Jogi személy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A jogi személy a jogtudományban a személyek egy fajtája, olyan társadalmi szervezet, amely jogképes, azaz a saját nevében jogok és kötelezettségek alanyává válhat.

A jogban megkülönböztethetünk eredeti és származtatott jogalanyiságot, a jogi személy származtatott jogalanyiságú, mivel előfeltétele az ember; ember nélkül nincs jogi személy. A jogi személy a természetes személytől különböző jogalanyisággal rendelkezik. A jogi személy a társadalom által elismert és a jogrendszer által önálló jogalanyisággal felruházott célvagyon (alapítvány), vagy szervezet (például rt)..

Félreértések a fogalom körül[szerkesztés]

A köznyelvben és az irodalomban is néha összetévesztik a "jogvégzett személy" vagy a "jogot ismerő személy" fogalmával, tehát természetes személyként képzelik el. (Még Kosztolányi Dezsőnél is előfordul a "jogi személy" "sehol sem regisztrált személy" értelemben.)[1]

A jogi személyre vonatkozó elméletek[szerkesztés]

Moór Gyula szerint a jogi személy egy mesterséges jogi konstrukció, amelynek lényege, hogy a jogi személy képviselőinek cselekedeteit, cselekvését nem a képviselőknek, hanem a jogi személynek számítják be. Az ő nyomán három elméletről lehet beszélni.

Fikciós elméletek[szerkesztés]

Az elmélet elismeri a jogi személy létét, de lényeges különbséget lát az ember mint természetes személy és a jogi személy jogalanyisága között. Az ember nem csak „törvény általi személy” – persona per legem –, hanem „önmagában való személy” – persona per se – is. Mivel a jogok és a kötelességek alanyai csak emberek lehetnek, a jogi személyeknél viszont az emberre jellemző testi-lelki realitásnak nyomát sem találjuk, így ezek csakis fikció útján tekinthetők személynek. E felfogás szerint a jogi személy mint fiktív személy kizárólag jogi léttel bír, a jog úgy tekinti, mintha valóságos jogalany, azaz ember volna. Az elmélet megalapítója Kierulff, kidolgozója Savigny, továbbfejlesztője Puchta volt. Az elmélet hátulütője, hogy a jogi személyt csak puszta fikciónak tekinti, elfeledkezik arról, hogy a társadalomban mindig is léteztek szervezetek, kisebb-nagyobb közösségek – jogi személyek.

Realitás elméletek[szerkesztés]

A realitás elméletek a jogi személyeket reális „valaminek” tekintik, s a természetes személyekből indulnak ki. Amint a természetes személyeknek az emberek biológiai és lelki egysége adja a jogalanyt, ugyanúgy a jogi személyt is, mint „nagy ember” fogják fel. 4 alcsoportja létezik: 1. Gierke össz-személyiség elmélete 2. Zittelmann egységes akarat elmélete 3. Binder erkölcsi realitás elmélete 4. Saleilles jogi organizáció elmélete

Vagyoni elméletek[szerkesztés]

A 20. század fordulójára a kapitalizmus világszerte elterjedt, és a kapitalizmus fő kategóriája, a vagyon került a vizsgálódás homlokterébe. Brinz is abból indult ki, hogy kétféle vagyon létezik: az egyik valamely természetes személyé – személyes vagyon, a másik vagyon egy meghatározott célhoz tartozik – célvagyon. Az ilyen célhoz kötött vagyonok esetében maga a cél pótolja a hiányzó természetes személyt mint jogalanyt, azaz a cél a jogi személy.

Kritériumai[szerkesztés]

  • társadalmilag elismert cél, a jogi személynek társadalmilag hasznos, de legalább tolerálható célra kell irányulnia, törvény által tiltott célra jogi személy nem létesíthető.
  • létesítése alkotmányos alapjogokon nyugszik:
    • egyesülési jog
    • a tulajdonhoz való jog
  • állami nyilvántartásba vétel szükséges, amely lehet deklaratív hatályú, tehát regisztrációs jellegű, illetve konstitutív hatályú, tehát maga a bejegyzés keletkezteti a jogi személyt
  • állandó szervezetet igényel a működése, ügyintéző, képviselő szervekre van szüksége
  • elkülönült vagyonnal rendelkezik, a tagok vagyonától a társaság vagyona elkülönül
  • önálló vagyoni felelőssége áll fenn
  • relatíve tartós működésre jön létre

A jogi személyek közös szabályai[szerkesztés]

A jogi személy neve[szerkesztés]

A magyar Ptk. (2013. V. törvény) a jogi személy nevéről a 3:6 §-ban az alábbi követelményeket határozza meg: [2]

A jogi személy nevének olyan mértékben kell különböznie a korábban nyilvántartásba vett más jogi személy elnevezésétől, hogy azzal ne legyen összetéveszthető. Ha több jogi személy nyilvántartásba vételét kérik azonos vagy összetéveszthető név alatt, a név viselésének joga azt illeti meg, aki kérelmét elsőként nyújtotta be.[3]

A jogi személy neve nem kelthet a valósággal ellentétes látszatot. A jogi személy típusára vagy formájára vonatkozó elnevezést a jogi személy nevében fel kell tüntetni. [4]

A jogi személy nevében a jogi személy típusát, ha a név a jogi személy tevékenységét is tartalmazza, akkor a tevékenységet is magyar nyelven, a magyar helyesírás követelményeinek megfelelően kell feltüntetni.[5]

A jogi személy jogképessége[szerkesztés]

A magyar Ptk. szerint minden jogi személy jogképes. A jogi személy jogképessége abszolút jellegű, tehát ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek. Vannak azonban kivételek, például hegyközségek, melyeknél a jogképesség a tevékenységi körhöz kötött jogképességet jelenti, vagyis azon kívüli tevékenységet nem folytathatnak. Ezt relatív jogképességnek nevezzük.

A jogi személy létrejötte[szerkesztés]

Jogi személyt létesíthet:
  • jogszabály
  • létesítő határozat
  • létesítő okirat
A létesítés esetén meg kell állapítani a jogi személy
  • nevét,
  • tevékenységét,
  • székhelyét és
  • képviselőjét.
Ha jogszabály a jogi személy létrejöttét nyilvántartásba vételhez köti, a bejegyzett körülmények megváltoztatása harmadik személyek irányában csak akkor hatályos, ha a változást a nyilvántartásba bevezették. Ezt a nyilvánosság elvének hívjuk, a jogbiztonságot és az áttekinthetőséget szolgálja. (például megváltozik a részvénytársaság ügyvezetése, ezt nem jegyzik be a Cégbíróságon, így 3. szerződő fél felé a változás nem válik hatályossá).

A jogi személy megszűnése[szerkesztés]

A jogi személyt

  • meg lehet szüntetni
    • jogszabály
    • megszüntető határozat
    • megszüntető okirat alapján
  • megszűnik
    • jogutódlással
      • átalakulás
      • kiválás
      • összeolvadás
      • szétválás
      • beolvadás alapján
    • jogutód nélküli megszűnéssel

A jogutódlás nélküli megszűnés szabályai[szerkesztés]

  • A 2013. évi V. törvény (Polgári Törvénykönyv) XIV. Fejezete (3:48. §) szabályozza a jogi személy jogutód nélküli megszűnését.
  • A jogi személy jogutód nélkül megszűnik, ha
    • a) határozott időre jött létre és a meghatározott időtartam eltelt;
    • b) megszűnése meghatározott feltétel bekövetkezéséhez kötött és e feltétel bekövetkezett;
    • c) a tagok vagy alapítók kimondják megszűnését; vagy
    • d) az arra jogosult szerv megszünteti - feltéve mindegyik esetben, hogy a jogi személy vagyoni viszonyainak lezárására irányuló megfelelő eljárás lefolytatását követően a bíróság a jogi személyt a nyilvántartásból törli.[6]
  • A jogutód nélkül megszűnt jogi személynek a hitelezők kielégítése után fennmaradt vagyona a jogi személy tagjait, tagság nélküli jogi személy esetén az alapítói jogok gyakorlóit illeti meg olyan arányban, amilyen arányban ők vagy jogelődjük a jogi személy javára vagyoni hozzájárulást teljesítettek.[7]
  • A jogutód nélkül megszűnt jogi személy tagjai és alapítója a felosztott vagyonból való részesedésük mértékéig kötelesek helytállni a megszűnt jogi személy ki nem elégített tartozásaiért.[8]

A jogi személy képviselete[szerkesztés]

A jogi személy nevében aláírásra a jogi személy képviselője jogosult. Ha nem ő az aláíró, és jogszabály a nyilatkozat érvényességéhez írásbeli alakot kíván, két képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges. A bankszámla felett való rendelkezéshez minden esetben két képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges. Más jogszabály ezektől a rendelkezésektől eltérhet.

Szervezeti egysége[szerkesztés]

Ha a jogszabály vagy – annak felhatalmazása alapján – az alapító határozat vagy okirat másként nem rendelkezik, a jogi személy szervezeti egysége (például gyáregysége, fiókja, telepe, üzeme, irodája, helyi kirendeltsége vagy csoportja, alapszerve, szakosztálya stb.) nem jogi személy. De a szervezeti egység vezetője az egység rendeltetésszerű működése által meghatározott körben a jogi személy képviselőjeként jár el. Jogszabály, alapító határozat vagy okirat ettől eltérően rendelkezhet. Ez vélelmezett képviseleti jogot jelent.

Fajtái[szerkesztés]

Feladatteljesítési kötelezettség szerint[szerkesztés]

Közjogi jogi személyek[szerkesztés]

A közjogi jogi személyek közfunkciók ellátására szerveződnek.

Ismérveik:

Magánjogi jogi személyek[szerkesztés]

A magánjogi jogi személyek magánjogi ügyletekből jönnek létre, magánautonómia alapján. (például szövetkezet, társadalmi szervezet, részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság, alapítvány).

Közreműködés alapja szerint[szerkesztés]

Személyegyesítő jogi személyek[szerkesztés]

A személyegyesítő társaság a tagok személyes közreműködésén alapul, a személyiség önmegvalósítását, kiteljesedését szolgálja – universitas personarum (például szövetkezet, társadalmi szervezet).

Vagyonegyesítő jogi személyek[szerkesztés]

Vagyonegyesítő társaságnak nem elsődleges célja a személyes közreműködés, a lényeg az egyes tagok betéteinek, vagyonának az egyesítése, vagyoni érdekek előmozdítása a cél – universitas bonorum (például részvénytársaság, korlátolt felelősségű társaság, alapítvány).

Érdekeltség szerint[szerkesztés]

Profitérdekeltségű jogi személyek[szerkesztés]

A nyereségérdekeltségű társaság rendszeres gazdasági tevékenységet folytat, a cél a nyereség elérése. Ilyenek a gazdasági társaságok.

Nem profitérdekeltségű jogi személyek[szerkesztés]

A nem nyereségérdekeltségű (közhasznú) jogi személyek a társadalmi élet egyéb szektoraiban tevékenykednek. A nyereség elérése nem célja, ha gazdasági tevékenységet végez, akkor a nyereséget a jogi személy céljára kell fordítani (például szövetkezet, társadalmi szervezet, alapítvány).

Alapító szerint[szerkesztés]

Kormányzati jogi személyek[szerkesztés]

A kormányzati (állami) jogi személyek főleg a közösség céljainak, feladatainak az ellátására jönnek létre (például költségvetési szerv, önkormányzat, polgármesteri hivatalok, közalapítvány, köztulajdonú gazdasági társaság).

Nem kormányzati jogi személyek[szerkesztés]

A nem kormányzati jogi személyt egy vagy több magánszemély, magántársaság hozza létre. Működésükbe a kormányzat csak jogszabályok alapján szólhat bele. Ide tartozik

A tulajdonos száma szerint[szerkesztés]

Egyszemélyes társaság[szerkesztés]

Az egyszemélyes (intézmény típusú) társaság létrejöttének lehetséges módjai:

  • egy már létező társaság üzletrészeit, részvényeit szerzi meg egy tag, részvényes, vagy
  • egy tag alapítja, illetve egy részvényes veszi át a megalapítandó részvénytársaság összes részvényét.

Például ilyen lehet a korlátolt felelősségű társaság, a részvénytársaság és a költségvetési szerv.

Egyesülés típusú jogi személy[szerkesztés]

A tagok alapítják (például a gazdasági társaság).

A gyakorlatban[szerkesztés]

A jogi személyek típusai[szerkesztés]

Példák jogi személynek nem minősülő szervezetekre[szerkesztés]

  • polgári jogi társaság
  • bírósági által nyilvántartásba nem vett szervezetek
    • az Alkotmánnyal ütköző, illetve jogszabály által tiltott tevékenységet folytató szervezetek
    • bírósági nyilvántartásba vételt nem kérő szervezetek (titkos társaságok)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://mek.oszk.hu/00700/00744/00744.htm Kosztolányi Dezső: Esti Kornél.
  2. https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a1300005.tv
  3. 2013. V. törvény 3:6. § (1) bek.
  4. 2013. V. törvény 3:6. § (2) bek.
  5. 2013. V. törvény 3:6. § (3) bek.
  6. 2013. évi V. törvény 3:48. § (1) bek.
  7. 2013. évi V. törvény 3:48. § (2) bek.
  8. 2013. évi V. törvény 3:48. § (3) bek.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]