Nagyócsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Nagyócsa (Očová)
Ocova evanjelicky kostol.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásZólyomi
Turisztikai régióGarammente
Rang község
Első írásos említés 1263
Polgármester Ján Senko
Irányítószám 962 23
Körzethívószám 045
Forgalmi rendszám ZV
Népesség
Teljes népesség 2634 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség30 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság394 m
Terület88,34 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyócsa (Szlovákia)
Nagyócsa
Nagyócsa
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 36′ 00″, k. h. 19° 17′ 17″Koordináták: é. sz. 48° 36′ 00″, k. h. 19° 17′ 17″
Nagyócsa weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyócsa témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagyócsa (1899-ig Ocsova, szlovákul: Očová) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Zólyomi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Zólyomtól 14 km-re északkeletre a Poľana lábánál fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu nevét még víznévként 1263-ban Olchua néven említik először a zólyomi váruradalom határának leírásában, majd 1333-ban ismét egy határleírásban tűnik fel. A települést magát 1351-ben említik először "de Ochowa in Lypche" alakban az Ócsáról Zólyomlipcsébe menő út vonatkozásában. 1406-ban Ocsowa, 1424-ben Ochowa néven a véglesi váruradalom részeként említik. 1424-ben Luxemburgi Zsigmond az uradalommal együtt feleségének Borbálának adta. 1454-ben V. László okleveléből kiderül, hogy vámszedőhely működött itt. A török 1566-ban és 1576-ban felégette a falut. 1582-től 1668-ig a füleki, később a szécsényi bégnek fizette az adót. A 17. században főként a császári katonaság garázdálkodásai okoztak sok szenvedést a községnek. 1790. június 19-én nagy tűzvész pusztított a faluban, melyben 30 ház és sok gazdasági épület leégett. 1828-ban 271 házában 2488 lakos élt, akik főként mezőgazdaságból éltek. 1831. július 22-én újabb tűzvész tört ki, ekkor 40 ház égett le. Még ez év szeptemberében elérte a falut a kolera, a járványnak 144 áldozata volt. 1832. szeptember 25-én a templom gyulladt ki, a tűzben belseje teljesen kiégett. 1836. április 13-án 6 ház égett le. 1844. március 9-én gyakorlatilag az egész község leégett. 63 ház gazdasági épületekkel, a kocsma, a sörfőzde vált a lángok martalékává. A tűzben 5 gyermek is elpusztult, akik nem tudtak időben elmenekülni.

Vályi András szerint "OCSOVA. Tót falu Zólyom Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, Ispotállya is van, és Zelibucs, Hajnikova két majorjai. Szűletése helye a’ halhatatlan érdemű néhai Bél Mátyásnak, a’ ki tudós, és hasznos munkáji által, mind a’ Haza, mind pedig a’ külföldiek előtt mindenkor méltó tiszteletben marad. Határja tágas, legelője, réttye, és fája elég van, keresetre jó módgya, sok juhokat is tartanak."[2]

Fényes Elek szerint "Ocsova, tót falu, Zólyom vmegyében, ut. p. Szalatnától északra egy órányira: 767 kath., 1721 evang. lak. Kath. és evang. anyatemplom. Határa igen nagy, de nem igen termékeny; erdeje gyönyörü, van 2 fűrészmalma, nagy juhtenyésztése, s az uraságnak a hajnikovai és zseli buzi pusztákon nevezetes majorsága. Bél Mátyás fáradhatatlan tudósunk itt született. F. u. h. Eszterházy."[3]

A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye Nagyszalatnai járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 3378 túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 2602 lakosából 2524 szlovák volt.

2011-ben 2634 lakosából 2422 szlovák volt.

Híres emberek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]