Dodie Smith
Dodie Smith | |
Született | Dorothy Gladys Smith 1896. május 3. Whitefield , Lancashire, Anglia, Egyesült Királyság |
Elhunyt | 1990. november 24. (94 évesen) Uttlesford , Essex, Anglia |
Álneve | C. L. Anthony |
Állampolgársága | brit |
Nemzetisége | brit |
Házastársa | Alec Beesley |
Foglalkozása |
|
Iskolái | St Paul's Girls' School |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Dorothy Gladys "Dodie" Smith (Whitefield, 1896. május 3. – Finchingfield, 1990. november 24.) angol regény- és drámaíró. Leginkább az I Capture the Castle (Enyém a vár, 1948) és a The Hundred and One Dalmatians (Száz meg egy kiskutya, 1956) című gyermekregény írójaként ismert. További alkotásai: Dear Octopus (1938) és a The Starlight Barking (1967). A The Hundred and One Dalmatians-t 1961-es animációs filmen és 1996-os élőszereplős filmre adaptálták, mindkettőt a Disney készítette. Az I Capture the Castle című regényéből 2003-ban film készült. Az I Capture the Castle című regényt a brit közönség a BBC The Big Read (2003) című műsora keretében a 82. helyen választotta a "nemzet 100 legkedveltebb regénye" közé.[1][2]
Életrajza
[szerkesztés]Fiatalkora
[szerkesztés]1896. május 3-án született egy Stoneycroft nevű házban (118-as szám) a Bury New Roadon, Whitefieldben , Bury közelében, az angliai Lancashire-ben. Egyetlen gyerek volt. Szülei Ernest és Ella Smith (született Furber) voltak. Ernest bankigazgató volt; 1898-ban halt meg, amikor Dodie két éves volt. Dodie és édesanyja Old Traffordra költöztek, hogy nagyszüleihez, William és Margaret Furberhez közel lakjanak.[3] Dodie gyermekkori otthona, a Kingston House[4] a Stretford Road 609. szám alatt volt,[5] és a Manchester Ship Canal felé nézett.[1] Édesanyjával, anyai nagyszüleivel, két nagynénjével és három nagybátyjával élt.[4]
A Look Back with Love (1974) című önéletrajzi könyvében nagyapját, Williamet tartja számon a három ok egyikeként, amiért drámaíró lett. Nagyapja lelkes színházlátogató volt, és hosszan beszélgettek Shakespeare-ről és a melodrámáról. A második ok az volt, hogy nagybátyja, Harold Furber, amatőr színész színdarabokat olvasott fel vele, és bevezette a kortárs drámába. Harmadszor, az édesanyja színésznő akart lenni, és ez az ambíciója meghiúsult, kivéve a sétáló szerepeket, egyszer Sarah Bernhardt társaságában. Smith tízéves korában írta első darabját, és tizenéves korában kisebb szerepeket játszott a Manchester Athenaeum Dramatic Society drámai társaságban.[3] Egy kék tábla emlékeztet az épületre, ahol Dorothy felnőtt.[5] Dorothy gyermekkorának alakuló éveit ebben a házban töltötték.
Londonba költözés
[szerkesztés]1910-ben Ella újraházasodott, és Londonba költözött új férjével és a 14 éves Dodie-val, aki Manchesterben és a londoni St Paul's Girls' Schoolban is járt iskolába. 1914-ben Dodie belépett a Királyi Színművészeti Akadémiába (RADA). Első szerepét Arthur Wing Pinero[6] Playgoers (Játékosok) című darabjában kapta. A RADA után további szerepei közé tartozott egy kínai lány a Mr. Wu-ban, egy szobalány a Ye Gods-ban, és egy fiatal anya a Niobe-ban, amelyet Basil Dean[7] rendezett, aki később megvásárolta az Autumn Crocus (Őszi krókusz) című darabját.
Volt a Portsmouth Repertory Theatre-ben is, egy YMCA társasággal utazott, hogy csapatokat szórakoztasson Franciaországban az I. világháború alatt, turnézott a French Leave című francia vígjátékkal, és feltűnt Anne szerepében Galsworthy The Pigeon (Galamb) című darabjában az Everyman Színházban és egy fesztiválon a svájci Zürichben.[3] Miközben Ella mellrákban haldoklott, ő és Dodie a Keresztény Tudomány hívei lettek.[8]
Karrier a színészet után
[szerkesztés]Bár Smith eladott egy filmforgatókönyvet, a Schoolgirl Rebels-t, Charles Henry Percy álnéven,[1] és írt egy egyfelvonásos színdarabot, a British Talent-t, amelynek premierje a Three Arts Clubban volt 1924-ben, mégis nehezen talált állandó munkát.[3] 1923-ban munkát vállalt a Heal and Son's londoni bútorüzletében, ahol játékbeszerző lett (és az elnök, Ambrose Heal szeretője).[9] 1931-ben írta első színre vitt darabját, az Autumn Crocus-t C.L. Anthony álnévvel. Sikere, és az, hogy az újságírók felfedezték személyazonosságát, ihlette az újság főcímét, „Shopgirl Writes Play”.[10] A show főszereplője Fay Compton[11] és Francis Lederer[12].[3]
Smith negyedik darabját, a Call It a Day-t a Theatre Guild játszotta 1936. január 28-án, és 194 előadást játszottak. Londonban 509 előadást tartottak, ami Smith eddigi leghosszabban játszott darabja. Joseph Wood Krutch[13] amerikai kritikus kedvezően hasonlította George S. Kaufman[14] és Edna Ferber Dinner at Eight című darabjához és Edward Knoblock[15] Grand Hoteléhez. Azt mondta, a londoni produkció "elég következetesen megmarad a komédia szintjén, és törékeny szerkezetére nem ró nagyobb érzelmi súlyt, mint amekkorát ez a szerkezet elbír."[3]
A Call It a Day sikere lehetővé tette Smith számára, hogy megvásárolja a The Barretts házat az essexi Finchingfield falu közelében. Következő darabja, a Bonnet Over the Windmill (1937) nem volt ilyen sikeres. Három leendő fiatal színésznőről és háziasszonyukról, egy középkorú egykori zenetermi előadóművészről, valamint a fiatal nők azon próbálkozásairól szól, hogy felkeltsék egy drámaíró és egy színházi producer figyelmét, hogy drámai szerepeket kapjanak.[3]
Következő darabjában, a Dear Octopus-ban (1938) Dame Marie Tempest és Sir John Gielgud játszott. A szokatlan cím egy pohárköszöntőre utal a darabban: "A családnak – a kedves polipnak, akinek a csápjaiból sohasem szabadulunk ki, és a szívünk mélyén nem is akarunk soha teljesen kiszabadulni." Brooks Atkinson[16] "hazai panorámaművésznek" nevezte Smitht, és több angol regényíróhoz hasonlította, Samuel Richardsontól Archibald Marshallig[17]; az angol család "kinevezett feljegyzőjeként" is leírta. A londoni előadás 376 előadást ért meg, míg New Yorkban csak 53-at.
Amikor Smith Amerikába utazott, hogy a Dear Octopust leadja, magával hozta Alec Macbeth Beesley-t (a Titanic túlélőjének, Lawrence Beesleynek fia[18]), aki szintén a Heal's-nél dolgozott, és ő lett a régi barátja és üzletvezetője. 1939-ben házasodtak össze. 1952-ig nem mutatott be újabb darabot Londonban, bár 1943-ban a Lovers and Friends a Plymouth Theatre-ben játszott. A műsorban Katharine Cornell[19] és Raymond Massey szerepelt.[3]
Smith sok éven át a londoni Marylebone-ban , a Dorset Square-en élt, ahol most egy kék emléktábla állít emléket foglalkozásának; születési dátumaként 1896 helyett pontatlanul 1895 szerepel.[20]
Későbbi élete
[szerkesztés]Az 1940-es években Smith és Beesley az Egyesült Államokba költözött, hogy elkerüljék a lelkiismereti kötelességmegtagadás[21] miatti nehézségeket.[10] Honvágyat érzett Nagy-Britannia után, amely ihlette első, a pennsylvaniai Doylestownban írt, I Capture the Castle (1948) című regényét. Ő és Beesley a malibui Beverly Hillsben és a connecticuti Wiltonban is eltöltöttek időt.[3]
Amerikai közjátékuk során a pár összebarátkozott Christopher Isherwood, Charles Brackett[22] és John Van Druten[23] írókkal. Emlékirataiban Smith Beesleynek tulajdonítja, hogy azt javasolta Van Drutennek, hogy Isherwood Goodbye to Berlin című Sally Bowles-történetét[24] dolgozza át színdarabra (a Van Druten-darabból, az I Am a Camera címűből később a Cabaret című musical készült). Emlékirataiban Smith elismeri, hogy írói tanácsokat kapott barátjától, A. J. Cronin regényírótól.
Smith első darabja Londonban, a Letter from Paris, Henry James The Reverberator című kisregényének adaptációja volt. William Archibald[25] The Innocents (Ártatlanok) című (a The Turn of the Screw-ből átdolgozott) drámájának és Ruth és Augustus Goetz The Heiress (Az örökösnő) című drámájának (a Washington Square Henry James regényről készült) adaptációs[26] stílusát használta.[3][27]
Az 1970-es években Stambourne-ban , Essexben élt.
Halála
[szerkesztés]Smith 1990-ben halt meg (három évvel Beesley után) Uttlesfordban , az angliai Észak-Essexben. Elhamvasztották, és a hamvait a szélbe szórták. Julian Barnes-t nevezte ki irodalmi végrehajtójának, amiről úgy gondolta, hogy ez nem túl sok munka. Barnes a bonyolult feladatról ír "Irodalmi kivégzések" (Literary Executions) című esszéjében, amelyben többek között feltárja, hogyan szerezte vissza az I Capture the Castle[28] filmjogait, amelyek 1949 óta a Disney tulajdonában voltak.[29] Smith személyes iratai a Bostoni Egyetem Howard Gotlieb Archívum Kutatóközpontjában találhatók, és kéziratokat, fényképeket, műalkotásokat és levelezést tartalmaznak (beleértve Christopher Isherwood és John Gielgud leveleit).
A száz meg egy dalmata
[szerkesztés]Smith és Beesley szerette a kutyákat, és házi kedvencként tartották a dalmatákat; egy időben a párnak kilenc volt. Az első a Pongo nevet kapta, amely a The Hundred and One Dalmatians című regényének kutyás főszereplőjére használt Smith név lett. Smithnek akkor támadt az ötlete a regényhez, amikor az egyik barátja megfigyelte egy csoport dalmátját, és azt mondta: „Azokból a kutyákból gyönyörű bundát készítenének”.[30][31]
A regényt a Disney kétszer adaptálta, egy animációs filmet 1961-ben 101 kiskutya címmel és egy élőszereplős filmet 1996-ban, 101 kiskutya címmel. Bár mindkét Disney-filmből született egy folytatás, a 101 Dalmatians II: Patch's London Adventure és a 102 Dalmatians, egyik folytatás sem kapcsolódik Smith saját folytatásához, a The Starlight Barking-hoz (Csillagfény ugatás).
Művei
[szerkesztés]
Önéletrajz[szerkesztés]
Regények[szerkesztés]
|
Színművek[szerkesztés]
Forgatókönyvek[szerkesztés]
|
Magyarul megjelent
[szerkesztés]- Száz meg egy kiskutya (The Hundred and One Dalmatians) – Ciceró / Eri, Budapest, 1995 · ISBN 9638090030 · fordította: Bokor Klára, Szentmiklósi Tamás · Illusztrálta: Zdeněk Netopil
- – Ciceró, Budapest, 1997 · ISBN 9635391226 · Fordította: Szentmiklósi Tamás, Bokor Klára · Illusztrálta: Janet Johnstone , Anne Grahame-Johnstone
- A kutyák csillaga (The Starlight Barking) – Eri, Budapest, 1995 · ISBN 9636026300 · fordította: Bokor Klára · Illusztrálta: Zdeněk Netopil
- Száz meg egy kiskutya / A kutyák csillaga (The Hundred and One Dalmatians) – Eri, Budapest, 2004 · ISBN 9638090405 · fordította: Bokor Klára, Szentmiklósi Tamás · Illusztrálta: Janet Johnstone, Anne Grahame-Johnstone
- – Partvonal, Budapest, 2014 · ISBN 9786155283314 · fordította: Bokor Klára, Szentmiklósi Tamás · Illusztrálta: Zdeněk Netopil
- Enyém a vár (I Capture the Castle) – Ciceró, Budapest, 2015 · ISBN 9789635399260 · Fordította: Till Tamás
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c Hile 2004
- ↑ What Dodie Smith did first: the story behind Dear Octopus. The Times
- ↑ a b c d e f g h i j Hadsel 1982
- ↑ a b Grove 2004
- ↑ a b Scheerhout, John (12 September 2002), Honour for 'Dalmatians' Dodie, <http://www.manchestereveningnews.co.uk/news/s/19/19193_honour_for_dalmatians_dodie.html>. Hozzáférés ideje: 14 January 2010
- ↑ Sir Arthur Wing Pinero (1855. május 24. – 1934. november 23.) angol drámaíró és pályafutása elején színész.
- ↑ 'Basil Herbert Dean CBE (1888. szeptember 27. – 1978. április 22.) angol színész, író, producer és rendező.
- ↑ Smith 1974
- ↑ Alan Crawford, "Heal, Sir Ambrose (1872–1959)" Archiválva 2015. október 27-i dátummal a Wayback Machine-ben., Oxford Dictionary of National Biography, Oxford University Press, 2004, retrieved 12 August 2007
- ↑ a b Smith 1979
- ↑ Virginia Lilian Emmeline Compton-Mackenzie (1894. szeptember 18. – 1978. december 12.), szakmai nevén Fay Compton, angol színésznő volt.
- ↑ Francis Lederer (1899. november 6. – 2000. május 25.) az Osztrák–Magyar Monarchiában született amerikai film- és színpadi színész, aki sikeres karriert futott be, először Európában, majd az Egyesült Államokban. Eredeti neve František (Franz) Lederer volt.
- ↑ Joseph Wood Krutch (1893. november 25. – 1970. május 22.) amerikai író, kritikus és természettudós.
- ↑ George Simon Kaufman (1889. november 16. – 1961. június 2.) amerikai drámaíró, színházi rendező és producer, humorista és drámakritikus.
- ↑ Edward Knoblock (született: Edward Gustavus Knoblauch; 1874. április 7. – 1945. július 19.) dráma- és regényíró, eredetileg amerikai, majd honosított brit állampolgár.
- ↑ Justin Brooks Atkinson (1894. november 28. – 1984. január 14.) amerikai színházi kritikus.
- ↑ Arthur Hammond Marshall (1866. szeptember 6. – 1934. szeptember 29.), ismertebb nevén Archibald Marshall, angol író, kiadó és újságíró.
- ↑ Dear Dodie : The Life of Dodie Smith. London: Chatto & Windus, 67. o. (1996. december 8.). ISBN 978-0-7011-5753-1
- ↑ Katharine Cornell (1893. február 16. – 1974. június 9.) amerikai színpadi színésznő, író, színháztulajdonos és producer.
- ↑ Blue Plaque. [2017. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 9.)
- ↑ A lelkiismereti okokból megtagadó személy (Conscientious objector) olyan „személy, aki a lelkiismereti vagy vallásszabadságra hivatkozva igényt tartott a katonai szolgálat teljesítésének megtagadására”.
- ↑ Charles William Brackett (1892. november 26. – 1969. március 9.) amerikai forgatókönyvíró és filmproducer.
- ↑ John William Van Druten (1901. június 1. – 1957. december 19.) angol drámaíró és színházi rendező.
- ↑ Sally Bowles egy kitalált karakter, amelyet Christopher Isherwood angol-amerikai regényíró alkotott meg a 19 éves kabaréénekes, Jean Ross alapján.
- ↑ William Archibald (1917. március 7. – 1970. december 27.) trinidadi származású drámaíró, táncos, koreográfus és rendező, akinek színpadi adaptációjából Henry James The Turn of the Screw (A csavar fordul egyet) című művéből készült el az 1961-es The Innocents című brit horrorfilm.
- ↑ Az örökösnő (film)
- ↑ Az ártatlanok (film)
- ↑ Enyém a vár (film)
- ↑ Barnes 2003
- ↑ The Hundred and One Dalmatians & The Starlight Barking – Modern Classics. About The Author: Egmont UK Ltd (2018. december 8.). ISBN 978-1405288750
- ↑ 10 Things You Didn't Know About 101 Dalmatians. Oh My Disney , 2024. december 8. (Hozzáférés: 2019. december 7.)
- ↑ A hívatlan (film)
- ↑ Lesser Samuels (1894. július 26. – 1980. december 22.) 20 éves hollywoodi forgatókönyvírói karriert futott be.
- ↑ Darling, How Could You! (film)
Források
[szerkesztés]- Barnes, Julian (2003), "Literary Executions", in Arana, Marie, The Writing Life: Writers on How They Think and Work : A Collection from the Washington Post Book World, New York: PublicAffairs
- Grove, Valerie (2004), "Smith (married name Beesley), Dorothy Gladys (Dodie) (1896–1990)", Oxford Dictionary of National Biography, <http://www.oxforddnb.com/view/article/40481>. Hozzáférés ideje: 14 January 2010
- Hadsel, Martha (1982), Modern British Dramatists, 1900–1945, Detroit: Gale, ISBN 978-0-8103-0937-1, <https://archive.org/details/modernbritishdra10iogr>
- Hile, Kevin S. (2004), Contemporary Authors Online, Detroit: Gale, ISBN 978-0-7876-3995-2
- Smith, Dodie (1974), Look Back With Love: A Manchester Childhood, London: Heinemann, ISBN 0-434-71355-4
- Smith, Dodie (1979), Look Back With Astonishment, London: W.H. Allen, ISBN 0-491-02198-4
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Dodie Smith című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- The Dodie Smith Information Site (archived 2006-04-30)