Szabadi úti református templom (Marosvásárhely)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szabadi úti templom
műemlék jellegű
Szabadi úti református templom.JPG
Vallás keresztény
Felekezet református
Egyházmegye Maros-Mezőségi Egyházmegye
Egyházközség Szabadi Úti Egyházközség (Marosvásárhely IV.)
Lelkész Szász Zoltán
Építési adatok
Építése 19361937
Stílus népi építészet
Tervezője Kelemen Zsombor
Alapadatok
Befogadóképesség 800 személy
Torony 1
Építőanyag tégla
Elérhetőség
Település Marosvásárhely
Hely Szabadi út (Voinicenilor) 47.
Elhelyezkedése
Szabadi úti templom (Románia)
Szabadi úti templom
Szabadi úti templom
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 32′ 23″, k. h. 24° 34′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 32′ 23″, k. h. 24° 34′ 00″
A Szabadi úti templom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabadi úti templom témájú médiaállományokat.

A Szabadi úti református templom a két világháború között erdélyi népi építészet stílusában emelt egyházi építmény, amely Marosvásárhely Egyesülés negyedében élő református hívek istentiszteleti helye.

Története[szerkesztés]

Az 1881-ben megalakult Keresztyén Szövetség (C.E.) református lelkiségi mozgalom munkatársai, Tóthfalusi József vártemplomi lelkész támogatásával kezdték el a Maros jobb partján, a városszélen élő, különböző református családok lelki gondozását. Tóthfalusi József lelkipásztor 1927-es jelentése szerint, istentiszteleteket Nagy Kálmán asztalos házánál, vallásos összejöveteleket és evangelizáló órákat egy Szálasi nevű malom-munkás, illetve özv. Bálintné házánál tartottak. Az 1927 májusában lezajlott püspöki vizitáció alkalmával, Makkai Sándor püspök hitélet gyakorlására alkalmas imaház építését szorgalmazta. A javaslat megvalósítása 1930-ban kezdődött el azzal, hogy Tóthfalusi József lelkipásztor elkérte a presbitériumtól a Szabadi út 20 szám alatti egyházi épületet a hozzá tartozó telekkel.[1]

Az 1936. szeptember 12-i presbiteri gyűlés templom, lelkészi lakás és gyülekezeti terem építéséről döntött a 750 lélekszámú városvégi szórvány lelki gondozásának biztosítására. 1936-1937 között, Kelemen Zsombor – a székely építészetre jellemző jegyeket Kós Károly stílusával ötvöző – terve alapján, elkészült a templom és a hozzá tartozó épületek. Az avató istentiszteleten, 1937. december 12-én Vasárhelyi János püspök tartott felszentelő beszédet. A templom értékes beltéri bútorzattal rendelkezik. Az úrasztala Bernády György, marosvásárhelyi polgármester és vártemplomi főgondnok ajándéka 1936-ból, korán elhunyt leánya, Bernády Györgyike emlékére. A szószék és a Mózes-szék gróf Telegdy Márton és Telegdy Ilona adománya testvérük, gróf Telegdy István emlékére. 1945-ben került elhelyezésre a karzaton az 1895-ben Országh Sándor és fia által épített orgona.[2]

Az egyházközség 1973-ban jogi szempontból is végérvényesen önállóvá vált. A templom közvetlen közelébe épített méretes panelház a templomegyüttes süllyedését okozta, amely következtében megrepedezetek a falak. E helyzet orvoslása érdekében nagy mértékű beavatkozásra került sor, amely az épület statikai megerősítéséhez vezetett. A közelmúltban restaurálási munkálatokon esett át a templom.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Berekméri Árpád Róbert: [http://konyvtar.proteo.hu/sites/konyvtar.proteo.hu/files/documents/2008/1440015732.pdf Adalékok a Szabadi úti református egyházközség történetéhez] (magyar nyelven). Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Könyvtára, 2008 (Hozzáférés: 2019. május 25.)
  2. Pozsár Róbert: Marosvásárhely Szabadi úti IV. református parókiatemplom orgonája (magyar nyelven). orgonajavitas.ro, 2009. június 9. (Hozzáférés: 2019. május 25.)
  3. Bartha Zoltán, Bárócz Huba: A Marosvásárhely IV. – Szabadi Úti Református Egyházközség története (magyar nyelven). Népújság, 2017. július 7. (Hozzáférés: 2019. május 25.)

Források[szerkesztés]