Kék cinege
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A kék cinege éneke | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 25 000 Ft | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Cyanistes caeruleus (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Kék cinege témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Kék cinege témájú médiaállományokat és Kék cinege témájú kategóriát. |
.jpg)
.jpg)
A kék cinege, sokszor becézően kékcinke (Cyanistes caeruleus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű, közismert és közkedvelt madárfaj, az európai régió egyetlen sárga-kék cinegefaja.
Rendszerezés
Egyes rendszerezők a Parus nembe sorolják Parus caeruleus néven.
Előfordulása
A kék cinege alapvetően európai madárfaj. Gyakorlatilag az egész kontinens területén találkozhatunk vele, de Észak-Afrika mediterrán területein és a Közel-Kelet kevésbé száraz vidékein is megél. Egyedül a különösen hideg övezeteket kerüli, de az ember közelségéhez jól alkalmazkodott.
Alfajai
- Parus caeruleus caeruleus (Linnaeus, 1758) – Európa nagy része az Urál-hegység északi részéig, Szicília, Észak-Törökország
- Parus caeruleus obscurus (Pražák, 1894) – Egyesült Királyság, Írország és a Csatorna-szigetek
- Parus caeruleus ogilastrae (Hartert, 1905) - Portugália, Spanyolország déli része, Korzika és Szardínia
- Parus caeruleus balearicus (von Jordans, 1913) – Mallorca, Baleár-szigetek
- Parus caeruleus calamensis (Parrot, 1908) - Görögország déli része, a Kükládok, Kréta és Rhodosz
- Parus caeruleus orientalis (Zarudny & Loudon, 1905) - európai Oroszország déli része
- Parus caeruleus satunini ( Zarudny, 1908) - Krím-félsziget, a Kaukázus vidéke, Törökország keleti része és Északnyugat-Irán
- Parus caeruleus raddei (Zarudny, 1908) - Irán északi része
Megjelenése
A színpompás kis madár nevét kék fejtetőjéről és kékes szárny- és farokvégéről kapta. Csőre, torka, valamint fehér arcfoltjait közrefogó szem- és nyakszalagja fekete, hasa sárga, háta és szárnyai zöldes színűek. A számos alfaj közül az Észak-Afrikában és Kanári-szigeteken élők élénkebb színűek, de hátuk és fejtetejük sötétebb, míg a perzsa alfaj fakóbb színezetű. Az európai alfajoknál megfigyelhető fehér szárnyfoltok sokszor hiányozhatnak.
A nemek egyformák. A kék cinege átlagos testtömege 9-13 gramm, hossza 11-12 centiméter, szárnyfesztávolsága 17-20 centiméter körül mozog.
Életmódja
A faj igen hasznos kis rovarpusztító, kedvelt táplálékát lepkehernyók, pókok, poloskalárvák, lószúnyogok, bársonylegyek képezik. Állandó madár, telente kényszerűségből magvakat fogyaszt; ilyenkor rendszeresen felkeresi a madáretetőket, akár más madárfajok társaságában is. Szűkös kínálat esetén kóborolhat is.
Énekhangja vidám trilla, egyébként sokféle hangadása közül a legismertebb a „tszí-tszí-tszí-tszit”.
Szaporodása
_323_A%C3%AFn-Ch%C3%A9nia,_El_Aouinet_Alg%C3%A9rie.jpg)
A kék cinege szaporodása különféle természetes és mesterséges erdőkhöz kötődik, mivel fészkét faodvakban rendezi be. Gyakori vendég a kihelyezett fészekodvakban. Az elfoglalt odvakban gyökerekből és fűszálakból építi fel fiókái jövendő lakhelyét, amit mohával és szőrszálakkal puhán kibélel. Évente kétszer költ. A költés ideje április–július között van.
Egy fészekalj kb. 12 tojásból áll, amelyeken a szülők felváltva kotlanak két hétig. A kikelő csupasz és vak fiókák fészeklakók, de alig 18-22 napon belül kitollasodnak és kirepülnek. Addig gondos szüleik különféle ízeltlábúakkal, különös szeretettel lárvákkal táplálják őket.
Kárpát-medencei előfordulása
Gyakorinak mondható. A magyarországi állomány az Északi-középhegységben, a Bakonyban, a Mecsekben és a Dél-Dunántúlon a legsűrűbb, és az Alföld délkeleti részén a legritkásabb. Becslések szerint Magyarországon 170 000 – 270 000 fészkelő pár élhet.
Védettsége
Az emberi közelséghez alkalmazkodott faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése 4-es (jó kilátású, zömmel európai faj). Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2014. november 19.)
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2011. november 1.)
- ITIS szerinti rendszerbesororlása. (Hozzáférés: 2011. november 1.)
- Az MME Monitoring Központ adatlapja
- Hermann Heinzel – Richard Fitter – John Parslow: Európa madarai (ISBN 963-545-194-6)
- Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
