Dessewffy Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dessewffy Sándor
Csanád püspöke
Biczó Géza rajza a püspökről
Biczó Géza rajza a püspökről

Született 1834. június 3.
Pozsony
Elhunyt 1907. december 5. (73 évesen)
Budapest
Felekezet katolikus egyház
Püspökségi ideje
1890. január 4. – 1907. december 5.
Előző püspök
Következő püspök
Bonnaz Sándor
Csernoch János
Dessewffy Sándor a Catholic Hierarchy-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dessewffy Sándor témájú médiaállományokat.

Cserneki és tarkeői Dessewffy Sándor (Pozsony, 1834. június 3.Budapest, 1907. december 5.) a Csanádi Egyházmegye püspöke 1890-től haláláig.

Élete[szerkesztés]

Pozsonyban született a Cserneki és tarkeői Dessewffy család köznemesi ágában. Szülei Dessewffy Antal (1788-1843),[1] temesi alispán, országgyűlési követ és nemes Koppauer Zsuzsanna (1800-1887) voltak.[2] A család Temesvárott és Aradon élt. Gimnáziumi tanulmányait Kisszebenben, Kassán és Gyöngyösön végezte. Felvételt nyert az egri papnevelő-intézetbe, innen Budapestre került, ahol teológiát végzett az egyetemen. 1857-ben szentelték áldozópappá, majd 1858-ig káplán Füzesabonyban. 1859-ben kezd bölcsészetet és latin nyelvet oktatni az egri líceumban, egy évvel később a tanítást már Budapesten folytatja, a fővárosi papnevelő-intézet tanfelügyelője lett.

1866-ban visszatért Egerbe, 1868. július 3-án Perger János kassai püspök titkára, majd később kassai szentszéki ülnök lesz. A főpap adakozó természete a felvidéki városban is megmutatkozott. 1873-ban Sárospatak plébánosa lesz; Zemplén vármegyében olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy több választókerületből is megkeresték, országgyűlési mandátumot kínálva neki. Dessewffy nem élt a lehetőséggel, a politikától távol tartotta magát. 1875-től a település alesperesként tevékenykedett. 1882-ben vérteskereszttúri apát lesz, 1884-ben Kassán mesterkanonoki címet nyer. 1886-től székesegyházi főesperesként tevékenykedett. Egyházmegyei tanfelügyelőként és a római katolikus tanítóképző igazgatójaként személyesen is a közoktatás szintjének javítására törekedett. A Felsőmagyarországi Múzeumi Egylet elnöke lett; tagja volt az Abaúj-Torna megyei Közművelődési Egyletnek, és a Kassai Katolikus Legényegyletnek, és a kassai közkórházat igazgató választmánynak is.

1890. augusztus 31-én, Kassán szentelték föl a Csanádi Egyházmegye püspökévé. Szeptember 24-én vonult be Temesvárra, a püspöki székhelyre. Új beosztásában is hű maradt elveihez, legfontosabb feladatának a szegények és az elesettek gyámolítását, valamint az oktatás fejlesztését tartotta. Nagy szerepe volt több szegedi, temesvári és makói iskola alapításában; több másik püspökkel együtt támogatta a jászvásári papneveldében tanuló ifjak magyar nyelvű oktatását.[3]

A püspök nagyon jó kapcsolatot ápolt Makóval. Már bevonulásakor kitüntetően nagy szeretettel fogadta őt a város, - lovasbandériumot és fáklyásmenetet szerveztek, az utcákat zászlókkal és virágfüzérekkel díszítették fel, több diadalkaput is felállítottak, este díszkivilágítást kapott a belváros - de később is szinte többet tartózkodott a Maros-parti településen, mint Temesvárott, a püspökség székvárosában. 1893-ban 80 ezer koronát ajánlott fel az főgimnázium (a mai József Attila Gimnázium) létesítésére; ő helyezte el az alapkövet, és 1895-ben ő is áldotta meg az elkészült épületet. A katolikus ótemető helyén létrehozta a mai Petőfi park elődjét, a Püspökkertet; benne filagóriát helyezett el, felépíttette a víztornyot, dísztavat létesített és díszcserjéket, díszfákat ültetett. 1903-ban elkezdte a Korona Szálló teljes felújítását, támogatta a Hollósy Kornéliáról elnevezett faszínház felépítését. Kegyúrként ügyelt a makói görög katolikusok sorsára, igyekezett megakadályozni a nagyváradi püspökség elrománosító törekvéseit. 1907-ben 3000 koronát adományozott a Szent István Közkórház fölszerelésére.

Dessewffyt a makóiakon kívül Lele (a mai Maroslele) lakói is kiváltképpen tisztelték, a falu ugyanis a püspöki nagybirtokon feküdt, a főpap pedig szívén viselte a helyiek sorsát. 1895-ben kibővíttette az iskolát, tanítói lakást építtetett. Püspöksége alatt, 1902-ben épült fel a község római katolikus temploma, a három harang és az orgona Dessewffy személyes ajándéka volt a leleieknek. Elfogadható áron, törlesztési lehetőséggel földet juttatott a helyieknek; ezekből az úgynevezett örök földekből 100 telepes részesült, a községen pedig, mint testület 220 földet vásárolt meg.

Egyházi és politikai értekezések jelentek meg tőle különféle lapokban, püspökként több főpásztori körlevelet is kibocsátott. 1897-ben ő állította fel a tornyai Mária-jelenés kivizsgálását feladatául kapó bizottságot. A bizottság megállapította, hogy a jelenések nem természetfelettiek, ezért Dessewffy betiltotta a kegyhelyre való zarándoklatokat.[4] Zarándoklatokat vezetett Romába és Velencébe. Utóbbi útján meglátogatta Murano szigetét, ahol Giuseppe Melechior Sarto velencei pátriárkával együtt tekintette meg Szent Gellért, az első csanádi püspök ereklyéit.[5]

A püspök szentelte föl 1896. szeptember 8-án a magyarbánhegyesi templomot; végrendeletében 2000 koronát hagyott a település egyházközségére. Ebből az összegből épült föl később a templomkertben a karánsebesi márványból készült Mária-szobor, ami Albert Andor aradi szobrászművész 1914-es alkotása.[6]

1905 telét az akkor már betegeskedő püspök Abbáziában töltötte. 1905. február 10-én agyszélhűdés érte, elvesztette beszélőképességét is. Öntudatát elvesztette, jobb oldala lebénult, talpra állni sem tudott. Március közepétől kezdve haláláig Csepregi Imre pápai prelátus volt az ápolója. Dessewffyt júniusban Budapestre költöztették; a háztartás télen a püspök fővárosi palotájában, nyáron a budai hegyek között tartózkodott.

A püspök 1907. december 4-én, éjjel 10 óra 45 perckor halt meg; holttestét bebalzsamozták, majd Temesvárra szállították, ahol a püspöki székesegyház kriptájába temették. Halálát felekezeti különbség nélkül rengetegen gyászolták, általános volt a vélemény, hogy Dessewffy Sándor Szent Gellért püspök legméltóbb utódja volt.

Emlékezete[szerkesztés]

Püspök Dessewffy Sánodor vezette a Csanád-egyházmegyei zarándoklatot Velencébe 1900-ban.[7]
A püspök emlékkeresztje Maroslelén
  • Makó képviselő-testülete 1893-ban díszpolgári címet adományozott a püspöknek.
  • A dél-alföldi városon kívül Sárospatak és Kassa is díszpolgári címmel ismerte el Dessewffy tevékenységét.
  • 1908-ban Lele (a mai Maroslele) elöljárósága a főpap tiszteletére Püspöklelére változtatta a település nevét; jóllehet még a püspök életében felmerült, hogy Dessewffyfalva legyen a község neve, de ezt a csanádi püspök határozottan ellenezte.
  • 1912-ben a maroslelei templom előtt felállították a Dessewffy-emlékművet; a kőkereszt talapzatán szerepel a püspök arcképe is.
  • 1995-ben emléktáblát avattak a makói József Attila Gimnázium falán; a táblán örökítették meg a püspök által az iskola felépítésében szerzett halhatatlan érdemeit.
  • Makón a jelenlegi Csanád vezér tér a püspök nevét viselte egészen 1946-ig.
  • Maroslelén 2006-ban felmerült, hogy a Szabadság teret átkereszteljék Püspök térre,[8] de a polgármester előterjesztését a képviselő-testület öt támogató és ugyanennyi ellenző szavazattal nem fogadta el.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Wikimedia Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Dessewffy Sándor témájú kategóriát.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  
  • Orbán Imre dr.: Dessewffy Sándor csanádi püspök Makón in Makói História 1999/6. (3. évfolyam 14. szám)
  • Rozsnyai János: 170 éve született Dessewffy Sándor az örök földek adományozója in Makói História 2004/1. (7. évfolyam 25. szám)
  • Orbán Imre dr.: A csanádi püspökök Makóért in Makói História 2007/1-4. (10. évfolyam 35-38. szám)
  • Dr. Csepregi Imre: Önéletrajz. Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, Makó, 1991. ISBN 9630411091


Előde:
Bonnaz Sándor
Csanádi püspök
1890–1907
Utóda:
Csernoch János