Jámbor Lajos (építész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jámbor Lajos
Született 1869. október 31.
Pest
Elhunyt 1955. november 6. (86 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása építész

Jámbor Lajos (eredetileg Frommer Lajos) (Pest, 1869. október 31.Budapest, 1955. november 6.) magyar építész, a magyar szecessziós építészet egyik kiemelkedő alakja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az esztergomi Takarékpénztári Bérpalota, a Lőrinc utcában Bálint Zoltánnal közös munkája

A budapesti műegyetemen tanult, majd egy ideig Hauszmann Alajos irodájában dolgozott. Később a városligeti történelmi épületcsoportoknak volt művezetője Alpár Ignác oldalán, ezt követően nyert alkalmazást Lechner Ödön tervezőirodájában. 1897-ben nyitotta meg építészei irodáját Bálint Zoltánnal közösen. Számos művet készített vele együtt, ilyen pl. a párizsi világkiállítás magyar pavilonja, a debreceni megyeháza, az esztergomi Takarékpénztári Bérpalota, valamint az egykori Legfőbb Állami Számvevőszék (ma Külügyminisztérium).

1901-ben felvételt nyert a Demokratia szabadkőműves páholyba, ahova társát, Bálint Zoltánt követte. Mintegy szabadkőműves mestermunkájukként tervezték meg a nagyváradi László király páholy páholyházát 1901-ben[1].

Lechner Ödön vezetése alatt 1902 tavaszán létrejött a Magyar Építőművészek Szövetsége, melynek Jámbor Lajos is egyik alapítótagja volt. Művészetében Lechner Ödön építészeti formavilágát vitte tovább.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]