Keresztelő Szent János-templom (Marosvásárhely)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keresztelő Szent János Plébánia
A plébánia oldalról nézve
A plébánia oldalról nézve
Település Marosvásárhely, Rózsák tere 60.
Ország  Románia
Vallás keresztény
Irányzat Római katolikus
Védőszent Keresztelő János
Építési adatok
Stílus barokk
Építés kezdete 1728
Építés befejezése 1750
Tervező Scherzer Bálint
A Keresztelő Szent János Plébánia hivatalos honlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Keresztelő Szent János Plébánia témájú médiaállományokat.

A marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Plébánia a város, illetve a térség legnagyobb római katolikus temploma. A Főtér keleti részén áll; a belváros jellegzetes barokk épülete. Építését a jezsuiták szorgalmazták a 18. században.

Története[szerkesztés]

1690-ben Erdély függetlensége megszűnt és Habsburg-tartománnyá vált. Ennek következtében jelentős változások történtek vallási téren, és a protestáns felekezetek, különösen a reformátusok nagyon megérezték a Habsburg-család által privilegizált római katolikusok terjeszkedését, mivel több középkori katolikus templomot vissza kellett szolgáltatniuk. A privilegizált katolikus egyház hatósági támogatásban részesült, ennek tudható be az az előírás is, amely gondoskodott arról, hogy a marosvásárhelyi tanácsosok fele református, másik fele katolikus legyen és a Bírói hivatal élén két évig református, másik két évben katolikus álljon.[1]

Az addig száműzött katolikus élet 1702-ben indult újjá, ugyanis ekkor kezdtek újra misézni, kezdetben templom hiányában magánházaknál. Jelentős összefogással sikerül felépíteniük egy fakápolnát, ahol 1707. április 5–7. között II. Rákóczi Ferenc letette fejedelmi esküjét. Ezt követően nem sokára a frissen Marosvásárhelyre települt jezsuiták megkísérlik a Vártemplomot visszaszerezni a reformátusoktól, ami sikerül is a hatóságok segítségével. Montecuccoli generális lefoglalta a Vártemplom üresen álló kápolnáját, ahol már 1709 karácsonyán szentmisét celebráltak a jezsuiták. Bécs viszont nem tűrte az agresszív terjeszkedést és visszaszolgáltatta a templomot a református egyházközségnek.[2]

A jezsuiták egyre inkább ragaszkodtak egy új templom építéséhez, de előbb megvásárolták a Nagy Szabó Ferenc által 1623-ban épített házat, amit kolostorrá alakítottak át. A templomépítéshez megszerezték a Szent Miklós-templom, illetve a nyárádtői középkori templom romjait.[3] A Keresztelő Szent János plébániatemplom építése 1728-ban kezdődött, és 22 év múlva, 1750-ben szentelte fel Sztoyka Zsigmond Antal püspök. A munkálatokat megnehezítette a hatalmas anyagi teherrel járó száz férőhelyes kriptasor kiépítése a templom alatt, ahova 1732-ben Baranyai Máriát és férjét, Orbán Simont temették, akik szállást adtak a Marosvásárhelyre települt jezsuitáknak. 1733-ban a plébánia befejezése előtt a jezsuiták elhagyják Marosvásárhelyt, így a további munkálatok terhei a katolikus papokra nehezedtek.

2000 júniusában a Katolikus Napok és a magyar millenniumi rendezvénysorozatok keretein belül felavatott Deus Providebit Ház udvarán felavatták Márton Áron mártír püspök mellszobrát.

A marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Plébánia Egyházművészeti Múzeuma 2002-ben létesült Csató Béla főesperes és Márton Judit műemlékvédő szakmérnök kezdeményezésének köszönhetően. A templom északi oldalkarzatán elrendezett kiállítási anyagot kezdetben csak olajfestmények képezték, később azonban ez az anyag folyamatos gyűjtőmunka eredményeként értékes ötvösművekkel, szobrokkal, liturgikus könyvekkel és tárgyakkal bővült. Az állandó kiállítást 2005. június 24-én nyitották meg.

Leírás[szerkesztés]

A hatalmas barokk főoltár

A templom építésével megbízott építész Hammer Konrád volt, aki Erdély első barokk temploma, a kolozsvári jezsuita plébánia építési munkálatait is vezette. A két templom hasonlósága nem véletlen, mindkettő téglalap alakú tervrajz alapján épült és homlokzat megtéveszthetetlenül hasonlít egymásra. A Keresztelő Szent János Plébániatemplom sárga homlokzatát három nagy méretű áttetsző, egyszerű ablak uralja, melyek közül a legnagyobb a középső. Ez alatt fekszik a templom központi díszes, fából faragott bejárati ajtaja, amelynek két oldalából kiemelkedő oroszlánfej és a felette lévő Jézus Társaságának jelképe méltóságteljes hangulatot kölcsönöz. Az ajtó felett egy kisebb félkörű, fehér orommező emeli ki a bejáratot. A tornyok egymással párhuzamos falmélyedéseiből Loyolai Szent Ignácot és Xavéri Szent Ferencet ábrázoló szobrok illeszkednek be a homlokzat kisebb ablakai közé. A homlokzat felső része, amit egy hangsúlyos párkány választ el, stílusos háromszög alakú orommezőt foglal magába, enyhén kifele irányuló szélekkel, illetve volutával és két nagy barokk toronnyal ékesítve.

A templom központi hajóját három egyszerű kápolna veszi körül, míg az emelet alatti bejárati térséget hármas nyitású boltív választja el a hajó többi részétől. A központi teret henger alakú, díszes bemélyedéses boltozat fedi, míg az oldalsó tereket kereszt formájú. A belső tér legkiemelkedőbb része a monumentális méretű, a szentély végfalának teljes felületét kitöltő főoltár. A főoltárt 1755-ben készítette a 18. század két legtehetségesebb művésze, Anton Schuchbauer és Johannes Nachtigall, Haller Gábor és felesége, Daniel Zsófia megrendelésére. A két faragott faszobor, amely az Ószövetséget és Újszövetséget jeleníti meg, a templom védőszentjéről, Keresztelő Szent Jánosról készített nagyméretű olajfestmény és a kisebb méretű Mária-ikon két felén vannak elhelyezve. Az ikon Máriát a kis Jézussal ábrázolja, amint a Megváltó egy lándzsával leszúrja a Gonoszt, miközben Szűz Mária liliomot tart a kezében. A főoltárkép Keresztelő János életéből Jézus megkeresztelésének jelenetét eleveníti meg. A Domus Historia szerint a kép festője Michael Angelo Unterberger volt.

Az északkeleti kápolnában egy ismeretlen festő Szent László vízfakasztását ábrázolja. Az északi kápolnasor középső kápolnájában Szent József tiszteletére szentelt oltár található. A bécsújhelyi Lipót templomban található azonos témájú mellékoltárképnek a változata. Ezen a képen az előtérben látható, asztalos szerszámokkal játszó puttók alakját módosította a szerző. A másik kápolnát Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték.

Az oldalkápolnák nyílásaiban elhelyezett festett üvegablakok sajátos, bensőséges hangulatot teremtenek. Az ólombetétes vitrókat a Türcke céggel készíttették 1898-ban Brassóban. Az ablakok Szent László vízfakasztását, Magna Domina Hungarorumot, az örmény király megkeresztelését ábrázolják. Az oratórium felett is találhatóak ilyen díszes üvegek, ezek Szent Pétert és Szent Pált elevenítik meg.

Források[szerkesztés]

  1. Fodor: Krónikás füzetek, III/9. sz., 6.
  2. Historia Missionis, 1.
  3. Historia Missionis, 202, Karácsony: i.m. I. 52.

További információk[szerkesztés]