Csernus Menyhért

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csernus Menyhért
Született 1808
nem ismert
Elhunyt 1849. október 24. (40-41 évesen)[1]
Pest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása forradalmár
Halál okaakasztás
Sírhelye Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Csernus Menyhért témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Csernyus Emmánuel, Szacsvay Imre, Karol Gustaw d’Abancourt de Franqueville, Peter Giron, Streith Miklós, Kolosy György, Noszlopy Gáspár, Jubál Károly, Sárközy Soma 1848-1849-es szabadságharc és a Makk-féle összeesküvés kilenc vértanújának közös sírja. Kerepesi temető: 31-közép.

Csernus Menyhért (1808. – Pest, 1849. október 24.) minisztériumi tisztviselő, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja.

Élete[szerkesztés]

Jogi tanulmányokat végzett. 1848 tavaszától a Pénzügyminisztérium tisztviselője lett. Rokonszenvezett a forradalommal és a szabadságharccal is, de nem játszott benne jelentős szerepet. Nevét az tette országosan ismertté, hogy a szabadságharc bukását követő megtorlás során nevük hasonlósága folytán Haynau összetévesztette Kossuth Lajos volt titkárával, Csernátony Lajossal. Csernus Menyhértet elfogása után haditörvényszék elé állították, halálra ítélték, és Pesten az Újépület mögött Perényi Zsigmonddal és Szacsvay Imrével együtt felakasztották. Csernus Menyhért sorsa országos méretű megdöbbenést váltott ki.

A család a mai Szlovákiából származik (Kőkeszi). I. Lipóttól kaptak nemesi címet 1652-ben.

Szülei Csernyus de Kőkeszi László és Máriássy Teréz voltak. Felesége: GR Izabella de la Motte. Négy gyermeke: Ida, Aladár, Andor és Emma.

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC02469/02770.htm, Csernus Menyhért, 2017. október 9.
  2. Alsórákos. In Hatvan éves Zugló: A XIV. kerületi elöljáróság városrészeinek históriai kalauza. Zugló: Herminamező Polgári Köre. 1995. 19. o.  

Források[szerkesztés]

Révai nagy lexikona V. kötet (Csata–Duc). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1912. 71. o.