Ugrás a tartalomhoz

Bolyai Farkas utca

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bolyai Farkas utca
Közigazgatás
OrszágRománia
TelepülésMarosvásárhely
VárosrészBelváros
Létrejötte16. század
Földrajzi adatok
Hossza0,6 km
Távolság a központtól0 km
Elhelyezkedése
Bolyai Farkas utca (Marosvásárhely)
Bolyai Farkas utca
Bolyai Farkas utca
Pozíció Marosvásárhely térképén
é. sz. 46° 32′ 34″, k. h. 24° 33′ 54″46.542810°N 24.564950°EKoordináták: é. sz. 46° 32′ 34″, k. h. 24° 33′ 54″46.542810°N 24.564950°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Bolyai Farkas utca témájú médiaállományokat.

A Bolyai Farkas[1] utca, köznapi nevén Bolyai utca Marosvásárhely óvárosának (az egykori Szentmiklós-negyednek) központja. A Főtértől indul délkeleti irányba, a Bolyai Farkas Líceum előtt kiszélesedik – ezt a részét Bolyaiak terének is nevezik – majd tovább folytatódik déli irányba. Az utca mentén és környékén számos műemlék és történelmi szempontból jeles épület található.

A mai Bolyai utca voltaképpen három különböző, eltérő rendeltetésű közterület összevonásából keletkezett.

A Nagypiactól (Főtér) a Régivásárig (Bolyaiak tere) vezető keskeny utcát 1575-ben említik először, mint Szent Miklos Uttzára menő Sikátor. 1676-ban már Nagy-közként szerepel. 1883-ban vette fel a Bolyai utca nevet Bolyai Farkas tiszteletére, aki ezen a környéken (a jelenlegi Köteles Sámuel utca 5. szám alatti ház elődjében) lakott, de a köznyelvben még több évtizedig Nagy-közként ismerték.[2] A román hatalomátvétel után, 1920-ban Ștefan cel Mare után nevezték el, majd 1995-ben visszakapta a Bolyai nevet.[1]

A sáros, poros, télen jeges utcát tréfásan Kutyaszorítónak is nevezték, ugyanis esőzések alkalmával itt ömlött le a víz az Óváros felől a Nagypiac felé, nehézkessé téve a közlekedést. 1869-ben árkokat hoztak létre, a 19. század végén több épületet emeltek az utca mentén. Mai formáját a 20. század elején, Bernády György polgármester szolgálatának idején nyerte el; ekkor teljes hosszában szabályozták és lekövezték.[3]

A Régivásár vagy Baromvásár, Baromfivásár, Régibaromvásár (megjegyzendő, hogy különböző időkben más-más helyeket neveztek Baromvásárnak) a jelenlegi Bolyai líceum előtti tér és annak környéke.[4] Itt volt az ököradó beszolgáltatási helye, de az állatok mellett gabonát és fát is árultak, és egyes feltételezések szerint régen ez volt a város főtere. A középkorban itt állt a Szent Miklós-templom, a város első temploma, melyet a reformáció után elhagytak. A 17. század elején itt építették fel a református kollégiumot, a mai Bolyai Farkas Líceum elődjét. A 18–19. századokban a tér fokozatosan beépült, de még a 20. század első felében is tartottak itt vásárokat. Az 1950-es években parkosították, és itt állították fel a Bolyaiak szobrát.[5] Gyakori megnevezése a Bolyaiak tere.

A Szentmiklós utca a Kendeffy-háznál és a Teleki Tékánál kezdődő, dél, délkelet felé folytatódó utca volt; nevét a régivásári Szent Miklós-templomtól kölcsönözte. 1567-ben platea Sancti Nicolai, 1594-ben Zen Miklos Vtczaia néven említik. 1912-ben Gecse Dániel nevét vette fel. 1920-ban egyesítették a Bolyai utcával (Nagyközzel) Ștefan cel Mare név alatt (ebből az alkalomból átszámozták az egykori Gecse Dániel utca házait, ezért több régi könyvben nehezen áttekinthetőek a leírások). 1995-től a Liszt Ferenc utcai kereszteződésig Bolyai utcának nevezik, ettől délre változatlanul Ștefan cel Mare.[4]

Az utca hossza 600 méter, autók által is járható. Az alábbi listában a házszámok a jelenlegi számozást jelölik, a páratlan számok az utca bal oldalán vannak.

A Főtér felől

A viszonylag keskeny és meredek utca a Főtértől vezet fel a Bolyaiak teréig. Főként a 19. század végén és a 20. század elején épített szecessziós stílusú bérházak szegélyezik, közülük több Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján épült.

  • A főtéri kereszteződésnél áll az új Hotel Transilvania (1959; korábban itt állt a régi Transzilvánia Szálló), és a Papp-Bányai palota (1898).
  • 2. Az Osztrák–Magyar Bank egykori székháza, 1902-ben épült.[6]
  • 4. Szilágyi János-ház, 1911–12-ben épült Komor és Jakab tervei alapján.[7]
  • 10. Minoriták bérháza, 1871-ben emelték Soós Pál építészmester tervei alapján, hogy jövedelméből fenntartsák a minoriták templomát és rendházát.[8]
  • A Köteles Sámuel (egykori neve Térjmeg) és a Bolyai utca sarkán további szecessziós épületek állnak. Az 1. szám alatti (baloldali) házat a 19. század végén emelték Soós Pál tervei alapján; földszintjén működik a Nagy Imre képtár és a Café Tutun. A 2. szám alatti házat 1929-ben építették a katolikus egyház számára.[9]
  • 12. Tolnai-ház. A 17. században emelt kisméretű kúria a város egyik legrégebbi, máig fennmaradt polgári épülete, és az egyetlen épület, mely megmaradt az egykori Nagyköz házai közül. 1885-től a Pálffy család tulajdona, az 1948-as államosítás után elhagyták. A romos épületet a 2000-es években felújították, jelenleg itt működik a Művészeti Egyetem zeneművészeti kara.[10]
  • 16. Csíki-ház, 1911-ben épült Komor és Jakab tervei alapján.[7]

A téren több utca fut össze: Márton Áron (korábbi nevei Régibaromvásár, Praporgescu, Csáky, Lupeni), Justiției (egykoron Werbőczy), Târgului (korábban Sáros, Eötvös, Dragalina), Kogălniceanu (Ebhát, majd Kazinczy), Borsos Tamás (korábban Fazakas). A teret a Bolyai líceum épületegyüttese uralja, előtte látható a Bolyaiak szobra.

Bolyaiak tere
  • 3. Bolyai Farkas Líceum. A 17. századig itt állt a Szent Miklós-templom, majd lebontották, és ide költöztették az 1557-ben alapított református kollégiumot. A ma álló épületegyüttest több szakaszban építették: 1802–1803-ban épült fel a bentlakás, 1871-ben a Nagyköz felőli szárny és a Tornacsarnok, 1900-ban a konviktus, 1908–1909-ben pedig Baumgarten Sándor tervei alapján a főépület. A kollégium tanári lakásait a Kazinczy (ma Kogălniceanu) utcában emelték a 20. század elején, az 1948-as államosítás után itt hozták létre a sportbázist. Az iskola 1957-ben, fennállásának 400. évfordulóján vette fel Bolyai Farkas nevét.[8]
  • Bolyaiak szobra, Bolyai Farkast és Bolyai Jánost ábrázoló kétalakos kőszobor a líceum előtti parkban. 1957-ben leplezték le.[8]
  • 5. Régi vármegyeháza, barokk stílusú épület, mely 1745–1943 között Marosszék, majd Maros-Torda vármegye székházaként szolgált. Az épület 1711-ben jutott a vármegye birtokába, 1744–1745 között kibővítették, mai formáját 1842-ben nyerte el. Jelenleg képzőművészek műtermeinek ad otthont.[8]
  • 7. Maros–Wagner-ház, 18. századi barokk stílusú épület.[6]
  • 9. Telegdy-ház. Építtetője Bustya Lajos volt, 1926-ban került a Telegdyek birtokába.[11]
  • 13. Unitárius templom, 1929–1930-ban épült neogótikus stílusban. A földszinten tanácsterem és hivatal működik, az emeleten a templomhajó kapott helyet.[10]
  • 18. Domokos-szálló, a 20. század elején építtette Páll Domokos szecessziós stílusban. Gyakran volt összejövetelek színhelye; 1915 júliusában Bernády György itt fogadta Ady Endrét, Boncza Bertát, Bölöni Györgyöt, és Márkus Ottíliát. Jelenleg irodaház, itt van többek között a Megyei Statisztikai Hivatal.[10]
  • 20. Trózner-ház, a 19. század végén épült eklektikus stílusban. Soós Pál építtette lánya, Anna számára, aki később Trózner Lajos felesége volt.[6]
  • 22. Neobarokk épület. Egyesek szerint itt működött a törvényszék az Igazságügyi palota 1897-es megnyitásáig; fogdája a szomszédos Trózner-ház pincéjében volt. Később Agyagási Károly főorvos otthona.[6]
  • 28. Itt lakott Romulus Guga író, költő, műfordító.[10]
A 23–29. számú házak

A Bolyai utca a Bradului (egykoron Munkácsy) és a Liszt Ferenc utcák keresztezéséig tart, folytatása dél felé a Ștefan cel Mare. A két forgalmi sávot középen zöldövezet választja el, itt látható a 2002-ben leleplezett Pseudosphaera-szobor, mely Bolyai Jánosnak állít emléket.

  • 17. Teleki–Bolyai Könyvtár vagy Teleki Téka, 250 000 kötetével Európa egyik leggazdagabb gyűjteménye. Az 1770-es években épült barokk stílusú épületet a Wesselényi családtól örökölte Teleki Sámuel kancellár. 1799–1802-ben kibővítették, majd itt nyitották meg Erdély első közkönyvtárát. A Teleki Téka könyveit 1955-ben a Református Kollégium anyagával, majd további gyűjteményekkel bővítették. Itt működik a Bolyai Múzeum.[8][10]
  • 27. A századforduló idején emelte a Barátosi család. Az 1920-as években itt lakott Berde Mária. Az 1948-as államosítás után átépítették és különböző állami intézmények székhelye lett (Állambiztonság, Statisztikai Hivatal, Területi Elektronikus Számítóközpont).[8][10]
  • 30. Kendeffy-ház vagy Királyi Tábla, 1789-ben épült klasszicizáló barokk stílusban. 1827-ben Kendeffy Elek özvegye eladta a Királyi Ítélőtáblának (Tabula Regia); az épületet kibővítették, és Erdély legfelsőbb törvényszékének székhelye lett. Az 1948-as államosítás után átalakították, különböző szervezetek működtek itt. Az 1989-es rendszerváltás után politikai pártok székhelye, itt volt a fekete március egyik színhelye. Az 1990-es évek végén felújították, és ide költözött a Fellebbviteli Bíróság.[12]
  • 40. Szecessziós, Komor és Jakab tervei alapján épült ház.[13]

10 egyéni épületet, épületegyüttest, szobrot tartanak nyilván műemlékként, ezeken kívül maga a Bolyai utca egy része is műemlék MS-II-a-A-15452 és MS-II-a-A-15460 sorszámok alatt.[14]

Műemlékek listája
Házszám Kép Megnevezés Építés dátuma Műemlék kódja
1–7, 2–14Belváros része17–19. századMS-II-a-A-15452
3–29, 16–24Bolyai tér része18–20. századMS-II-a-A-15460
3Bolyai Farkas Líceum épületegyüttese1803–1908MS-II-a-A-15479
5Régi vármegyeháza1745–1843MS-II-m-A-15480
9Telegdy-ház1905–1910MS-II-m-B-15481
10Minoriták bérháza1871MS-II-m-B-15482
12Tolnai-ház1640MS-II-m-B-15483
13Unitárius templom1929MS-II-m-B-15484
17Teleki–Bolyai Könyvtár1799–1803MS-II-m-A-15486
28Lakóház19. század végeMS-II-m-B-15487
30Kendeffy-ház1789MS-II-m-B-15485
Bolyaiak szobra1957MS-III-m-A-16075
  1. 1 2 Vigh 53. o.
  2. ↑ Vigh 151. o.
  3. ↑ Keresztes 1996 30. o.
  4. 1 2 Vigh 202–203. o.
  5. ↑ Keresztes 1996 39–40. o.
  6. 1 2 3 4 Flórián Csaba. "Bolyai utca". Virtuális Marosvásárhely. Hozzáférés: 2018. június 6.
  7. 1 2 Keresztes 2000 123–124. o.
  8. 1 2 3 4 5 6 Fodor 36–41. o.
  9. ↑ Keresztes 2000 147. o.
  10. 1 2 3 4 5 6 Balás 82–100. o.
  11. ↑ "A vásárhelyi Telegdy-ház". Központ. 2020. szeptember 6. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. június 6.
  12. ↑ "Vásárhely egyik legszebb épülete, a Kendeffy-palota". Központ. 2018. augusztus 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. június 6.
  13. ↑ Flórián Csaba. "Gecse utca épületei". Virtuális Marosvásárhely. Hozzáférés: 2018. június 6.
  14. ↑ "Lista monumentelor istorice: Județul Mureș" (PDF). Ministerul Culturii. 2015. Hozzáférés: 2017. január 28.
  • ↑ Balás: Balás Árpád (2016). Zsebre szabott Marosvásárhely. Marosvásárhely: Mentor. ISBN 9786069385272.
  • ↑ Fodor: Fodor Sándor (S.); Balás Árpád (1996). Marosvásárhelyi útikalauz. Marosvásárhely: Impress. ISBN 9739687512.{{cite book}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
  • ↑ Keresztes 1996: Keresztes Gyula (1996). Vásárhelyen vásár tartatik. Bukarest: Kriterion. ISBN 9732604565.
  • ↑ Keresztes 2000: Keresztes Gyula (2000). Marosvásárhely szecessziós épületei. Marosvásárhely: Difprescar. ISBN 973986693X.
  • ↑ Vigh: Vigh Károly (1996). Marosvásárhelyi helynevek és földrajzi közszavak. Csíkszereda: Pallas-Akadémia. ISBN 9789739755443.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]