Szarvasvipera
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||
| Cerastes cerastes (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szarvasvipera témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szarvasvipera témájú médiaállományokat és Szarvasvipera témájú kategóriát. |
A szarvasvipera (Cerastes cerastes) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a viperafélék (Viperidae) családjába és a valódi viperák (Viperinae) alcsaládjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
A szarvasvipera előfordulási területe Észak-Afrikában és a Közel-Keleten van. Afrikában Marokkótól, Mauritániától és Malitól keletre, Algérián, Tunézián, Nigeren, Líbián és Csádon keresztül, egészen Egyiptomig, Szudánig, Etiópiáig és Szomáliáig lelhető fel. Ázsiában a Sínai-félszigettől és Izraeltől kezdve, északra Kuvaitig, míg délen Jemenig és Katarig található meg. Az Arab-félszigeten megosztja a területét a rokon, arab szarvasviperával (Cerastes gasperettii).[1]
Megjelenése[szerkesztés]
Ennek a fajnak az átlagos hossza 30-60 centiméter, de 85 centiméteres példányok is előfordulhatnak. A nőstény nagyobb, mint a hím.[2] A méreten kívül a nemi kétalakúság a különböző nemek fej- és szemméreténél is mutatkozik; ebben az esetben a hím feje és szeme a nagyobbak. Ez a kígyófaj a nevét a szemei fölött elhelyezkedő „szarvakról” kapta. A szemei fejének oldalain ülnek, és mindjárt ezek fölött a „szarvak”. Az állat színe élőhelytől függően változó, de mindig beleolvad a környezetébe - azonban nincsenek alfajai.[3] A háti szín lehet: sárgás vagy halvány szürke, rózsaszínes, vöröses vagy világosbarna foltozással. Szintén a háti részén sötét, félig merőleges foltok vannak. Példánytól függően ezek a foltok összeérhetnek vagy nem. A hasa fehér. A farka vékony vége fekete színű lehet, de nem mindegyik példánynál.[2]
Életmódja[szerkesztés]
A száraz, homokos és sziklás élőhelyeket választja otthonául. Néha az oázisok környékén, valamint 1500 méteres tengerszint feletti magasságokban is megtalálható. A hűvösebb, 20 Celsius-fokos átlag hőmérsékletű területeket inkább kerüli.
A mérge nem erős, csak kisebb zsákmányállatok elejtésére alkalmas.[4] Oldalazó mozgásokkal halad, emiatt érdekes nyomokat hagy a homokban. Nyugodt természetű kígyó, támadóit pikkelyeinek összedörzsölésével próbálja elriasztani. Ha ez nem működik, akkor C alakú támadóállást vesz fel. Homokba, vagy kövek és növények alá rejtőzve várja áldozatát. Táplálékát kisebb madarak és rágcsálók képezik.[5]
Szaporodása[szerkesztés]
Fogságban a szaporodási időszak áprilisban van. A párzás mindig a homok alatt történik meg. A nőstény 8-23 tojást tojik; a kikelés 50-80 nap után következik be. A vadonban kövek alá vagy elhagyott rágcsálóüregekbe rakja tojásait. Az újszülött szarvasviperák körülbelül 12-15 centiméteresek.[2]
Képek[szerkesztés]
-
Szemből -
Vadászás közben sokszor, csak a feje látszik, vagy még az sem -
A feje közelről -
Különböző -
-
színváltozatokban
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b McDiarmid RW, Jonathan A. Campbell|Campbell JA, Touré T. 1999. Snake Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, Volume 1. Washington, District of Columbia: Herpetologists' League. 511 pp. ISBN 1-893777-00-6 (series). ISBN 1-893777-01-4 (volume).
- ↑ a b c Mallow D, Ludwig D, Nilson G. 2003. True Vipers: Natural History and Toxinology of Old World Vipers. Malabar, Florida: Krieger Publishing Company. 359 pp. ISBN 0-89464-877-2.
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
- ↑ Brown JH. 1973. Toxicology and Pharmacology of Venoms from Poisonous Snakes. Springfield, Illinois: Charles C. Thomas. 184 pp. LCCCN 73-229. ISBN 0-398-02808-7.
- ↑ Photo sequence of Cerastes cerastes feeding in the wild (Gilf Kebir, Egypt, 27 October 2004) at FJ Expeditions accessed 19 October 2013
Források[szerkesztés]
- George Albert Boulenger|Boulenger GA. 1896. Catalogue of the Snakes in the British Museum (Natural History). Volume III., Containing the...Viperidæ. London: Trustees of the British Museum (Natural History). (Taylor and Francis, printers). xiv + 727 pp. + Plates I.- XXV. (Cerastes cornutus, pp. 502–503).
- Calmette A. 1907. Les venins, les animaux venimeux et la serotherapie antivenimeuse. In: Bucherl W. editor. 1967. Venomous Animals and Their Venoms. Vol. I. Paris: Masson. 233 pp.
- Mohamed AH, Kamel A, Ayobe MH. 1969. "Studies of phospholipase A and B activities of Egyptian snake venoms and a scorpion venom". Toxicon 6: 293-988.
- Joger U. 1984. The Venomous Snakes of the Near and Middle East. Wiesbaden: Dr. Ludwig Reichert Verlag. 175 pp.
- Labib RS, Malim HY, Farag NW. 1979. "Fractionation of Cerastes cerastes and Cerastes vipera snake venoms by gel filtration and identification of some enzymatic and biological activities". Toxicon 17: 337-345.
- Labib RS, Azab MH, Farag NW. 1981. "Effects of Cerastes cerastes (Egyptian sand viper) snake venoms on blood coagulation: separation of coagulant and anticoagulant factors and their correlation with arginineesterase protease activities". Toxicon 19: 85-94.
- Labib RS, Azab ER, Farag NW. 1981. "Proteases of Cerastes cerastes and Cerastes vipera snake venoms". Toxicon 19: 73-83.
- Carl Linnaeus|Linnaeus C. 1758. Systema naturæ per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, diferentiis, synonymis, locis. Tomus I. Editio Decima, Reformata. Stockholm: L. Salvius. 824 pp. (Coluber cerastes, p. 217).
- Schneemann M, Cathomas R, Laidlaw ST, El Nahas AM, Theakston RDG, Warrell DA. 2004. "Life-threatening envenoming by the Saharan horned viper (Cerastes cerastes) causing micro-angiopathic haemolysis, coagulopathy and acute renal failure: clinical cases and review". Association of Physicians. QJM 97 (11): 717-727. Full text at Oxford Journals. Accessed 9 March 2007.
- Schnurrenburger H. 1959. "Observations on behavior in two Libyan species of viperine snake". Herpetologica 15:70-2.
- U.S. Navy. 1991. Poisonous Snakes of the World. New York: Dover Books. (Reprint of United States Government Printing Office, Washington D.C.) 133 pp. ISBN 0-486-26629-X.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Cerastes cerastes című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Exceptional photo sequence of Cerastes cerastes feeding in the wild at FJ Expeditions taken on 27 October 2004. Accessed 19 October 2013.
- Sand viper page at Plumed-serpent.com. Accessed 30 July 2006.
