Keresztelő Szent János-templom (Marosvásárhely)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keresztelő Szent János Plébánia
A plébánia oldalról nézve
A plébánia oldalról nézve
Település Marosvásárhely, Maros, Rózsák tere 60 sz.
Ország  Románia
Vallás keresztény
Irányzat Római katolikus
Védőszent Keresztelő Szent János
Építési adatok
Stílus barokk
Építés kezdete 1728
Építés befejezése 1750
Tervező Scherzer Bálint
Alapadatok
Torony 2+1
A Keresztelő Szent János Plébánia hivatalos honlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Keresztelő Szent János Plébánia témájú médiaállományokat.

A marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Plébánia a belváros jellegzetes barokk temploma, amely építését a jezsuiták szorgalmazták. A 18. században épült plébánia a város, illetve a térség legnagyobb római katolikus temploma.

Története[szerkesztés]

Jelentős változások történnek vallási téren, amikor Erdély függetlensége megszűnik és 1690-től osztrák tartománnyá válik. A protestáns felekezetek, főleg a reformátusok nagyon megérezték a Habsburg-család által privilegizált római katolikusok terjeszkedését, mivel számtalan középkori katolikus templomot vissza kellett szolgáltatniuk. A privilegizált katolikus egyház hatósági támogatásban részesült, ennek tudható be az az előírás is, amely gondoskodott arról, hogy a marosvásárhelyi tanácsosok fele református, másik fele katolikus legyen és a Birói hivatal élén két évig református, másik két évben katolikus álljon.[1]

A teljesen száműzött katolikus élet a székely városban 1702-ben indult újjá, ugyanis ekkor kezdtek újra misézni, templom hiányában magánházaknál. Jelentős összefogással sikerül felépíteniük egy fakápolnát, ahol 1707. április 5.-7 között II. Rákóczi Ferenc letette a fejedelmi esküjét. Ezt követően nem sokára a frissen Marosvásárhelyre települt jezsuiták megkísérlik a Vártemplomot visszaszerezni a reformátusoktól, ami sikerül is a hatóságok segítségével. Montecuccoli generális lefoglalta a Vártemplom üresen álló kápolnáját, ahol még 1709-ben Karácsonykor misét celebráltak a jezsuiták. Bécs viszont nem tűrte az agresszív terjeszkedést és visszaszolgáltatta a templomot a református egyházközségnek.[2]

A jezsuiták egyre inkább ragaszkodtak egy új templom építéséhez, de előbb megvásárolták Nagy Szabó Ferenc által 1623-ban épített házat, amit kolostorrá alakítottak át. A templomépítéshez megszerezték a Szent Miklós-templom, illetve a nyárádtői középkori templom romjait.[3] Keresztelő Szent János plébániatemplom építése 1728-ban kezdődött és 22 év múlva, 1750-ben szentelte fel Sztoyka Zsigmond Antal püspök. A munkálatokat megnehezítette a hatalmas anyagi teherrel járó száz férőhelyes kriptasor kiépítése a templom alatt, ahova temették 1732-ben Baranyai Máriát és férjét, Orbán Simont, akik szállást adtak a Marosvásárhelyre települt jezsuitáknak. 1733-ban a plébánia befejezése előtt a jezsuiták elhagyják a Marosvásárhelyt, így a további munkálatok terhei a katolikus papokra nehezedtek.

2000 júniusában a Katolikus Napok és a magyar millenniumi rendezvénysorozatok keretein belül felavatott Deus Providebit Ház udvarán felavatták Márton Áron mártír püspök mellszobrát.

A marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Plébánia Egyházművészeti Múzeuma 2002-ben létesült Csató Béla főesperes és Márton Judit műemlékvédő szakmérnök kezdeményezésének köszönhetően. A templom északi oldalkarzatán elrendezett kiállítási anyagot kezdetben csak olajfestmények képezték, később azonban ez az anyag folyamatos gyűjtőmunka eredményeként értékes ötvösművekkel, szobrokkal, liturgikus könyvekkel és tárgyakkal bővült. Az állandó kiállítást 2005. június 24-én nyitották meg.

Leírás[szerkesztés]

A hatalmas barokk főoltár

A templom építésével megbízott építész a Hammer Konrád volt, aki a Erdély első barokk templomának, a kolozsvári jezsuita plébánia építési munkálatait is vezette. A két templom hasonlósága nem véletlen, mindkettő téglalap alakú tervrajz alapján épült és homlokzat megtéveszthetetlenül hasonlít egymásra. A Keresztelő Szent János Plébániatemplom sárga homlokzatát három nagy méretű áttetsző, egyszerű ablak uralja, amely közül a legnagyobb a középső. A középső ablak alatt fekszik a templom központi díszes, fából faragott bejárati ajtaja, amelynek két oldalából kiemelkedő oroszlánfej és a felette lévő Jézus Társaságának jelképe méltóság teljes hangulatot kölcsönöz. Az ajtó felett egy kisebb félkörű, fehér orommező emeli ki a bejáratot. Tornyok egymással párhuzamosan lévő falmélyedéseiből Loyolai Szent Ignácot és Xavéri Szent Ferencet ábrázoló szobrok illeszkednek be a homlokzat kisebb ablakai közé. A homlokzat felső része, amit egy hangsúlyos párkány választ el, a stílusos háromszög alakú orommezőt foglalja magába, enyhén kifele irányuló szélekkel, illetve volutával és a két nagy barokk toronnyal ékesítve.

A templom központi hajóját három egyszerű kápolna veszi körül, míg az emelet alatti bejárati térséget hármas nyitású boltív választja el a hajó többi részétől. A központi teret henger alakú, díszes bemélyedéses boltozat fedi, míg az oldalsó tereket kereszt formájú. A belső tér legkiemelkedőbb része a monumentális méretű, a szentély végfalának teljes felületét kitöltő főoltár. A főoltárt a 18. század két legtehetségesebb művésze, Anton Schuchbauer és Johannes Nachtigall készítette, Haller Gábor és felesége, Daniel Zsófia megrendelésére 1755-ben. A két faragott faszobor, amely az Ószövetséget és Újszövetséget jelenítik meg, a templom védőszentjéről, Keresztelő Szent Jánosról készített nagyméretű olajfestmény és a kisebb méretű Mária-ikon kétfelén vannak elhelyezve. Az ikon Máriát a kis Jézussal ábrázolják, amint a Megváltó leszúrja egy lándzsával leszúrja a Gonoszt, miközben Szűz Mária liliomot tart a kezében. A főoltárkép Keresztelő János életéből Jézus megkeresztelésének jelenetét eleveníti meg. A Domus Historia szerint a kép festője Michael Angelo Unterberger volt.

Az északkeleti kápolnában egy ismeretlen festő Szent László vízfakasztását ábrázolja. Az északi kápolnasor középső kápolnájában Szent József tiszteletére szentelt oltár található. A bécsújhelyi Lipót templomban található azonos témájú mellékoltárképnek a változata. Ezen a képen az előtérben látható, asztalos szerszámokkal játszó puttók alakját módosította a szerző. A másik kápolna Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték.

Az oldalkápolnák nyílásaiban elhelyezett festett üvegablakok sajátos, bensőséges hangulatot teremtenek. Az ólombetétes vitrókat a Türcke céggel készíttették 1898-ban Brassóban. Az ablakok Szent László vízfakasztását, Magna Domina Hungarorumot, az örmény király megkeresztelését ábrázolják. Az oratórium felett is találhatóak ilyen díszes üvegek, azok azonban Szent Pétert és Szent Pált elevenítik meg.

Források[szerkesztés]

  1. Fodor: Krónikás füzetek, III/9. sz., 6.
  2. Historia Missionis, 1.
  3. Historia Missionis, 202, Karácsony: i.m. I. 52.

További információk[szerkesztés]

Commons