Fokker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Fokker
Típus repülőgépgyár
Alapítva 1912. február 22.
Megszűnt 1996
Székhely Berlin
Vezetők Anthony Fokker
Alapító Anthony Fokker
Iparág repülőgépgyártás
Termékek Polgári repülőgépek
Katonai repülőgépek
A Fokker weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fokker témájú médiaállományokat.

A Fokker repülőgépgyárat a holland Anthony Fokker alapította. A társaság több különböző névvel is működött az idő folyamán, 1912-es alapításakor még Németországban, majd 1919-től Hollandiában. Legsikeresebb periódusát az 1920-as és 1930-as években élte a cég, amikor a polgári repülés piacán vezető szerepe volt. A Fokker cég 1996-ban csődbe ment.

Története[szerkesztés]

Anthony Fokker első repülőgépe, a Spin (pók) 1910-ből

20 éves korában Anthony Fokker megépítette első repülőgépét, a pókot, az első holland repülőgépet. Németország azonban ekkoriban jobb lehetőségeket kínált a repülőgépépítésben, ezért Fokker Berlinbe költözött, ahol 1912-ben megalapította első vállalkozását, a Fokker Aeroplanbau nevű céget, majd Schwerinbe költöztette székhelyét, ahol a megalapította a későbbi Fokker vállalatot Fokker Aviatik GmbH néven 1912. február 22-én.[1]

Az első világháború[szerkesztés]

Manfred von Richthofen Fokker Dr.I típusú repülőgépe

Az első világháború alatt a német kormányzat nyomására Fokker és Hugo Junkers közösen fejlesztettek ki több, később híressé vált Fokker repülőgépet, mint például a Fokker E.III, Fokker Dr.I és Fokker D.VIII gépeket. Ezeket a gépeket mind a német hadsereg számára készítették. Fokker további elismertségre tett szert a szinkronizált gépfegyver kifejlesztésével, ami lehetővé tette, hogy a fegyver a légcsavaron keresztül tüzeljen. A Fokker Dr.I háromfedeles gépet Manfred von Richthofen tette halhatatlanná, aki a légicsatákban elért 80 győzelmének egynegyedét ezzel a típussal érte el.

Visszatérés Hollandiába[szerkesztés]

1919-ben a Fokker és a Junkers útjai újra elváltak, és Anthony Fokker hazatért Hollandiába, ahol Amszterdam mellett alapította meg saját cégét újra a Steekolen Handels Vereniging (a mai SHV Holdings) támogatásával. Az új cég neve Nederlandse Vliegtuigenfabriek (Holland Repülőgépgyár) lett, első világháborús szerepvállalása miatt inkább óvatosan mellőzve a Fokker nevet a névből. A versailles-i béke szigorú fegyverkorlátozásai ellenére Fokker nem tért haza üres kézzel, mivel sikerült átcsempésznie a német–holland határon egy teljes vonatszerelvény D.VII és C.I repülőgépet és repülőgép-alkatrészt. Ez a kezdőtőke lehetővé tette számára, hogy üzletét újra gyorsan beindítsa.

A cég átmentése után a legnagyobb sikereit már nem a katonai, hanem a polgári, kereskedelmi repülőgépekkel érte el, jóllehet továbbra is tervezett és épített harci repülőgépeket is, elsősorban a holland légierő számára. Egyetlen említésre érdemes kivétel akadt, a finn légierő, amely nagyrészt Fokker C.V, Fokker C.X és Fokker D.XXI gépekkel volt felszerelve.

Fokker F.VII

Az 1920-as években a Fokker aranykorát élte, a világ első számú repülőgépgyárává válva a 20-as évek végére. Legnagyobb sikerük a Fokker F.VIIa–3m hárommotoros utasszállító repülőgép volt, amelyet 54 légitársaság használt világszerte, és 1936-ban az amerikai piac 40%-át uralta. Az európai piacon vezető szerepe maradt, amíg az 1930-as évek közepén meg nem jelentek az amerikai és német teljesen fémborítású repülőgépek. A Fokker hírnevét akkor esett komoly csorba, amikor a TWA 599-es járat szerencsétlenséget szenvedett Kansasban. Az áldozatok között volt Knute Rockne, a Notre Dame Egyetem amerikai futball-csapatának legendás edzője, ami igen jelentős médiafigyelmet irányított a tragédiára és az azt követő vizsgálatra. A vizsgálat eredményeként minden Fokker gép felszállási engedélyét megvonták az Egyesült Államokban.

1923-ban Anthony Fokker az Egyesült Államokba költözött, ahol megalapította a cége amerikai részlegét, az Atlantic Aircraft Corporationt, ami 1927-től Fokker Aircraft Corporation of America néven működött. 1930-ban ez a cég egyesült a General Motors Corporationnel, és a cég új neve General Aviation Manufacturing Corporation lett (ami egy további összeolvadásban egyesült a North American Aviationnel, majd amiből a GM 1948-ban kiszállt). 1931-ben Fokker visszavonult, mert elégedetlen volt azzal, hogy a cége teljesen a GM menedzsmentje alá volt rendelve. Anthony Fokker, az alapító 1939. december 23-án halt meg New Yorkban.

A második világháború[szerkesztés]

A második világháború kitörésekor néhány Fokker G.1 és Fokker D.XXI gép a holland légierő kötelékében jelentős számú győzelmet tudott elérni a német csapatok ellen, azonban a legtöbb gépet még a földön megsemmisítették, mielőtt használni tudták volna őket.

A Fokker gyárakat a németek lefoglalták, és Bücker Bü 181 Bestmann gyakorlógépeket, valamint Ju 52 alkatrészeket gyártottak bennük. A háború végén a gyártósorokat teljesen szétszerelték a németek és az épületeket lebombázták a szövetséges bombázók.

Ironikus módon az egyetlen cég, ami az eredeti Fokker Aircraft Corporationből megmaradt, a North American Aviation, három olyan repülőgéptípust is kifejlesztett és gyártott az amerikai és szövetséges erők számára, amelyeknek jelentős kihatásuk volt a háború kimenetelére: az North American T–6 Texan/SNJ (US Navy változat)/Harvard (RAF változat) gyakorlógépet, amelyen az amerikai és szövetséges pilóták többsége a kiképzést kapta, a B–25 Mitchell közepes bombázót és a P–51 Mustang vadászgépet, aminek a német Luftwaffe legyőzését és a háború utolsó évében elért szövetséges légifölényt szokás tulajdonítani.

Újjáépítés a második világháború után[szerkesztés]

A cég újjászervezése a háború után nehéz feladatnak bizonyult. A piac telítve volt olcsó, a háború után feleslegessé vált gépekkel. Óvatosságból inkább vitorlázógépeket és autóbuszokat készítettek, valamint a C-47 Skytrain szállítógépeket építették át a polgári repülés számára. Csak néhány új Fokker F25 készült. Mindazonáltal a Fokker S-11-es gyakorlógép sikeresnek volt mondható, mert több légierő is vásárolt belőle.

1951-ben az amszterdami Schiphol repülőtér mellett új gyárat építettek. Itt licenc alapján gyártott katonai repülőgépeket készítettek, például a Lockheed F-104 Starfighter gépét. Egy második gyártó, illetve karbantartó létesítmény Woensdrechtnél épült meg.

Az F-27, a világ legsikeresebb turbólégcsavaros repülőgépe.

1958-ban a Fokker F27 Frienship megjelent a piacon. Ez a gép volt a Fokker legsikeresebb utasszállító repülőgépe. A holland kormányzat 27 millió guldennel támogatta a fejlesztést. 1986-ig legalább 800 darabot értékesítettek belőle, beleértve a Fairchild által licenc alapján gyártott 206 gépet is, amivel ez a típus a piacon a legsikeresebb turbólégcsavaros utasszállító gép volt. A gépből készült katonai verzió is F-27 Troopship néven.

1962-ben az F-27-est a Fokker F28 Fellowship követte. A gyártás 1987-es leállításáig ebből a típusból 241 darab készült különböző verziókban. Mind az F-27-ből, mind pedig az F-28-ból szolgált egy a holland királyi flottánál, és Bernhard herceg maga is vezette őket.

1969-ben a Fokker szövetségi megállapodást kötött a brémai székhelyű Vereinigte Flugtechnische Werke céggel. Ezen együttműködés keretében egy sikertelen regionális sugárhajtású gépet, a VFW-614-et készítették el, amiből csak 19 darabot sikerült eladni. Az együttműködés 1980 elején szűnt meg.

A Fokker volt az F-16 Fighting Falcon konzorcium egyik fő partnere. Ez a konzorcium volt felelős a belga, dán, holland és norvég légierő számára szállított gépek gyártásáért az említett négy ország és az USA vállalatainak és kormányainak együttműködésében. Az F-16-osokat a Fokker és a SABCA szerelte össze Belgiumban az öt együttműködő országban gyártott részegységekből és alkatrészekből.

The assembly-hall at Fokker with lots of F-16s


Fokker 50, Fokker 100 és Fokker 70[szerkesztés]

Fokker 100, A Fokker utolsó sikeres gépe.
Fokker 70 Malév színekben

Egy rövid és sikertelen együttműködési próbálkozás után a McDonnell Douglasszal 1981-ben, a Fokker egy ambiciózus projektbe kezdett, amelynek a célja két új repülőgéptípus egyidejű kifejlesztése volt. A Fokker 50 az F-27 teljesen modernizált változata volt, a Fokker 100 egy új utasszállító gép volt, ami az F-28-on alapult. A fejlesztési költségek kikerültek az ellenőrzés alól, ami 1987-ben majdnem meghátrálásra kényszerítette a Fokkert. A holland kormány 212 millió gulden erejéig kezességet vállalt, de egyben arra kötelezte a céget, hogy "stratégiai partnert" keressen magának. Erre a British Aerospace és a DaimlerChrysler Aerospace tűnt a leginkább alkalmas jelöltnek.

A Fokker 100 kezdeti eladási adatai jók voltak, aminek hatására a Fokker elkezdte a Fokker 70, az F100 kisebb változatának a fejlesztését 1991-ben. Azonban az F70 eladásai nem feleltek meg az elvárásoknak és az F100 is erős versenytársakat kapott a Boeing és az Airbus típusaival.

1992-ben egy hosszú és nehéz tárgyalássorozat eredményeképpen a Fokker aláírt egy együttműködési megállapodást a DASA-val. Ez azonban nem oldotta meg a Fokker problémáit, leginkább azért, mert a DASA anyavállalata, a Daimler-Benz szintén szervezeti problémákkal küzdött.

Csőd[szerkesztés]

1996. január 22-én, a Daimler-Benz igazgatótanácsa úgy döntött, hogy a továbbiakban az alaptevékenységére, a gépjárműgyártásra fókuszál, és szakít a Fokkerrel. A következő nap egy amszterdami bíróság meghosszabbította a hitelezői védelmet. Március 15-én a Fokker bejelentette a csődöt.

A cég azon részlegeit, amelyek alkatrészgyártással és karbantartással foglalkoztak, átvette a Stork N.V., ami most Stork Aerospace Group néven ismert. A Stork Fokker célja a cég meglévő repülőgépeinek a fenntartása volt: F50-es és F100-as gépek felújításával és újraértékesítésével, valamint néhány F50-es szállítógéppé alakításával foglalkozott. Külön projektek keretében fejlesztették ki az F50 Maritime Patrol változatát és a F100 Executive Jet gépet. Ezért a projektért a Stork megkapta a Flight International magazin "Aerospace Industry Award" díját 2005-ben Air Transport kategóriában. Ezzel egyidejűleg a Rekkof Aircraft (a "Fokker" visszafelé olvasva) megpróbálta újraindítani a Fokker 70 NT gyártását egyes beszállítók és légitársaságok támogatásával.

Híressé vált Fokker repülőgépek és pilótáik[szerkesztés]

Utángyártott Fokker Dr.I, a "Vörös Báró" háromfedeles gépe az ILA 2006-on

Fokker repülőgépek[szerkesztés]

1912-1918[szerkesztés]

1919-1940[szerkesztés]

Amerikai gépek[szerkesztés]

1945-1996[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Fokker, A living history - Anthony Herman Gerard

Irodalom[szerkesztés]

  • Bowers, Peter and McDowell, Ernest. Triplanes: A Pictorial History of the World's Triplanes and Multiplanes. Osceola, WI: Motorbooks International, 1993. ISBN 0-87938-614-2.
  • Dierikx, Marc. Fokker: A Transatlantic Biography. Washington, DC: Smithsonian Institution Press, 1997. ISBN 1-56098-735-9.
  • Molson, K.M. Pioneering in Canadian Air Transport. Winnipeg: James Richardson & Sons, Ltd., 1974. ISBN 0-919212-39-5.
  • Nevin, David. The Pathfinders (The Epic of Flight Series). Alexandria, Virginia: Time-Life Books, 1980. ISBN 0-8094-3256-0.
  • Postma, Thijs. Fokker: Aircraft Builders to the World. London: Jane's, 1979. ISBN 0-531-03708-8.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fokker témájú médiaállományokat.