Egresi Béla
| Egresi Béla | |||||||||||||||||||||
| Személyes adatok | |||||||||||||||||||||
| Születési dátum | 1922. május 5. | ||||||||||||||||||||
| Születési hely | Csepel, Magyarország | ||||||||||||||||||||
| Halálozási dátum | 1999. június 10. (77 évesen) | ||||||||||||||||||||
| Halálozási hely | Budapest, Magyarország | ||||||||||||||||||||
| Sírhely | Farkasréti temető (60-2-150. fülke)[1][2] | ||||||||||||||||||||
| Állampolgárság | magyar | ||||||||||||||||||||
| Magasság | 164 cm | ||||||||||||||||||||
| Becenév | Csöpi | ||||||||||||||||||||
| Poszt | szélső | ||||||||||||||||||||
| Junior klubok | |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| Felnőtt klubok1 | |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| Válogatottság | |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| Díjak, elismerések | |||||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||||
| 1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||||||||||||||
Egresi Béla, (született: Englerth Béla) (Csepel, 1922. május 5. – Budapest, 1999. június 10.) válogatott magyar labdarúgó, csatár.
Pályafutása
[szerkesztés]Klubcsapatban
[szerkesztés]Csepelről indult a pályafutása (1934–1940), ahol Nemes József vezette. Joggal érezhette úgy, hogy hosszú évekre az övé a jobbszélső poszt a válogatottban, mivel nagyon jól ment neki a játék, amióta a Kispestből (1940–1945) az Újpesthez (1946–1954) igazolt. Aláírásáért budai villát és Mercedes személyautót kapott. Itt két világklasszissal Szusza Ferenccel és Zsengellér Gyulával játszott együtt. Itt szerezte meg első és egyetlen bajnoki címét. Az Újpestben 210 meccsen 95 gólt rúgott. 1955-től a Vörös Meteor, később az Egyetértés játékosa volt.[4]
A válogatottban
[szerkesztés]1943–1953 között 23 alkalommal szerepelt a válogatottban és 10 gólt szerzett. Háromszoros Budapest válogatott (1945–1948, 1 gól), háromszoros B-válogatott (1950–1953). Az 1947–1948 között lejátszott 15 válogatott meccsből 14 alkalommal ő játszott a jobb oldalon, csak egyszer helyettesítette Illovszky Rudolf. 1948. június 6-án 9:0-lal küldtük haza a román válogatottat; soraikban 8 erdélyi magyar játékossal.
Egresi volt a csatársor és a csapat legjobbja. Minden labdát megjátszott. Kocsissal kitűnően megértették egymást és sok helycserés támadást hajtottak végre. Szünet után ellenállhatatlanul száguldott kapura és minden helyzetből lőtt.[5]
Az akkoriban ünnepelt, sőt sztárolt, higanymozgású szélső háromat vállalta magára. 1949-ben megjelent a válogatottban Csikar és Pupos, azaz Sándor és Budai II. Sebes Gusztáv nehezen bocsátotta meg neki az 1949-es csoportos disszidálási kísérletét. 1949-ben, 1952-ben és 1953-ban kapott még 1-1 mérkőzést, így sem olimpiai, sem világbajnoki álmai nem valósultak meg. Az Aranycsapathoz már összeállt a Bozsik József, Zakariás József fedezetpár, a csatársorban pedig ott volt Kocsis Sándor és Puskás Ferenc. Hidegkuti Nándor ezen a napon a B válogatottak meccsén szerzett mesterháromast (3:0 ide), Czibor Zoltán pedig a 4:1-re győzött magyar-román ifjúsági mérkőzésen kettőt rúgott. 23 válogatott mérkőzéséből 17-szer nyert a magyar válogatott.
Sikerei, díjai
[szerkesztés]- Magyar bajnokság
- bajnok: 1946–47
- 3.: 1950-ősz, 1951
- A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)[6]
- Az Újpesti Dózsa örökös bajnoka: 1985
Statisztika
[szerkesztés]Mérkőzései a válogatottban
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ 1950 és 1953 között Bp. Dózsa volt a klub neve
- ↑ Válasz az olvasónak. Népsport, XIV. évf. 240. sz. (1958. december 1.) 6. o.
- ↑ Nemzeti Sport, 1948. június 7-i száma
- ↑ Összeállították a Magyar Népköztársaság kiváló sportolóinak névsorát. Népsport, VII. évf. 83. sz. (1951. április 27.) 1–2. o.
Források
[szerkesztés]- Ki kicsoda a magyar sportéletben?: I. kötet (A–H). Szekszárd: Babits. 1994. 287. o. ISBN 963-495-008-6
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 309. o. ISBN 963-547-414-8
- Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977. ISBN 963-253-501-4
- Dénes Tamás-Dlusztus Imre: Meggypiros mezben. A magyar válogatott játékosai 1902-2019. Nemzeti Értékek Könyvkiadó, 2019. ISBN 978-615-5876-06-6
- Képes Sportlap, 1948. január 27. Archiválva 2012. január 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
- MLSZ - Magyar Labdarúgó Szövetség. „100 éve született Egresi Béla!”, 2022. április 5. (magyar nyelvű)