Kovácsfalva
| Kovácsfalva (Kováčová) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Besztercebányai | ||
| Járás | Zólyomi | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1254 | ||
| Polgármester | Ján Izrael | ||
| Irányítószám | 962 37 | ||
| Körzethívószám | 045 | ||
| Forgalmi rendszám | ZV | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1552 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 213 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 306 m | ||
| Terület | 7,15 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 36′ 05″, k. h. 19° 06′ 15″Koordináták: é. sz. 48° 36′ 05″, k. h. 19° 06′ 15″ | |||
| Kovácsfalva weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kovácsfalva témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Kovácsfalva (szlovákul: Kováčová) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Zólyomi járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Zólyomtól 4 km-re északnyugatra, a Zólyomi-medencében fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu a 13. századi német betelepítéssel keletkezett. 1254-ben „Terra hospitum de Koachou” alakban IV. Béla oklevelében említik először. Ez az ősi falu azonban nem a mai helyén, hanem attól mintegy 2 km-re nyugatra feküdt azon a helyen, melyet ma Stará Kováčová néven említenek. Nevét onnan kapta, hogy az itt élő zólyomi váruradalomhoz tartozó szolganépek kovácsmesterséggel foglalkoztak. A település ugyan megmenekült a török támadásoktól, de többször volt a nemesek közti pártharcok, fosztogatások színhelye. Az ősi falu a 16.-17. században pusztult el és lakói ekkor költöztek a mai helyre. Története során sosem tartozott a nagyobb települések közé, egyházilag Hajnik filiája volt. A 18. században az Eszterházy család birtokában állt, szegény falunak számított, melyről Bél Mátyás is ír „Notitia Hungariae novae historico geographica” című művében.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KOVACSOVA. Tót falu Zólyom Várm. földes Ura G. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Hajniknak szomsédságában, és annak filiája, határjának fele agyagos, a’ malom 5/5 órányira vagyon tőlök, legelője elég, fája is van, komlós kertyei jól termők.”[2]
1828-ban 24 házában 183 lakosa élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kovacseva, Zólyom vm. tót falu, Hajnik mellett: 87 kath., 96 ev. lak. Termékeny jó határ. F. u. a kamara.”[3]
A trianoni diktátumig Zólyom vármegye Zólyomi járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 385, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 1467 lakosából 1440 szlovák volt.
2011-ben 1522 lakosából 1357 szlovák volt.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Népi lakóház gazdasági épülettel a 19. század második feléből.
- A szlovák nemzeti felkelés emlékműve.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. április 26.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
 A Zólyomi járás települései | |
|---|---|
Zólyom (Zvolen) Bábaszék (Babiná) · Bacúr (Bacúrov) · Bozókszabadi (Bzovská Lehôtka) · Dobó (Dubové) · Dobronya (Dobrá Niva) · Dobróváralja (Podzámčok) · Garamberzence (Hronská Breznica) · Kovácsfalva (Kováčová) · Lest (Lešť) · Lukóca (Lukavica) · Nagyócsa (Očová) · Nagyrét (Veľká Lúka) · Nagyszalatna (Zvolenská Slatina) · Osztroluka (Ostrá Lúka) · Szászpelsőc (Sása) · Szélnye (Sielnica) · Szliács (Sliač) · Tótpelsőc (Pliešovce) · Újmogyoród (Lieskovec) · Vaségető (Železná Breznica) · Zólyomberezna (Breziny) · Zólyombúcs (Budča) · Zólyommihályi (Michalková) · Zólyomternye (Tŕnie) · Zólyomtúr (Turová) |
