André Marie Constant Duméril

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
André Marie Constant Duméril
André Marie Constant Duméril.jpg
Életrajzi adatok
Született 1774. január 1.
Amiens
Elhunyt 1860. augusztus 14. (86 évesen)
Párizs
Sírhely Père-Lachaise temető
Nemzetiség francia
Pályafutása
Szakterület zoológia, ichthiológia, herpetológia

Hatással voltak rá Georges Cuvier, Bernard Germain de Lacépède
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz André Marie Constant Duméril témájú médiaállományokat.

André Marie Constant Duméril (ejtsd: dümeril) (Amiens, 1774. január 1.Párizs, 1860. augusztus 14.) francia zoológus. A párizsi Természettudomány-történeti Múzeumban (Muséum national d'histoire naturelle) 1801-12 között a herpetológia és az ichthiológia professzora. Fia Auguste Duméril is neves zoológus. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Duméril”.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

André Duméril Amiens-ben született 1774. január 1-jén. Családja Abbevilleből származott és kereskedelemmel foglalkozott. Fiatalon 19 évesen lett orvos, miután befejezte anatómiai tanulmányait Rouenben az orvosképzőben. Ezután 1800-ban Párizsba ment azért, hogy összehasonlító anatómiai tapasztalatokat szerezzen Georges Cuviernél. Később őt váltotta a Párizsi Panthéon Központi Iskolájában és munkatársa lett Alexandre Brongniartnak.

1801-től a párizsi orvosi iskolában (l'École de médecine de Paris) vezetett anatómiai kurzust, ahol az élettan és a patológia irányában szakosodott. A Bourbon-restauráció évei alatt a Természettudományok Akadémiájának (Académie des Sciences) a tagjává választották. 1803-tól Bernard Germain de Lacépède egyre nagyobb politikai szerepvállalásának köszönhetően, a helyét ténylegesen betöltve a Természettudomány-történeti Múzeumban a herpetológia és az ichthiológia vezető professzora lett. Habár megjegyzendő, hogy Duméril hivatalosan csak Lacépède halála után 1825-ben kapta meg ezt a megtisztelő titulust.

Duméril volt aki a Georges-Louis Leclerc de Buffon padlásán megtalált, hetven évvel korábban Philibert Commerson által gyűjtött és konzervált halakat besorolta. Nagy érdeklődést mutatott továbbá a rovarok iránt és a párizsi botanikus kertben (Jardin des plantes de Paris) fiával közösen létrehozták az első hüllő akváriumot.

A természettudományi kutatásait 1853-tól fokozatosan átadta fiának Auguste-nak és 1857-ben a tudományos élettől is véglegesen visszavonult. Munkásságát elismerve két hónappal halála előtt megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendjének parancsnoki fokozatát. 1860. augusztus 14-én hunyt el Párizsban.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1806-ban tette közzé nevezetes munkáját a Zoologie analytique-t. Ebben az egész állatvilág nemzettségeinek kapcsolatrendszerét mutatta be, de nem tárgyalta külön a fajokat. 1832-től asszisztensével Gabriel Bibronnal közösen már egy bővebb a fajokat is érintő az előző tanulmányát kiegészítő átfogóbb feldolgozásba fogtak. A munkát segítette Nicolaus Michael Oppel, aki a rendszertan felülvizsgálatát végezte. Bibron halála után fia Auguste Duméril vette át a helyét, de mégis a halála mintegy tíz évvel késleltette a publikációt.

Egyedül tette közzé a kilenc kötetben megjelenő Erpétologie générale-t (1835-50), melyet a csúszómászókról írt Bibron segítségével és tartalmazza az addig ismert összes fajok rendszertani ismertetését. 1851-ben apa és fia publikálta a Catalogue méthodique de la collection des reptiles címen a hüllőkről szóló gyűjtésüket, melyet javarészt Auguste készített. Egy másik jelentős két kötetben megjelenő művében a rovarokkal foglalkozott, melynek címe: Entomologie analytique (1860).

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1865-ben Párizs fő botanikus kertje a Jardin des Plantes közelében található rue du Marche aux Chevaux utcát tiszteletére rue Duméril-re nevezték át. A természettudósok is adóztak emléke előtt, hiszen több fajt róla neveztek el, így például nevét viseli a Duméril-boa és a Duméril-varánusz.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Traité élémentaire d'Histoire naturelle (1804).
  • Zoologie analytique (1806.)
  • Traité élémentaire d'histoire naturelle (1830.)
  • Erpétologie générale című nagy műve a csúszómászókról, mely kilenc kötetben jelent meg (1835-50) társszerző Gabriel Bibron
  • Catalogue méthodique de la collection des reptiles (1851.) társszerző Auguste Duméril
  • Ichthyologie analytique (1856.)
  • Entomologie analytique (1860, 2 kötetben)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Le Floch-Prigent, P (2008. december). „G. Devers portréja Constant Duméril (1774–1860) anatómia doktor és természettudósról”. Morphologie : bulletin de l'Association des anatomistes, Franciaország 92 (299), 199–203. o. DOI:10.1016/j.morpho.2008.08.003. ISSN 1286-0115. PMID 18951057.  
  • Kraig Adler (1989). Contributions to the History of Herpetology, Society for the study of amphibians and reptiles (angol nyelven).
  • L'Hoste, J. 1987. Les Entomologistes Français 1750-1950. 355pp. Paris. 56 oldal (francia nyelven).

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]