Vársétány (Marosvásárhely)
| Vársétány (Bulevardul Cetății) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország | Románia |
| Település | Marosvásárhely |
| Városrész | Belváros |
| Létrejötte | 1912 |
| Földrajzi adatok | |
| Hossza | 0,5 km |
| Távolság a központtól | 0,5 km |
| Elhelyezkedése | |
 Vársétány
Pozíció Marosvásárhely térképén
| |
 é. sz. 46° 32′ 54″, k. h. 24° 34′ 05″46.548400°N 24.568100°EKoordináták: é. sz. 46° 32′ 54″, k. h. 24° 34′ 05″46.548400°N 24.568100°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vársétány témájú médiaállományokat. | |
A Vársétány (románul: Bulevardul Cetății), népszerű nevén Bulevárd egy marosvásárhelyi promenád, mely a Rákóczi utcától (str. Avram Iancu) a Klastrom utcáig (str. Mihai Viteazul) húzódik; alsó része párhuzamos a marosvásárhelyi vár északi falaival. Egy jellemzés szerint Európa legromantikusabb sétánya.[1] Mai kinézetét 1912-ben nyerte el.
Története, elnevezései
[szerkesztés]A hely neve 1722-ben Tzigan mező, 1823-ban Tzigány Mező, hol most a' Német város vagyon,[2] később Németváros utca. A Németváros a Vártól északra elterülő városrész volt, ahova II. József idejében németeket telepítettek.[3] Az utca nyugati részét Várgödrének, Vár sáncának is nevezték, a keletit pedig Trébelybe járó útnak.[4] 1846–1852 között ebben az utcában lakott Bolyai János.[5]
1887-től Vár utca, 1900-tól pedig Bethlen Gábor utca.[2] Jelenlegi kinézetét 1912-ben, Bernády György hivatala idején nyerte el, mikor a központi rész két oldalára Bécsből hozatott, Észak-Amerikában honos nyugati ostorfákat ültettek. A terveket Radó Sándor városi építész készítette.[6][7]
A román hatalomátvétel után, 1920-ban Bulevardul Regina Maria névre keresztelték. 1940-ben visszakapta a Bethlen Gábor nevet, 1948-tól Bulevardul Armatei (Hadsereg sugárút), 1953-tól Bulevardul 1 Mai. 1992-ben felvette Ion Antonescu diktátor nevét, akinek az 1989-es rendszerváltás után kisebbfajta kultusza kezdett kibontakozni, egy 2002-es sürgősségi rendelet azonban megtiltotta többek között a fasizmussal kapcsolatba hozható elnevezések használatát,[8] így az utcát 2005-ben átnevezték Bulevardul Cetății (Vár sétánya) névre.[9]
A 2010-es években többször szakszerűtlenül csonkolták a fákat, és Dorin Florea polgármester a fasor kivágását is kilátásba helyezte. Az ügy politikai színezetet is kapott, mivel a tősgyökeres magyar lakosság számára szentimentális értéket képvisel a Bernády idejében létesített sétány. 2018-ban a környezetvédő szervezetek kezdeményezték a fasor védetté nyilvánítását.[1][6]
Leírása
[szerkesztés]Kelet-nyugat irányú, hosszúsága 500 méter, a házak többsége földszintes, néhányuk szecessziós homlokzatú. Keleti irányban a Somostetőre vezető Trébely utcában folytatódik. Az ostorfák lombkoronája zöld alagutat képez a sétány fölött; ez a város utolsó összefüggő fasora, Marosvásárhely utolsó ilyen jellegű zöldövezete.[1]
Főbb látnivalók a sétány mentén és közelében:
- A marosvásárhelyi vár[10]
- Rákóczi-lépcső[10]
- Rákóczi-mellszobor[10]
- Kőrösi Csoma Sándor-szobor[10]
- Az egykori II. Rákóczi Ferenc gimnázium épülete (jelenleg Unirea Főgimnázium)[11]
- Az egykori Széchenyi István Felső Kereskedelmi Fiúiskola épülete (jelenleg Petru Maior Egyetem)[11]
Képek
[szerkesztés]-
Nyáron... -
télen -
Bolyai egykori háza -
Ostorfák
.JPG)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Antal Erika: Védetté nyilvánítanák az utolsó összefüggő marosvásárhelyi fasort. Székelyhon, 2015. március 13. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
- ↑ a b Pál-Antal Sándor: A marosvásárhelyi utcák, közök és terek történeti névtára. Transindex. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
- ↑ Vigh 154–155. o.
- ↑ Vigh 235. o.
- ↑ Bakó Zoltán: Bolyai-tábla a marosvásárhelyi Vár sétányon. Székelyhon, 2010. szeptember 6. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
- ↑ a b Bögözi Attila: Ahol nem látni a fától az erdőnyi bajt. Erdélyi Riport, 2016. április 15. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
- ↑ Szer Pálosy Piroska: A Vár sétány ostorfáit kezelték. Népújság, 2018. június 24. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
- ↑ Ordonanța de urgență nr. 31/2002. Camera Deputaților, 2002. március 13. [2020. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
- ↑ Hotărârea nr. 254/2005. Consiliul Local Municipal Târgu Mureș, 2005. október 13. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
- ↑ a b c d Balás 71–75. o.
- ↑ a b Balás 103–105. o.
Források
[szerkesztés]- ↑ Balás: Balás Árpád. Zsebre szabott Marosvásárhely. Marosvásárhely: Mentor (2016). ISBN 9786069385272
- ↑ Vigh: Vigh Károly. Marosvásárhelyi helynevek és földrajzi közszavak. Csíkszereda: Pallas-Akadémia (1996). ISBN 9789739755443
További információk
[szerkesztés]- Fodor Sándor (S.); Balás Árpád. Marosvásárhelyi útikalauz. Marosvásárhely: Impress, 42–51. o. (1996). ISBN 9739687512
- Bodolai Gyöngyi: Amputált fák városa. Népújság, 2008. március 11. (Hozzáférés: 2018. július 26.)
.svg){kind=small}