Dalmata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dalmata (Dalmatinac, Dalmatiner, Dalmatinski pas)
Dalmatiner 2.jpg
Fajtagazda ország Horvátország
Osztályozás
Csoport VI. Kopók és rokon fajták
Szekció 3. Rokon fajták
Fajtaleírás
Érvényes standard angol
Kiadás éve 1999
Wikimédia Commons
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz
Dalmata témájú médiaállományokat.

A dalmata (horvátul: Dalmatinski pas) egy dalmát nemesítőktől származó kutyafajta, a jelenlegi Horvátország területéről.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ősi horvát fajta, de tulajdonképpen már ókori egyiptomi reliefeken, domborműveken láthatóak dalmataszerű pöttyös kutyák. Ez a változat azonban a középkorban valószínűleg kiveszett, majd könnyebb, agárszerűbb típusa jutott el Európába. Több mint 4000 éves görög mozaikok dalmatára emlékeztető kutyákat ábrázolnak. Bár Dalmáciát jelölik meg származási helyének, meggyőző bizonyíték van arra, hogy India az őshazája, és innen kereskedők hozták be az ókori Görögország területére. A dalmata modern változatát az angol tenyésztők alakították ki, az első fajtaleírás is a szigetországból származik - 1850-ből.

Testfelépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dalmata

A dalmata erős, vízszintes hátán jól kirajzolódik a marja. A lágyéka erős, enyhén ívelt,a hátsó testrésze izmos, lekerekített. Farka a tövénél vaskos, majd kihegyesedik, csaknem a csánkig ér, és a kutya enyhén felfelé görbítve tartja. Mellkasa nem túl széles, de mély és tágas. A feszes, izmos vállak mérsékelten ferdék, a könyökök közel vannak a testhez. Lábai egyenesek, hengeres csontúak, a térd erősen hajlott. Mancsai macskáéhoz hasonlóak, azaz kör alakúak, szorosan zárt, erős, íves lábujjakkal. A viszonylag hosszú és feszes nyak szépen ívelt. Viszonylag hosszú, lapos koponyával, amely a fülek között meglehetősen széles. A fej ránctalan. A stopp mérsékelt, az arcorri rész erős és hosszú – de soha nem csőrszerű –, az ajkak feszesek és összesimulók. A finom, vékony, közepes nagyságú fülek magasan tűzöttek,a fej mellett lógnak. Közepes nagyságú, távol ülő, kerek szemei értelmes és eleven tekintetűek, gyakran eltérő színűek. A szemek pereme feszes. A dalmata harapása ollószerű. Szőrzete rövid, merev, sűrű, sima és fényes. A dalmata kétféle színezetben ismert: májszínű, illetve fekete pettyes. Az alapszín mindkét esetben hófehér, s rajta 2–3 cm átmérőjű, élesen elhatárolódó pettyek láthatók. A pettyek ideális esetben nem fedhetik át egymást, és egyenletes eloszlásúnak kell lenniük. A végtagokon lévő pettyeknek valamivel kisebbnek kell lenniük a testen lévőknél. Az orr és a szem pereme a májszínű egyedeknél barna, a feketéknél fekete. A dalmata születéskor fehér színű, a foltjai csak később alakulnak ki. Meglehetősen érzékeny, vesebetegségekre öröklötten hajlamos fajta. Genetikailag süketségre hajlamos.[1]

Jelleme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalmata jó kedélyű, barátságos és értelmes kutya. Társaságkedvelő, kiegyensúlyozott természete van, a gazdáját és családját nagyon szereti, és minden érdekli, ami körülöttük történik. Éber eb, mindig jelzi, ha valami nincs rendben. Nem érdemes arra számítani, hogy jó házőrző lesz, mert hiányzik belőle az agresszivitás. A dalmata nagyon szereti a társaságot, remekül kijön a gyerekekkel és más kutyákkal is. Rendszerint a macskákkal és egyéb háziállatokkal való együttélése sem okoz gondot, feltéve, hogy megfelelő volt a szocializációja. A látogatókkal szembeni magatartása a kutya egyéniségétől függ: vagy éberen,vagy vonakodóan viselkedik. Városi tartásra alkalmas luxusállat.

Méretei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kan marmagassága: 56–61 cm
Szuka marmagassága: 54–59 cm
Testtömege: 24–32 kg Várható élettartam: 12 év

Megjegyzés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dalmatát nem túl nehéz nevelni, de természetének van egy csökönyös oldala, amely főként akkor erősödik meg, ha túl sokat várnak tőle, vagy ha elveszíti érdeklődését a gyakorlatok iránt. Ha helyesen viselkedik, nagyon meg kell dicsérni – ezt esetleg jutalomfalatokkal is meg lehet erősíteni –, és a gyakorlatokat mindig variálni kell. Sem a túl szigorú, sem a túl engedékeny nevelés nem célravezető, az arany középutat kell megtalálni. Világszerte kedvelt családi kutya, de inkább a sportosabb családoknak ajánlható. Meg lehet próbálkozni a kutyás sportokban való részvételével, de úgy, hogy ne a versenyzés, hanem a kutya és a gazda szórakozása legyen a fő szempont.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1001 Unbelievable Facts, p 76