy, ha előbb nem is, de i. sz. 105-141 között, Antonius Pius római császár uralkodása idején már voltak rómaiak Lövőn. A Római Birodalom bukása után egész Pannónia "népek országútja" lett. 568-tól a Dunántúlt avarok népesítették be. Nagy Károly 5 évi kemény harc során (788-793) a Tiszáig terjesztette ki a birodalma határait. Ekkor az avarok mellett szláv törzsek éltek Nyugat-Magyarország területein. A honfoglalás idején is találkozhatunk a falu említésével: 950-ben a német krónikások "ad Lova" (magyarul: Lövő mellett) melletti csatákat említenek. Szent István idején Lövő határvédő szerepe megmaradt. Lövő lehetett az őrök állandó szállása, a magaslaton fekvő Fel-Lövőn pedig az őrállomásuk, ahonnét az utakat figyelhették. A tatárjárás a falu történetében hatalmas fordulópont volt. Óriási pusztítást okoztak a tatárok, a falu lakossága elmenekült. Lövő, mint őrállomás ezután megszűnik. IV. Béla a tatárjárást követően bajor telepesekkel töltötte fel a térséget. Ekkor Lövőt Schützennek nevezték, míg más források alapján a neve Geshiess is lehetett. A határnak egy részét ma is "Gurund"-nak nevezik, a német Grund szóból adódóan. A következő emlékünk 1317-ből való. Károly Róbert oklevelet ad ki Lövő kiváltságainak (hegyvám-mentesség, dézsmajog) igazolására.

Földesurai

Lövő a 14. századtól földesúri fennhatóság alá kerül:

1. Baksafi Ábrahám (…-1317-ig)
2. Héderváry Dezső (1317-1327)
3. Héderváry Sándor (1327-1389?)
4. Kanizsai László (1387-1434)
5. Kanizsai Miklós (1434-1472)
6. Kanizsai György (1472-1508)
7. Kanizsai László (1508-?)
8. Kanizsai Ferenc (?-1532)
9. Nádasdy Tamás (1536-1562)
10. Nádasdy Ferenc (1562-1620)
11. Nádasdy Pál (1620-1633)
12. Nádasdy II.Ferenc (1633-1671)
13. A királyi kincstár volt Lövő földesúri jogának a birtoklója a Wesselényi-féle összeesküvés után. (1671-1677)

    Ezután bérbe került a terület amelynek a következő zálogos urai voltak:

14. Gróf Draskovich Miklós (1677-1678)
15. Széchenyi György, prímás (1678-1695)
16. Széchenyi György, uraság (1695-1732)
17. Széchenyi Zsigmond (1732-1738)

    A fennmaradó időben családi perek miatt nem tisztázott Lövő földesurának személye.

18. Széchenyi László (1741-1760)
19. Széchenyi Antal (1760-1767)

    A fennmaradó időben gróf Forgách János, Széchenyi Antal sógora igazgatta a birtokot.

20. Széchenyi Ferenc (1774-1814)
21. Széchenyi Pál (1814-1864)
22. Széchenyi Kálmán (1864-1871)
23. Kisfaludy Sándor volt az utolsó lövői földesúr, de a lakosok megvették a jogokat tőle 1871 táján.

Más események

• 1454-1514 között Lövő mezővárosi rangra emelkedett, azelőtt "posessio", azaz falu volt. Lövő régi pecsétje is a 15. századra vall. A pecséten található írás a következő: S.(igillum) Commune oppidi Leoveo. Azaz: Lövő mezőváros közönséges pecsétje.
• 1532-ben a vonuló török sereg hatalmas pusztítást okozott a faluban.
• A 17. század közepén a törököt kiűző katonák okoztak hatalmas pusztítást Lövőn.
• 1664-ből, illetve 1683-as nagy tűzvészről vannak feljegyzések.
• Lövőnek a Rákóczi-szabadságharc idejéből is van emléke:
  • 1705. Lövő és Völcsej között a kurucok vereséget mértek a német erőkre.
  • 1711. A háborúk állandó kísérője a pestis nem kímélte Lövőt sem. Az áldozatok száma kb. 100 főre tehető. (A lakosság száma ekkor 400 volt.)
• 1848. Lövőt horvátok támadták meg. A lövői katonák a környék faluinak férfi embereivel egyetemben alkották a soproni nemzetőrség 2-ik zászlóaljának 14-ik századát.
• A Bach-korszaknak 2 nagy eredménye is volt Lövőn:
  • 1851. április 1-jén a postahivatal működésbe lépett.
  • Zsandárállomás megszervezése Lövőn.
• 1865. szeptember 20. A "Déli vasut" megindulása. Lövő a Sopron–Kanizsa útvonalon mint állomás szerepelt. A vasút jelentős gazdasági növekedést hozott a falunak.
• 1873. A legnagyobb tűzvész Lövő történelme során.
• 1914-1918. Az első világháborúban 250 lövői katona vesz részt, amelyből 70-en nem tértek haza, közülük 55 ember biztosan elhunyt…
• 1924. Dr. Horváth Ferenc megalapította a helyi "késgyárat".

További információk

• Mohl Adolf: Lövő története (Győr Győregyházmegyei Alap Nyomdaműintézete, 1930.)