Bernády György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bernády György
113
Született 1864. április 10.
Bethlen
Elhunyt 1938. október 22. (74 évesen)
Marosvásárhely
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1896–1901)
  • polgármester (1902–1912, Marosvásárhely)
  • polgármester (1926–1929, Marosvásárhely)
Iskolái
Sírhelye Marosvásárhelyi református temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernády György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Magyarláposi Bernády György (Bethlen, 1864. április 10. – Marosvásárhely, 1938. október 22.) gyógyszerész, jogász, politikus, illetve Marosvásárhely polgármestere 1902–1912 és 1926–1929 között. A gyakran csak városépítőnek nevezett polgármester nevéhez kötődik a város egyik legnagyobb modernizációs folyamata. Az ő polgármesteri mandátuma alatt alakult ki a település belvárosát máig meghatározó arculat. Ebben az időszakban épült a magyar szecessziós építészet két legmeghatározóbb épülete, az akkori városháza, a Közigazgatási Palota és Kultúrpalota. Az akkori kort meghaladó, Marosvásárhely méretét tekintve hatalmas infrastrukturális beruházások kezdeményezője volt. Kezdeményezésére jött létre a csatorna hálózat, közvilágítás bevezetése, illetve a Maros mentén épült villanytelep. Az ő polgármestersége alatt került aszfaltozásra, illetve kövezésre a legfontosabb utak, de számos új utcát is hoztak létre. Rendkívül fontos szerepet vállalt a település oktatási, kulturális és szociális rendszerének kialakításában, illetve fejlesztésében.

A trianoni békeszerződés utáni polgármesterségét nem jellemezte ez a dinamizmus, ami az új politikai és gazdasági helyzetnek volt betudható. Mandátuma után sem húzódott vissza teljesen a közéletből, de inkább az egyház felé fordul és vallásos életet folytat, majd a református Vártemplomban gondnoki feladatokat vállalt. Az erdélyi magyarság helyzetének rosszabbodása miatt többször egyeztetett román politikusokkal, hasztalan. Életének utolsó két évét egészségi állapotának folyamatos romlása jellemezte. A 74 évesen elhunyt polgármester a református temetőben nyugszik.

Életrajz[szerkesztés]

A nemesi származású magyarláposi Bernády család sarja. Édesapja, magyarláposi Bernády Dániel (1839-1884), patikus volt,[1] édesanyja, Mike Julianna úrnő (†1864) volt. Anyja korai halála után, Bernády Dániel újra házasodott, bikafalvi Máthé Jeanette (1845-1904) úrnővel.[2] Bernády Dániel és Mike Julianna fia, Bernády György tanulását több helyen végezte; Marosvásárhelyen és Budapesten. dr. Bernády György gyógyszerész 1886. október 16-án vette feleségül – református egyházi szertartás szerint – a római katolikus Hegedűs Rozáliát. Bernády első házassága közel négy évig tartott, 1890. július 19-én bontották fel, püspöki engedéllyel. Alig egy héttel az első házasság felbontása után, 1890. július 26-án dr. Bernády György református egyházi szertartás szerint veszi feleségül Nagyváradon a református vallású Madarász Erzsébet budapesti színésznőt. Madarász Erzsébettel 24 évig élt együtt, 1913-ban váltak el. Következő hitvese egy dúsgazdag, nagy műveltségű osztrák származású asszony, a volt budapesti főpolgármesternek Heltai Ferencnek az özvegye. Házasságuk nagyon rövid, másfél évet tart. 1916-ban vette feleségül Kelemen Margitot, aki élete végéig társa maradt.

1895-ben felvették a budapesti Demokratia szabadkőműves páholyba, majd részt vett 1905-ben a marosvásárhelyi Bethlen Gábor páholy megalapításában, amelynek első korszakában főmestere volt. 1902-ben közfelkiáltással polgármesterré választották. Polgármesterségének kezdetén a Marosvásárhely lélekszáma 19.522, mely 1915-re 10.000 fővel gyarapodott. Nevéhez fűződik Marosvásárhely modern városközpontjának kialakítása, villany- és vízvezetékkel való ellátása, a közigazgatás újjászervezése, intézményhálózat létrehozása, középületek, gyárak (gázfejlesztő üzem, közüzemek épületei, raktárépületek, téglagyárak növelése, korszerűsítése, közvágóhíd, vámházak, kertészet és üvegházak építése). Polgármestersége alatt épültek, mára már a város jelképévé vált Városházán és Közművelődési Palotán kívül többek között: öt elemi iskola, polgári iskola (ma műszaki egyetem), felsőkereskedelmi iskola (ma műszaki egyetem), leánygimnázium (ma Papiu Ilarian líceum), katonai alreál iskola (ma orvosi egyetem), kereskedelmi és iparkamara, továbbá 117 új utca nyitása, 3000 telek kialakítása, a Maros szabályozása (Lenarduzzi céggel köt erre szerződést), gátépítés, Műcsatorna és hidak építése, víztisztító üzem, víztározók, szennyvíztelep építése, Gyermekmenhely, Polgári Sportlövöde a Somostetőn.

Terveit az első világháború, illetve az azt követő trianoni békeszerződés széttörte. 1926–1929 között ismét polgármesterré választották. 1926-tól Maros-Torda vármegye parlamenti képviselője lett. 1930-ban kivált az Országos Magyar Pártból és megalakította a Polgári Demokratikus Blokkot.

Második házasságában örökbe fogadtak egy kislányt, aki Bernády Margit néven tanárnő lett. Egyetlen édes gyermeke, az 1919-ben született Györgyike 17 évesen meghalt. Bernády kevéssel élte túl leányát, meghalt Marosvásárhelyen 1938. október 22-én. Mint a Református Kollégium Főgondnokát, az iskola dísztermében ravatalozták fel, s koporsója mellett a kollégium diákjai álltak díszőrséget és kísérték utolsó útjára a református temetőkertbe. Lakóháza a Szentgyörgy utcában áll, irodájának bútorait, könyvtárának egy részét ma a Kultúrpalotában berendezett emlékszobában őrzik.

Művei[szerkesztés]

  • Az erdélyrészi földgáz kérdésről (Marosvásárhely, 1913)
  • Intelmek (Marosvásárhely, 1916)
  • Nyílt levél (Marosvásárhely, 1920)
  • Bernády György emlékiratok / [szerk. Nagy Miklós Kund]. Megjelenés:  Marosvásárhely : Dr. Bernády György Közművel. Alapítvány, 2007.

Jelen[szerkesztés]

Bernády György szobra a róla elnevezett téren, a Teleki-ház előtt. Kinagyítva az erkély feletti emléktábla látható – ebből a házból indult Bem és Petőfi a fehéregyházi csatába.
Sírja a református temetőben

A város lakosságának viszonylag igen későn, csak 1994-ben nyílt lehetősége, hogy a róla elnevezett téren szobrot állítsanak neki. A szobor a szovátai Bocskay Vince alkotása. Nevét viseli az 1992-ben létrehozott Közművelődési Alapítvány, az 1995-ben megnyílt Kultúrközpont (Bernády-ház). 1998. október 16-án avatták fel mellszobrát a Kultúrpalotában, a Tükörteremben. 2002-ben polgármesterré választásának 100. évfordulójára a kolozsvári Puskás Sándor Bernády Györgyöt ábrázoló domborművét helyezték el a Maros Megyei Tanács épületében. Ezt a domborművet éppen a kétnapos rendezvénysorozat megnyitásával egyidejűleg Pop Dumitru, a Nagy-Románia Párt marosvásárhelyi szenátora önkényesen leverte a falról. Szerencsére a domborműnek semmi nagy baja nem lett, de helyére szintén önkényesen a párt másikat állított, amely az épület pincéjében meggyilkolt románoknak állít emléket. Egy nappal később a Bernády György Közművelődési Alapítvány munkatársai a plakettet visszahelyezték a helyére.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Bernády_György&oldid=25356204”