Borsodi földvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Borsodi földvár
Borsod vára
A borsodi földvár légifotón
A borsodi földvár légifotón
Ország  Magyarország
Mai település Edelény

Épült 1000 körül
Elhagyták 13. század második fele
Típusa földvár, sáncvár
Építőanyaga fa, föld
Elhelyezkedése
Borsodi földvár (Magyarország)
Borsodi földvár
Borsodi földvár
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 18′ 46″, k. h. 20° 44′ 58″Koordináták: é. sz. 48° 18′ 46″, k. h. 20° 44′ 58″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Borsodi földvár témájú médiaállományokat.

A borsodi földvár vagy Borsod vára fa-föld szerkezetű sáncvár az Edelényhez tartozó egykori Borsod településen, Borsod vármegye korábbi központja és névadója.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A vár a Bódva bal partján, egy a folyó fölé 15 méterre kiemelkedő dombon található. Nyugatról, északról és keletről a Bódva és annak mocsarai védték.

Története[szerkesztés]

Anonymus Gestájában arról ír, hogy a honfoglalás után Árpád kiküldte Borsot, hogy kémlelje ki a Tátráig terjedő vidéket. Ő ezután a környék népét összegyűjtve arra alkalmas helyen várat épített, melynek a fejedelem ispánjává tette meg (Bors létezéséről semmiféle hiteles adat nem maradt fent). A várat és a vidéket róla nevezték el Borsodnak, ahol a -d kicsinyítőképző, mely a vár kis területére utal. Makkay János szerint az Anonymus előtti magyar nyelvben a -d képző nemcsak kicsinyítést, hanem birtoklást is kifejezhetett, így a várnév jelentése "Borsé" is lehet.[1] A korábbi kutatás elfogadta az Anonymus által sugallt honfoglalás kori eredetet és a vár határvédő szerepét feltételezte. Györffy György szerint Bors jó száz évvel később, az államalapítás korában élt és a terület első ispánja lett. A vár is ekkor épülhetett az országból kivezető fontos hadiút mentén és a kialakuló vármegye ispáni központjaként. Első okleveles említése 1219-ből maradt fenn, amely várnagyát, az itteni börtönőröket és a várhoz tartozó falvakat (Múcsony, Berente) említi. 1230-ban és 1263-ban szintén oklevelek említik Borsod várnagyát. A korábbi kutatás szerint börtönőrök és várnagyok földből épült várakban nem szolgáltak, így a borsodi várat a közeli, kőből épült szendrőládi várral azonosították. A korszak okleveleiben azonban a "castrum" kifejezést építőanyagtól függetlenül használták. Katonai és igazgatási szerepét valószínűleg a tatárjárás utáni évtizedekben veszítette el. 1334-ben már mint elpusztult erősséget ("földvárnak nevezett árok") említik.

Feltárása[szerkesztés]

A várban 1926-ban szondázó ásatást végeztek, melynek során a sáncok mentén négy méteres mélységig ástak le. A mai református templom közelében egy temetőt találtak, ahonnan 9 Árpád-kori hajkarika került elő.

A vár újabb kutatása 1987-1999 között zajlott. A kutatás cáfolta azt a nézetet, hogy a vár egy korábbi, őskori erődítmény felhasználásával épült. Nováki Gyula 1988-90-ben két helyen vágta át a sáncot, melynek során sok gerendamaradvány került elő, közöttük elszenesedett darabok is. A sánc építésének két periódusát sikerült megállapítani, de mindkettő egy korábban ott lévő település romjaira épült. A feltárás során cseréptöredékeket, tapasztásdarabokat, örlő- és fenőköveket, vaskapcsot és csontkorcsolyát találtak. A település maradványai a 10. század közepére, a sáncok mindkét építési periódusa a 10. század végére - 11. század elejére datálható.

Leírása[szerkesztés]

Rekonstrukciós elképzelés

A vár területe a korban megszokott méretnél (3-4 hektár) kisebb, 1,7 hektár. A sáncok ma 5 méterrel emelkednek a vár központi területei fölé, eredeti magasságuk ennél valószínűleg több volt. A sánc szélessége 10 méter, alapját két sor kazetta alkotja, melyeket középen gerendákkal merevítettek. A kazettákat máglyarakás szerűen, gömbfákból építettek, a közöttük lévő területet földdel döngölték. A sánc széle kifelé meredek, befelé rézsűs. Elképzelhető, hogy a sánc tetején sárral bevert vesszőfonatból készült palánk futott körbe. A bejárat valószínűleg a sánc déli részén nyílott.

A vár belsejében egy kora Árpád-kori települést tártak fel, kisméretű házakkal és szabadon álló kemencékkel. A település maradványai a sáncok alatt is megtalálhatóak, építésükhöz is felhasználták őket, vagyis korábbiak a sáncoknál. Így biztosan nem ezek a sáncok látták el a falu védelmét. Minden épületet vastag, vörösre égett agyagréteg fedett, ami a település tűz általi pusztulásának volt eredménye. Az itt talált elszenesedett búza, árpa, köles és borsó magvai, a gyógynövényként gyűjtött zsálya és többféle gyümölcs magvai a népesség táplálkozásáról és életmódjáról is tájékoztatnak. A kerámiatárgyak között nagy számban fordultak elő a Kárpát-medencében ritka bordásnyakú edények is, melyeknek a kutatók ősmagyar eredetét valószínűsítik. Kisebb mennyiségben fémtárgyak, bronzból készült ékszerek is előkerültek, melyekhez hasonlók máshol 10. század közepéről fennmaradt köznépi temetőkben fordulnak elő.

A vár északkeleti oldalán egy kőépület maradványai is előkerültek. Ez egy szabálytalan 5x5 méteres négyszög alaprajzú építmény, melynek falait 80 cm vastag agyagba ágyazott faragott kövekből építették. Ez feltehetőleg a település vezetőjének lakóháza lehetett.

Az épület közelében, részben a sánc alatt 1993-ban egy templom romjai kerültek napvilágra. Ennek hajója 15 méter hosszú, 8 méter széles, szentélye 3,5 méter átmérőjű, patkó alakú. A 80 cm széles falakat nem, csak az ezek alapozásához szükséges árkot, a kiszedett falak helyét, valamint néhol az alapot jelentő, habarcsba rakott köveket találták meg. A szentély közelében egy kőből készült szentelvíztartó és egy kőlap - valószínűleg az oltár -, valamint Salamon kori pénzérmék kerültek elő. A templom környékén csak egy sírt találtak, viszont itt is egy korábbi település nyomai (kemencék, tűzhelyek, kút) bukkantak fel. A nagy méret és a temető hiánya arra utal, hogy ez lehetett a vármegye vallási életét irányító esperesi templom, míg a falu lakói a sáncokon kívül, a mai református templom helyén álló templomot használták. Ezt egy 11. század második felére keltezhető temető veszi körül.

A falu maradványai alatt két K-Ny irányú, 3-3,5 méter mély és 20 méter széles árok húzódik, melyeknek a faluval és a sáncokkal lévő kapcsolata nem tisztázott, bár egyértelműen korábbi azoknál.

Források[szerkesztés]

  1. Makkay János: A -d képző Borsod vár nevében és Anonymus