Kolosy György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kolosy György
Született 1824[1]
Mezőkövesd Erdély Erdély
Elhunyt 1850. január 23. (26 évesen)
Pest
Nemzetisége magyar magyar
Foglalkozása joghallgató
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kolosy György témájú médiaállományokat.

Kolosy György, vagy Kolossy György[2] (Mezőkövesd [ma: Székelykövesd], 1824.[1]Pest, 1850. január 23.) szabadságharcos, 1848-as honvéd százados. Lamberg Ferenc Fülöp megölésében játszott szerepéért kivégezték.

Élete[szerkesztés]

A Maros-Torda vármegyei Mezőkövesden született 1824-ben vagy 1826-ban.[1] Pesten tanult jogot, az 1848-as forradalom kitörésekor joggyakornok (jurátus) volt, a Pilvax vezető tagjainak egyike.[3]

Lamberg megöletése

1848. szeptember 28-án annak a Jelačić közeledésének hírére őrjöngő, Lamberg gróf kinevezésén felháborodott tömegnek az egyik vezetője, aki a fővárosba érkező császári biztost felkoncolta.

A Lamberg-gyilkosságban játszott szerepe
Miután Lamberg kocsiját a hajóhíd budai hídfőjénél a megérkezése hírére összeverődött tömeg megállította, őt kirángatták, ütlegelték, s meg is szúrták, a sebesült tábornok kérte, vigyék a parlamentbe. A nemzetőrök egy csoportja – csitítva a tömeget – nagy nehezen ki is szabadította és a pesti őrszobára indult vele. A kocsi nemzetőrök fedezete alatt, hídszolgák, parasztok, suhancok kíséretében haladt, de alig ért a híd közepére, amikor Kolosy György joggyakornok és Bayersfeld bécsi diák vezetésével újabb csoport tartóztatta fel, amely kaszákkal, puskákkal fölfegyverkezve éppen a várparancsnok házát készült ostrom alá venni, mivel elterjedt a hír, hogy Hrabovszky ágyúzni akarja Pestet, a Szent Koronát pedig megpróbálja osztrák kézre játszani. A híd közepén újra felszakították a kocsi ajtaját, Lamberget kicibálták és minden oldalról megvillantak a kaszák, kardok és fütykösök. Lamberg eleinte katonai nyerseséggel próbálta a zajongókat visszatartani, majd kérésre fogta a dolgot s mikor ez sem használt, felmutatta V. Ferdinánd dekrétumát. Ebben a pillanatban – a kolozsvári Ellenőr jelentése szerint – „egy kasza, katonai és egy kardvágás aula-beli kéztől” a híd közepén földre terítette. A katona Bakó káplár volt a 34. sorgyalogezredből, a karddal fejére sújtó jurátus pedig Kolosy György.[4] Ezt követően többen, több tucat késszúrással végeztek a tábornaggyal, a holttestet levetkőztették és meztelenül hurcolták az utcákon. Kolosy egyenest a képviselőházba sietett, ahol véres kardját mutogatva közölte: megölték Lamberget.[5]

Az eljárásukat rosszalló képviselőház kiutasította a népítélet végrehajtóit és szigorú vizsgálatra utasította a fővárost.[4] A felelősségre vonás elől Kolosy női ruhában Erdélybe szökött,[6] s Egressyhez és Petőfihez hasonlóan ő is a forradalmár Bem seregébe állt be, minden bizonnyal azon okból, melyet Petőfi így fogalmazott meg 1849 januárjában Kossuthnak írt levelében: „…manapság gyalázat nélkül csak Bem oldala mellett lehet az ember.”[3] Hadnagyi rendfokozatban, hősiesen harcolt. 1849. január 1-től Komáromban teljesített szolgálatot főhadnagyként, júniusban pedig már a felső-tiszai hadsereg századosa.

A világosi fegyverletétel után szülőföldjén, Maros-Torda vármegyében rejtőzködött, majd Frunza álnéven betyárruhában bujdosott. Végül önként jelentkezett a megszálló osztrák hatóságoknál.

Noha 1849. október 26-án – a nemzetközi felháborodás hatására – Bécs kénytelen volt leállítani a szabadságharcban részt vett katonák kivégzéseit, 1850 januárjában köztörvényes bűnözőnek minősítve kezdtek halálra ítélni egykori honvédeket. Közéjük tartozott Kolosy György honvédszázados is. Miután Lamberg meggyilkolása az ő nevéhez fűződött 1850. január 18-án kötél általi halálra ítélték és január 23-án a pesti Újépület melletti téren kivégezték. Teste jeltelenül feküdt a Józsefvárosi temető egyik elhagyatott szegletében, ahonnan a kiegyezés évében Damjanich Jánosné, az aradi vértanú özvegye mentette meg, nyolc másik társával együtt[7] a végső feledéstől. 1867-ben őt is exhumáltatta és egy közös sírba helyeztette át a Kerepesi temetőbe, ahol 1870-ben síremléket állítottak.[8]

Haynau táborszernagy, katonai kormányzó Kolosy személyében torolta meg Lamberg altábornagy halálát, miután a perbe fogott további nyolc fő ellen, akik között Dienes Lajos is ott szerepelt, nem tudtak bizonyítékot szerezni.[4]

Kolosy neve a kerepesi temetőben emelt síremléken

Emlékezete[szerkesztés]

Források és jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c A születési évszám bizonytalan; a Magyar életrajzi lexikonban 1824., míg más forrásokban 1826. szerepel.
  2. Nevét a források többnyire Kolosyként jegyzik, de előfordul a Kolossy változat is.
  3. a b Fekete, Sándor: A márciusi fiatalok (html). Digitális Irodalmi Akadémia, 1950. december. (Hozzáférés: 2011. április 18.)
  4. a b c Cholnoky, Viktor, Balla Károly, Dr. Bányai Elemér, Dr. Ferenczy Zoltán, Londesz Elek, Dr. Mikes Lajos, Dr. Palágyi Menyhért, Radisich Jenő, Seress Imre, Dr. Timon Ákos, Vámbéry Ármin, Zilahi Kiss Béla.szerk.: Dr. Mangold Lajos és Dr. Horváth Cyril: A horvát pártütés, Tolnai világtörténelme, A legújabb kor II. (1815-1908), negyedik kiadás, Budapest: A Magyar Kereskedelmi Közlöny, Hírlap- és Könyvkiadó Vállalat, 255-256. o. (1911) 
  5. Nemeskürty, István. A Drávától Ozoráig, „Kik érted haltak, szent világszabadság”. Budapest: Magvető Könyvkiadó, 225. o. (1977). ISBN 963-270-604-8 
  6. Mészáros György: Az 1848-1849. évi polgári forradalommal és szabadságharccal összefüggő utcaelnevezések a főváros területén. Vegyes információk tára. ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék, 1998. (Hozzáférés: 2011. április 18.)
  7. a b A kilenc fő:
    • Karol Gustaw d’Abancourt de Franqueville (1811–1849) 1848-as honvéd alszázados, Dembiński parancsőrtisztje;
    • Csernus Menyhért (Csernyus Emmánuel, Csernyus Manó) (1808–1849) jogász, udvari kamarai titkár, 1848-as pénzügyminiszteri tanácsos, Kossuth Lajos bizalmasa;
    • Peter Giron (1798–1849) német származású gyáros, bécsi, majd magyar forradalmár, 1848-as honvéd alezredes, a honvédsereg német légiójának (Giron-légió) megalakítója és parancsnoka;
    • Jubál Károly (1818–1853) építész, mértantanár, 1848-49-ben Kossuth Lajos gyermekeinek nevelője, Makk József mellett az 1850-51-i önkényuralom elleni szervezkedés vezetője;
    • Kolosy György jurátus, 1848-as honvéd százados;
    • Noszlopy Gáspár (1822–1853) jogász, 1848-49-ben népfelkelés-szervező, nemzetőr őrnagy, kormánybiztos, legendás gerillavezér; a Mack-féle mozgalom harmadik vezetője, szabadcsapat-szervező;
    • Sárközy Soma (1822–1853) ügyvéd, a Makk-féle összeesküvés résztvevője;
    • Streith Miklós (1809–1849) római katolikus plébános (a Függetlenségi Nyilatkozat templomban való kihirdetéséért végezték ki);
    • Szacsvay Imre (1818–1849) liberális politikus, ügyvéd, politikai író, 1848-49-ben országgyűlési jegyző.
  8. Lovas Krisztina: Halottak napján temették újra az 1849-es megtorlás mártírjait. Újkor. Múlt-kor történelmi portál, 2007. november 2. (Hozzáférés: 2011. április 18.)
  9. A tér négy évvel korábban, 1896-ban lett Lujza tér. Azelőtt Heu Platz (azaz Széna tér) volt a neve (1822-1896). Nyugati felét 1835-ben még Pfarrkirchen Platz-nak (Plébániatemplom térnek) hívták. Még korábban a Haupt Platz (Fő tér), annak előtte pedig a Markt Platz (Piac tér) elnevezéseket használták e területre. E legkorábbi említés 1702-ből való. Lásd: Mészáros György: Az 1848-1849. évi polgári forradalommal és szabadságharccal összefüggő utcaelnevezések a főváros területén. Vegyes információk tára. ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék, 1998. (Hozzáférés: 2011. április 3.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]